Összegzés a koronavírus helyzet okán
Gondolatok a koronavírus kapcsán az emberiség történelmének menetéről
Eddigi munkáim összegzésére késztet az aktuális helyzet, mely természetesen nem véletlenszerű, hanem egy folyamat „eredménye”, melyet emberi történelemnek hívunk.
Én gyermekkorom óta foglalkozom és élem a történelmet a múlt titkait fejtegetve. Aki a múltban él nem él, mondja több orgánum, többek között Kossuth Lajos is. Valóban a jelenben kell élni, mert a földi világunkban ez a természetes, ezt ismerjük, ebben vagyunk otthon, ezt kell így-úgy, de szeretni és élményekkel, értékekkel megtölteni. DE mi, akik érdeklődünk a múlt iránt és 500-1000, valaki még sokkal több esztendőt átlát, az látja az úgynevezett „fejlődését” az emberiségnek. A hibák és erények ugyanazok, csak az intenzitás robbant korunkban és sajnos a könnyebb folyás irányában a rossz gyorsult fel még fokozottabban. Mindig meg volt az a réteg, aki többet, sokkal többet akart és igényelt a javakból és meg is magyarázta, hogy erre, ilyen-olyan okoknál fogva joga van. Világosan látszik a folyamat a rabszolgatartó formációtól, jutottunk 4-5 000 év alatt idáig, amikor önként és dalolva, tényleges és látszat kényelemért nem nézünk és gondolunk az orrunknál tovább, mert akkor bizony kilógna a lóláb és észrevennénk, hogy önakaratból vagyunk rabszolgák, sokszor a saját magunkéi. Saját magunkba tekintve látnánk, hogy bizony nagyon sok úgynevezett kényszerhelyzet, csak saját magunk által elfogadott metodikában kényszerhelyzet, mert azt kapjuk folyamatosan az éterből, hogy ez is kell neked, az is kell neked, ezt is megérdemled, azt is megérdemled, ha nem éred ezt, vagy azt el lemaradsz, lúzer vagy, értéktelen vagy és értéktelen az életed is. Amikor a mi „fajtánk” tiltakozik az általunk értelmetlennek vélt „fejlesztések” ellen amire Márai mondja:” …kénytelen aszketikus lenni, mert önmegtagadás nélkül semmi sem érhető el, a lemondás azonban nem azért történik, ami az életnél több, hanem ami az életnél kevesebb. Ez a linkség. Amit az európai érvényesülés technikájával elér, nem dicsőség, legfeljebb siker, nem nagyság, legfeljebb hír, nem mű, legfeljebb mutatvány. A karriernek receptje van. Legfontosabb alkatrésze, mint tudjuk a szégyentelenség. Az arc hiánya. Senkiség kell hozzá.” Ahová a nyugati civilizáció eljutott, hogy a társadalom jelentős része olyan „munkát” végez, melynek az emberi léthez nincs köze, csak valamiért kell fizetést kapni a közösből, egy 200 évvel ezelőtt élő ember nemhogy csodálkozna, de teljesen elszörnyedne. Ez a gépesítésnek köszönhető, mely az emberi munkát kiváltotta, mely egyrészről jó dolog, mert nem kell „ténylegesen megfogni a lapátnyelét”, de a gépek általi termelékenység, környezetszennyezés, illetve az emberek feleslegessé válása egy olyan torzult világot eredményezett, melyben most élünk és melyben még sosem élt az emberiség. Az öreg halász felesége az aranyhaltól mindig és mindig többet akart a kunyhóból a végén Isten akart lenni és kipukkadt. Mi is a kényelem és a jólét grádicsain addig-addig