Migráció, avagy XXI. századi népvándorlás
Egyszerűen egy igazán bonyolult jelenségről!
Felülről irányított, alulról pedig a minden mindegy, majd lesz valahogy közöny tapasztalható. Nem sokan, de egyre többen ismerik Kalergit és az ő tervét, mely közel száz éve leírta, nem jóslatként, hanem követendő példaként azt, ami most végbemegy. Így jött létre a Páneurópai unió. Nem kell ahhoz összeesküvés elmélet gyártás, hogy egy picit is gondolkodó lássa, hogy a világot mindig érdekek mozgatták –ják.
Az is világos, hogy az anyagiak a meghatározók és ez egy egészen szűk kisebbség kezében van. Aki telhetetlennek születik, úgyis hal meg a közönyös, pedig közönyösként. Az is világos, amit látunk, az nem Európa érdekében történik. A dogmatikus gondolkodást ki nem állhatom, de akinek ebben bármilyen kételye is van az menthetetlen. Egyre több helyen a többség a helyi válik kisebbséggé és még mindig vannak olyanok, akik támogatják ezt a folyamatot. Az emberség nagyon kényes téma. Az, hogy mindenkinek ugyanaz a joga, részben igaz, hisz mind e föld gyermekei vagyunk. De ha valaki kialakít, megdolgozik, fenntartja az életkörülményeit és a maga arcára formálja a hatósugarában lévő környezetét, s teszi ezt hosszú-hosszú generációk óta, akkor annak igenis alapból ebben a hatósugárban nagyobb jogai vannak. Ez a legtermészetesebb módon vonatkozik az úgynevezett „vendégmunkásokra” is. Ha valaki a jobb anyagi körülmények érdekében egy másik közösségbe kér bebocsátást, akkor természetesnek kell vennie, hogy nem egyenlő jogai vannak a helyiekhez képest. Sokszor a többség tehet arról, hogy a fejére nőnek, hiszen elsősorban kényelmi és anyagi haszonszerzés okán nemcsak, hogy beengedi, de hívja is a kívülről jövőket. Ha valaki bekerül egy baráti társaságba, közösségbe, csoportba, akkor az sohasem követelhet, csak kérhet, és ha bizonyított és végigjárta a többiek által is bejárt utat válhat a közösség tagjává. A diszkrimináció sem negatív oldalról, sem pozitív oldalról nem egészséges, mert mindkét formájában az abból kimaradó joggal sértve érzi magát! Észak Amerikában, mely Európa kivetítése, hisz az itteni migráció hozta létre, az afrikai betelepítések, Nyugat-Európában pedig a gyarmatbirodalmak lakósságának behozatala, majd az ázsiai „vendég” munkások behívása a helyiek által már nem kedvelt munkára hozta azt az eredményt, mely a jelenlegi demográfiai mutatókat produkálja. A gondolkodó emberben már fölmerül a gyanú, hogy tényleg lehetnek ennyire szűklátókörűek, tájékozatlanok, következményben nem gondolkodó vezetői Európának. Sok minden elhihető, de ez például nem. Európa, mondjuk ki, Atlanti partvidéke népek tucatjait zsákmányolta ki, s ezért tartozik nekik. Kötelességük helyben segíteni őket, s kötelességünk nekünk is emberségből, önvédelemből egyaránt. Nem lehet mutogatni, mint az oviban „ő dobta el a szemetet, én nem veszem fel”. A segítség nyílván mindenkinek erejéhez, adottságaihoz mérten értendő. Az, hogy a pazarlással a föld ivóvízkészletének drasztikus csökkenését, (több mint százszorosára nőtt a vízfogyasztás a vezetékes víz bevezetése óta a népesség meg a triplájára, tessenek szorozni) a kényelem szeretetből a levegőbe bocsátott káros anyagok kibocsátásának következményeként a föld egyes helyei, már élhetetlenek, s legtöbbször a vétlen helyiek szenvednek, ez kötelezően, közösen megoldandó feladat. A vetítések korát éljük, a fényt mindenki akarja, de az árnyékot senki sem kéri. Hát ez így nem működik, mert a kettő mindig és minden körülmények között együtt jár.
A nagy népmozgásokat, természetesen lehet befolyásolni, ilyen-olyan módon, pro és kontra is, de a folyamatnak mindig voltak és lesznek is spontán okai, mely okok, ha halmozódnak, akkor robbanás szerű. Az is tény, hogy nincs olyan nép a világon, aki Ádám óta, ugyanabban a kertben él! Nem akarom a legijesztőbb prognózisokat itt leírni, de ahhoz nem kell akadémikusnak lenni, hogy átlássuk 10-en x milliárd ember, nem fér ott és úgy el, ahogy 2 milliárd tette. Alkalmazkodni kell és világosságot gyújtani az egyszerű fejekben, hogy nem a furkósbot az elsődleges megoldás.
Veszprém -Ják
2018. március 23.
Szelestey P. Attila