Kedves Tengerentúli Rokonaink!

A világ „fejlődése”

Én azon táborhoz tartozom, amely megkérdőjelezi a technikai haladásnak az emberiség fejlődésével szinonim fogalomként való kezelését. Nagyon sok ember fejében összemosódik e kettő.

A komfortosítást normál szintig elfogadhatónak tartom, de az embert, mint a földi élővilág tagját, mint értő, érző lényt, a technikai megoldások túltengése, nemhogy fejleszti, de rohamosan leépíti, létalapját elpusztítja, űrlénnyé teszi. Tényleg az a fejlődés mértékegysége, hogy a tablettet négy, vagy már két éves kortól tudják- e használni a gyerekek?

A mosógép, kiírja e, hogy délután három és négy óra között izzadtam bele a gatyámba? Az emberi munka helyett a robotok felé tartunk. Ami 30 éve scifi volt, ma valóság, holnap még több.Ha a létfenntartásához, elég lesz az emberiség 5-10%-a, akkor mi lesz a többivel. Több országban létezik már az alanyi jogon járó, életjáradék. dr. Purebl György pszichiáter közlése: Az emberek a civilizált világban soha nem látott jólétben élnek és az elmúlt 20 évben több, mint 50 %-al nőtt a depressziósok száma. Az úgynevezett természeti népeknél ez a szám elenyésző. Ennek egyik fő oka a bioritmus felborulása a természettől a természetességtől való elszakadás. A lejtő szöge egyre meredekebb és nem vagyunk hajlandók észrevenni. A „fejlett” országokban nem születnek gyerekek, mert jajj, nem engedhetjük meg magunknak, nincs minden huszadik évét betöltő fiatalnak önálló lakása és két autója. Hát ez tényleg sanyarú sors. Azt szoktam mondani a hétmilliárdból, mi magyarok is bent vagyunk az első fél milliárdban a jólét szempontjából. Nem feltétlenül és mindig Dániához kell mérni az abszolút szintet, hanem el lehet látogatni távoli, déli és egyéb tájakra és hálát adni, kényelmes és hozzájuk képest biztos életünkért.

Tényleg és komolyan elhiszik, hogy az amazonasi indiánok, vagy az afrikai maszájok stb. az angolszász civilizáció nélkül boldogtalanok és sötétségben élők lettek volna? Tényleg elhiszik, hogy a fűszoknya helyett a lyukas farmer magasabb rendű kultúrát takar? Egyáltalán milyen jogon és okon jelenti ki bárki is, hogy az ő társadalma által bevett szokások, mindenki másnál jobbak? Mit keres egyáltalán bárki, hívás nélkül a szomszéd lakásában? Erőből? - de hát az, az állatvilág szintje.

Ha valóban a virtualitást tesszük zsinórmértéknek és minden mást elavultnak, feleslegesnek és károsnak gondolunk, s mindenáron űrhajókra akarunk ülni, akkor értem valamelyest. Azt is értem, hogy a régen kincsként becsült tapasztalat, amit az előd generáció hordozott és adott át, ma nem érték, mert Ők nem a technikai tudást adták át, hanem az emberit, melynek ma már nagyon kicsi értéke van. Azt is értem, hogy amit sokan fejlődésnek tartanak és hisznek, az igazából egy folyamat, melyet természetesen nem lehet megállítani. Nem lehet olyan állapot és olyan rendszer, ami kimondhatja, hogy ez a tökély az emberiségnek, innen tovább ne akarjatok ambicionálni semmit, mert csak rosszabb lesz. Ha mondanák is mindig lenne ember, aki mást akarna, „többet” akarna az pedig csak nézőpont kérdése, hogy ez a más, több, vagy kevesebb, jobb, vagy rosszabb, mint a meglévő!!

Veszprém -Ják
2018. február 9.

Szelestey P. Attila