lépdeltünk felfelé, míg az egészséges mértéket már nem is tudjuk érzékelni. Mi az, hogy az automata fűnyíró 200 m2 terület levágása után lemerül, hát ez tényleg felháborító. Sokan hivatkoznak arra, hogy sokszor volt jégkorszak, sokszor volt felmelegedés és folyamatos a lét változása az emberiség történelme során, csak midig azt felejtik el, hogy a változás görbéje, sokkal elnyújtottabb volt. Amit most a koronavírus elnyújtása okán teszünk, hogy ne omoljon össze az egész létfenntartó rendszerünk, tehát nyújtjuk a görbét, azt a mindennapjainkban nem tesszük meg. A családi, faluközösségi gazdálkodás és az „ipari élelmiszer termelés” (még a fogalom is életidegen) elterjedése között 5-10 000 év telt el, a könyvnyomtatás és a digitális nyomtatás elterjedése között fél ezer év telt el, Mátyás korában szint én kb. 500 év kellet az emberiség megduplázódásához, ma harminc esztendő. Volt idő átállni, hozzászokni, most egy emberöltőn belül vannak ilyen léptékű változások. Ehhez bizony nem lehet alkalmazkodni, az úgynevezett életfogytig tanulással sem, kevés rá az életfogytiglan. Aki azt nem látja, érzékeli, hogy a nyugati „kényelem civilizáció” megeszi alólunk a földet az nem akarja ezt tudomásul venni, vagy nincs gyermeke, unokája? Természetesen a „fejlődő” országok lakói is követelik maguknak ezt a kényelmet, mert hát teljesen jogosan ők is megérdemlik és létszámban sokszorosai-e „kultúrát” feltalálókénak. Mi mondjuk innen, hogy ne vágják ki az erdőket, gyorspanelból felépített kütyügyárak felállítása okán, mert elfogy a föld oxigénje, mely a fotoszintézis által termelődik. Nem lehet a történelemben pontos válaszvonalakat felállítani, persze vannak, de talán Kolumbusz felfedezése után indult el látványosan azt a folyamat, mely „a fejletlenebb, gyengébb néptömegek” alárendelésével az erősebbet „fejlettebbet” a nehezebb munkavégzéstől mentesítette. Ez vezetett ahhoz, hogy Észak-Amerika fele lakóssága színesbőrű lett, hogy Nyugat-Európa lakóssága szintén hasonlóan átalakult. Ne menjünk ennyire messzire, Erdély lakóssága is hasonló folyamat eredménye, mikoron a birtokosok bevételeik növelése céljából dél-keletről tömegesen hívták be a földműlelőket. Mi mindig a következő megítélést kapjuk, ha az „úgynevezett fejlődését” az emberiségnek megkérdőjelezzük, idézőjelbe tesszük. Mit szeretnénk, barlangban élni és hordákban vándorolni? Én úgy gondolom ez a fajta sarkítás, nagyon korlátolt gondolkozást takar, mert nyilván a facebook és a barlang között elég nagy átmenet van. Sajnos a mai mutatók szerint nem utópia a hordákban élés a túlélésért. Komoly mutatók azok az „utópikus” filmek, melyek már több évtizede jelen vannak. Régebben az atomháború volt a rémkép, majd jött, ha elfogynak a szénhidrogének, majd, ha elfogy a víz. Aktuálisan a klímaváltozás okán fellépő viharok után fellépő nihillel riogatnak. Sohasem zörög az avar, ha nem fújja a szél. Azt kell megállapítanunk, hogy szinte minden science fiction, mely adott korban az volt, később valósággá vált! A természeti katasztrófák már itt vannak.
