Kedves Tengerentúli Rokonaink!

Aktualitások

A Szelestey családnak reményeink szerint nemcsak, múltja van, hanem jövője is. Ezen az oldalon szeretnénk bemutatni a jelenünket, azokat a tevékenységeket, amelyeken családunk az előttünk járó őseinknek nyomán, új ösvényeket nyit. Szeretnénk hozzájárulni, hogy az ezer évnél is jóval idősebb Kárpát haza még ezer esztendő múlva is Magyar haza legyen. Mindezt szeretnénk egy olyan nagy közösség tagjaként, amely közösség nem mások ellen, nem mások kárára, de a magyarság a hazánk javára tevékenykedik!

 

Centenáriumi Turul SZOBORAVATÁS Sátoraljaújhelyen
2020. június 5-én.

A 100 éves évfordulóra készülő sátoraljaújhelyi Turul szobor alkotójától Matl Péter szobrászművésztől kaptam e pár képet a készülő műről. Hivatalos átadása június 5-én lesz. Méltó emlékműve közös eredetünknek, összetartozásunknak. Összekötő kapocs magyar és magyar között, bárhol éljen a nagyvilágban, de egyúttal örök emlékeztető arra a hiányra, mely az együvé tartozókat elválasztja egymástól. Trianon nem Nekünk szégyenfolt, ne mi szégyelljünk emlékezni rá. Semmi mást nem várunk a diktátumot aláírók és hasznát élvezők utódaitól, mint annak elismerését, hogy anno a létrehozói hibáztak és erkölcsi minimumként kérjük, hogy idegenbe taszított magyar honfitársainkat ne sújtsák hátrányos helyzettel, saját szülőföldjükön! Az autonómia nem ajándék, nem engedmény, hanem morális minimum. Fel kell nőni ahhoz, hogy ne ellenségkép legyen az autonómia, hanem a közös jövő és harmonikus együttélés színtere, mely egyaránt jó az adónak és a kapónak! Kívánom, hogy ne zsigeri indulatok, de értelem és együttérzés motiválja mindkét oldalt!

Centenáriumi Turul SZOBORAVATÁS Sátoraljaújhelyen 2020. június 5-én

Centenáriumi Turul SZOBORAVATÁS Sátoraljaújhelyen 2020. június 5-én

Centenáriumi Turul SZOBORAVATÁS Sátoraljaújhelyen 2020. június 5-én

Centenáriumi Turul SZOBORAVATÁS Sátoraljaújhelyen 2020. június 5-én

Centenáriumi turul szobor - Sátoraljaújhely

Szelestey Ádám

2020. április 7-én megszületett Szelestey Ádám, Szelestey László és Szelestey Krisztina Mária fia. A névválasztás nem véletlen. Emléket állít a család újabb kori történetének legkiemelkedőbb alakjának az 1621-ben elhunyt vasi alispánnak, a megye többszörös követének, a vasi nemesi hadak kapitányának! Kívánjuk a legifjabb Ádámnak, fusson be Ő is hasonlóan tevékeny és a közjavát szolgáló életpályát!

Feri bácsi 100 éves

Egy örvendetes hírt kaptunk, melyet e helyen közzé teszünk. A képen apa és lánya látható a nagy napon! Apukám, Szelestey Ilona és Varga Ferenc fia, a mai napon töltötte be századik életévét. (2020. január 11.)

Feri bácsi 100 éves

Sokáig süssön még rá a Nap: S. Varga Ilona

Trianon 100

A sohasem behegedő seb

1920. június 4. - 2020. június 4.

Trianon 100 - A sohasem behegedő seb

Egyik oldalról nézve azt mondhatjuk 100 esztendő elteltével is elevenen él emlékezetünkben, de azt is elmondhatjuk, hogy egyre kevesebben érzik át igazán. A megemlékezéseken kis létszámban lézengünk. A harminc év alatti korosztályban, pedig már elenyésző az, akit ténylegesen megérint e téma. Amit itt leírtam, saját véleményem és tapasztalatom. Nem tudom, hogy a mai határokon kívül élő magyarságnál ez mennyire más, mennyire törődtek bele, szó szerint. A világunk egyre gyorsabban és drasztikusabban alakul, változik és szűkül. Azt a folyamatot, mely a kis családokból falvakat, majd városokat, országokat, majd globál egyet alkot nem lehet megállítani. Ahogyan azt sem, ahogy a családokból nemzetségeket a nemzetségből törzseket a törzsekből népeket, s ahogyan a népekből ilyen-olyan uniókat, majd Föld Uniót hoztak, hoztunk létre. A megszokott határoknak már soha nem lesz olyan értelme, mint 100-200-400 esztendővel ezelőtt, de annak, hogy pont 100 éve megbélyegeztek minket, hogy kollektív bűnösökként éltek generációk, hogy máig másod, megtűrt állampolgárként élnek a trianoni határon kívül rekedt honfitársaink, igenis hangot kell adni. Ma már nem arról szól a tétel, hogy a természet és őseink munkája adta Kárpát-medencei hazát, mely hegy és vízrajzával, út és vasúthálózatával, ásványkincsével, iparával és mezőgazdaságával egy egész és természetes egységet alkotott, állítsuk vissza. Illetve erről szól, de már nem a hagyományos határon belül, hanem egységben a velünk együtt itt élő népekkel, ahogy amúgy ezer esztendeig volt. Nem közigazgatási határról kell beszélni, mert az, alakulhat, változhat, hanem a természetesről, ami nem politikai, nem emberi kategória! Zárójelben jegyzem meg, hogy a mai tudomány a genetika terén egyre másra bizonyítja be, hogy bizony mi itt több ezer éve őshonosak vagyunk. Mondhatjuk, hogy ez ma már mindegy, ez igaz is, csak az nem mindegy, hogy a minket körülvevő népek rólunk máig azt harsogják, hogy betolakodók vagyunk és idegen testként élünk Európában. S a kultúránkat nem hoztuk, hanem gyakorlatilag mindent itt kaptunk készen. Ezt a finoman szólva is ordítóan fals nézetet, aztán rendkívül hatékony propagandával sikerült elhitetni az egész világgal. Ez az ő oldalukról érthető is, az nem érthető számomra, hogy a mi önismereti propagandánk miért néma. S ha valaki, valakik megszólalnak és nyilvánvaló tényeket sorakoztatnak fel mellettünk, azt azonnal a legmélyebb nacionalizmussal, elfogultsággal bélyegzik meg, de nem kintről elsősorban, hanem bentről! Azt az álszent hozzáállást, mely a „békés egymás mellett élés” érdekében való hallgatást a felejtést, az úgy is megtörtént, hagyjuk már ezt attitűdöt szajkózza, nem tudom elfogadni. A hozzám hasonlóak semmilyen drasztikus lépésre nem gondolnak, de azt a képet, melyet a világ rólunk tart, s melyet egy svéd, vagy andorrai háziasszony tud rólunk, hogy lovon visszafelé nyilazunk és a szláv, germán kultúrkörbe beékelődve örüljünk, hogy itt lehetünk, hát ezt a képet kikérjük magunknak és szeretnénk a helyére tenni. Trianon ezt kente ránk a tisztességünket, becsületünket, tartásunkat ásta alá, s mi lehajtott fejjel, elnézést, hogy élünk felkiáltással viseljük. Egy felvidéki várba, egy erdélyi kastélyba csak suttogva meséljük egymásnak, hogy hány magyar generáció építette, mert a magyar falnak idegen füle van! Csak nehogy megbántsunk valakit az érzékenységében…. Nekünk meg nincs, vagy nem lehet?

Most is úgy írok, hogy huszonötször megrágom mondandómat, úgyhogy érthető legyen, amit közölni akarok, de ne bántó. A kulturáltság egyik mértéke a szerénység, alázat, de ez nem egyenlő a gerinctelen megalkuvással. Arra a kérdésre, hogy a mai világban van-e értelme határokról és elkülönülő népekről beszélni, nem tudom a választ. Egy biztos egyre kevésbé, de ha jól érthetően írtam le véleményemet, akkor az kidomborodik belőle, hogy nem is erről beszéltem. Célom nem a régmúlt sérelmei által generált ellenszenv átadása az új generációknak, hanem az elfogadható elfogultságú hazaszeretettel a tények ismerete és ismertetése.

Az én generációm, nem élt már az eredeti határaink között, nem élt meg egy háborút sem, nem élt 56-ban sem, de még valami pislákol bennünk a hajdani végvári vitézek a földjüket és kultúrájukat művelő eleink szellemiségéből. Kétségbeesetten próbáljuk át és tovább adni ezt a keveset, mert látjuk, érezzük, fogytán-fogy az érdeklődés a befogadásra való hajlam a közöny, mely sokak számára ma már avíttnak vélt téma iránt mutatkozik. Nem az a baj, hogy a vízcsapból is angol nyelvű slágerek szólnak, nem csak a könnyűzenében, hanem az üzletekben a mindent elnyomó és uraló interneten és az életben egyaránt, hanem az, hogy lassan már csak ez és semmi más. Kérdezzünk meg ma egy középiskolást, a magyar, vagy az angol a kedvence? Ma még csak 9:1 re vezet az angol, 20 év múlva már 10:0-ra fog. Én ezt elfogadom, de engedtessék meg, hogy ne örüljek és ne értsek vele egyet. Az az én személyes tragédiám, hogy pont a nagyváltásba születtem bele, de az én szívem a másik az elmúlt évezredben maradt, és a legkisebb izomrostjával sem kíván a számára természetellenes, rideg, egyirányú, egyenrobot korszakban élni. Az én személyes szerencsém, hogy már nem is kell.

Észre kell venni, mindig az igazság fáj jobban, azt nehéz elviselni. Az igaztalanság elviselése, mindig erőt ad, mert az igazság velem van, de az igazság bélyegét mindig hordozza az igaztalan!

A témáról e honlap Aktualitások/Magyar történelmi tanösvény/Trianon az igazságtalan ítélet menüpontjában olvashatnak tény adatokat, hiteles források idézésével. Véleményem szerint a 100 éves évfordulóra, egy legalább 3 órás nagyjátékfilmet kellene forgatni, világsztár szereplőkkel a magyar színészek mellett, hogy figyelemfelkető legyen és megismertesse, szembesítse a világ 95%-át a történtekkel, akiknek vagy semmilyen információjuk nincs, vagy csak teljesen elferdített van! Nem panasz áradatot akarunk, de tényeket bemutatni, mert eddig mindig csak hallgattunk, ha e téma szóba került. Hát ideje lenne megszólalni! Nem számon kérően, nem bántóan, hiszen az ezügyben ellenünk vétkezők már rég sírban nyugszanak, de igazságot, korrekt párbeszédet a ma élőkkel, akik 180 fokkal elgörbítve látják Közép-Európa történetét. Az ő szemszögükből persze mi látjuk kifordítva, hát -e két álláspontot kell összefésülni a lehető legobjektívebb módon, hogy úgy álljunk fel a fehérasztaltól mindnyájan, hogy valóban elindultunk egy tiszta jövő felé. Mindnyájan itthon vagyunk, mi vagyunk itthon Európa szívében és az egymásra mutogatással nem tudjuk képviselni, közös érdekeinket!

Szelestey P. Attila 2019. december 26.

Érdekességként begépeltem a Szepesi Híradó-Szepesi Hírlap Egyesített Szepesi Magyar Lapok 27. számának vezércikkét, mely 1930. július 5. szombaton jelent meg.

Nyílt levél
Benes külügyminiszter Úrhoz!

