Koronavírus
A koronavírus mellett, nem mehetünk el szótlanul! Mint, mindenből a történelem során ebből is tanulnunk kell, ebből is következtetéseket kell levonnunk. Olyan időt élünk, amely csak ritkán adódik, szerencsére a mi életünkbe először. A vírus jön, majd megy, mi maradunk. Sok évvel ezelőtt a jáki templomban ténykedtem és a plébános atya turistákat kalauzolt. „Nézzék, ott meg egy Ják leszármazott!” mutatott felém. Egy hölgy felém fordult a távolból és önkéntelenül, zsigerből ezeket a szavakat mondta: - „Ezek még mindig élnek?”
Hát igen, még mindig élünk és Önök is élnek, ahogyan utódaink is élnek majd, reményeink szerint újabb 800 esztendő múlva is. Tevékenységem a múltmentés, nem arról szól, hogy úgy kellene élni, mint 100, 200, 400, vagy 2000 évvel ezelőtt, hanem arról, hogy azok az értékek, melyek azok voltak akkor is, és 10 000 éve is ne cserélődjenek le, röpke trendeken szárnyra kapó talmi dolgokra. A modern társadalomról egyértelműen kiderült, hogy milyen sérülékeny. Egyértelműen kiderült, hogy a társadalom túlnyomó része abban a világban él és dolgozik, mely nem az életet szolgálja, csak a kényelmet. Az itt leírtak nem személyeskedő kritika akar lenni, mert én is teljesen-e körbe tartozom. Ha körülnézünk, most derül ki, hogy nem tudunk kenyeret sütni, nem tudunk kimenni a kertbe gyümölcsért, nem tudunk laptop nélkül levegőt venni, stb., stb. Amikor pár éve kirándultunk, egy falun átgyalogolva felmerült bennem, hogy veszek szalonnát és valahol megsütjük. Hat-nyolc helyre is becsengettem és mindenhol azt a választ kaptam, nincs szalonna, nincs már a faluban egyetlen disznó sem. A szupermarketbe járunk mi is vásásrolni. Ha a szupermarket bezár, vagy felviszi az árait duplájára mondjuk, akkor mindnyájan nézünk ki a fejünkből, mert az applikációk, nem sütnek kenyeret, nem szántják fel a földet és még a vízcsapot sem javítják meg. Tény, hogy házhoz szállíthatják a pizzát, átutalhatják a virtuális pénzt, és térkép nélkül elvezethetnek a Lumumba utcába. Ha viszont elmegy az áram, akkor mindenki felveheti a magzatpózt. Egyszónak is száz a vége, világunknak rá kell ébrednie arra, hogyha nem térünk vissza az életet adó földhöz és nem fordulunk el az ész nélküli fogyasztástól, „mert mi megérdemeljük” akkor tényleg megérdemeljük azt, ami ebből következik. Lassan, de biztosan nemcsak a jéghegyek olvadnak el, de leereszt az a bizonyos lufi is! Vigyázzanak magukra, tartsuk be a védekezés miatt ránk rótt szabályokat, mert minden emberélet, amely értelmetlenül szakad meg, soha ki nem javítható hiba és vétség!
Őseink, hite, ereje és szelleme legyen mindnyájunk segítségére, a mi tevékeny részvételünkkel és küzdeni tudásunkkal!
Veszprém -Ják
2020. március 19.
Szelestey P. Attila