Kedves Tengerentúli Rokonaink!

A Jáki apátsági templom 2018-2021-es felújításának naplója

Ezen az oldalon negyedévenként újítjuk a pillanatnyi állapotot, szövegben és képekben is. Ha lesz lehetőségünk, akkor rövid riportokat is készítünk a munkában résztvevőkkel. A mostani felújítás, mint minden ezelőtti egy fordulópont, mind a templom, mind az itt élők, mind egy kicsit minden magyar számára, hiszen a Jáki templom egy szimbólum, egy zászlóshajója a magyar kultúrának, élni akarásnak!

A Jáki, volt bencés monostor apátsági templomát az alapítás óta eltelt 804 esztendőben sok megpróbáltatás érte. 1532-ben rongálták a törökök, lefejezték a szobrok nagy részét, csak pár maradt meg, amit nem értek el. Pár évtized múlva szombathelyi polgárok gyújtották fel az elhagyott monostor épületet. A sok száz év alatt, többször villámcsapás is érte, s jó néhányszor lángokban állt.

Az Isteni gondviselés, a helyi emberek lankadatlan munkája és akarata folytán, azonban mindig meg, illetve begyógyították sebeit, s ezért áll különlegességként máig. Aki ide belép, az Árpádok levegőjét szívhatja magába. A XVII. században Tolnay apát, a XVIII. században Erdődy Gábor és Batthyány Ignác apát a XIX.-XX. század fordulóján, Széchényi Miklós apát idejében voltak a legnagyobb felújítások, melyek átalakításokkal is jártak.

Schulek Frigyes millenniumi rekonstrukciója (1896-1904) a jó szándék és a grandiózus megoldások mellett, markáns hibát is vétett. Koncepciója szerint a román kor a teljes naturalitást, díszítetlenséget képviselte, ezért a freskókon kívül, minden belső festést levakartatott, melynek „fésű” nyomai az egész templombelsőn felfedezhetőek! Eredetileg az egész templom színes mintás festést kapott, melynek nyomai még felfedezhetők, s talán műszeres vizsgálattal helyre is állíthatóak! Mezey Alice művészettörténész a 90-es években fel is vázolta milyen lehetett.

A 750 éves eredeti freskók a templom különleges értékei, felújításuk elsődleges, ha Wenckheim apát az 1930-as években nem restauráltatta volna olasz mesterekkel, talán ma már nem is látszana.

A templom teljes hossza 38,5, belső hossza 33,8, külső szélessége 20,5, belső szélessége 16,5 méter. A torony 36 méter magas, a falak vastagsága 1,5 és 2 méter közötti.

A templomdombon sok száz sírt tártak fel, már 1000 előttről is!

Az alábbi linkeken fotógalériákat láthatnak. Az első a millenniumi felújítást, a második az elmúlt évtizedeket, a harmadik a mai, 2012-es részleges külső felújítási munkák utáni állapotot mutatja be!

Az oldal nem hivatalos, hanem a templomalapítók leszármazottainak, szurkolói naplója, s egyben köszönete mindazok felé, akik ezt a felújítást lehetővé tették, s azok felé, akik a rekonstrukciós munkákban, bármely szinten és formában részt vesznek!

Veszprém -Ják
2018. január 05.

Szelestey P. Attila
Múltmentő

2018. december 13.
Reménykedés Advent idején

December közepén ismét ellátogattam templom nézőbe és persze atyai barátom dr. Rátkai László plébános atya vendégszeretetét élvezendő, Jákra. A rövid éves konklúziót a következőkben tudom összefoglalni: Gyakorlati, érdemi előrelépést én nem tapasztaltam, de az év vége felé, felsejlettek reményre okot adó apró mozzanatok. Ősszel felbukkantak az első fecskék és megkezdődtek a templom, belső falfelületeinek műszeres vizsgálatai. A háttérben folynak már a kutatási, dokumentálási és reményeim szerint ütemezési és tervezési munkálatok is. Minden műemlék egy darab történelem, de és talán nem csak személyes elfogultságom mondatja velem a JÁKI TEMPLOM a megkülönböztetettek közül való. Éppen ezért rendkívül összetett. Utána néztem a világhálón ama régi vitának, mely a hivatásos szakemberek és az egyszerű felhasználók között feszül. Többször átgondolt aktuális véleményem szerint, itt is a kettő között van az igazság, de a középút erőteljesen a szakmaiság irányába kell, hogy mutasson. Ex cathedra nem értek azzal egyet, hogy a műemlékek védelmének értelme, tudományos jelentőségükben rejlik. Még inkább úgy fogalmaznék, hogy azzal egyáltalán nem, hogy csak tudományos jelentőségükben rejlik. Az a festmény, az a dráma az a rom, melyet nem néznek meg egy szint után öncélú, mely lehet kevesek örömére, de nem emelheti a közízlést a kultúrát, csupán azért, mert nem ér el hozzá. Mindig kellenek persze sarokpontok, amelyre rá lehet döbbenni, de a fő cél, legalábbis az én olvasatomban az átlag szint emelése.