A Csorbatónál megtartott találkozó véget ért. Szerelmi légyottnak nem lehet ezt a randevút nevezni, mert érzelmileg Ön nem szerelmes sem Romániába, sem Jugoszláviába, de mint a Kisántánt spiritus rectorának és mint egyetlen ma is aktív szülőapának jólesett, hogy Ön képviselhette ezen a konferencián a rangidősséget, a nyugateurópai finomságot és diplomáciai ravaszságot. Ennek meg is volt az eredménye, mert az Ön fogalmazása lett hivatalosan továbbítva a távirati irodáknak, az Ön politikusan finom stilizálása a magyar királykérdéssel szemben elfoglalandó álláspontot illetőleg. Ebben Önnek határozottan sikere volt és nem tagadhatjuk el, Ön ezen 12 esztendő alatt nagyon sokat tanult, sokkal többet, mint balkáni kollégái, akiknek Ön az udvariasság szabályairól adott Csorbán oktatást. Ezen oktatás nélkül Csorbató igazán nagy csorbával végződött volna. Megcsinálták ugyan a román-csehszlovák kereskedelmi szerződést is, amire eddig 12 esztendő óta vártak.

Kissé furcsa ugyan, hogy a Kisántánt államai eddig csak katonailag értették meg egymást, ellenben gazdaságilag nem, de ez is csak annak a jele, hogy szerelemről Önök között szó sem lehet, csupán arról, hogy közös ellenséget látnak. Ez a közös ellenség réme kisért Önöknél állandóan.

Nem akarunk most arról beszélni, hogy mindhárom állam polgársága sokkal szívesebben vette volna, ha a Magas Tátra fenséges bércei alatt oly gazdasági kérdéseket vitattak volna meg, amelyek lehetővé tennék, hogy ebből a lehetetlen gazdasági krízisből kölcsönöselőnyös gazdasági és kereskedelmi szerződések mellett mindhárom ország ipara és kereskedelme bizonyos megélhetési kiutat találhatna, minthogy kölcsönösen biztosították egymást a feltétlen fegyveres támogatásról, hanem arról akarunk beszélni, amit Önök elfelejtettek, vagy amiről nem nyilatkoztak sem a távirati iroda, sem a sajtó részére.

Külügyminiszter Úr! Köztársaságunk Elnöke és Ön számtalanszor jelentették már ki, hogy szinte absolute állják a kisebbségekkel szemben a békeszerződések aláírása előtt vállalt kötelezettséget. A különbség az Államfő érzelmileg is vallja ezeket a kijelentéseket, míg Ön csupán politikailag. Sajnos azonban, hogy a mai napig sem az nem vállhat valóra, amit a Köztársaság elnöke érzelmileg kíván, Ön pedig politikailag Hágában, Párisban és Genfben kijelent.

Külügyminiszter Úr! Az a 68 angol képviselő nem hiába írt alá egy felhívást Mac Donald miniszterelnökhöz, hogy tegye szóvá a kisebbségi kérdést 68 angol képviselő nagyon sokat jelent, mert a legnagyobb birodalom, a legrégibb parlamentáris ország képviselői biztos szemmel látják, hogy Középeurópában nem lehet rend addig, amig a kisebbségi kérdés az utódállamokban nem kerül nyugvópontra.

El tudja hinni Külügyminiszter Úr, hogy igazat mondott Genfben, Párisban, Hágában, amikor azt a kijelentést tette, hogy nálunk a kisebbségeknek nincs okuk panaszra. El tudja-e hinni, hogy balkáni kollégáinak hasonló kijelentései fedik az valóságot.? Valók lehetnek- e szavai mindaddig, amig előfordulhat az az eset, hogy a tescheni járási főnök megtiltotta a tescheni németeknek, hogy az Államfőt német nyelven üdvözölhessék?

Meg vagyunk győződve arról, hogy Ön is elitéli ezt az eljárást, de Öntől a csendes elitélésnél többet követelünk: azonnali közbenjárást, hogy ez a járási főnök fegyelmi úton nyugdijaztassék, mert külpolitikailag többet árt az ország tekintélyének, mint a belpolitikai eszmék konszolidálásának.

A tescheni járási főnökhöz hasonló cseh járási főnökök Szlovenszkóban is rezidiálnak és itt is előfordulnak oly esetek, hogy a járási főnök csak azért nem ád útlevelet egy magyar anyanyelvű csehszlovák állampolgárnak, mert az útlevélhez szükséges fényképen a nevét magyarul írta alá.

Mondja Külügyminiszter Úr! Megdicsérni valónak tartja Ön az ilyen járási főnököt? Tud-e Ön a törvénytárban egy olyan paragrafust felfedezni, amely kimondja, hogy minden magyar anyanyelvű állampolgár tartozik a nevét egy fénykép alá is szlovákul, vagy csehül aláírni, még akkor is, ha ezeket a nyelveket nem bírja? Ellenben még nem hallottunk olyan esetről, hogy az adóhivatal visszautasított volna adót azért, mert a befizető fél a befizető postalapot magyarul töltötte ki…

Helyesnek találja Ön Külügyminiszter Úr, hogy a közigazgatási hatóságok ma csak kizárólag politikai hatóságok? Fontos életbevágó ügyek hónapokig feküsznek elintézetlenül, ellenben minden besúgott politikai vád soron kívül lesz letárgyalva. Szemmel kisérnek minden magyar embert Szlovenszkón és ha egy magyar embernek kedve szottyan egy ártatlan báli mulatságra Pestre elmenni, akkor fogházzal büntetik. Helyesnek tartja-e Ön mindezt és elmeséli Ön ezeket a dolgokat Genfben, Hágában, vagy Párisban?

Igazságosnak tartja Ön azt, hogy oly emberektől, akik az államfordulat előtt évtizedek óta Szlovenszkón laktak és tovább is itt akarnak lakni, elvonták az állampolgárságot és csak 500-tól 50 000 korona lefizetése ellenében adományozzák ezt nekik?

Nem kellett volna a jogokkal minden terhet is átvenni és nem lebeg szem előtt az a tétel, hogy megszerzett jogokat nem lehet politikai okokból sem megvonni?

Helyesnek tartja Ön azt, hogy van ugyan a legutóbbi kimutatott statisztika szerint 16 szlovák ember, aki Prágában fontosabb pozíciót tölt be, ellenben Szlovenszkóban százszámra csehek töltenek be olyan pozíciókat, amelyekre elsősorban a szlovákoknak volna igényük. Hogy mást ne mondjunk: igazságtalannak tartjuk, hogy cseh járási főnökök álljanak szlovák területek élén. Legalább közigazgatásilag adják meg a szlovákoknak, ami őket megilleti. Mert hogy a magyar és német kisebbségnek Szlovenszkóban sehol sem adták meg eddig az őket megillető jogokat, erről nem is akarunk beszélni. Elég, ha Ön beszél erről Genfben és másutt. Ezer és ezer sebből vérzünk itt Szlovenszkón. Ön persze ezeket a sebeket nem mutatta meg a balkáni kollégáinak, mert Csorbatón hermetice elzárta őket a valóságtól. Ön nagyon ravasz és nagyon ügyes politikus, de a Potemkin falvak (kirakat falvak*) falai egyszer eltűnhetnek és akkor ráfog eszmélni arra, hogy többet ért volna egy kis őszinteség a politikai valótlanságok helyett. Egy kérésünk volna Önhöz csupán: a legközelebbi konferenciát ne a külügyminiszterek, hanem a belügyminiszterek tartsák meg és hívják meg erre az ülésre mindazoknak a képviselőit is, akik a Kisántánt országaiban csak, mint kisebbség élnek.

Nagyon tanulságos konferencia lenne!

P.

Petőfi Sándor: AZ EMBER

Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth' az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?

Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel?

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel?

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel?

Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?

Koltó, 1847. szeptember

Szepesi Híradó

Görgeyek,

avagy egy kis paksaméta, igaz története

Görgei Artúr

Vannak az ember életében olyan találkozások, melyek megmagyarázhatatlanul mély nyomokat hagynak benne. Ezek a találkozások sohasem előre tervezettek, mégsem véletlenek, rajtunk kívül, felül álló erők vezetnek minket. Ilyenek a nagy szerelmek, de ezek a szerelmek nemcsak férfi-nő, nő-férfi kapcsolatára értendők, de minden olyan találkozásra, mely erősebb, tartósabb, nemesebb, mint az átlag. Mivel én kisgyermekkoromtól kódolva voltam a régiségre, a magyar múlt iránti olthatatlan kíváncsiságra, nem véletlen, hogy nagy találkozásim is ebben a témában keresendők. Édesanyám elmondása szerint a mindennapi mesélést igényeltem, de nem szerettem, ha többször ismétli ugyanazt. Mikor már úgy érezte kezd kifogyni a lehetőségekből „kínjában” magyar mondákat kezdett mesélni. Ettől fogva én mindig ezeket kértem, követeltem, s mindez történt a hatvanas évek végén úgy 4-5 éves korom tájékán. Azóta is itt ragadtam, s szobám falait takaró könyvtestvéreim 99%-a e témában íródtak.
Első ilyen nagy találkozásom a Nádasdyakkal volt. Gyermekkorom egyik kedvence a törökverő „Fekete bég” Nádasdy Ferenc volt. Jóval később „döbbentem” olvastam egyik ősapám az 1621-ben elhunyt Szelestey Ádám vasi alispán végrendeletében, hogy-e Ferenc és Báthory Erzsébet fiát Pált, kérte fel árváinak gyámjául. Jó középkorú voltam, mikor egyszer Alsóperén túrázva a Nádasdy parkban NF-es monogrammal találtam egy téglát. Nem messze tőle egy kis erdei temetőben szembe találtam magam Nádasdy Pálné Augner Antónia sírjával. Nem telt el egy hét és cikk került a kezembe a Nők lapjában, lányáról Nádasdy Borbáláról, aki könyvbemutatóra érkezett Franciaországból. Pár hónap múlva személyesen vettem részt Veszprémben író-olvasó találkozóján. Majd szintén pár hónap múltán egy képkeretőznél, ahová rendszeresen jártam egy gyönyörű mézeskalács címert kereteztek, mely annyira megtetszett (a különleges anyag), hogy elkértem az alkotó elérhetőségét. A címer a Nádasdy volt az informátor, készíttető gróf Nádasdy Borbála.

2009 áprilisában tértem be egy antikvár üzletbe, ahol a tulajdonos már régebbi ismerősöm volt. Nem vagyok gyűjtő, de ahogy Zoli barátom találóan megjegyezte, időnként elcsábulok. Megláttam a falon, az egyik sarokban szerényen meghúzódva, kis vékony, kopott keretben egy női portrét, mely nem kifejezetten szép hölgyet ábrázolt, de bája, kisugárzása azonnal megfogott. Kérdeztem az árát, majd egy lendülettel hazáig szaladva az összegért, majd vissza, selyempapírba csomagolt zsákmányommal tértem haza. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még kicsit beszélgettem antikvárius barátommal, hisz két hasonló beállítottságú ember mindig talál közös témát. A közös nevező itt a kis portré volt. Mesélte Zoli, hogy évekig lógott szobája falán otthon, mint sok olyan tárgy, amitől nehezen tudott megválni. Majd jött egy pillanat és úgy hozta a sors, hogy behozta az üzletbe. Kérdeztem tőle, mit lehet tudni róla: kiről, ki, mikor alkotta? A válasz féloldalas volt. Nem tudjuk ki készítette (monogram: IGP), nem tudjuk kiről, de az olvasható, hogy 1848-ban és még annyit tudunk, hogy Ecsedi Ágnesnek, Görgei Artúr nevelt lányának hagyatékából való. Volt ott még egy franciás öltözetű férfi portré, jóval nagyobb méretű, illetve már elvittek pár apróbb nagyobb tárgyat. Barátom azt is említette, hogy van egy kisebb paksaméta irat szintén ebből a hagyatékból, de azt nem találja, valahol, valamelyik láda alján bújik.

