Mindennapi morgó
Egy konkrét esetet nem tudok kiragadni, annyi van, amely a nem jó irányba haladást mutatja. Itt nem a megszokott y, z, zs stb. generációra gondolok. Hanem a mai magyarság, moráljának egészére, kortól, nemtől függetlenül. Az emancipációban a nők a férfiaktól nemcsak az önállóságot, szilárd gerincet, érdekérvényesítést stb, hanem a gátlástalanságot a törtetést, érzéketlenséget stb. vették át, s ezért nincs meg már sok helyen a család melege, mert a szív elvész a ráció oltárán. „tudok alkalmazkodni, melegséget, lágyságot adni, hiszen nő vagyok” Nagy-Kálózy Eszter.
Érzéseinket, kampányokra fordítjuk, s aztán kipipálva, nélküle élünk. Olyan alapvető emberi normákra, apró gesztusokra is gondolok, amelyek nem kerülnek pénzbe, nem kerülnek fáradtságba, nem kerülnek időbe, csak egy dolgot követelnek: emberséget. Az utcán járva gyalog, kerékpárral, autóval egyaránt napi x-szer ütközöm, engem elkeserítő, lelki szegénységbe. Természetesen megállok az autóval a zebra előtt, ha ott várakozik valaki. Én magamtól ellenkező esetben elvárom, hogy igyekezzek, hogy egy köszönömöt odabiccentsek, sőt uram bocsá azt is, ha látom, hogy csak egy, vagy pár autó jön, akkor hátrébb lépek, hadd menjenek megállás nélkül tovább. (Ez lehet nemcsak gesztus, hanem egyszerű környezet kímélés. A megállás utáni gázfröccs, plusz kibocsátásánál, egyet hátralépni egyszerűbb.) Persze, ha valamiért nagyon sietek, akkor ezt nem teszem meg. Ha valaki elől ellépek gyalogosként a járdán utat engedve neki, akkor ez számára ne úgy legyen természetes, hogy egy intést, vagy bólintást ne tudjon köszönetképpen tenni. Nemcsak a pincérnek kell jutalmat adni, mert azt látják, hanem mindenkinek, aki azt megérdemli és a legnagyobb jutalom sohasem a pénz.
Az hogy az autósok fele nem indexel, illetve már bent a kanyarban, ami értelmetlen, (a funkció: előrejelzés, szándéknyilatkozat) lehet sok esetben feledékenység, de hogy az autók fele nem világít az utakon, az már ön és közveszélyes. Mert lehet, hogy évente 200 Ft-ot spórol, vagy 8 nappal tovább él az akkumulátora? Otthon meg ennek 70 szeresét dobja a kukába. stb, stb. Nem szeretnék csak zsémbelni, mert azt mondják, hogy az a sikertelenség jele. Annyira nem vagyok sikertelen, mint amennyire sötétnek látom, nem a jövő, hanem a ma Magyarországának morálját, érzéketlenségét, intelligenciáját. Politikusabban is lehetne fogalmazni, de a valóság sajnos ilyen prózai.
Ma a forma világát éljük, tartalom nélkül. A rongyos nadrágon a lyukat vesszük drága pénzért, mert így trendi. Régen a fogyasztói társadalom ellen lázadás jelképe volt ez. A leglátványosabb forma, tartalom nélkül, illetve hamis tartalommal a politika. Jelszavak, szlogenek, „közérdekű bejelentések” közhaszon nélkül. Vihar a biliben, a háttérben pedig, kéz kezet mos, alapon történik minden. A formát mindenki ismeri a tartalmat pár százalék.
Az emberek többsége magán kívül, vagy a családján kívül más embereket észre sem vesz, talán csak a facebookon és csodálkozik, hogy őt sem veszik észre. Az internetes oldalakon fent van a forma, mit reggeliztünk, mit ittunk Korfun kedden és hisszük, hogy ez mindenkit érdekel. Na, de hol van a tartalom? Éppen ezért a jövő záloga nem a kőben van, azok szép mementók, hanem az ember intelligenciájának megújításában és ez elsősorban nem az iskolai keretek között, hanem a mindennapi és a közéletben mutatott viselkedésben kell, hogy gyökerezzen. A főterek felbetonozása helyett a gagyi terjedése ellen, olyan kulturális példákra van szükség, amely rámutat arra, hogy mi érték és mi értéktelen. Ehhez kellene megreformálni a médiát és elfelejteni, hogy „erre van igény” mert ha ebben a dagonyában maradunk, nemsokára röfögni fogunk. (Orwell: Állatfarm) Erre kell anyagi forrás, hogy ne a reklámpénz határozza meg a kultúra szintjét! Meg kell fordítani a sorrendet. Nem a csomagolást kell először megtervezni, fejleszteni, hanem a tartalmat. Én sokkal szívesebben élnék szalmakunyhóban egy összetartó, emberileg értékes közegben, mint carrarai márványoszlopok között, értéktelenségben és ez nem a GDP-n múlik, nem a NATO-n, nem az Unión stb., stb.
Ide most kellene egy frappáns hangulat megfordító és feldobó lezárás, ha amerikai lennék, de nem vagyok az, csak egy egyszerű magyar. (nem depressziós, nem sikertelen, de elkeseredett)
Veszprém -Ják
2018. január 6.
Szelestey P. Attila