Fogyasztási célú túrizmus és a tudományos ismeretterjesztés, kultúra átadás között széles mezsgye húzódik. Mindegyik elsődleges célja más, de a két halmaz között mindenképpen létezik közös metszet, bármennyire szűkül is. Én nem szakemberként, de olyanként, aki közel 50 éve a magyar történelem bűvkörében él és kisiskolás kora óta járja a múzeumokat, templomokat, várakat, romokat, olvassa napi szinten a történelmi regényeket éppúgy, mint a tudományos tanulmányokat, folyóiratokat úgy gondolom, hitelesen tudom képviselni a köztes létet. A hétköznapi világban élek a túrizmusban dolgozom, ott képviselem a hagyományos értékeket képviselő „matulabácsiságot” és magam is meglepődöm, hogy van rá igény. Persze tarol a felszínes csillogás, de van rá réteg igény, mely réteg növelése az én személyes célom. Évtizedről-évtizedre, évről-évre, napról-napra tapasztalom az egyre erősödő közönyt, történelmünk, példamutató nagyjai és az előttünk élő a hazánkat megtartó őseink, illetve alkotásaik iránt. Ezért tartom az ismeretterjesztést, ordítóan szükségesnek e tárgyban! Azt viszont a tudományos oldalnak is tudomásul kell venni, hogy a ma emberének ingerküszöbe sokkal magasabban van, mint volt akár 30 éve. Egyre látványosabb díszcsomagolást igényel. A folyamat borzasztó a hideg kiráz tőle, a tartalomra sokszor alig, van, amikor egyáltalán nem terjed ki a figyelem, „mert az fárasztó és különben is annyi időnk, nincs”. Egy gyors szelfi valami, akármi előtt, ami amúgy is alig látszik és futás tovább. A semminél viszont elfogadható megalkuvással többre juthatunk, mert ha fényt festünk egy romra, elmennek megnézni, ha rekonstruálunk egy romvárat és életet viszünk bele, elmennek megnézni, ha tótágast állunk egy múzeum aulájában, százszor annyian bemennek. A határt nem tévesztve, mert sajnos az ingerküszöbnek az a tulajdonsága, hogy minél tovább tolom, annál magasabb lesz, mert egy idő után rezisztensé válunk rá. Nem lehet bezárkózni a tudomány elefántcsonttornyába, mert okafogyottá válik azon értékek bemutatása, melyeket fontosnak tartunk. Természetesen az igénytelenséget el kell kerülni, nem szabad lemenni fogyasztói kutyába, de ha nem próbálunk kompromisszumot kötni, elfogynak a múzeumba járok a műemlék romokat felkeresők. Egyáltalán azokat a csatornákat, melyek már amúgy is vastagon vízkövesek. ahol az egyetemes kulturális értékeket át lehet adni, azt még jobban szűkítjük, akkor teljesen átadjuk a terepet annak, amit nap, mint nap látunk magunk körül, s akkor a kultúra semmivé válik.

