Kedves Tengerentúli Rokonaink!

Véleményem

Szelestey P. Attila véleménye a világról és a mindennapi eseményekről

Mai szóhasználattal blog, de számomra kifejezőbb a fenti meghatározás.

Nem folyamatos napló, hanem aktuálisan felmerülő és engem megérintő témákra való reagálások gyűjteménye.

Az elmúlt időkben már feljegyeztem pár gondolatot, s most ezekkel nyitom meg véleménycsatornámat. Nincsenek témakörbe rendezve. Menetközben, majd nyílván alakulni fog.

Úgy gondolom, nem kell senkit meggyőzni, bizonygatni mi fontos, mi értékes és mi nem az. Ezt mindenkinek szíve joga eldönteni, de megmutatni, felhívni a figyelmet arra, amelyet sok-sok generáció fontosnak tartott, s melyet ma az információ áradat maga alá temet, kell és szükséges. Nem kell egyetérteni, de ha nem is tudunk róla, nem is lehet irányt választani, csak azt, amit kijelölnek.

Szeretek sarkosan fogalmazni, de nem sértően. Toleráns vagyok, de nem mindennel szemben. Az egészséges mérték, mindennek az alapja!

A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol

- mondta: Illyés Gyula

Érezzük mi is az orkánt és fordulunk a gyökereink felé, hogy amíg szusz van bennünk az elődeink által óvott és nevelt fát megtartsuk.

Veszprém -Ják
2017. január 1.

Szelestey P. Attila
Múltmentő

Szelestey P. Attila blogja

Azért éreztem szükségét egy teljesen önálló oldalnak a „családi oldaltól, mert egyre több markáns véleményt fogalmazok meg, melyek teljesen az enyémek és nem moshatók össze a családdal. A családi oldalt is én szerkesztem, de oda csak a családra vonatkozó anyagot próbálom feltölteni.

Mivel névjegyemen hivatásként a múltmentő szerepel, ebből könnyen kikövetkeztethető, mi a fő célja annak, hogy útjára indítom vélemény csatornámat. Mindenről van véleményem, de az én utam az elődeink által létrehozott értékek felszínre hozása. Az ipari forradalom és a spekulatív tőke uralma előtti időben én sokkal több értéket látok. Az is lehet, hogy azért, mert arra rálátok, a ma pedig elmegy mellettem. Én nem tapasztalom az állandóan hangoztatott fejlődést, illetve nálam más ez a fogalom. Én az idő előrehaladását látom, mely folyamat. Amennyiben a fejlődést a kényelmet szolgáló technikai háttérre értik az igaz is lehet, de én emberként nem a gépeket teszem előre és mindenhatóvá. Amennyit segítettek és segítenek, legalább annyit sorvasztanak az emberiség fizikumán és lelkén. Mivel van én is használok számítógépet, telefont, digitális fényképező gépet, autót. A különbség annyi, hogy mindezek nélkül is eltudom képzelni az életem. Az ember viszont nem fejlődik és a megvadult információ áramlás özönvize, sajnos nem az értéket, hanem az értéktelent sodorja a felszínen, s olyan erővel, melyből még csak kidugni is nehéz a fejünket. Már akinek igénye van erre. Nem vagyok itész, nem tudom a tutit, de azt világosan érzem, hogy ez így nem jó.

Számomra több minden érthetetlen, de a legelső ezek között az állandó kényszer versenyzés, versenyeztetés mely többnyire nem lenne szükséges. A becsületes versengés egyet jelent azzal, hogy amit művelek azt a tudásomhoz képest a legjobban tegyem. Amit ezután még tehetek az a másik átverése, vagy lejáratása. Erre mondom azt, ha a zsigeri lét fenntartása érdekében szükséges, akkor elfogadhatónak tartom, de ha halmozáshoz, akkor erkölcstelennek. Az erkölcsöt pedig a jog elé helyezem és nem utána.

