Kedves Tengerentúli Rokonaink!

1761 Szelesteyné Tallián Mária temetése

Csendesen permetező nyirokban szomorú menet érkezett az ősi Szelestey kastélyba. A temetésről érkeztek a torra. A szitáló esőben meg-meg nyikordultak a hintók kerekei. Először a házigazdák érkeztek néhai Szelestey Boldizsár alispán úr gyermekei, akik most édesanyjukat is elvesztették. Alig múlt ötven esztendős révedtek maguk elé. Ádám Esterházy József gyalog regementjének ezredese vasi főszolgabíró az aktuális családfő és neje Jakabházi Sallér Magda asszony várta a vendégeket. Ne haragudjatok szólt István, amiért Anna nem tudott eljönni, de Józsika nagyon rondán köhög nem merte otthon hagyni. Ó szaladt ki önkéntelenül a sóhajtás Márffyné, Mesterházy Erzse szájából. Reménylettem, hogy találkozom kedves nővéremmel, oly régen nem láttam. Szerencsére az enyémek mind jól vannak szólt a házigazda húga Anna az öt Dessewffy gyermek szülése után is üde karcsú teremtés. A két kicsit Annát és Borát otthon hagytam, de azt hiszem Jancsit, Ádámot és Magdikát már észrevettétek. Eközben szúrós tekintetet lövellt süteményekkel rohangáló csemetéire. A három alig húsz éves Szelestey fiú János, Gábor és Sándor az öblös karosszékek mélyén, csendesen beszélgettek. Nem könnyű ez a jurátus élet, mindig falba ütközöm, hiába mondom az öregeknek, hogy már nem a kétszáz éves Werbőczy gyűjtemény szerint kellene dolgozni. Örökösen lehurrognak, hogy minek a jól bevalltat módosítani. Ha rám hallgattok, inkább gazdálkodtok abba nem szól bele senki. De hol és miből bátyus dörmögte az alig pelyhedző állú Sándor. Meg lesz az osztály, azután lesz miből és hol is, lekentette ki a jogtudorok maga biztosságával János. Eközben folyamatosan érkeztek az illusztris vendégek. Ádám tekintetes úr vitézül állta a sarat, mindenkivel váltott pár szót mielőtt helyet foglaltak volna az asztalnál, ahol frissítőül citromos vizet és jófajta szőlő nedűt kiállt a háziasszony. Hirtelen csend lett az ajtóban egy ősz öreg úr Sallér István alnádor úr jelent meg. Bácsikám fut hozzá Magda és szeme könnybe lábad. Édesapját hatévesen vesztette el és atyja helyett atyja volt az idős rokon. Szervusz kislányom jöttem atyád helyett és jöttem, mint urad atyjának és nagyatyjának jó barátja és hozom Magyarország nádorának és vármegyénk főispánjának Batthyány Lajos gróf főméltóságú úr részvétét nyilvánító szavait. Foglaljon helyet ide a fő helyre kegyelmed sürgölődött Magda asszony. Anya –anya szaladt anyja ölébe a kis Dessewffy Magda. Szörnyek jöttek a hintóikon, szarva van a lónak. Á megjöttek a Rosty atyafiak és velük szinte egy időben az elhunyt testvérei a Vizeki Talliánok. Imre az öreg hajdú meg Gergő a lovász gyerek összenéztek az udvaron. Ebugatta teremtette itt van az egész vármegye, hej, ha én is köztük lehetnék sóhajtott az öreg. Elvégre az én őseim is nemesek voltak, csak elforgácsolódott a vagyon, ami igaz sohasem volt nagy. Ezek itt mind puccosok, de jártam én a Pálffy, Esterházy grófok palotáiban is, no azokhoz képest ezek csak földönfutók. Hagyd el Imre bátyám nekünk ettől még nem lesz jobb. Ne irigykedjünk a jó isten ezt szánta nekünk. Szerintem ehhez másnak is volt szava dohogott röstelkedve az öreg. Elszégyellte magát, hogy ebben a fiatal gyerekben több a józanság, mint magában. Kigyelmed a tekintetes úrral járta a hadi utakat ismer mindenkit. Bekötöm még ezt a két lovat vetek nekik szénát aztán az ablakon keresztül mutogassa el nekem, hogy ki kicsoda. Na itt vagyok lihegett az ifjú ember. Vigyázz te ki ne törd az üveget, mert a tekintetes úr deresre huzat és nekem kell megtáncoltatnom a mogyoró vesszőt rajtad. Ádám úrtól balra ülnek a nagyasszony fivérei és nővérei Somogyból Az a nagy bajszú Tallián János úr, volt somogyi alispán mellette neje Szentgyörgyi Horváth Kata asszony a következő Ignác tábornok a kis Ignáccal, Gábor úr feleségével Zichy Annával és Kata asszony urával Zeke Jánossal. A Zekékről még azt is hallottam, hogy a csallóközi Nyékről származnak és a legrégebbi hiteles nemesi levéllel rendelkeznek az egész hazában. Valamelyik István királyunktól II., vagy III.- tol kapták a XII. században és még ma is őrzik a levelesládájukban. Annyira belemerültek a diskurzusba, hogy észre sem vették, amint újabb két hintó gördült be a kapun. Akkor eszméltek amikor a Dessewffy gyerekek majd elsodorták őket, de gyönyörű lovak, felülhetek rájuk kérdezte Ádám? Jaj egy szellem kiáltotta Magdika. Hű az áldóját az alispán úr és a kivénhedt katona mélyen meghajolt Rosty Ferenc tekintetes úr előtt. Ferenc úr az új módi szerint rizsporos parókát hord ettől ijedt meg a kislány- kezén kesztyű ruháját paszománt borítja lábán csatos német cipőt hordott. Neje Bajáky Kata asszony aranyos főkötőt és ruhája fölött mélybordó bársony útiköpenyt viselt. A másik hintóból, öccse Rosty János és Pulay Róza szállt ki, alig serdült leányukkal a tizenöt esztendős Terikével. Kedves kisasszonykám csókolt kezet a vén hajdú Rozália asszonynak. Mit képzel ez az ember vörösödött el Terike. Hadd el lányom ez az öreg szolga kis gyermek koromban a térdén lovagoltatott. A nyarakat rendre itt töltöttem a nagyszüleimnél Boldi papánál és Justina mamánál. Alighogy beléptek a szalonba a legfiatalabb Szelestey fiú elhallgatott.