Miért Sándor Mátyás és nem Hódító Robur?
A hatvanas években az akkori gyerekeknek az én korosztályomnak a szabadidő eltöltésére két lehetősége volt. Játszott, többnyire a szabadban, vagy olvasott. Természetesen egyik nem mondott ellent a másiknak, csak az arányok voltak mindenkinél mások. Én sokat másztam fára, de ott is volt egy „olvasósarkom”. Ahogyan ma is akkor is voltak kedvencek, felkapottabb írók a különbség annyi volt, hogy ezt nem két hét alatt, hanem 50-100 év bizonyítás után érték el. Nekem is volt egy „ívem”.
Fekete Istvánnal, Gárdonyival kezdtem, majd Cooper, Karl May következett. 10-11 évesen érkeztem, még Jókai előtt a Verne történetekhez. Gyakorlatilag végig olvastam az összeset. Rátérve a címben feltett kérdésre próbálok választ adni. Őszintén szólva, mindkét könyve tetszett, de Sándor Mátyás regényes, hősies, hazaszeretettől, emberségtől „duzzadó” története sokkal jobban. Verne a sci-fi írás ősatyjaként is ismert. Prófétaként jósolta meg a technikai fejlődés irányát. Elméletei szinte egytől-egyig beigazolódtak. Idézek a Hóditó Robur című műből, melyben Verne végkövetkeztetése a következő:
„Robur folytatta:
-Egyesült Államok polgárai! Kísérletem véget ért, s számomra azt a tanulságot hozta, hogy semmit sem szabad elsietni, még a haladást sem. A tudomány fejlődése nem előzheti meg az erkölcsök, a szokások, a felfogás fejlődését, Egyszóval, be kell várni mindennek az idejét. Ma még nem érkezett el a napja annak, hogy diadalmaskodhassam az ellentétes érdekek, érzelmek felett. A népek még nem elég érettek ahhoz, hogy egyesítsék erőiket. Távozom hát, s magammal viszem titkomat. E titok azonban nem vész el az emberiség számára. Meg fogja ismerni azon a napon, mikor már elég képzett lesz ahhoz, hogy hasznát vegye, s elég bölcs ahhoz, hogy ismereteivel soha vissza ne éljen.”
Döbbenetes meglátás, mindez pontosan 140 esztendővel ezelőtt. A részletekkel teljesen egyetértek, Verne zseniális koponya, de az én nézetem szerint, amelyet az elmúlt másfél évszázad, csak megerősít az emberiség egységesen soha nem éri el azt a szintet, hogy ismeretivel soha vissza ne éljen. Amig a zebrán az autós által átengedett ember, nem siet, hanem átvonul, mert megérdemli, nem biccent, vagy int, hogy köszönöm az előzékenységet, amíg az autós nem int köszönetet, mikor a gyalogos hátralép, had menjen, vagy átsiet, hogy ne kellejen az autónak sokáig várni, amíg a bevásárlókosárban a vásárló benne hagyja a szemetét, mert miért ne stb., addig hogyan beszélhetünk alap intelligenciáról? Miképp várhatjuk el, hogy elég bölcs legyen? Én elfogadom, hogy fontos a digitális kultúra, de sokkal fontosabb maga a kultúra a kulturáltság, ha az megvan, minden a helyére kerülne. Sokszor idéztem már a zseniális Teller Edét, mikoron nyilatkozta, hogy benne soha nem merült fel a hidrogénbomba rossz célokra való felhasználása, „csak” a tudomány reakcióját látta benne és az elrettentést. Kérem, mutassanak olyan fegyvert, amelyiket sohasem sütöttek el! Fegyver nemcsak az, amivel direkt módon lehet megsemmisíteni az ellenséget az embert. MINDEN FEGYVER, AMI AZ EMBER ELLEN HASZNÁLHATÓ MEGSEMMISÍTÉSI CÉLLAL, akkor is az, ha nem tudatos, ha direkt szándék nincs, csak EGYSZERŰ NYERESÉGVÁGY! Legyen az „dúsított” élelmiszer, degeneráltá tévő „okos” eszköz vagy az aktuális vég az MI-ügynök. Persze ismerem a szlogent. Nem kell ezektől tartani, ne legyünk tudatlanok, „NE MARDJUNK LE”, a technikai fejlődés, minket szolgál, csak „okosan” mértékkel kell használni. Mit mondott Verne 140 éve? „-elég bölcs ahhoz, hogy ismereteivel soha vissza ne éljen” Nem lettünk elég bölcsek!!! Nem is leszünk azok, sohasem, ergo a mérték maga az ember, ergo minket kellene, magunknak a középpontba állítani. A csillagokat nem meghódítani kell, hanem tisztelni, ami nem zárja ki, de nem is kívánja a megismerésükre törekvést. Az EGET nem műholdakkal kell ellepni, hogy már ne lássuk a napot, hanem itt LENT kellene humánusan élnünk.