A legfuturisztikusabb ötletem a részben az apáti házba benyúló Jákok lakótornyának rekonstrukciós megépítése. A legnagyobb hiányossága az, hogy az alapjain kívül, semmiféle dokumentáció nem áll rendelkezésünkre, milyen volt, egyáltalán milyen lehetett hajdanán. Kiindulási alapom annyi volt, hogy az biztos, hogy ott állt, az is biztos, hogy egy ilyen apátságot létrehozó erő, nem barlangban élte mindennapjait, s a kort ismerve és az országhatár közelségét látva, hadászatilag is védhetőnek kellett lennie. Ami az építés mellett szólhat, hogy nem lenne átalakítva egy korabeli építmény, hanem egy vélhető illusztráció épülne. Tőlünk nyugatabbra maradtak meg hasonlók, ezért nem teljesen fiktív lenne a végeredmény. A kérdés, hogy a tényleges helyén, vagy ha ezt a szakember grémium, ördögtől való gondolatnak tartja, netán más helyen lehetne megépíteni. Ha hinni lehet a régészeti feltárásnak és valóban itt állt, akkor térszerkezetileg itt idézné fel a régmúltat.

Egyet kell értenem azzal a gondolattal, hogy egy középkori épületet restaurálni kell és nem egy új épület benyomását létrehozni. Hozzám közelebb állt a ’12 előtti templom, patinájával és mohás falaival, mint a vegytisztára mosott mai kinézete. Viszont a „látványos” falhibák, szerkezeti károsodások az állagmegóvást célzó munkákat fontosnak tartom. A zsámbéki testvér templom, romjaiban impozáns és direktben leheli a régmúlt levegőjét. Igenis szükség van ilyenre is, de mivel a Jáki templom különböző okok miatt, át és átépült, és egyben maradt, most nekünk már kötelességünk egyben megőrizni, mert botorság lenne addig bontani, mely bizonyíthatóan XIII. századi. Átépíteni, üvegfalat húzni, bármi olyant tenni, mely megbontja a meglévő harmóniáját nem szabad. De például nekem a freskók restaurálása mellett a műszeres vizsgálattal kimutatható díszítőfestés rekonstruálása egyértelműen beleférne a munkákba. Rendkívül vékony penge él választja el azt a határt, melyet semmiképpen nem szabad átlépni. Egy példa: én nem tisztítanám meg a belső teret, mert akkor patináját veszti, csak ott ahol festés volt bizonyíthatóan és azt kifesteném, nem rikítóan, hanem úgy, hogy harmonizáljon a tisztítatlan falak állagával. Számomra régészetileg a legizgalmasabb kérdés a délnyugati toronyalj. Vajon tényleg itt nyugszik-e az alapító Jáki Nagy Márton. Kettős érzés van bennem. Az egyik a kíváncsi énem. Ha itt van e lelet, lehet, hogy számos kérdésre adhat választ. A másik érzésem, hogy a megszentelt sírt bolygatni nem szabad. Az itt nyugvó lelket háborgatni nem szabad, elvinni nem szabad. A közös pont az lehet, hogy ha vannak sírmellékletek, melyek válaszadók lehetnek azokat meg kell vizsgálni, a sírt pedig vissza kell temetni. Így Ő és kora szólhat hozzánk, de nyugalmát csak rövid időre zavarnánk meg.

Én nem vagyok híve a látogató központoknak. Általában hatalmas hodályok, teljesen feleslegesen, építésük és pláne fenntartásuk értelmetlenül nagy összegeket emészt fel és az év jelentős részében üresen panganak. Szükség van vizesblokkra, egy pénztárra, egy emléktárgy üzletre és maximum egy alapétkeztetést kiszolgáló részre. Nyilván a római Colosseumhoz nagyobb kell, de arányítani kell a látogatói létszámhoz és a tényleges bemutatandó érték méretéhez, arányaihoz is. Ha túl közel van, ha jellegében teljesen elüt és egy pláza hangulatát és szellemiségét adja, akkor sokkal jobb, ha nincs. Nekem például tetszik a Városligeti Jáki másolat melletti kis kolostorkerengő, mely adja a középkori monostor hangulatát. Valami hasonló stílusú, léptékű építményre gondolnék itt is. Én a látogató központ helyett az Apáti házat, mint múzeumot újítanám fel kb. a tizedéből. A múzeumba molinók helyett, korhű másolatokból készítenék installációkat, megfogható, kipróbálható eszközöket. (fegyvereket, páncélokat, netán öltözeteket. Én nem szeretem a virtualitást, melyet már olyan tökélyre fejlesztettek, hogy „szinte” egyenértékű a valósággal és ez a veszélye „élet” veszélye, mert beszippant és elfordít az igazi, tényleges, természetes emberi létformától. Viszont finoman adagolva például átélhetővé teheti a múltat. Számomra a gyulai Almássy kastélymúzeum lehet egy követendő példa, tele remek ötletekkel. Egyik kedvencem például azt mutatja be, hogy a kastély urai, különböző életkorukban milyen tanulási, nevelési és életviteli folyamatokon estek át. Kb. 5 cm vastag panelekből arányosan kivágták életnagyságban a különböző életkorú kastélylakók kontúrjait és ráírták, hogy adott korban, mit lehetett, vagy kellett csinálniuk. Egyszerű tabló, de ebben a formában mégis több annál. Érintő képernyőkön, lehet a kor illemét tanulni, kérdés-felelet formájában, stb., stb. Sok helyen jártam és nagyon megmaradt bennem az egyiptomi piramisok belső terének látványa. Grandiózus, misztikus és teljesen üres. Ezzel szemben a Kairói múzeumban, mint az éléskamrában a befőttek sorakoztak a múmiák és egyéb kincsek. Egyik oldalon a hiány, másik oldalon a többlet zavart.

