Kedves Tengerentúli Rokonaink!

1765 Rosty Teri

Ahogy a mesékben és a lovagregényekben szokás a legkisebb fiúnak, már semmi sem jut az atyai örökségből. Így történt ez Szelestey Boldizsár tekintetes alispán úr, majd kedves felesége, Tallián Mária halála után is. Az utolsóként született Sanyika, bár édesanyja kedvence, fivérei játéka, édesatyja vidámítója volt az osztozkodáskor messzire került a mézes csuportól. Neki már csak morzsák maradtak és kis cseppek a mézből. Testvérei úgy gondolták és ő is hajlott rá, hogy leköltözzék a somogyi Szelestey birtokra. Mivel kúriát nem kapott, egy szépen kimeszelt, egyszerű jobbágyházba költözött. Nagy ambícióval kezdte szervezni saját gazdaságát. Nem szégyellte maga sem felgyűrni a ruha ujját és jobbágyai, napszámosai között törte ő is az ugart. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy inkább virtusból tette. Esténként, kedvenc időtöltése volt, lámpafény mellett, ábrándozni a jövőről és emlékezni a vidám és meleg, családi fészekre. Sokszor felidézte magában édesanyja és édesatyja meséit, családi anegdótáit. Kedvenc történetei az ősök cselekedetei voltak. Atyja szokta volt emlegetni, hogy régi eleinkre legyünk büszkék, de magunkra is, hogy szívós családunk, ha nem is a régi fényében, de még mindig sarjad. Az Árpád-kori Jaákok közül, már rég kihaltak a Gétyeyek, Jákyak, Szentivánfalvyak, Sándorfalvyak, Terestyénfalvyak és a többiek. Már csak a Sitkeyek, Kemények, Niczkyek és mi emlékezhetünk. Nincsenek már a rokonok közül az Ivánczyak, Marczaltövyek, Zomorok és még ki tudja hányan. A nagy famíliák közül eltűntek a Zrínyiek, Frangepánok, Rákócziak, mi több a Habsburgok is, csak leányágon élnek tovább. Bár, és ilyenkor felemelte vaskos mutatóujját, mindig felbukkanhatnak elfeledett ágak leszármazottjai, akik messzire sodródtak az ősi gyökerektől.

A mi familiánkban is találni ilyeneket. Protestáns hitükben megátalkodva. Még a Wesselényi összeesküvés idején szakadtak el… és itt mindig abbamaradt az elbeszélés, akárhogy faggatták a jó öreget. Annyit még mindig hozzátett – most Mihály harmad izigleni unokafivérem a családfő náluk. A lámpából kifogyott az olaj, s egy nagy sercenéssel ellobbant a láng. A magányos ifjú a múltból ismét visszacsöppent a jelenbe. Sándorunknak, ha vagyona nem is az ország nyugati felében szépen csengő neve azért volt. Itt lent Somogyban is szívesen fogadták látogatóba az úri házak. Édesanyja családja a Vizeki Talliánok még ismertebb volt itt a Balaton déli partján. Anyai nagybátyja Ádám úr, alispánja is volt a vármegyének. Csendes, szemlélődő modora, a latin, német nyelvben való jártassága, sokakat magnyert. Kisasszonyokkal tartózkodóan viselkedett, táncban a gyakorlatlanok kissé darabos mozgását mutatta. Egyik ilyen alkalommal a Barkóczi Rosty család meghívásának tetteleget. Fokozott izgalommal készült, mert emlékeiben élt az édesanyja temetésén megismert Rosty Terike. Azóta eltelt hat esztendő, az akkori gyereklány húsz év körüli hajadon lehet. Hacsak, nyomott le egy gombócot Sándorunk a torkán, azóta be nem kötötték a fejét. A vendégkoszorú szívélyesen, régi ismerősként üdvözölte. Itt voltak a Friebeiszek, Tevelyek, Jeszenszkyek és a Talliánok is. Hatalmas kő esett le a szívéről, mikor megtudta, hogy Terike még nem jár jegyben senkivel. A férfiemberek leültek a kártyaasztalhoz, vagy a billiárd teremben múlatták az időt. Az ifjú Szelestey habitusához az asztal melletti pöfékelés és az elmélyült kártya tologatás állt közelebb. Az idős Rosty nemzetes úr Sándorhoz fordult – kedves fiam, mik a terveid itt lent Somogyországban, távol a családi tűzhelytől? Gazdálkodás, vagy inkább a katonai pálya vonz? – Az állandó utazás, cigányélet nem nekem való, én inkább a megállapodott, nyugodt, kiszámítható életvitelt helyezem előtérbe. – válaszolt Sándor. No, kedves fiam akkor én szívesen segítek neked, hisz már rég észrevettem, hogy Terka leányom nem közömbös neked. Sőt tovább megyek, az ő hajlandóságát is tudom. Adok én neked az induláshoz kölcsönt az interesst, majd később megbeszéljük és a famíliádtól is kérhetsz segítséget. Köszönöm irántam való jóindulatát, beszélek Terézzel is és ha elfogadja felé nyújtott kezem az Ön kezébe helyezem sorsunkat. Ezzel Sándor felállt és a kisasszony keresésére indult. Tallián tekintetes úr bólogatva fordult a házigazdához, - Jól teszed ha segíted e frigyet az anyja Tallián lány volt, a famíliája meg a legősibbek közül való. Nem sok olyan családot tudunk mutatni, amelyiknek hatszáz éve áll temploma. Ha Jákon járok, mindig büszkén mesélem, hogy Tallián vér is keveredett e templom építők utódjainak ereibe. Igaz gazdagságuk már erősen megfogyott, de velük atyafiságba kerülni rangot. Ez a Sanyi gyerek jóra való, szorgos ifjú, nem fogsz csalódni benne. Eközben a fiatalok az öreg fák alatt a parkban turbékoltak. Incselkedve kergetőztek, meg- meg bújva egy terjedelmes fatörzs, vagy bokor mögött. Hopp, megvagy kiáltotta a fiú és a lány megadólag karjai közé bújt. A választ egy rövid csók adta meg és a kisasszony előbb elvörösödött, majd elszaladt. A következő esztendő, első hónapjának tizenhetedikén, megtartották a mennyegzőt, amelyre illusztris társaság jött össze. Sándor tanúja Rosyt Rozália asszony Pulayné…