Linkek a magyar történelemből, több szemszögből

A történelemszemlélet nehézségei, kételyei

Számomra sarkalatos kérdés a sok lehetőség közül kiválasztani, melyik lehet a leghitelesebb. Hiszen egyikünk sem volt ott 100 éve, pláne nem 1000, vagy 10 000 éve. Legjobb esetben kortárs írhatta le, az eseményt, de vajon milyen viszonyban állt az adott személlyel, vagy eseménnyel? Kinek írta, miért írta, kinek, minek az érdekében. Apróbb személyes történetek, melyek magánlevéltárak őriztek meg, valószínűleg hitelesebbek, mert nem fűződött hozzájuk érdek. Bizonyos szempontból a nép ajkán tovább élő legendák is hitelesebbek lehetnek, (még ha színeznek is, mert a néplélek táplálja őket), s mert nincs hatalmi érdek mögöttük. A hivatalos történettudományt, mindig is befolyásolta az aktuális hatalom. A történelmet, mindig a győztesek írták, legalábbis az lett a hivatalos. Az igazság örök, de a jog és a törvény mindig az adott kor és rendszer szájíze szerint működik. Manapság is minimum két fő tábor küzd. Az Akadémiai, illetve, a másképp gondolkodó történész szakemberek és elkötelezett nem hivatásos kutatók, akik nem szakirányú végzettségűek, de egy-egy mikro témának akár egy életet is feláldoznak. Az egyik fél az elmúlt évtizedek (századok) dogmatikussá kövült tudástárának elkötelezett harcosa, a másik fél, jóval összetettebb, mert nem igaz, hogy mindnyájan mesemondók, s akik azok, azoknál sem feltétlenül pejoratív jelző e jelző, sőt e táborban is vannak szakirányú végzettségűek, de önálló úton járók. Ha az egyik oldal még a kézzelfogható és tudományos bizonyosságú tényeket is egy legyintéssel félretolja, akkor a másik oldalnak, miért kell az ugyanilyent, vagy a jóval kevesebb bizonyosságot tartalmazó tételeket, tényszerűen elfogadnia? Még a közelmúlt eseményeit is viták keretezik, akkor, hogy jelenthet ki valaki, 700 ével ez előttről olyant, hogy Ő jobban tudja annál, mint aki 650 éve élt. Az írásbeliség előttről, eddig a régészet tudósított egzaktul, már amennyire lehet. Ma az antropológia, azon belül is a genetikai vizsgálatok korát éljük. Az számomra érthetetlen, ha mondjuk, egy orvosprofesszor genetikai vizsgálattal kimutat valamit, azt is cáfolhatja és elhallgathatja a dogmatikus történelemtudomány. László Gyula elismert régész professzor, vélelmez: „Képzeljenek el egy 800x400 méteres, hatalmas korai oklevelet, amelyben egy falu élete részletekbe menő pontossággal le van írva. Ám ezt az oklevelet föld borítja, és a földet csak itt-ott kis területen sikerült eltakarítani az oklevél szövege felől. Olyan lenne ez, mintha egy tényleges oklevelet takaró lapból itt-ott ablakot vágnánk, s előtűnne egy-egy félmondat, egy-egy szó, rag vagy képző, és ezekből az összefüggéstelen szövegtöredékekből kellene beszámolnunk az oklevél tartalmáról. Lehetetlenség! Nos, így vagyunk mi is a szórványos ásatásokból megrajzolható képpel. Ezért is tekintem régészeti módszereim alapvető jellemzőinek a „termékeny bizonytalanságot”, amely ahelyett, hogy azt mondatná a szerzővel, hogy „így volt”, örvend, ha eljut addig, hogy azt mondja „így lehetett”. Számomra ő egy igazán hiteles ember.

Érvek, ellenérvek ütköztetése során születhet meg az igazság megközelítése. (Sokszor eszembe jut Galilei) Ez az egzakt tudományokra is érvényes. Ha valaki megalkot egy gömböt sokéves csiszolással, az ugyanolyan gömb lesz, mintha valaki azt megtervezi az íróasztalnál 2 óra alatt. Természetesen a metóduson lehet vitatkozni, de a végeredményen nem.

Saját írásbeli forrás, ellenfél írásbeli forrása, pártatlan írásbeli forrás, régészeti forrás, nyelvészet, ha emberi maradványok, antropológiai vizsgálat. Ha ezekből, csak egy, vagy kettő áll, akkor nagyon billeg a mérleg és nagyon könnyen hajlítható.

A következő linkek a magyar történelemről szólnak, elsősorban a kevésbé ismert oldalról mutatják be történelmünket, de vannak a hivatalos oldalról is, meghagyva az irányultság lehetőségét. Természetesen kellő kritikával kell vizsgálni és fogadni mindent, de ha csak egy csatornát ismerünk, esélyt sem adunk a komplex megismerésére a régmúltnak, s ezáltal a mának. A hivatalos tananyagot, akit érdekelt úgyis megtanulta, ezeken pedig el tud gondolkodni.