Matula bácsi
A klíma melegszik, az emberiség gyarapszik, és nem látszik csillapodni a kapzsiság sem… A kizsigerelt termőterületekbe egyre inkább olyan növények kerülnek, amelyek csak erős vegyszeres „támogatással” képesek teremni. A helyzet az, hogy nemcsak eszünk, de alaposan meg is vagyunk etetve…
Dr. Rodics Katalin kutatóbiológussal készült interjú a Nők Lapjában, Hulej Emese tollából.
R: Gyönyörű ív, hogy a világ nagy emlőseitől eljutottam a talajhoz, a vetőmaghoz, ahonnan minden elindul. A lényeghez…
R: „Ha nem változtatunk a jelenlegi gyakorlaton, hiába minden igyekezet.”
HE: A hatalmas monokultúrákról és az agyon vegyszerezésről van szó?
R: Igen erről kellene mielőbb visszatérni a sokszínű, a természet erejére támaszkodó, a tájba illeszkedő, a talajt védő, a kártevők természetes ellenségeit használó termelésre.
R: Most meg gyakorlatilag takarmánynak való krumplit eszünk… Csakhogy hatalmas érdekek állnak amögött, hogy minket betereljenek ebbe az utcába, hogy megvegyük a műanyag dobozba csomagolt műanyag paradicsomot. Márpedig aki etet, az diktál. A sokféleség maga az alkalmazkodás. Izabella direkt termő kékszőlő, amiről egy időben kitalálták, semmire sem jó. Most megint értékesnek tartják, és tényleg az. Ömlik róla a szőlő, egy tetű, egy gomba, még az aszály sem árt neki. Van ilyen barackunk, kukoricánk, búzánk is. Ellenálló magyar fajták.
A gazdák, akikkel találkoztam, sokat panaszkodtak az időjárásra, azzal valahogy jobban meg tudnak békülni, mint például az adminisztrációval. Nagy a nyomás rajtuk.
Megjegyzésem: kinek az érdeke?...
HE: És mi a helyzet azzal, hogy ennyi embert csak nagyüzemei gazdálkodással lehet etetni?...
R: Komolytalan álláspont, kutatások szerint ökológiai gazdálkodással 9 milliárd ember lenne etethető.
R: Ma már nagyon sokan tudják, hogy amivel etetik őket, az rossz és ez fontos mérföldkő.
Egy konferencia címe az volt miért nem lesznek a természetvédők öngyilkosok. De erre azt mondom mindig is voltak nehéz időszakok, például a háborús idők.
R: Igen, de ott az ellenség megmutatkozott, most meg báránybőrbe bújva szórja a mérget. Átvitt és konkrét értelemben is.
Ennyi a kivonatos cikk. Ezeket a tényeket nagyon sokan tudják már, de nagyon kevesen tesznek ellene. A lustaságra, kényelmességre építenek ezek a multi cégek. A napokban hallottam egy reklámban. Reggeli készítés helyett, abban a fél órában, mi minden mást is tehetne az ember, ha a készen vásárolt reggelit fogyasztana. Nem stilisztikailag kell értelmezni itt a fogyasztást az enni szó helyett, hanem a tényleges értelmében.
Fekete István örökérvényű és életű figurája Matula bácsi. Ő testesíti meg az örök emberi értékeket. Mindenben az egyszerűséget, célszerűséget és az emberséget keresi, és erre neveli a rábízott fiatalságot. A világgal a minket körülvevő természettel való harmonikus együttélésre, s a talmi felszín teljes elvetésére, mutatja az utat. Ez a típusú ember tűnt el, tüntették el, mert ilyen embereknek nem lehet lenyomni a torkán a „fejlett, fogyasztói demokráciát” Nem lehet nála felszítani az értelmetlen és telhetetlen igényt. Kellene egy matulabácsi mozgalom és a mozgalom negatív zöngéjét felejtve, minél szélesebb körben kellene terjeszteni a matulaságot, mely annyira hiányzik, mint egy falat kenyér. Bármerre járok, ennek csak az ellenkezőjét látom. A forma mindenhol eltakarja a tartalmat. Még rosszabb, hogy már az sincs, amit eltakarna, már csak a forma van! Na, ez ellen kellenek a matulák sokasága, ha egyáltalán menthető még valami!
Forrás: Nők Lapja
Veszprém -Ják
2018. november 2.
Szelestey P. Attila