Hazafelé menve a legközelebbi könyvesboltban azonnal megvettem Pethő Sándor: Görgey életrajzát, majd minden fellehető forrást kutattam, mely Görgei Artúrról szolt. Én gyermekkoromban, árulónak tanultam Görgei Artúrt, de megérzésből, együttérzésből, vagy megmagyarázhatatlan okból, én ezt nem hittem el és felnéztem rá. Később olvastam róla, hogy Napóleon szintű hadvezérnek tartja a külföldi szakirodalom. Saját elmondása szerint Ő nem tett mást, mint rendet tartott katonái között, s azok vitézül harcoltak, s ebből lettek a nagy győzelmek. Kemény és következetes természetéről tanúskodott a Zichy Ödön elleni büntetőeljárás, még őrnagy korában. Mint minden messze az átlag feletti tehetséggel és tartással megáldott embert ő is megosztó személyiség volt. Vagy rajongtak érte, vagy korlátlanul kritizálták. Semleges senki sem maradt vele szemben.

Folytatva az elkezdett történetet, ugrunk 10 esztendőt egészen 2019 december elejéig, mikor ismét benyitottam a kis régiségboltba. Beszélgetés közben Zoli barátom egyszer csak kinyitott egy nagy ládát és derékig belehajolva a fenekén kotorászott, majd hasonló mozdulattal, mind Hemingway öreg halásza a tengerből, kiemelt egy papír paksamétát, s a kezembe nyomta ezekkel a szavakkal: „innentől fogva őrizd te”!

Hát így jutottam Görgei Artúr nevelt lányának Ecsedi Ágnesnek azon kis gyűjteményéhez, mely pár régi fotográfiát és újságot tartalmazott, s egy közös nevező volt bennük, miszerint minden Görgei Artúrról, és a Görgey családról szólt, illetve halála után róla írt cikkek és a tiszteletére emelt emlékművek és szobrok újságokban megjelent híreiről. Az első újság 1912-ből az utolsó 1967-ból való. Talán 8-10 újságról és 6-8 fényképről van szó, de az idők teltével ennyi maradt. Úgy gondoltam ezt a keveset Görgei Artúr emlékének adózva közzéteszem. Begépelem és így elérhetővé teszem az érdeklődőknek.

A képek között egy műtermi 1905-ben ábrázolja Görgei Artúrt, egy szintén műtermi egy általam ismeretlen apa két kisgyermekével, egy lőcsei leányiskola osztály életképe a többi különböző emlékmű avató ünnepségen ábrázolja a családot. (A görgői és toporci Görgey család szász eredetű és az Árpádok-korában települt be a szepességbe, mely tájéknak úgymond alapító, vezető famíliája lett. Görgei Artúr a polgári átalakulással egyetértve 1848-ban változtatta meg a nemesi származásra utaló y végződést i-re.)

Számomra központi kérdés e-körben, hogy kit ábrázol a kis 1848-ban festett portrém. Én sokáig azt hittem a dátum alapján Aubouin Adélt, Görgei feleségét, hiszen 1848 március 30-án házasodtak össze Prágában. A kép egy fiatal hölgyet ábrázol. Adél, kit a család itthon Etelkának szólított, életrajzi adatai szerint 26 éves volt ekkor. Most karácsonyra kaptam meg lányomtól a Nemzeti Múzeum: Az ismeretlen Görgei kiállításának nagykatalógusát, melyben az egyetlen ismert Aubouin Adél portré látható, lányával Bertával. Én eddig ezt sohasem láttam és izgatottan hasonlítottam össze a két képet. Édesanyám kijelentette, igen mindkét kép őt ábrázolja, de mindenki más szerint nem ugyanaz a két személy. Azt is figyelembe kell venni, hogy mindkettő festmény. Ismert tudtommal, csak a katalógusban lévő egy darab van. Tehát több összehasonlítási minta nincs. A művészi szabadság nem tudom mennyire terjedhetett. Ami a falamon lóg, az egy finoman kimunkált, kifejezetten kvalitásos festmény, egy kevésbé légies, frizurája, s talán sötét ruhája miatt is idősebbnek tűnő hölgyet ábrázol, mint a másik képen látható hölgy. Az ellentmondás az, hogy Adél asszony a lányával, aki a képen 8-10 esztendős lehet, itt minimum 35 éves kell, hogy legyen, mégis fiatalabbnak látszik. Ezt az ábrázolást jelentősen idealizáltabbnak érzem és a markáns eltérő anatómiai részletek ellenére sem tudom kizárni azt, hogy mindkettő festmény őt ábrázolja. Ha mégsem, marad a kérdés, akkor kit? Görgei hagyatékból való, 1848-as datálású, a fekete egyszerű ruha, teljesen megfelel egy társalkodónői öltözetnek és a másik festmény, mely vele együtt volt az antikváriumban, teljesen francia hatású. (Adél egy elszegényedett francia acélgyáros lánya, aki kényszerűségből társalkodónői állást vállalt egy prágai vegyészprofesszor házában. Mint vegyész hallgató itt, professzora házában ismerkedett meg Görgei vele.)

Közzétéve e helyütt a birtokomban lévő képeket, illetve anyagot, reménykedve várom, hátha fény derül az általam megválaszolhatatlan kérdésekre.

A hagyatékból hozzám került újságcikkek leiratai kronológiai sorrendben:

Szepesei Lapok Igló. 1912. március 3-án

Szepesei Lapok Igló. 1912. március 3-án

Különfélék

Görgey Jordán. Görgey Jordán püspöki jószágigazgató e napokban Szinnyey Kálmánnál volt vacsorán és ott hirtelenül rosszul lett. Komoly veszélytől tartottak, mely azonban most már el van hárítva. Leírhatatlan a részvétnek az a foka, mely a vármegye széles rétegeiben közismert népszerű férfiu roszulléte kapcsán mindenkit elfogott és határtalan most az öröm, hogy a beteg jobban érzi magát. A mai világban kevés embernek van módjában azt mondhatni, hogy nekem nincs ellenségem. Ha Görgey Jordán ezt eddig nem ismondta volna, erről most meggygőződhettünk mert igazán osztatlan teljesen közös érzéssel tekintett mindenki betegágya felé, várva az onnan érkező jó, vagy rossz híreket, boldog reménységggel lesve a javulás beálltát. Számosan fordultak szerkesztőségünkhöz is információkért és mi szintén túláradó boldogságtól telten tudatjuk, hogy értesülésünk szerint a beteg jobban érzi magát és állapota a teljes felgyógyulás reménységével töltheti el az iránta érdeklődőket.

* A családfán a 13. generációs Lőrinc (1533) két fia Kristóf és László a XVI. század végén indít két terebélyes külön ágat. Artúr, Kristóf ágán a 22.; Jordán, László ágán a 23. generáció

* megjegyzés: Szelestey

Szepesi lapok Igló 1912. március 4-én

Szepesi lapok Igló 1912. március 4-én

Görgey Jordán+

Amilyen lelkes örömmel hirdettük, hogy Görgey Jordán állapota szombaton jobbra fordult, éppen olyan mély fájdalom fog el, amikor vasárnap reggel 8 órakor bekövetkezett halálával kell foglalkoznunk. Szombaton még a legszebb remény élt a szívekben, hogy erős szervezete képes lesz ellent állani a szélhüdés rombolásának, vasárnap pedig már a ravatalon feküdt, körülvéve lesújtott övéinek és barátainak hangos zokogásától. A reményt a legszomorúbb valóság váltotta fel. A mindenható másképp rendelkezett, mint ahogy a buzgó esedezések szóltak, melyek Görgey Jordánért az egekhez emelkedtek. Hitvese földi boldogságának legbecsesebb kincsét, gyermekei az értük élő s haló legjobb atyát, barátai a leghűségesebb barátot, az enberiség egy igazi nemes embert sirat elhunytával, aki mint férfi a jellemszilárdság mintaképe volt és a megyében a népszerűség legmagasabb fokán állott. A szepesszombati járás népe, melynek hosszú ideig főszolgabírája volt, úgy tekintett rá, mint atyjára, aki szerető gonddal járt el az emberek ügyes-bajos dolgaiban és jó tanáccsal látta el őket életük egy-egy elhatározó lépése előtt. Később a vármegyei árvaszék elnöke lett és mint ilyen fejtett ki áldásos tevékenységet, melynek honorálása akart lenni barátainak az a törekvése, hogy az alispáni állásba ültetik. Így került egyszer szembe Raisz Aladár volt alispánnal, akinek újboli megválasztása után elmondott beszéde mély benyomást gyakorolt a jelenlévőkre. A vármegyei árvaszéki elnöki állást 1904-ben nyugdíjaztatás folytán hagyta el és nemsokára rá Párvy Sándor dr. szepesi püspök jószágigzgatójává nevezte ki. Ebben az állásban működött halála napjáig. Itt is mint minden ténykedésében egy cél vezérelte; becsülettel megfelelni a személyébe helyezett bizalomnak, melyet oly nagy mérvben élvezett a főpásztor részéről. Halálával nagy űrt hagy maga után a megyei közéletben, ahol szívesen vette ki részét a munkából és készséggel dolgozott a köz javára. Általánosan tisztelt és szeretett személye hiányozni fog számos körben, ahol halála pótolhatatlan veszteséget jelent. A szívekben őrzik emlékét, ez az emlékét, ez az emlék tehát örök életű leszen!

A család az alábbi gyászjelentést adata ki: Alúlírottak az összes rokonság nevében is mély fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a legjobb férj, legönfeláldozóbb atya, testvér, após, sógor és rokon: id. görgöi és topporczi Görgey Jordán úr, nyug. árvaszéki elnök Szepesvármegye közigazgatási bizottságának tagja, szepesi püspöki jószágigazgató folyó évi március 3-án reggel 8 órakor, életének 60-ik, legboldogabb házasságának 27-ik évében rövid szenvedés után szívszélhűdés következtében az Urban elhunyt. A drága halott hült tetemeit f. évi márcus hó 5-én délelőtt 10 órakor fogják Lőcsén március 6-án délután 4 órakor a családi sírkertben örök nyugalomra helyezni. Lőcsén 1912. március 3. Nemes lelkének emléke örökké élni fog hozzátartozói és barátai szívében! Özv. Görgey Jordánné szül. szentmiklósi és óvári Pongrácz Hedvig grófnő, mint neje, id görgey Arisztid, mint testvére, Görgey Konstantin, ifj. Görgey Arisztid, Dömötör Mihályné szül. Görgey Hedvig, ifj Görgey Jordán, Görgey Béla, mint gyermekei, Dömötör Mihály, mint veje, Pongrácz Anna grófnő, Pongrácz Ferenc gróf, mint sógornője, illetve sógora. Koszorúk mellőzését kérjük.

Szepesi Hirnök Lőcse, 1912. évi március 9-én.

Szepesi Hirnök Lőcse, 1912. évi március 9-én.

