Kedves Tengerentúli Rokonaink!

Véleményem a mai világról

A folyamatos kivándorlásban, külföldi munkakeresésben, a felszíni jólét érdekében való döntésben, számomra érthetetlen, hogy az első száz érvben, miért nincs benne a hazaszeretet, a haza iránti kötelesség tudata. Nem a politikusok jelentik a hazát és nem is a gazdasági élet kielégíthetetlen vágyutazói, sem a csillogó üzletek, hanem szüleink, nagyszüleink és így tovább, izzadsága, kitartása, küzdelme, eleink kultúrájának, hagyományainak, életbölcsességeinek megtartása.

Természetesen ez nem minden külföldön munkát vállalóra igaz, s minden ember mögött egyéni sors rejtezik, de valós a probléma. Az, hogy az angol nyelvtudás megléte az egyedüli választó vonal, tudok, akkor megyek, nem tudok, akkor sajnos maradnom kell. Ha itt tartunk, akkor nincs miről beszélni.Nekem az Egri csillagok a Koppányi aga testamentuma életre szóló élményt és útmutatást adott, hogy nemcsak ide pottyantam a semmiből, hanem milliók előttem teremtették meg, mai létem lehetőségét. Nem azért fáj, hogy a diákok 80 % nem tud semmit iskolájának névadójáról, mert ez életbevágóan fontos, hanem azért, mert ez teljesen érdektelen számukra. Az iskolarendszer úgy hibás, ahogyan van. Gépeket képez ki és nem embereket nevel. Az tény, ha alkatrészeket akarunk gyártani, akkor csak ez a járható út, de valóban ezt akarjuk,-ják? Azt sem értettem, amikor az egyetemisták röghöz kötése miatt háborogtak. Az normális, hogy magas szinten kiképezzük fiataljainkat, majd a diploma átvétele után egy laza pá intésével nyugaton helyezkedik el és mesél ott, hogy míly nyomorúságos Magyarországon, ha egyáltalán szóba ejti. Én mindig a kicsiből a saját bőrömből indulok ki. Ha gyermekkoromban elégedetlen lettem volna a családom anyagi, egzisztenciális és úgy egyébként minden vonatkozásbeli helyzetével és a második, harmadik szomszédunkban, sokkal zöldebb lett volna a fű, akkor én, mint bátor pionír és ambiciózus gyermek, átköltöztem volna hozzájuk. Kicsit húzták volna a szájukat, de ha szót fogadtam volna és mindent megtettem volna, amit kérnek és megelégedtem volna azzal, amit adnak, lehet, hogy befogadtak volna. No, de nekem ez eszembe sem jutott, mert ide, nekik, hozzájuk születtem. Akkor sem, ha valamiért megszidtak és későbben sem, amikor nem értettem mindenben egyet velük. Nekem ugyan így a szülőhazám sem egy kabát, ha kicsit kopott már, vagy kicsit szorít, lecseréljem, hiszen ez a tágabb családom. Ma ezt már kevesen érzik így, s akkor a haza, mint fogalom értelmét veszti. Én ezt nem érzem szélsőséges gondolatmenetnek, még kevésbé nacionalizmusnak, mert nem irányul senki ellen, csak a saját családomhoz, sokkal erősebben kötődöm, mint a szomszédéhoz. Én ezt a világ legtermészetesebb dolgának érzem, és ezért állok teljesen értetlenül, hogy ez miért nincs így mindenkinél. Hát ez az értékrend, degradálja le a család fogalmát is és lassan ott tartunk, hogy a tablettel is lehet házasságot kötni, nehogy szegény számítógép megsértődjön, hogy diszkriminálják.