Az Árpádkori falurekonstrukciót a történelmi tábor helyét az íjászpályát és egyebeket a templomtól nyugatra lehetne megépíteni a Béke háza és a szerkezetkész, de évtizede, így álló katolikus iskolának készülő építmény térségébe. A rekonstruált Ják lakótorony is e térségben kaphatna helyet, mely így nem bántaná a szakmaiságot, de megvalósulhatna, mint rekonstrukció. Én nem díszletnek hívnám ezt a rekonstruált kis települést, hanem szemléltető eszköznek ahhoz, hogy érthetővé a ma emberéhez is szóló és kicsit átélhető valósággá tegye a magyar történelem tőlünk távol eső, de az emlékezetben máig ható különleges korszakát. Az én olvasatomban a fogyasztói túrizmus másodlagos. Az elsődleges a gyermekek megismertetése e korral, testükben, lelkükben egy olyan nyomat képzése, mely a Jáki bencés monostor templomából sugárzik, ami nem sötét középkort jelent, hanem a sugárzó fényt, világosságot. Erre a világosságra a ma és még inkább a jövő nemzedékének szüksége van. Az igazi élet ne a mesterséges intelligenciáról szóljon, még a kifejezés is morbid számomra, hanem az Emberről!

Összegzés képpen: Úgy gondolom, hogy a templom rekonstrukcióban a szakmának kell döntenie, hiszen ez az épület nem attrakció, nem is múzeum, hanem egy élő szakrális hely, egy örök tanú, melynek kisugárzását, nem árnyékolhatja be sem üzleti, sem bármely laikus érdek. Környezetében sem szabad utat engedni hasonló érdekeknek, de csúnya szóval élve nem kihasználni ezt a kisugárzást, az én olvasatomban nagy hiba. A gyermekek többsége nem érdeklődik és ezáltal nincs is tisztába múltunkkal. Elvitte őket a mesterséges „intelligencia” ahol minden „okos”. Ha ez így megy tovább, eltűnik értéknek lenni minden, ami emberi. Ez nem ijesztegetés, ez egy jól látható folyamat. Ennek a folyamatnak, bármilyen kis mértékű lassításáért, kell és kötelező kompromisszumokat kötnünk. Mert, ha csak a vegytiszta tudományosságra törekszünk, elveszítünk minden érdeklődőt és 100 év múlva ezek a tudományosan konzervált romok elpusztulnak, mert érdeklődés híján az érdek is megszűnik irántuk. A két érdek között kell és muszáj megtalálni a járható ösvényt, mert az üzleti dominancia az igaz értékét veszi el és bazári nyüzsgést szeretne elérni a szikár szakmaiság pedig a jó szándék ellenére feledésre ítéli a témánk tárgyát. Szerintem egyiket sem szabad megengedni. Az elsőt azért, mert előle menekülve, nem akarjuk, hogy a második bekövetkezzen.