Görgey Jordán+

A szive ölte meg. Az a színarany szíve, melynek nemességét kiérezte mindenki, aki közelébe jutott. Gyöngéd szív-párosulva testi és szellemi erőteljességgel. Ősrővel. Annak az ősembernek az erejével, ki a család címerében tövestül tép ki egy hatalmas élő fát. Erőteljes testben erőteljes lélek, mely nem néz se jobbra, se balra, hanem minden körülmények közt sajátmaga ép érzékein és eleven át leszűrődött képzeteit veszi iránytadóknak. És megmindja egyenesen, hátsó gondolat nélkül. Megmondja mindenkinek. – Ez imponál. Imponál és – vonz... Innen az a páratlan tisztelet és szeretet, mely körülvette. Innen népszerűsége az egész vármegyében. Szerette a szepesi népet, melylyel mint földesúr és mint megyei főtisztviselő sokat érintkezett. Mindkét minőségben atyai barátja volt, természetes ura, kinek parancsai szívesen teljesítettek. Megtestesülése volt annak a patriarchális úri tipusnak, melyet a köznép ösztönszerűleg és szívesen ismert el vezetőjének, melynek vezetése mellett tárgytalanná válhatik a kivándorlás és a nemzetiségi kérdés. És volt még egy patriarchális jellemvonása: az egyszerűség-életmódban, fellépésben, szokásokban. Jellemző aza az óhaja, hogy egyszerű fakoporsóban egyszerű parasztok vigyék sírba. Mindent megfigyelt, minden dolog érdekelte, minden kérdéshez volt talpraesett megjegyzése. Eredeti észjárásának, józan belátásának, gazdag tapasztalatainak nagy hasznát vették vármegyénk közügyei. Mint magánember pdig maga volt a szeretetreméltóság. Egyforma közvetlenséggel és jóindulattal közeledett mindenkihez és nyerte meg mindenki becsülését. Családját imádta. Otthoni élete a harmonikus családi élet mintaképe volt. És itt kellett hagynia megdöbbentő hirtelenséggel… Ritka emberi érték ment veszendőbe…

Görgey Jordán 1852. április 22-én született Görgey Constantin és Szinnyei Merse Anna házasságából. 1869-72-ig jogi tanulmányokat folytatott Kassán majd a magyaróvári gazdasági akadémiának volt hallgatója. Utóbb 1882-ig görgőn gazdálkodott. Vármegyénk szolgálatába 1887-ben lépett, mint aljegyző. 1888-ban lőcsei szolgabíró lett.1891-ben a szepesszombati járás főszolgabírájává választották s négy évvel utóbb Szepesvármegye árvaszékének elnökévé. 1904-ben nyugalomba vonul s csakhamar rá a szepesi püspök kinevezi jószágigazgatójává, mely állását haláláig viselete. Mindvégig élénk és tevékeny részt vett a megyei és városi közéletben; a múlt héten még ott volt Lőcse város közgyűlésén. Nem térhet vissza többé savniki otthonába, hirtelen rátámadt halálos kór, mely néhány nap alatt leküzdötte erős szervezetét. Március 3-ának reggelén kiszenvedett. Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak az összes rokonság nevében is mély fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a legjobb férj, legönfeláldozóbb atya, testvér, após, sógor és rokon: id. görgöi és topporczi Görgey Jordán úr, nyug. árvaszéki elnök Szepesvármegye közigazgatási bizottságának tagja, szepesi püspöki jószágigazgató folyó évi március 3-án reggel 8 órakor, életének 60-ik, legboldogabb házasságának 27-ik évében rövid szenvedés után szívszélhűdés következtében az Urban elhunyt. A drága halott hült tetemeit f. évi márcus hó 5-én délelőtt 10 órakor fogják Lőcsén március 6-án délután 4 órakor a családi sírkertben örök nyugalomra helyezni. Lőcsén 1912. március 3. Nemes lelkének emléke örökké élni fog hozzátartozói és barátai szívében! Özv. Görgey Jordánné szül. szentmiklósi és óvári Pongrácz Hedvig grófnő mint neje, id Görgey Arisztid mint testvére, Görgey Konstantin, ifj. Görgey Arisztid, Dömötör Mihályné szül. Görgey Hedvig, ifj Görgey Jordán, Görgey Béla, mint gyermekei, Dömötör Mihály mint veje, Pongrácz Anna grófnő, Pongrácz Ferenc gróf mint sógornője, illetve sógora. Kedden délelőtt szentelte be Lőcsén az elhunyt tetemeit Kompanyik Coelestin lőcsei apátplébános. A temetés másnap délután volt volt Görgőn. Oda ásták meg sírját szülei sírhantja mell, mintegy jelképeként annak a gyöngéd családi érzésnek mely Görgey Jordán életét betöltötte. Az egyházi szertartást az elhunytnak ………………….. kedvelt embere ………. szepesszombati r.kath. plébános……………………. Gundelfinger Kálmán árvaszéki elnök mondott megható bucsuztatót. …Azután megkondult a régi falusi templom harangja s a rokonok, barátok és tisztelők gyászoló sokasága könnyes szemmel nézte, amint a kérges parasztkezek lebocsátották a földbe uruk egyszerű koporsóját. Sirattuk mindannyian.

Tolnai világlapja Budapest 1916. június 1.

Tolnai világlapja Budapest 1916. június 1.

Görgei Artúr+ 1818-1916

Kilencvennyolc éves korában meghalt Budapesten Görgei Artúr szabadságharcunk fővezére. Egy sokat tapasztalt, sokat szenvedett élet zárult le az övével. Egyike volt azoknak, akika magyar historiában a legnagyobb szerepet játszották. Az ő neve elválaszthatatlanul avn összeforrva 1849 augusztus 13-ikával, a világosi fegyverletétel napjával. Mint 31 éves férfiu korlátlan urként rendelkezett hazája sorsával kezét nem kötötte meg más, csak a lelkiismeret és a történelem ítélete. Azóta, 31-ik életéve után, ez a nagy szerepet játszott férfiu nem élt többet. Élt, de nem működött;dolgozott egyedül emlékeinek élt és azért, hogy a sok támadást visszaverje. És talán ez a hosszu élet volt Görgeinek a legnagyobb szerencsétlensége. Ez alatt a hosszú élet alatt nagyon sok vád és támadás érte őt. És még hagyján, amikor Kossuth Lajos vádolta őt emlékirataiban, de mit szenvedhetett ez a nagy ember, amikor a késői utódok, késői epigonok árulónak nevezték őt, Komárom, Branyiszkó, Nagysarló, Tápióbicske, Isaszeg és Buda hősét. Ő volt az áruló, aki békés vegyi laboratóriumát elhagyta, hogy harcba szálljon az alkotmányért, aki 1849 április 29-én kiadott híres manifesztumában a népek szabadságának harcosaivá avatta katonáit. volt az áruló, aki a temesvári vereség után nem akarta hiába ontani a magyar vért és még a fegyverletételben is megakarta menteni a honvédsereg maradékát. És amikor az orosznak megadta magát, ezzel Ausztriát örökre elidegenítette az északi kolosszustól és lehetetlenné tette a két állam együttműködését. Az igaz, hogy megkegyelmeztek neki. De ez a kegyelem száz halálnál súlyosabb csapást mért az ő nagy lelkére. Hisz, ha őt a magyar honvédség lelkét akkor kivégzik, a magyar historiában a neve örökké aza aradi tizenhárom mellett él, ő lett volna nemzetünk legnagyobb vértanuja. De így félszázados mártirkodásával mit ért el? Azt, hogy őt annyi diadalmas csata hősét, egyikét a legnagyobb hadvezéreknek, a legvitézebb katonát, a hazája sorsáért rettegve aggodó fővezért árulónak mondották azok, akiknek hibás fogalmuk van azokról az időkről, azoknak az időknek politikai konstellációjáról és a felelősségről, amit az immár halott viesgrádi remete viselt. Ő nem alkudott nem paktált. Az orosz tábornokkal való levelezéséről Kossuth is tudott. A világosi fegyverletétel a haditanács beleegyezésével történt, oly időben, amikor igazán bűn volt minden csepp hiába ontott vér. Az, igaz, hogy azután is ontottak vért, különösen Haynau, de erről már Görgei nem tehet, ő azt bizonyára nem úgy akarta, meg nem akadályozhatta, hisz akkor ő már nem volt egyéb közönséges fogolynál. Ma már megállapította a történelmi kutatás, hogy az orosz intervenció bekövetkezésekor a szabadságharc ügye már el volt döntve, pusztán idő kérdése volt tehát, hogy mikor következik be a katasztrófa. Görgeit felelősség semmiesetre sem terheli. Ő csak levonta a végső konzekvenciákat, mikor a helyzet teljesen reménytelenné vált. Sem a hadsereg, sem a kormány nem volt elég erős ahhoz, hogy akár terrorizmus árán is a szabadságharc intencióit végső diadalra juttassa. Nyugodtan fölemelt fővel viselte egy hosszú kínos életen át a támadások özönét. Az ő büszke férfias lelkét az soha meg nem törhette. Nem bírt vele sem az orosz, sem az osztrák, sem a számos apró ellensége, de még az idő sem, amellyel teste, szelleme dacolt. Nem győzhette le csak a halál, ezt az erős, hatalmas embert. Történelmi nevezeteségű napon Budavár megvételének évfordulóján hunyt szemét örök álomra, szeretteinek körében. ár évek óta betegeskedett, a magas korral járó gyöngeség azonban csak nehezen bírt vele: még kilencven éves korában is megőrizte szellemi képességeit. Kép aláírás: Görgei halálához. A világosi fegyverletétel. Az egykoru rajz nyomán készült kép mutatja, mintha Görgei is átadta volna kardját Rüdigernek, az orosz tábornoknak. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert nemcsak a tábornok, hanem a tisztek is megtarthatták oldalfegyverüket. Görgeitől jobbra a honvéd tisztikar látszik lóháton, középen pedig az összegyűjtött fegyverek. A kép jobb sarkában álló huszár jelképezi a honvédek bánkódását a fegyverletétel miatt.

Szepesi Hirnök Lőcse 1916. évi szeptember hó 26-án. kedd

Szepesi Hirnök Lőcse 1916. évi szeptember hó 26-án. kedd

HIREK

GÖRGEY ARISZTID hősi halála

Hős volt a javából, azok közül, akik hivatásukat követték, amikor kardot ragadtak. Soha nem kerülte, sőt kereste a veszedelmet, ahol csak babérokat talált míg most a szomorú hír érkezik róla, hogy halálát is ott lelte eddigi dicsőségének mezején. Luck és Kovel közt folytak a harcok, az oroszok ismét tömegeikkel zúdultak a magyar huszárok ellen, akik sziklaszilárdan álltak, s győzték a harcot. Köztük volt Görgey Arisztid is, Titi hadnagy. Egyszerre súlyosan sebesülve rogy le, haslövés érte, halálosan veszedelmes seb, haldokolva szállítják hátra bajtársai s aztán már csak rövid telegramm jön özvegy édesanyjához: bajtársai Wladimir-Wolinázkyban temették el a hős hadnagyot. Tevékenységre, eredményre vágyó életének vége szakadt. Mint ifju, középiskolái után technikai pályára készült s először a csepeli-kikötő talált alaklamazást, majd az aviatika fellendülésekor ő is odament, hogy beálljon az uttörők közé. Rövidlátó szeme azonban akadály volt ezen a pályán. Ekkor tört ki a háború, s ő fivérével együtt az elsők között volt, akik önként vonultak hadba. A cs. és kir.13. huszárezredbe állott be és ott mint altiszt küzdötte végig az 1914-15 évek harcait sokszor kitüntetve magát bátorságával. Egyik nevezetesebb bravurja volt, amikor seregeink visszavonulásának fedezésére önkényt vállalkozva az ellenség golyózápora közben robbantott fel egy hidat. Kitüntetésül egymás után kapta meg a kis és a nagy vitézségi érmeket. A bukovinai fronton 1915-ben súlyosan megsebesült. Vállán érte a golyó, mely gégéjéig hatolt. Az életveszélyes sérülést kiheverve ment vissza a harctérre, ahol 1916 februárjában már hadnaggyá nevezték ki s tovább küzdött lankadatlan harci kedvvel, hősies lelkesedéssel. Emléke köztünk marad, lelke elszállt dicső elődeihez, akiknek példája volt lelkesítője.