Több évtizedig futottam és tízen, huszonévesen versenyeztem is. Mottóm az volt: Nem azért versenyzek, hogy sokan legyenek mögöttem, hanem azért, hogy kevesen legyenek előttem. Azután ezt is sikerült kinőnöm, s már nem versenyzek senkivel. Természetesen, ha éheznék és szomjaznék, tehát elemi kényszer lenne, akkor elővenném az állati énemet, de erre eddig nem volt szükségem. Az emberi lét első, fő és meghatározó hibája és rombolója a telhetetlenség. Ez természetesen így van az idők kezdete óta, tehát egy fikarcnyit sem sikerült fejlődni. Ez igaz az egyénekre és az államhatalmakra is. Mivel a sokat emlegetett technikai fejlődés mára lehetővé tette a globális telhetetlenség kielégítésének lehetőségét, természetesen élnek is vele. A virtuális világ leghatékonyabb és legértéktelenebb, és egyben a legrombolóbb terméke a virtuális pénz a spekulatív tőke lett. A felszín csillog, a tartalom rohad. A legnagyobb gond az, hogy lassan már egyáltalán nem lesz tartalom. Jól látható, hogy azon hatalmak, akik az évezredek, évszázadok alatt halmozták fel a vagyonukat, mivel ilyen arányban csak egy módon lehet, másoktól is elvenni erőfölényből, most a feléjük áradó jólétet kereső kifosztottakat nem akarják látni, maximum annyit, amennyi az általuk alantasnak vélt munkához kell. Hát bizony ez egy ördögi kör, mert bizony a föld gömbölyű és véges. Hát ezért szondázzák a Marsot. Nagyon kevesen tudják kivonni magukat a csillogó csábítástól. Ilyen például a szentinelézek törzse, mely egy Indiához tartozó kis szigeten élő nép. Természetesen többször próbálták már bevonni őket a fogyasztásba, természetesen az „ő érdekükben”, mert hát a civilizáció arról szól, hogy legyen mindened, amit az eladó el akar adni. Bepróbálkoztak a jól bevált ajándékozási stratégiával, de a szentilézek nem kapták be a mézes madzagot. Elfogadták, de utána úgy eltűntek, hogy évek múltán se jöttek elő. Nem sikerült függővé tenni őket. Természetesen ezt csak azért hagyták, mert kevesen vannak, nem nagy üzlet. Ha már pár százezren lennének, mindegyiken lenne karóra, keki gatya, mobiltelefon, stb. Ja és gyógyszer, mert hát hogy bízhatnánk a természetre, meddig éljünk, nincs szökdösés, fogyasztani márpedig muszáj! E mesterségesen felfokozott igény szintet, ha nem sikerül, természetes szintre vinni, akkor…. Ezt már a gyermekkorban kell elkezdeni, mert ha kétévesen Apple tablettel ajándékozzuk meg a csecsemőt, 10 éves korára már házat akar, s mit szeretne 20 évesen? Addig nincs gond, ameddig csak birodalmak omlanak össze a dekadenciától, ilyent sokat láttunk az elmúlt évezredekben. A baj ott kezdődik, hogy ma már, ha omlik, egyben megyünk a levesbe. Mióta bevezették az udvari kút helyett a vezetékes vizet, több mint százszorosára emelkedett a víz fogyasztás és mondjuk háromszorosára a népesség. Tessék számolni. A sokak által bálványozott Las Vegas a sivatag közepén, mű Velencét csinált, „hogy szeretnék én odamenni”. Velence, az igazi már nem is érdekes, hiszen az természetes. Hát itt tartunk! És nem és nem és nem vesszük észre, és pörgetjük, és pörgetjük és pörgetjük a mókuskereket, melyről azt hirdetik, hogy nem kikerülhető. Nem vesszük észre, hogy egyre nagyobbak a városok, egyre nagyobbak az egók és mi egyre kisebbek vagyunk! A baj orvoslásához nem elég, hogy 2,5 ezrelék értelmiségi kimegy műparasztnak falura, ennél bizony több kell. A népesség 25-30%-kának kell, kellene kimozdulni abból a mű komfortzónából, amelyet teremtettünk magunknak. Én tényleg sajnálom a telhetetleneket, ők akik sohasem lesznek elégedettek, ergo boldogok. Még akkor sem, ha úgy érzik, s akkor sem, ha ez jelenik meg a médiában! Legújabb „kedvenc” mondatom a médiából: Nem értelmi és érzelmi intelligenciára lesz szükség, hanem informatikaira! Hát örülök, ha pár száz évet késve is, de még az utolsó pillanatban születtem, ahol az emberinek, ha nem is nagy is, de volt még értéke.

Veszprém -Ják
2017. január 2.

Matula bácsi

A klíma melegszik, az emberiség gyarapszik, és nem látszik csillapodni a kapzsiság sem… A kizsigerelt termőterületekbe egyre inkább olyan növények kerülnek, amelyek csak erős vegyszeres „támogatással” képesek teremni. A helyzet az, hogy nemcsak eszünk, de alaposan meg is vagyunk etetve…

Bővebben

Az emberi sablon

2018. október 8-án vetítették Veszprémben a Virágvölgy című filmet, mely után közönségtalálkozót tartottak a rendező: Csuja László a producer: Muhi András és a férfi főszereplő: Réti László részvételével. A rövid ismertető: A külvárosi lakótelepen unatkozó Bianka hirtelen felindulásból ellop egy csecsemőt, majd kénytelen otthont keresni, azonban senki sem fogadja be. Véletlenül találkozik a jószívű, enyhén értelmi fogyatékos Lacival, aki segíteni akar az utcán rekedt lánynak. A Virágvölgy Csuja László rendező egyszerre költői és realista, punkosan karcos első játékfilmje. A film különleges amatőr főszereplőkkel készült: a női főszerepben Berényi Bianka a férfi főszerepben Réti László. A menekülő szerelmesekről szóló road movie világpremierje a Karlovy Vary Filmfesztiválon volt, ahol kategóriájában el is nyerte a zsűri fődíját.

Bővebben

Migráció, avagy XXI. századi népvándorlás

Egyszerűen egy igazán bonyolult jelenségről!

Felülről irányított, alulról pedig a minden mindegy, majd lesz valahogy közöny tapasztalható. Nem sokan, de egyre többen ismerik Kalergit és az ő tervét, mely közel száz éve leírta, nem jóslatként, hanem követendő példaként azt, ami most végbemegy. Így jött létre a Páneurópai unió. Nem kell ahhoz összeesküvés elmélet gyártás, hogy egy picit is gondolkodó lássa, hogy a világot mindig érdekek mozgatták –ják.

Bővebben

A világ „fejlődése”

Én azon táborhoz tartozom, amely megkérdőjelezi a technikai haladásnak az emberiség fejlődésével szinonim fogalomként való kezelését. Nagyon sok ember fejében összemosódik e kettő.

A komfortosítást normál szintig elfogadhatónak tartom, de az embert, mint a földi élővilág tagját, mint értő, érző lényt, a technikai megoldások túltengése, nemhogy fejleszti, de rohamosan leépíti, létalapját elpusztítja, űrlénnyé teszi. Tényleg az a fejlődés mértékegysége, hogy a tablettet négy, vagy már két éves kortól tudják- e használni a gyerekek?

Bővebben