Bennem zsigerileg alakult ki a nosztalgia a régmúlt iránt. Tudom, hogy az ember 100-500- 1000 éve sem volt jobb, mint ma. Ugyanúgy megvoltak azon egyedei, akiknek soha semmi nem volt elég. Akkor is pusztították saját fajukat, merő haszonszerzésből, illetve hatalomvágyból. Őket csak annyi különböztette meg a mai egyedeiktől, amennyivel a technikai fejlődésben hátrébb jártak. Természetesen Dzsingisz kán is bevetette volna a nehézbombázókat és drónokat, ha lett volna neki. Aktuálisan az egész cikk azért született, mert ma olvastam Zuckerberg MI-ügynökéről a Veszprémi Naplóban, (2026. március 30.) amelyet a maga személye HELYETT fejlesztenek és szeretné, ha minden munkatársa helyett MI-ügynök lenne. Cégétől már több ezer főt küldtek el, teljesítmény alapú leépítésként. „Meta alkalmazottak nemcsak gyorsabban dolgoznak, hanem munkájuk egy részét már ténylegesen gépek végzik el helyettük- méghozzá nem egyszerű mechanikus feladatokat, hanem olyanokat, amelyekhez eddig emberi ítélőképeségre, tapasztalatra és kapcsolati tőkére volt szükség”
„az ügynök nem kommunikálni segít, hanem kommunikál helyettünk”
Tovább folytatva a gondolatot az ügynök nem nekünk, hanem helyettünk él.
Már annyiszor foglalkoztam ezzel a témával, hogy magam is unom és szívből kívánom, hogy ne legyen igazam. Tényleg naiv humánumon épülő elméletem, ismeretek hiányán, tudatlanságomon, korlátoltságaimon alapuljanak, és ha nem is Kánaán jön, de valóban szintet lép az emberiség és tényleges fizikai munka a javak megtermeléséhez nélkülözhető ember nélküli olyan világ jöjjön, ahol egy életre szóló szabadidő értelmes eltöltése lesz a kihívás. Az legyen csak a kérdés, hogy életfenntartó direkt, tevékenység híján, mindenki találja meg azt a tevékenységet, mely maga és embertársai örömére szolgál úgy, hogy senki más ellenére ne legyen. Nem hazudok, nem hiszek ebben. Talán egy reményem van, hogy egyre többen érzékelik a „mesterségesség” káros hatásait, egyre kevesebben hiszik el, hogy az ember képes a mértékek betartására. Nem ősközösségi állapotokat sírok vissza, de emberi kontaktusokat a mesterségesen felvert igényszint helyretételét. Bízom abban, hogy nem kevesen vagyunk, akiknek egy jó beszélgetés, közös emberi élmény többet ad a nyolcadik elektromos autó megszerzésénél, vagy a gondolatra önmagát lenyíró gyepnél. A kérdés az, hogy milyen módon tud együtt élni két világ úgy egymás mellet, hogy ne bántsa egymást. Vajon a Musk, Zuckenberg típusú emberek, akik a tömegekből élnek, hagynak-e minket az „őskorban” maradni! Élhet-e két világ párhuzamosan egymás mellett, egymás elveit tisztelve. Utópisztikus gondolat ez is, de jobb nem jut eszembe.
Veszprém -Ják
2026. április 13.
Szelestey P. Attila