* A családfán a 13. generációs Lőrinc (1533) két fia Kristóf és László a XVI. század végén indít két terebélyes külön ágat. Artúr, Kristóf ágán a 22.; Arisztid László ágán a 24. generáció meglátásom szerint. Mivel a Nemzeti múzeum: Az ismeretlen Görgei című kiadványában közzétett családfán, nincsenek feltüntetve a feleségek, ezáltal nagyon nehéz beazonosítani az egymást követő generációkban a megegyező keresztnevet viselő családtagokat.

* megjegyzés: Szelestey

8 órai újság 1935. április 30. kedd 9. oldal

8 órai újság 1935. április 30. kedd 9. oldal

Elárulta-e Görgey a hazát?

Rendkívül érdekes füzetben adja közzé Görgey Artúrról szóló visszaemlékezéseit Jónás Károl, a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott gondnoka a magyar történelemtudomány avatott művelője. A kis könyvben rengeteg új, értékes és szinte kizárólag a szerző és a nagy hadvezér személyes jóbarátságából fakadó adatot találunk s ezekből közlünk itt mutatóba néhányat. Egyszer, 1894 április elején a visegrádi nyaralóban látogattam meg a tábornokot. „No mi jót hoz gazduram” (Engem mindig így szólított.) Hogy jó-e, felelém azt nem tudom, mert csak magamat hoztam. Megkínált üléssel, leültünk. Ő rágyújtott egy virginiára és beszélgetésbe eredtünk; de csak rövid ideig tartott, mert új látogatókat jelentettek be. Fölkeltem és távozni akartam. Nem eresztett, szívesen marasztalt és megnézvén a beküldött névjegyeket, „No lám”, mondja ezt az egyiket bizonyára ismeri, hisz ez is akadémikus Czobor Béla a másik a „Correspodence de Hongrie” munkatársa volt, aki bocsánatot kért az erkölcsi betörésért. Azután megindult az interview. Én persze, hegyeztem a füleimet és a ceruzámat. Én mialatt a hírlapíró a több, mint egyórai beszélgetés folyamán, egyre jegyezgetett, én, mint valami orvvadász, a hallottakat szintén lelkiismeretesen megrögzítettem; de ámbár érdekesnek mind érdekes volt, nem tudtam mindent leszögezni. Imhát közreadom, amit feljegyeztem. Görgey többek között ezt mondotta: „Az amnesztia törvény közhírrététele után visszajöttem hazámba. De mondhatom úgy fogadtak, mint a veszett kutyát. Inzultusok értek sőt több merényletet is követtek el ellenem, de azért nem hagyom itt a rögöt, mert igenis jussom van hozzá (ezt meghatottan hangsúlyozta) ontott vérem és számtalanszor veszélyeztetett életem árán. Miattam beszélhetnek! Ma már kibékültem sorsommal. Egy alkalommal Kossuth azzal fenyegetődzőtt, hogy főbelövi magát, de én lebeszéltem róla mert második Kossuth nem lesz soha; alig hiszem is, hogy nálamnál őszintébb csodálója lenne. Csak én tudom szereplésének nagy jelentőségét értékelni. Azt mondtam neki: kár volna, mert hiszen megtartod fényes szónoki tehetségedet, amivel azt teheted az emberekkel, amit csak akarsz. Nálunk, katonáknál másként áll a dolog, ha már egyszer a sereg elveszett. Amit az opportunitás ránk ró, az kitörölhetetlenül rajtunk szárad. Kossuthot nem azért hozták vissza hazájába, amit el nem érhetett, hanem azért, amit tett. Én az ország első katonája voltam, mert hát Dembinszky és Bem, mint idegenszármazásúak, sohasem voltak azok, de mint politikus-utolsó.

KOSSUTH UTASÍTÁSÁRA

Világost, folytatta Görgey, Kossuth idézte elő és ő is hajtotta végre. Hogy azzal a fogással élt, hogy az idézést nem adhatták neki át és tehát őt nem is marasztalhatták el in contumatiam, az a dolgon mit sem változtat. Abban egyeztünk meg (ő meg én), hogy ha az orosz az 50 000 emberrel rendelkező Dembinszkyt megveri, én, aki csak 21 000 emberrel rendelkezem, az oroszok előtt leteszem a fegyvert. Dembinszky megveretésének híre először Kossuthhoz érkezett, aki azt minden megjegyzés nélkül küldte hozzám. Én a szomszéd szobában alvó Csányit felköltöttem és közöltem vele a dolgot. Megértvén a helyzetet, azt mondta:” Nem marad más hátra, mint hogy kapitulálj.” Igy történt azután, hogy az „árulást” én hajtottam végre, de Kossuth utasítására...

Most disztingváljunk csak egy kicsit, Grouchy állítólag elárulta Napoleont /Waterloo). (Napoleon igazságtalanul vádolta Grouchyt, aki későn kapta kézhez parancsát, hogy a fősereggel egyesüljön.) Károlyi Sándor is állítólag elárulta Rákóczit? Nemde azt, amit a legfőbb hatalom birtokosa tesz, sosem mondhatni árulásnak. Akkor pedig én voltam Magyarországon a legfőbb hatalom. Mikor Kossuth az ország mandátumát énrám ruházta, én csak az ésszerűség szabályainak, lelkiismeretemnek és a történelemnek tartoztam felelősséggel. Ezek azt tanácsolták nekem, hogy a hazának, amely már úgyis mindent elvesztett, 21 000 fiát mentsem meg.” Mikor a tudósító távozásakor megkérdeztem, megengedi-e tábornok úr, a most hallottakat közzétennem, Görgei komor, szinte ünnepélyes hangon kijelentette: Nem vagyok a frázisok embere, amit mondtam, az úgy is történt, miattam bátran közölheti”

PASKIEVICS 600 IMPERIÁL ARANYA

A márciusi napok Görgeyt is magával sodorván, Bécsbe, majd Pozsonyon át Pestre ment, mert „hitta a haza”. Hogy Görgey azután mit művelt és hogyan az már a történelemé; én csak egynéhány érdekes epizódot, részletet óhajtok feljegyezni. Tény, hogy a világosi fegyverletétel után Klagenfutba internáltatván, csak az a csekély összeg állt rendelkezésére, amit a takarékos felesége összekuporgatott. Paskievics tábornok, aki úgy látszik, ismerte Görgeyék anyagi helyzetét, felajánlott Görgeynek 600 imperiált (orosz aranypénz, melynek fele a mai francia húszfrankossal egyenlő értékű), amit azonban ő visszautasított és csak, mikor az ajánlatot tevő, Görgey feleségének áldott állapotban voltára a nagy úton és az ismeretlen helyekre figyelmeztette, fogadta el Görgey a pénzt kölcsönképpen 6% kamatra. Ezzel kapcsolatban, mert idevág helyénvalónak látom Görgeynek egy, Klagenfurtban, 1849 november 3-án kelt, Guido bátyjához írt és az imént említetteket is igazoló és megerősítő érdekes levelét közölni. A levél, amelyet, hogy esetleg el ne koboztassék, egy föltétlenül megbízható egyénnel küldött bátyjához, szó szerint így szól:

EGY ÉRDEKES LEVÉL

„Nem tudom, hogy zavartalanul meddig írhatok, felhasználom ezt a jó alkalmat, hogy kérdéseidre teljes őszinteséggel feleljek. Először is én évdíjat vagy bármi más néven nevezendő másféle javadalmat pénzben, avagy pénzértékben nem élvezek sem Oroszországtól, sem Ausztriától. Az okirat, melynek következtében az orosz hadifogságból idevándoroltam eképp szól: „No 186.(titkos). Ő felsége legkegyelmesebb uram és császárom, veleszületett legfelsőbb kegyességéből bocsánatot ad Önnek, azonban Magyarországon tartózkodni Önnek meg nem engedtetik, hanem más koronaország, még pedig egyelőre Karinthia tűzetik ki, ahová Ön Andrásssy csász. kir. őrnagy úr általkísérve, haladék nélkül el fog indulni. – Családját és podgyászát szabad magával vinni. Kelet. Főhadiszállás Arad aug. 26. 1849. Aláírva Haynau s. k. táborszernagy. Cím, Görgey Artúr úrnak.” Ezt az okiratot eredetiben bírom. Én sem Zichy-féle, sem más gyalázó újságcikkre sohasem fogok felelni. Mihelyt ez csak személyemet érinti. Évi járadékot, amelyet semmivel meg nem szolgálnék az államnak épp úgy, mint a katonaságnál való alkalmaztatásomat, köszönettel a leghatározottabban vissza fognám utasítani: A tudomány körében nyerni alkalmaztatást, kedvemre való lenne, amennyiben az meg nem haladná képességemet.

ELBUJDOSNÁM

Teljes szabadságom birtokába visszahelyezve, mindenesetre „elbujdosnám” még pedig vagy Franciaországba, vagy Svájcba. Felügyelet alá vagyok helyezve, azaz: a hatóságok időről-időre jelentést tesznek rólam, hogy mit művelek. Érdekelni fog megtudnod, hogy Paskievics tábornagy nekem hadifogságom ideje alatt két izben háromszáz félimperiált küldött aranyban, összesen tehát 600 drb-ot. Az első küldeményt számomra való kölcsönnek nevezte, mert megtudta, hogy szegény maradtam küldemény /* az újság itt sérült, olvashatatlan/ ..csekély készpénz készlete, mely különben is többnyire magyar papírpénzből állott, aligha lesz elegendő más öltözetek beszerzésére, a honvéd egyenruha helyébe melyet le kellett vetnünk. Minthogy feleségem fizetésemnek egy részéből, melyet neki minden hónapban küldöztem, valamit megtakarított magának s azt ércpénzre váltotta, én a 600 félimperiált szétosztottam a nálamnál szegényebbek között. Erről hallania kellett Paskievicsnek, mert Nagyváradon elutazása előestéjén, mikor én már Andrássy cs. és kir. őrnagynak át voltam adva, Paskievics engem mégegyszer hivatott és azt kérdezte tőlem: állami költségen fogok-e utazni? És amikor erre tagadó választ adtam kijelentette, hogy engem így nem ereszt el anélkül, hogy aziránt meg ne legyen nyugtatva, hogy feleségemmel együtt legalább a legközelebbi jövőben a megélhetési gondok ellen legyünk biztosítva. és akkor 500 drb félimperiált erőszakolt rám azzal a komoly felszólítással, hogyha valaha szükséget találnék szenvedni, mindenkor levélben egyenest hozzá forduljak. Ezt az 500 drb-ot idevaló aranyakra váltva, odaadtam feleségemnek és arra kértem, tekintse azt utolsó menedéknek szükségben, ha engem megfosztanának a lehetőségtől, saját munkásságom útján tartani fenn őt és magamat.

