Emlékezés ligete, amely eredetileg a Megbékélés ligete nevet kapta
Évtizedes előkészítés után 2023-ban sikerült felállítanom egy István-Koppány közös emlékművet. Eredetileg egy kétalakos szobrot szerettem volna, de a végén annak is örültem, hogy egy kőtrónust sikerült állítani. Próbáltam támogatókat találni, hirdettem ahol csak tudtam, de a közadakozásból nagyon kevés jött össze.
Ezt egészítettem ki annyival, hogy elkészülhessen az emlékmű. A napokban kaptam egy bejegyzést, mely szerint az lett volna ideális, ha a két oldal együtt tudott volna működni és kormányozni, ahogy ma is így lenne ideális. Válaszként a megjegyzésre annyit tudtam mondani ez így igaz, de az emberiség, maga az emberi faj nem alkalmas az együttműködésre, minden más híreszteléssel szemben. Az ismert elmúlt 5000 ezer év tapasztalata mondatja ezt velem. Nézzenek körül ma. Először itthon. A két véleményoldal olyan szinten pocskondiázza, megalázza, a másikat, hogy az sajnálatra, szánalomra méltó, illetve méltatlan. A legkisebb labdát is úgy csapják le, hogy kiolvad a betonon a labda helye. Aki egy kis fölényt érez, vagy hatalmi pozíciót az kíméletlenül kihasználja. Erre az én olvasatomban nem mentség, hogy a másik is ezt csinálná, hasonló helyzetben. Az óvoda jut eszembe. Nézzünk kijjebb. Ugyan ezt látjuk Európában, Ázsiában, Amerikában. Az ember bárhol él a saját hasznát keresi, mely többnyire a másik kárára válik. Soha senkinek nem elég, ami van, mindig nagyobb szeletet kíván. Akinek egy szelete van, az kettőt szeretne, akinek kétmilliárd szelete van, az kétmilliárd egyet akar stb., stb. Szerintem ezt a folyamatot nem lehet megállítani az ember eredendő természete miatt. Az állam képződményeknél, elősorban ott ahol a lakósság száma ezáltal a gazdasági erőfölény jelentős az átlaghoz képest ott egyértelmű a világhatalomra törekvés, mert miért is lenne elég otthon jól élni? A volt Szovjetunió vissza akarja küzdeni magát, az USA görcsöl, de csúszik lefelé, az évezredig vezető Európa agonizál és jön Kína és társai, aki vezet és mindent akar, ahogy eddig azok, akik fölényben voltak. Nosza, háborúzzunk fegyverrel, vagy „csak” energiával, kereskedelemmel stb. Vajh mi lenne akkor, ha mindenki otthon teremtene általános életszínvonal növelést, egyetemes emberi kulturáltságot, humánus közös emberi együttélést. Nem akarná egyik sem a másik letarolásával a vagyonszerzést mindenki más kárára növelni a végtelenségig. De akarják és mi szánjuk őket. Hiába jön a vigyorgás, hogy csak moralizáljatok, de mi szamártejben fürdünk! És...
Visszatérve a címre, majdnem ugyanaz, de mégis érzékelhető a különbség. Akik átnevezték úgy gondolták, nincs szükség a megbékélésre, elég emlékezni. Szerintem szükség van, sőt nagyon-nagy szükség van. A végletekig megosztott „nagyvilágunkban” egymás tiszteletén, egymás elfogadásán, egymás megértésén, egymás emelésén, egymás felé jóindulattal fordulással, egymással megbékélve kell, kellene élnünk. István és Koppány megbékélve emlékeztet minket a Veszprémi Kiskuti csárda évszázados kertjében! A trónus köve rideg kő, de az eszmeiség, mely létrehozta összefogásra és jóérzésre szólít! Igen ezek naiv gondolatok és erőtlenek, de az erő egyszer mindenhol és mindenkinél elfogy és akkor a ma hitetlenkedői, lesajnálói átkerülhetnek a másik oldalra.
2026. április 12. Békélj meg magyar! Tényleg nyissunk új lapot, elég a másik lenézéséből, akarjunk közösen jobbat! Hátha nincs igazam és mégis lehetséges az együttműködés. Beillesztek egy videót, mely döbbenetes művészi teljesítmény és a toll az emberi lélek, ha az van, egyensúlyba kerülünk, ha eltűnik, összeomlunk!
Veszprém -Ják
2026. április 19.
Szelestey P. Attila