Azt is észre kellene venni, hogy a templomba járás, nem feltétlenül, és szentségtörő leszek, nem is elsősorban az általunk nem ismerhető, „csak hihető” Teremtő imádását szolgálja, hanem az ember és itt nem az egyes emberek, hanem az „Ember” tisztelete és megbecsülése miatt. Ebben Krisztustól a nagyanyánkig a szomszédtól a busmanokig, mindenki benne van. Nem kell mindenkit szeretni, mert az lehetetlen, de tisztelni, azt kötelező. Amikor nincs etika, morál, felelősség tudat és lelkiismeret, csak zsigeri ösztönös „önmegvalósítás”, akkor az emberi társadalom természetes egyensúlya elveszik. Ez már megtörtént. Az anyuka agresszivitásra neveli a 3 éves gyermekét, mert ha nem így, akkor elnyomják. Van benne sajnos igazság, de tényleg jó ez így?

A négy fő ismérv, mely lefelé mutató tendenciát mutat a mindennapokban.

A telhetetlenség

Korunk első számú szlogenje a FOGYASSSSZZZ! Az igények mesterségesen egekbe történő emelésével egy cél mozgatja az ebből élősködőket a semmi eladása, de nagy mértetekben. Ha valami rossz és van lehetőségem, jobbra cserélni, jogosan és ésszerűen teszem, de ha nem jobbra, csak másra cserélem az értelmetlen. A katasztrófa, hogy tömegek önként és dalolva menetelnek ennek megvételére, meglétére. „A gazdag ember az, akinek van annyija, amennyi igényei kielégítésére elegendő”

A közöny

Szinte megfagy tőle az ember. Ha valami nem színes, nem zajos, nem trendi, akkor oly érdektelen a tömegek számára, mintha nem is létezne.

A rosszindulat

A mesterségesen szított versenyeztetés miatt, az irigység miatt, tudatos, vagy tudattalan uszítások miatt, sajnos gyakori jelenség. Az irigykedés is talmi dolog. Minden embernek megvan a maga keresztje, s mivel kívülről ezt senki sem láthatja, nem biztos, hogy jó csere lenne, csillogó külső után ítélve cserélni!!

A butaság (intelligencia hiány)

Itt bizony nem az IQ-ról van szó, hanem az agymosott, elsivárosodott gondolatmentes emberekről. Egyaránt létezik minden rétegben a társadalmi pozíciótól teljesen függetlenül. Megoldása elsősorban nem iskolai, hanem nevelési és bármily paradoxonnak tűnik, elsősorban érzelmi intelligenciára nevelés a családban. Ehhez persze a köztájékoztatásban is teljes szemléletváltásra van szükség, mert a gagyi 90%-os túlsúlyával a 10% érték közeli, vert helyzetben van.

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem, hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

Weöres Sándor

Őszintén megmondom törekszem, törekszem, de egyre kisebb elszántsággal és hittel.

A facebook, az internet,

nem alapjaiban rossz, csak egy nagy baj van vele, hogy annyi értéktelen, értelmetlen hordaléka van, hogy a pozitív részét úgy maga alá temeti, mintha az nem is lett volna. Állandó stimulálás alatt tartják az embereket, egy percre sem szakadhatsz ki, mert akkor lemaradsz. Vegyék már észre, hogy miről? A kedvenc idézetem a médiából: „hát erre van igény, mi csak kiszolgáljuk „Az örök egyetemes értékekre az emberiség jelentős része nem fogékony, sokkal inkább a silányra, s ha ezt az „igényt” szolgáljuk ki, akkor az emberiséget még lejjebb nyomjuk, nemhogy emelnénk. Az átlag szintet kell felfelé vinni, persze ez az oligarcháknak nem érdeke, mert akkor nem lehet megetetni mindent és nem lehetne eladni az értéktelent, melyből többnyire élnek! Ma azt a lyukat adják el a farmeren, borsos fogyasztói áron, mellyel a hippik annak idején, pont e szemlélet ellen tiltakoztak! Igaz milyen ügyesek! Már minden okos, csak egy nem, észrevették?

Veszprém -Ják
2017. január 11.

Szelestey P. Attila