HALÁLRA, VAGY ÉLETFOGYTIGRA KÉSZÜLT

Ha én hinnék az amnesztiának, ezt az összeget is szétosztogattam volna, mert nyomort eleget láttam úton és útfélen, de mindazok után, miket tettem, nem bírnám egyetlen egy ésszerű okát is elképzelni, amiért nekem igazán megkegyelmeznének. Az idézett okiratot nem néztem egyébnek, ez egészen közönséges cselfogásnál, mintha én elárultam volna őket és teljes megadással nem kevesebbre voltam elkészülve az életfogytig tartó börtönnél és ennek, vagy kivégeztetésem esetére feleségemnek legalább annyit akartam biztosítani, amivel visszautazhassék szülőhazájába. A mondott összeg még hiány nélkül Adél fiókjában fekszik és van eznkívül még néhány száz forintunk, Adél megtakarítványának az utója. És mert én – ha a fenyegető vihar fejem fölött mennykőcsapás nélkül el talál vonulni, el vagyok határozva elkövetni mindent, hogy a tábornagynak köszönettel visszafizethessem emberbaráti kölcsönét; elképzelheted milyen kitartással járok utána, hogy valamely keresetmódra szert tehessek.”

AZ ÉVJÁRADÉK

Hogy Görgey hazaárulását illetően milyen fantasztikus hírek keringtek szerte az országban, annak egy jellemző és érdekes esetét akarom följegyezni. Ugyanis sok évvel ezelőtt egy leányfalvi ugynevezett kaputos ember, aki tudta, hogy a tábornokkal érintkezésbe vagyok, azt kérdezte tőlem: Ugyebár gondnok úr, igaz, hogy az oroszok Görgeyt megvették /sérült az újság, hajtásban olvashatatlan/ ….ott az esedékes összeget fölvegye. Én ámbár merő ostobaságnak tartottam ezt a locsogást, egy a banknál levő főtisztviselő barátomtól megkérdeztem, igaz-e és mi van a dologban? Igaznak, azt felelte, igaz; hanem hát úgy igaz, hogy a bécsi Bodenkreditanstalt a múlt század elején egy Versorgungsanstaltot létesített, mely intézet szelvényekkel ellátott Anteilscheinokat (részjegyeket) bocsátott ki. Olyan életbiztosítási járadékféle volt ez, és gondos szülők gyermekeik születésekor jegyezgették. A lefolyt évre eső jutalékot azután, szelvény ellenében vették föl. Persze minél több ilyen részjegye volt valakinek és minél öregebb korosztályhoz tartozott valaki, annál nagyobb osztalékot kapott… Görgeynek is voltak ilyen részjegyei és mert a legöregebb korosztályúakhoz tartozott, annál nagyobb összeget fizetett ki neki a bank, mint a bécsi intézet meghatalmazottja. Hát ezeket az osztalékokat vette föl Görgey Artur minden év elején a hazaárulás júdáspénze fejében! ....

Jónás Károly könyve („Egy nagy magyar hadvezér”) Gergely R. kiadásában jelent meg. Ára 80 fillér

PESTER LLOYD Samstag, 4. Mai 1935

PESTER LLOYD Samstag, 4. Mai 1935

Erinnerungen an Artur Görgei. Karl Jónás der durrch viele Jahrzehnle im Dienst der Ungarischen Akademie der Wissenschaften stand und fast alle Notabilitatend es geistigen Ungarn kennen lernte, gibt seine Erinnerungen an Artur Görgei in einem kleinen Bandchen” Egy nagy magyar hadvezér” aus. Nach einer kurzen Würdigung der Persönlichkeitdes genialen Heerführers und aufopfernden Patrioten erzahlt Jónás, wie er mit Görgei in * hajtás miatt szakadt és olvashatatlan/ Zwei/ Manner zu einer Freundschaft entwickelte Vorsechsundvierzig Jahren kamen sie in Rom, im Atelier des berühmten ungarischen Malers Francz Paczka zusammen. Paczka malte damals den general. Seitdem begegneten sie sich öfters, auch im Palais der Akademie, wo Görgei seinen intimsten Freund Paul Gyulai aufzusuchen pflegte. Im trauten Gesprache hat der Feldherr auch die heikelsten Fragen zwanglos berührt und zu beantworten getrachtel: wie er Jahrzente hindurch das Schandmal des „Hochverrates” mit gehobenem Haupt trug; was in befog, vor den Russen in 1849 bei Világos die Waffen zu strecken. Alle Freunde der Geschichte werden ander bescheidenen, aber werivollen Publikation Karl Jónás eine Freude haben. Die Broschüre ist im Verlag R. Gergely erschienen.

SZEPESI HIRADÓ 1936. január 18. (szombat)

SZEPESI HIRADÓ 1936. január 18. (szombat)

Az „áruló kő” históriája

A Szepesi Hiradó” egyik legutóbb megjelent számának érdekes közlése volt a „Váci Hírlap” nyomán, hogy a váci Báthory-és Görgey-utcák ormótlan sarokkövét, az u. n. „áruló követ” végre eltávolították. Naiv és hiszékeny emberek mesélték egykoron, hogy az 1849. julius 17-én ott lefolyt csata alatt Görgey Artúr ezen a kövön ülve adott titkos jeleket a Csörög hegyig visszavert oroszoknak. Az egyik verzió szerint vörös zsebkendővel integetett a muszkák felé, más „szemtanuk” pedig úgy tudták, hogy térképen mutatta az utvonalat, amerre vissza akart vonulni. Nem akarták ezt semmiképpen sem tudomásul venni, hogy Görgey éjjeli visszavonulása és az orosz túlerő öleléséből való kisiklása sikerült – és pedig éppen a súlyosan sebesült fővezér legteljesebb részvétele mellett. A tábornok szenvedő állapotát és igénybevételét legjobban mutatja, hogy Vadkertre érev összeesett és három napig eszméletlenül feküdt – úgy szállították tovább. A váci mende-monda, (melyből kettő szokott egy nem igazat jelenteni) tehát már nem fogja a jobbérzésüek türelmét tovább is próbára tenni, mert nincs, ami ébren tartsa. A rágalom kimúltával, bizonyára nem lesz érdektelen, hogy a Vácnál operáló orosz generális hogyan vélekedett a magyar fővezérről. A Vácnál visszavert orosz hadosztály parancsnoka Zássz (Sas) Pál tábornok, a későbbi varsói kormányzó volt. Zássz Görgeyt nagyváradi hadifogsága alatt több ízben felkereste. Ebből az érintkezésből a volt ellenfelek között baráti viszony keletkezett. Életük végéig levelezésben is állotak egymással. A két öreg generális kölcsönös megbecsülése leszármazottaikban tovább élt. Amikor Zássz leányának, Hintzen dr., német orvos feleségének fia született a keresztszülőségre Görgeyt kérték fel és a kis fiut Artur névre keresztelték, Hintzenné Zássz Anna bárónő a 90-es évek elején fiával együtt Visegrádon meg is látogatta az agg tábornokot. Ennek az érdekes és nem mindennapi összeköttetésnek három dokumentumát találtam a Görgey-levéltárban. Három idevonatkozó németnyelvű levél van ott elhelyezve melyek közül kettőt Hintzenné írt Kurlandból a tábornok öccséhez, néhai id. Görgey Istvánhoz. Az első levél Lestenben 1895. július 29 én, a másik pedig Sessauban kelt 1895. augusztus 23 án. Hintzenné mindkét alkalommal élénken érdeklődik a „kedves Artur bácsi” hogyléte iránt és igéri, hogy fiának fényképét neki, mint keresztapjának el fogja küldeni. A harmadik levelet Hintzen dr. írta a tábornokhoz. Szövege a következő: „Lesten bei Dahlen, Excellenz!

Gestatten Sie mir Ihnen Jahreswchsel die innigsten Wünssche zuübersenden und Ihnen noch eine lange Reihe von Jahren Ihr otium cum dignitate geniessen zu wünschen. Gebe Gott, dass die Worte des poeten im Anatole Waquant Werkw („Die ungarische Donau Armee 1848-49”) sich voll und ganz an Ihnen erfüllen! In grösster Hochhachtung Ihr ergebenster Hintzen.” A Hintzen családot illetően eddig semmi újabb adatot nem találtam. Pedig érdekes volna tudni, hogy mi lett a sorsa a német orosz származásu Hintzen Arturnak a világháború vérzivatarában. Görzsönyi Vargha Zoltán dr., budapesti tanár és családtörténeti író több tanulmányában foglalkozott Zássz (Sas) tábornok származásával és kutatásai során nevezetes eredményre jutott. Szemerjai Szász Pál, Szász János vizaknai főjegyző követ, majd királybíró és alsódobolyi Fülep Debora fia az 1800-as évek lején kollégiumi diák korában katona lett és mint a 2. sz. József huszárezred kadétja 1809 ben a Piave melletti ütközetben sebesülten eltünt. Egykoru iratokban elesettként van feltüntetve. Vargha Zoltán azonban családi hagyományok alapján kiindulva megállapította, hogy a kis kadét nem esett el, hanem Oroszországba került, ahol a cári hadseregbe lépett be – és szerinte azonos Zássz (Sas) tábornokkal. (A szemerjai Szász család Kolozsvár, 1912. – „Genealógiai füzetek”. 1912. – és a magyar fiuból muszka generális” a „Protestáns képes naptár” 1912. évi kötetében.) Szász Pál születési éve kevéssel különbözik csak Zássz Pál tábornok valószinű születési évétől. (Nagy Iván „Magyarország családai” 862. és Tragor Ignác dr. Vác története 1848-48-ben” 1910.) Zássz, akinek a kaukázusi haditetteit közismertek, kegyetlen katona és zsarnok fellebvaló volt, mégis a szabadságharc alatt a magyarokkal feltünő emberséges bánásmódot tanúsított. Erre vonatkozóan Pekár Gyula is közölt adatokat az „Uj idők” mult évi egyik számában. Csodálatosak a sors utjai. Valamikor a váci csata miatt sárral dobálták meg Görgeyt. Ma már mindenki tudja, hogy ő súlyos fejsebe dacára is mindent megtett Vácnál, hogy seregét megmentse, ami a legteljesebb mértékben sikerült is. és áll az uj megállapítás, hogy éppen a „váci árulás” helyén harcolt orosz generális volt magyar származásu.

Archivarius

Magyar Nemzet Vasárnap, 1967. december 31.

Magyar Nemzet Vasárnap, 1967. december 31.

Görgey Artúr forradalmi kiáltványát megtalálták Léván

Nevezetes történelmi dokumentum került véletlenül napvilágra. Czeglédy Pál lévai református esperes-lelkész régi holmik között kutatott parókiája padlásán, s megtalálta 1849-49-es szabadságharcunknak a Görgey-magatartás ügyében fontos emlékét. Görgey kiáltványáról van szó, egy összehajtogatott, nyilván rejtegetett halványsárga színű, 20x30 centiméter nagyságú régibetűs papírról, mely nyomatott Léván a tábori sajtóval, ahogyan az alján olvasható, s amelyről tudtunk, de nem ismertük, mert 117 éve nem került elő a szabadságharc megannyi irata között. Czeglédy Pál az okmányt átadta, s megkért mutassam meg a Görgey-kérdés legjobb szakértőjének Kosáry Domokosnak, a történetírónak, Görgey és Kossuth monográfusának. Mikor Kosáry Domokos pozitív véleményét közöltem a megtalálóval, arra kért, jutassam el a becses okmány fénykép-hasonmását az Országos Széchenyi könyvtárnak, Kosáry professzornak, s a harmadik példányt tartsam meg magamnak. Mivel az ilyen ajándék magánügy, Czeglédy Pál engedélyével közzé teszem a Magyar Nemzetben. A jobb olvashatóság végett leírom szó szerint a szöveget, mely két szó felnek kivételével simán olvasható eredetiben, a hasonmáson a papír törései, repedési megnehezítik az olvasást. A kiáltvány így szól: A magyar hadsereg főparancsnoka a néphez. A magyar hadsereg előre halad. Az igazság istene a szent ügynek adja győzelmeit, s amerre a szabadság zászlója leng, az önkény zsoldosai, népnyomorgatók szolgái futnak fegyvereink előtt. De midőn vitéz seregem a nép szabadságáért vív, nem lehetett azon szerencsétlenekről elfeledkeznem, kiket a harcz viszálya az ellenség kezébe ejtett foglyokul, mert ellenségeink, hogy igazságtalanságuk mértékét tetőzzék, a vademeberektől is szentül tartott általános népjogok tiprásával foglyainkon legdurvább embertelenséget követnek el, míg mi az osztrák foglyok iránt mind azon tekintetekkel vagyunk, melylyet a szerencsétlenség mívelt emberektől igénybe vehet. – Én ezért a következő felszólítást küldtem.