Áldott Karácsonyi Ünnepeket kívánva, jó egészséget, kitartást és az igaz cél érdekében eltántoríthatatlan akaratot kívánok a legújabb kori rekonstrukció résztvevőinek! Olyan emberekre van szükség, akik e munkában nem üzleti hasznot, hanem a jövőnk megmentését látják. Természetesen itt nem arra gondolok, hogy a tisztességgel végzett munkáért, ne járjon ellenszolgáltatás, hanem arra, hogy minden egyes forint a cél érdekét szolgálja. Mi jópáran jákiak, akik helyileg kötődünk, ellenszolgáltatás nélkül állunk rendelkezésre, mert mi nap, mint nap részesülünk e csodában.

2018. október 11.
Valami történik!

Felbukkantak az első fecskék. Hosszas előkészületek után, szakemberek mérik fel a jáki templom XXI. századi nagyrekonstrukciós beruházásának menetét, már a helyszínen! A felújítások előtt, régészeti feltárásokat is végeznek. Úgy tudom, saját honlapot is készítenek a felújítás menetéről. Így nemcsak a mi oldalunkon, de hivatalos helyről is értesülhetnek a folyamatról az erre kíváncsiak.

Októberben kétszer is jártam a templomban, erről készült képeimet adom most közre.

Van egy vízióm a nagyberuházással kapcsolatban. Jákon létre lehetne hozni egy Árpád-kori központot, mely a turizmus fellendítése mellett, elsősorban a gyermekek történelmi tudatának nevelésben, oktatásában játszhatna fontos szerepet. A diákság történelmi érdeklődése, kötödése és ismeretei múltunkról, több mint ijesztő. A fogyasztói társadalmi felépítés, mely mindig az innovációról a „lemaradás” elkerüléséről szól, teljesen kiírtja a múlt iránti érdeklődést. Van egy nagyon igaz mondás: „A modernizáció egy olyan folyamat, mely azokra a problémákra keresi a megoldást, mely nélküle nem létezne.” Fónagy Zoltán történésztől hallottam.

Ha nincs alapvető múlt ismeret, semmit nem számít eleink küzdelme munkája, mi tarthatja saját hazájában az embert? A kozmopolitizmus a zsigeri igényekre és nem a kultúrára a kulturáltságra épít.

Itt Jákon adva van egy Árpád-kori templom, sőt két templom, melyből az egyik emblematikus. Aki ide belép és picit is fogékony átlényegülhet a múltba. A két szakrális épület mellett, eldugva „áll” a Ják nemzetség lakótornyának alapja. Egy rekonstruált profán épület autentikusan egészíthetné ki az Árpád-kori miliőt. Szakértői segítséggel, akár társadalmi összefogással is, hat-nyolc XI-XIII. századi házat is fel lehetne építeni, mely az adott kor faluját mutathatná be.

  • Árpádkori rekonstruált falu 001
  • Árpádkori rekonstruált falu 002
  • Árpádkori rekonstruált falu 003
  • Árpádkori rekonstruált falu 004
  • Árpádkori rekonstruált falu 005
  • Árpádkori rekonstruált falu 006
  • Árpádkori rekonstruált falu 001
  • Árpádkori rekonstruált falu 002
  • Árpádkori rekonstruált falu 003
  • Árpádkori rekonstruált falu 004
  • Árpádkori rekonstruált falu 005
  • Árpádkori rekonstruált falu 006

Sóly mellett 2016-ban már megvalósult egy ilyen. Mellékelek pár fotót róla. Sajnos tárgyi emlék nagyon kevés van, illetve féltve őrzik múzeumaink, de mára kialakult egy a mesterségük és a hagyományőrzés iránt elhivatott szakember gárda, akik megtévesztésig hű másolatokat tudnak készíteni.

A kovácsok a kor fegyvereit, a bőrősök, textilesek a kor ruháit, a fazekasok a kor edényeit, az asztalosok a kor bútorait stb. Személyesen is ismerek ilyen mestereket.

Tartottam már jó pár előadást gyerekeknek, s mikor kezükbe adtam ilyen másolatokat, nem akartak hazamenni. Egyből közelebb kerülnek az adott korhoz, vagy éppen Thury György pallosával suhintva a végvári harcok korához.

Jáki iskola 5. osztály, rendhagyó töri óra Jáki iskola 5. osztály, rendhagyó töri óra

A legegyszerűbb szórakozási és oktatási lehetőség ebben a körben a hagyományos magyar íjászat. Ehhez 3-4 különböző méretű íjra van szükség és a gyermekek felnőttek egyaránt szórakozhatnak.