Hát ezt látva, tapasztalva, érzékelve elkellene indulni egy markánsan más irányban, mely nem természetellenes, nem idegen a földi biológiai léttől! Ha így folytatjuk tovább, és az lesz az értékmérő, hogy a bajuszpödrő akkumulátora három, vagy háromszázpödrést bír ki, akkor nem fog változni semmi. Tényleg praktikus tud lenni, hogy harminc webáruház házhoz szállít az egész világnak, de az egész világ mit fog tenni? A webáruház termel-e élelmet és ha termeltet, abban mennyi lesz az adalékmentes, tényleges élelmiszer. Az amerikai professzort megkérdezték, miért dolgozik a génkezelt csirkék „továbbfejlesztésén”? Válasz: ameddig a vásárlók 2 dollárért akarnak venni csirkemellfilét, addig a párhét alatt vágásérett csirkére, így az ő munkájára is szükség van! Érdemes belegondolni a csereérték eszközének a pénznek a „fejlődésébe”. Emlékeim szerint először talán a zab volt, de lehet, hogy folyóparti közegben a lazac stb. egy a lényeg a csereeszköznek, volt valódi értéke, sőt olyannyira, hogy szó szerint meglehetett enni, jól lehetett vele lakni. Itt most nem a barterről beszélek, hanem fix csereeszközről, mely mindenre beváltható volt. Majd jöttek a nemesfémek, melyek mindenhol értéknek számítottak és még díszítésül is felhasználhatóak voltak és őrizték tényleges értéküket, majd jött a papírbankó, mely már csak fűtésre volt jó másodlagosan, s most ott tartunk, hogy láthatatlan, tehát úgy jó mindenre, amennyire az ég világon semmire sem jó. A fogyasztás, mint a gazdaság motorja, ebben a formában teljesen életidegen és természetellenes. A gépesített munkahelyek által mértéktelenül gyártott tárgyak, még azok is melyek nem alapból fölöslegesek és érték nélküliek egy fok után a teljes értelmetlenségbe, környezetünk kizsákmányolására és pusztítására alkalmasak. Nem lehet és kell évente autót válltani, havonta telefont cserélni, minden második héten a távolban nyaralni és naponta új emésztést segítő „gyógyszert” vásárolni. Pedig egy jó ideje már ez a modell. A mindenáron való fogyasztásnak, mint gazdaság fenntartó kényszernek a „termékei” azok az áruk, melyek már a gyártósorról lekerülve selejtek és eldobandóak. Büszkék vagyunk arra, hogy mi ezeket is megtudjuk vásárolni, tanácsadói, elemzői, statisztikai, álomvilágmenedzseri tevékenységünkért kapott „fizetésünkből”. Ez a szűklátókörű, utánam a vízözön beállítottság bűn! Még jószándékkal is bűn! Be kell látnunk mindnyájunknak, hogy ez így nem működhet és nem is fog működni. A történelem erre tanít.
Veszprém -Ják
2020. április 2.
Szelestey P. Attila
Bogár László: Reset
Az interneten kaptam a következő írást, mely nagyon találó
Látlelet
Az emberiség pontosan azt a betegséget kapta, amelyikre szüksége volt.
Már nem értékeljük az egészséget, ezért kaptunk egy betegséget, hogy megértsük - az egészségünkkel foglalkoznunk kell.
Már nem értékeljük a természetet körülöttünk, ezért kaptunk egy betegséget, hogy minél kevesebbet tudjunk tartózkodni a természetben és rádöbbenjünk a hiányára.
Már elfelejtettük, hogyan kell családokként élnünk, ezért kaptunk egy betegséget, amely bezárt minket az otthonainkba, hogy megtanuljunk újra családként élni.
Már nem tiszteljük az öregeket, ezért kaptunk egy betegséget, amely emlékeztet az öregek sérülékenységére.
Már nem értékeljük az egészségügyi dolgozókat, ezért kaptunk egy betegséget, amely emlékeztet a pótolhatatlanságukra.
Már nem tiszteljük a tanárokat, ezért kaptunk egy betegséget, amely bezárta iskoláinkat, hogy a szülők maguk próbálják tanítani gyermekeiket.
Azt gondoltuk, hogy mindent megvehetünk, mindenhol ott lehetünk azzal és akkor amikor csak akarunk, ezért kaptunk egy betegséget, ami megmutatja, hogy mennyire nem természetes dolog is ez.
Szabadidőnket bevásárló központokban töltöttük, ezért kaptunk egy betegséget, hogy megértsük, a boldogságot nem lehet megvenni.
Nagyon sokat foglalkoztunk a külsőnkkel és mindig összehasonlítottuk azt másokéval, ezért kaptunk egy betegséget, ami eltakarja arcunkat maszkokkal, hogy megértsük, a szépségünk nem a külső.
Azt gondoltuk, a Föld urai vagyunk, ezért kaptunk egy betegséget, hogy ez az egészen aprócska láthatatlan valami alázatra tanítson minket, iránymutatást adjon és egy kis megbékélést is.
Ez a betegség nagyon sok mindent elvesz tőlünk, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy újból észre vegyük, mi a legfontosabb az életben!