A magyar országba beütött cs. és kir. osztrák hadsereg főparancsnokának magyarországban – ott ahol. Méltó bosszankodással hallja a törvényes szabadságért vívó magyar hon kormánya, hogy míg mi részünkről az osztrák tisztek és legények iránt mind azon tekintetekkel vagyunk, melylyekkel minden derék vitéz fegyvertelen és ennél fogva védtelen ellensége iránt, mint ember viseltetni tartozik- addig osztrák részről a magyar hadifoglyok, tisztek szintúgy, mint legények, olly sorsnak kitevék, melylyel a legszigorúbb törvények a legsúlyosabb bűnösöket sem illetik. Mind azon proclamatiók, számkiűzetések, közigazgatási és úgynevezett …lati intézkedések után, melylyekkel a magyar országba beütött cs.k. osztrák hadsereg főparancsnoka – mind azoknak várakozása ellen, kik lovagias jellemébe hittek – eddig Herostrates dicsőségét meg…megörökíteni akarva látszott, jobbat ugyan szánandó hadifoglyaink részére nem várhatunk, mégis fellázadt minden emberi érzelem azon borzasztó tényeknek szemtanúk általi bebizonyulására , melyekért vad rablók elpirulnának, de melylyeket egy fővezér elkövetni nem pirult és nem pirul, tetteinek hitványságát azon üres és szemfényvesztő nyilatkozatok által palástolván, hogy gyalázatosságai elvetemült státusbűnösök elleni törvényes lépéseknél nem egyebek. E szívlázító bizonyosság arra kényszerít, hogy nemesb érzelmünk ellenére azon természetes jogelv szerint „szem szemért, fog fogért” mi a magyar országba beütött cs. kir. osztrák hadsereg főparancsnokának következő két választható utat adjuk tisztán eleibe. Vagy ád a magyar országba beütött cs. kir. osztrák hadsereg főparancsnoka bezárólag 20-ik Áprilisig 1849. keze aláírásával biztosított részletes, a népek általános jogain alapuló nyilatkozatot arról, miképp akarnak részükről a magyar hadifoglyokkal bánni, s akkor e nyilatkozat számunkra is szabályzatul szolgáland az osztrák hadifoglyokkal bánásmódra; vagy a fent nevezett főparancsnok e felszólításra sem felel, a mint eddigelé győzelmi elbizakodásában méltósága alatt lenni hitte akármi felszólításunkra felelni: akkor minden osztrák foglyok, tábornokok, törzs- és főtisztek közkatona-illetményre tétetnek, velök, mint közrabokkal fogunk bánni. Ezekhez a nemzet törvényes kormánya meghagyásából még a következőket jegyzem meg: 1-ö.r Minden magyar fejért három osztrák fej esik 2-or. Minden született, vagy csak honosított magyar, ki osztrák szolgálatban ellenünk fegyvert visel, föltétlenül árulói halállal meghalandó. 3-or. Magyarország készen áll élethalálrai harczra, mert a nép hosszú tűréséből kifogyott, melylyel eddig elnyomói iránt viseltetett. Görgei tábornok Nyomtatott Léván a tábori sajtóval

Így szól a kiáltvány. Kosáry Domokos ezt közölte velem:” A kiáltványban annak a nyílt levélnek közzétételéről van szó, melyet Görgey az osztrák hadsereg főparancsnokához intézett, megtorlással fenyegetve meg a magyar hadifoglyokkal szemben alkalmazott embertelen eljárása miatt. A nyílt levelet Görgey alighanem még Gödöllön fogalmazta, Kossuth Lajossal történt személyes megállapodása után, de a tábori nyomda a gyors honvéd előrenyomulás miatt csak Léván tudta a munkát elvégezni. Görgey István, a tábornok öccse és íródeákja, 1848, és 1849-ből című művében említi, de eddig ismeretlen volt, mert nem került elő. Ismeretes, hogy honvédseregünk győzelmes 1849-i tavaszi hadjáratával került a harmincéves magyar hadvezér Lévára, a lévai várkastélyban vert tanyát főhadiszállása 1849 április 11-én a lévai várromról figyelte a fényes diadalt hozó nagysallói csatát. A lévai várromnak ezt a részét ma is Görgey-saroknak hívják. A kiáltvány ilyen légkörben keletkezett a Garam-parti városban, s a magyar hadvezér töretlen katonai elszántságáról szól. Görgey Artúr „a nép szabadsága érdekében” szövegezte így, s a márciusi ifjakhoz hasonlóan nevéből ekkor elhagyta a nemességet jelző ipszilont, s Görgeit írt alá, ami sehol másutt nem tapasztalható. Ezek a szavak a puritán aláírás, arról a demokrata hadvezérről beszél, aki ágyútűzben személyesen vezette csapatait, nem félt a haláltól. Ez a Görgei-kiáltvány is mutatja, hogy a Görgey-kérdés korántsem zárult le: élő, ható, alakuló kérdés ez. *

Szalatnai Rezső

* kiemelés: Szelestey

Hát ennyi maradt fenn, illetve maradt egyben a családi gyűjteményből, ebben a kis paksamétában, mely talán még jobban árnyalja és kidomborítja, hogy nemcsak a hős tábornok, de családja is megszenvedte a kortársak, s talán még erősebben az utókor ítéletét. Sajnos Ecsedi Ágnesről a nevén kívül semmit nem tudok.

Szelestey P. Attila
Múltmentő

  • Ismeretlen Görgey családtag lehet
    Ismeretlen Görgey családtag lehet
  • A szignó 1848-ból
    A szignó 1848-ból
  • Aubouin Adél és lánya Berta
    Aubouin Adél és lánya Berta
  • Görgei Artúr
    Görgei Artúr
  • Ismeretlen család a Görgei hagyatékból
    Ismeretlen család a Görgei hagyatékból
  • Emlékmű avatás
    Emlékmű avatás
  • Görgei bérc 1933
    Görgei bérc 1933
  • Gorgeyek 008
  • Gorgeyek 009
  • Lőcse
    Lőcse
  • Gorgeyek 011
  • Gorgeyek 012
  • Gorgeyek 013
  • Gorgeyek 014
  • Gorgeyek 015
  • Gorgeyek 016
  • Gorgeyek 017
  • Gorgeyek 018
  • 1916. június 1.
    1916. június 1.
  • Gorgeyek 020
  • Gorgeyek 021
  • Gorgeyek 022
  • Gorgeyek 023
  • Gorgeyek 024
  • Gorgeyek 025
  • Gorgeyek 027
  • Gorgeyek 028
  • Gorgeyek 029
  • Gorgeyek 030
  • Gorgeyek 031
  • Gorgeyek 032
  • Gorgeyek 033
  • Gorgeyek 034
  • Gorgeyek 035
  • Gorgeyek 036
  • Gorgeyek 037
  • Görgey családfa XIX-XX. századi hajtásai
    Görgey családfa XIX-XX. századi hajtásai
  • Általam 2018-ban festett '48-as tabló
    Általam 2018-ban festett '48-as tabló
  • Ismeretlen Görgey családtag lehet
  • A szignó 1848-ból
  • Aubouin Adél és lánya Berta
  • Görgei Artúr
  • Ismeretlen család a Görgei hagyatékból
  • Emlékmű avatás
  • Görgei bérc 1933
  • Gorgeyek 008
  • Gorgeyek 009
  • Lőcse
  • Gorgeyek 011
  • Gorgeyek 012
  • Gorgeyek 013
  • Gorgeyek 014
  • Gorgeyek 015
  • Gorgeyek 016
  • Gorgeyek 017
  • Gorgeyek 018
  • 1916. június 1.
  • Gorgeyek 020
  • Gorgeyek 021
  • Gorgeyek 022
  • Gorgeyek 023
  • Gorgeyek 024
  • Gorgeyek 025
  • Gorgeyek 027
  • Gorgeyek 028
  • Gorgeyek 029
  • Gorgeyek 030
  • Gorgeyek 031
  • Gorgeyek 032
  • Gorgeyek 033
  • Gorgeyek 034
  • Gorgeyek 035
  • Gorgeyek 036
  • Gorgeyek 037
  • Görgey családfa XIX-XX. századi hajtásai
  • Általam 2018-ban festett '48-as tabló

Megjegyzés: 2018-ban festett képemen mindenki ismerős lehet, csak Petőfi melletti alak nem. Ő Szelestey László nemzetőr őrnagy. Ennyi személyességet megengedtem magamnak.

Veszprém-Ják 2020 januárjában, 202 évvel a nagy tábornok születése után.

Apró adalék egy nagyformátumú ember családi kötelékéhez

Jó tizenöt esztendeje, hogy levéltári kutatásaim egyik pihenő szakaszában levettem a polcról a Századok című folyóirat egyik bekötött évfolyamát. Szokásomhoz híven átpörgettem és megakadt a szemem a Wesselényi féle összeesküvésben részt vett mágnás családokról közölt családfán, melyben minden érintett szerepelt. Frangepán Kristóf egyik feleségét (négyen voltak) úgy hívták Ignoser Orsolya. Másutt Inhoffer, vagy Inkofferként írják-e nevet. Egyből beugrott, hogy olvastam a Szelestey levelek között egy olyan irományt, melyet Inkoffer János írt a nádorhoz panaszképpen. E levélben felsorolja a perben szereplőket, s lányát Inkoffer Orsolyát, kinek édesanyja Sibrik Anna, kinek édesanyja Szelestey Orsolya. A gyermek és nagyszülő neve is összecseng, ahogyan Sibrik Anna és unokája Frangepán Anna Kataliné is! Számomra egyértelmű volt, hogy megtaláltam Zrínyi Ilona egyik ükanyját, melyet mindenhol, mint ismeretlent jelöltek. Eltelt több, mint tizenöt esztendő és kezembe került egy 1976-os levéltári közlemény, szerző Filkorn Pál, melyben II. Rákóczi Ferenc ősfáját mutatja be. Talán 2-3 személy azonosítatlan rajta, viszont ott áll Sibrik István a listán, csak felesége ismeretlen. Hát most megvan a 100 %-os bizonyíték arra, hogy Zrínyi Ilona egyik ükszülője (Ják nembeli) alsószelestei Szelestey Orsolya. Bizonyíték rá a Szombathelyi levéltárban a Szelestey család fondjában őrzött levél, mely egyértelműen kiegészíti a levéltári közlemény hiányát. Szelestey Orsolya édesapja Szelestey Ferenc, kinek két felesége volt: Zichy Katalin és Zomor Katalin. Sajnos azt nem tudom melyikük lánya Orsolya.

Idén, 2019-ben Horvátországba vezettem vártúrát, elsősorban Frangepánok és Zrínyiek nyomában. E horvát családok egyes tagjai mindkét nép életében vezető szerepet játszottak, mindkét országot hazájuknak érezték és mindkét nemzet méltán lehet büszke rájuk! Ozalj várában, lehetőségünk nyílott a szigetvári hős által építtetett külön kispalotába belépni, ahol dédunokája Zrínyi Ilona született. Számomra itt zárult be a kör, melyet 15 éve indítottam el. Kívánom kedves kutatótársaimnak is, hogy minél kevesebb kör maradjon nyitva!