Szállás lehetőség is adott.

Erdei iskolák, rendhagyó történelemórák, hagyományőrző táborok helyszíne lehet, elsősorban a magyar diákságnak, de a mi kultúránk iránt érdeklődő külföldi gyermekeknek is.

Természetesen a kör végtelenségig bővíthető, ha kiderül, hogy milyen irányban van érdeklődés, illetve igény. Az én olvasatomban az igényt irányítani kell és nem lefelé, hanem mindig! felfelé.

Hát valahogy így nézne ki az „én Jákom”.

2018. július 22.

Sajnos máig nem kezdődtek meg a felújítási munkálatok. Türelemmel várjuk a kezdést.

Hende István jáki tanár úr rövid filmjeit mellékeljük a jáki templom építéstörténetéről.

2018. április 30.

A legújabb kori rekonstrukcióra várva

A 800 éves évforduló néhány pillanata

Ünnepi szentmise

Veres András Dr. szombathelyi megyés püspök

Bolya Mátyás, Berta Alexandra (Magyar Zeneakadémia Népzene Tanszék) - citera

Sitkei citerazenekar

Csercsel énekegyüttes (Magyar Zeneakadémia Népzene Tanszék)

Zsikó Zoltán népdalénekes (Magyar Zeneakadémia Népzene Tanszék)

Pornoapáti német nemzetiségi néptánc együttes

Sorokpolányi Meglepetés Társulat Színjátszó Köre

A Kossuth díjas Vujicsics együttes (Magyar Zeneakadémia Népzene Tanszék)

Pannonhalmi Gregorian kórus

Vígh Andrea, Liszt díjas hárfaművész (Magyar Zeneakadémia) és Devecsery László író, költő, rendező

Beérkezik a Jáki Nagy Márton gyalogtúra Hende István túravezetővel

800 év 800 perc labdarúgás, 8 valaha Ják nemzetségi falu tornája

800 év 800 méter futóverseny

Sebestyén Ernő Liszt díjas hegedűművész és Wolfgang Hamberger koncertje, közreműködik a Savaria kamarazenekar

Kiss B. Attila, Kossuth és Liszt díjas tenor, zongorán kísér Cseh Dalma - záró ária „Hazám, hazám”

Záró program, tűzijáték

Filmek Jákról

A Jaáki apátok névsora:

  • 1220-as évektől nevük nem ismert
  • 1321-ben Jakab
  • 1331-ben Jeromos
  • 1388-ban Mihály
  • 1439 előtt Venczel
  • 1439-től Jaáki Miklós
  • 1448-ban István
  • 1484-ben Balázs
  • 1509 előtt Balázs
  • 1530 táján István
  • 1548-1562-ig Gombos Balázs
  • 1562-től Ferenc
  • 1586-ban Herrecsinczy Péter
  • 1626 Erdődy János gróf
  • 1626-1634-ig Erdődy Ferencz gróf
  • 1635-1642-ig Vinkovics Benedek
  • 1643-1666-ig Folnay Ferencz
  • 1666-1674-ig Zichy György
  • 1675-1690-ig Nagymihályi Ferencz
  • 1690-1691-ig Jaklin Balázs
  • 1691-1709-ig Kersnerich Gergely
  • 1709-1744-ig Erdődy Gábor gróf
  • 1745-1746-ig Terzi Jakab
  • 1746-1750-ig Toussaint Ferencz József báró
  • 1751-1760-ig Toussaint Ferencz Pál báró
  • 1760-1779-ig Batthyány Ignácz gróf
  • 1779-1785-ig Silz Károly
  • 1785-1803-ig Karácsonyi János
  • 1805-1828-ig Haymann János
  • 1828-1832-ig Steiner Ferencz
  • 1832-1855-ig Vécsey Sándor gróf
  • 1855-1892-ig Stegmüller János
  • 1892- Széchényi Miklós gróf
  • -1929-ig Kollányi Ferenc
  • 1933-1958-ig Wenckheim Frigyes gróf
  • 1959-1976-ig Zenz Péter
  • 1977-2014-ig Wendrő György dr.
  • 2015-től Császár István