1600 Joannes Inkoffer

Az Ngod nekem küldött leveléből meg értettem, minemő panaszokat vitt Ngod eleibe Zelesthey Ádám Uram én ellenöm, Tudniillik, hogyén Zelesthey Istvántol ugymint maghtalan embertől, oly iozagot vettem volna megh, mely közelben ő reá zallott volna., és hogy annak fölötte ne annyiba, az menyit rea adtam, hanem nagyob summaban irattam volna. Ez okokból panazanak veghét arra akaria vinni,hogy miképpen az Ngod miltosagos kezeivel, abbol az iozagbol közböchehel vethessön ky. Nem akarvan az Ngod irasat es parancholattyat siketsegre venni, kenzeritetöm Ngodat alazatossan informalni es magamat resolualny az dolog felöl, mely ebben vagyon. Hogy noha a venditor bonoy Zelesthey Adam Uramat az iozagnak meg vetelével, legitimé admonealta, es ő meg nem akarta venni: de mindazaltal az én feleségöm Juré proximioris eonoanmisinitatis abba a iozagban közelben vagyon az Venditorhoz, Adam Uramnal. Latvan azt, hogy iozág idegön kezre kerül (most idegönök akarták meg venni) nem leven kedvé Adam Uramnak az megvetelhöz nem volt mit tennöm Kegyelmes Uram magam meg fogyatkoztatasaval es karommal felesegem és gyermekim Jussara es Successioiara tekintvenmeg vettem Draga penzön es immar eztendötis töltöttem benne. Azert ha mi igassagot remenli Adam Uram, az törveny elött el nem futhatok, hizem mind az Isten es mind kiralyunk ö Fölsége Ngodat azert helheztette Orzagunkban, hogy egyik nemes ember az masikat miböl nem igazallya, Procedallyon az orzagh Birai elött Ordine Juris, Suo loco et tempore, ha legitime cital, ketelen leszek meg felelni neki. Hogy méghis Ngod iobbanmeg erehe ez dolognak eredetit,mint legyen Zelesthey Bernardnak volt ket fia György es Ferencz kik örökös keppen meg oztozvan el valtak egymastol. Az megh nevezött Györgynek fia Adam,; Ferencznek penigh gyermeky Istvan es Ursula, mely Ursulanak gyermeke leven az en felesegöm (Sibrik Anna) közelben vagyon Adam Uramnal az venditorhoz, Azert igys meltan vehettem meg az ioszagot es azertis mivelhogy az en felesegömtöl Zelesthey Istvan mégh nem volt divissus. Es noha Adam Uram Zelesthey Istvant ultimus defiriensnek pretendallya, de mivelhogy mégh Iffiu legeny es egessegös allapotban leven, Isten megh aldhattya magzatokkal. Könyörgök ez mellett Ngodnak alazatossan, hogy Ngod engemetis zegen zolgaiat zabadsagomban es igassagomban vegyön kegyelmes oltalma ala, es az mi ez ideig Inanditum volt, hogy egy fél panaszara valakitöl törvény nelkül iozagot vegyenek el, ne legyen annak en raitam kezdeti, kiert az Úr Isten Ngodat meg algya. En peniglen Ngodnak örökké valo engedelmes es alazatos zolgalatomat aianlom. Eltesse az Úr Isten Ngodat sok eztendeig is egessegben Ngodtul kegyelmes valazt varok.

Ngodnak alazatos Zolgaia

Joannes Inkoffer
a kőszegi polgárok kapitánya

Címzett: Magyarország nádora

II. Rákóczy Ferenc őstáblázata

Forrás: Hungaricana

  • Ozalj vára
    Ozalj vára
  • Zrínyi Ilona szülőháza
    Zrínyi Ilona szülőháza
  • Ezt láthatta Ilona is
    Ezt láthatta Ilona is
  • Horvát Sárkányrend
    Horvát Sárkányrend
  • Ozalj vára
    Ozalj vára
  • Ozalj vára
    Ozalj vára
  • Ozalj vára
    Ozalj vára
  • Ozalj vára
    Ozalj vára
  • Ozalj vára
    Ozalj vára
  • Ozalj vára
    Ozalj vára
  • Ozalj vára
    Ozalj vára
  • Várkápolna
    Várkápolna
  • Zrínyi Ilona szülőháza Ozalj várában
    Zrínyi Ilona szülőháza Ozalj várában
  • Zrínyi Péter
    Zrínyi Péter
  • Szelestey Bianka
    Szelestey Bianka
  • Ozalj vára
  • Zrínyi Ilona szülőháza
  • Ezt láthatta Ilona is
  • Horvát Sárkányrend
  • Ozalj vára
  • Ozalj vára
  • Ozalj vára
  • Ozalj vára
  • Ozalj vára
  • Ozalj vára
  • Ozalj vára
  • Várkápolna
  • Zrínyi Ilona szülőháza Ozalj várában
  • Zrínyi Péter
  • Szelestey Bianka

Jáki iskolazászló szentelés

Jáki iskolazászló szentelés

2019. április 27-én iskolazászló szentelést tartottak a 80 esztendős Jáki Nagy Márton Általános iskolában Jákon, Nagy Márta igazgatónő vezetésével. Sajnos személyesen nem tudtam részt venni az ünnepélyen, de előző nap ott voltam és másnap is, ha távolról is de lélekben részt vettem a rendezvényen. A szentelést dr. Rátkai László jáki esperes-plébános atya végezte. Ezt követően hagyományteremtő céllal a helyszín szelleméhez méltó történelmi vetélkedőt tartottak, melyben a jövőben tevékenyen szeretnék részt venni. Beszéljenek helyettem az éríntettek. Egyik linket a Vas megyei napilapból a másikat az eseményekről készült fotóalbumot, illetve videót, Vargáné Derda Dóra jáki aktivistától kaptam.

A fotón Charles Szelestey pilótaigazolvány képe látható 1941-ből

Nagy örömmel üdvözöljük, újonnan megtalált USA-ban élő családtagjainkat!

A fotón Charles Szelestey pilótaigazolvány képe látható 1941-ből. Az ő nagyapja Sándor és édesapja Nándor, Ferdinánd és László testvéreivel 1906 augusztusában kelt át az Óhazából az Atlanti óceánon át az új remények földjére. A család Chicago-ban élt egy rövid ideig mielőtt vettek egy farmot Longasportban (Indiana állam). Ferdinánd leszármazottaival (Lorelie Szelestey), már pár éve sikerült felvennünk a kapcsolatot. 2004-ben Szelestey Dénes Pál feleségével Bendy Ilonával leveleztünk. Ők a II. Világháború után mentek ki. Azóta sajnos megszakadt a kapcsolat mindkét családi ággal és az általunk hőn várt képek róluk, illetve felmenőikről nem értek el hozzánk. Bízunk benne, hogy mindnyájan jó egészségnek örvendenek!

Szenzációs felfedezés a sólyi református templomban!

Az 1009-es alapítású és Szent Istvánhoz személyesen kapcsolható kis templomban, Árpád-kori freskót leltek a 4 cm-es vakolat alatt 2018 április végén! A képek május 10-én készültek!

  • Szenzacios Felfedezes 001
  • 002
  • 003
  • 004
  • 005
  • 006
  • 007
  • 008
    Egy lelkes csapat 2013-ból, amikor vízelvezetőt ástunk.
  • 009
  • Szenzacios Felfedezes 001
  • 002
  • 003
  • 004
  • 005
  • 006
  • 007
  • 008
  • 009

2017. június 18-án dr. Rátkai László jáki esperes plébános aranymiséjét tartotta a jáki templom 800 éves falai között!

  • 001
  • 002
  • 003
  • 004
  • 005
  • 006
  • 007
  • 008
  • 009
  • 010
  • 011
  • 012
  • 013
  • 014
  • 015
  • 016
  • 017
  • 018
  • 019
  • 020
  • 021
  • 022
  • 023
  • 024
  • 025
  • 026
  • 027
  • 028
  • 001
  • 002
  • 003
  • 004
  • 005
  • 006
  • 007
  • 008
  • 009
  • 010
  • 011
  • 012
  • 013
  • 014
  • 015
  • 016
  • 017
  • 018
  • 019
  • 020
  • 021
  • 022
  • 023
  • 024
  • 025
  • 026
  • 027
  • 028

Rövid filmfelvétel a miséről

Eggyel több Szelesteyre kell emlékeznünk!
2016. április 12-én elhunyt Szelestey Ferenc,
május 30-án töltötte volna be a 92. életévét.
Őt sem felejtjük el, ahogy 800 évre visszatekintve, senkit sem!

Látogatóban jártunk 2016. január 28-án Celldömölkön, a Magyarországon élő legidősebb Szelesteynél, Feri bácsinál. (92 éves)

  • A két Ferenc és Péter
    A két Ferenc és Péter
  • A szülői ház Bobán 1951-ben
    A szülői ház Bobán 1951-ben
  • Emlékezünk
    Emlékezünk
  • Feri bácsi egyik műremeke
    Feri bácsi egyik műremeke
  • Feri bácsi és Ilona
    Feri bácsi és Ilona
  • Feri bácsi Szelestey Ilonával
    Feri bácsi Szelestey Ilonával
  • Ilona, Zsuzsanna, Ferenc
    Ilona, Zsuzsanna, Ferenc
  • Kukor Péterrel, Szelestey Ilona fiával
    Kukor Péterrel, Szelestey Ilona fiával
  • Látod ez hajtó rügy, ez kell nekünk
    Látod ez hajtó rügy, ez kell nekünk
  • Nagyapánk egyetlen élő unokatestvére adja át nekünk tudását
    Nagyapánk egyetlen élő unokatestvére adja át nekünk tudását
  • Oltani tanulunk Feri bácsitól
    Oltani tanulunk Feri bácsitól
  • Péter Olga és Szelestey Ferenc, Celldömölk
    Péter Olga és Szelestey Ferenc, Celldömölk
  • Szelestey Ferenc és Ilona
    Szelestey Ferenc és Ilona
  • Szelestey Ilona udvara
    Szelestey Ilona udvara
  • Szelestey P. Attila, Szelestey Zsuzsanna, Szelestey Ferenc, Ifj. Szelestey Ferenc, Szelestey Ilona - 2016
    Szelestey P. Attila, Szelestey Zsuzsanna, Szelestey Ferenc, Ifj. Szelestey Ferenc, Szelestey Ilona - 2016
  • Szelestey Zsuzsanna és Ilona - 2016
    Szelestey Zsuzsanna és Ilona - 2016
  • Vágjad fiam
    Vágjad fiam
  • A két Ferenc és Péter
  • A szülői ház Bobán 1951-ben
  • Emlékezünk
  • Feri bácsi egyik műremeke
  • Feri bácsi és Ilona
  • Feri bácsi Szelestey Ilonával
  • Ilona, Zsuzsanna, Ferenc
  • Kukor Péterrel, Szelestey Ilona fiával
  • Látod ez hajtó rügy, ez kell nekünk
  • Nagyapánk egyetlen élő unokatestvére adja át nekünk tudását
  • Oltani tanulunk Feri bácsitól
  • Péter Olga és Szelestey Ferenc, Celldömölk
  • Szelestey Ferenc és Ilona
  • Szelestey Ilona udvara
  • Szelestey P. Attila, Szelestey Zsuzsanna, Szelestey Ferenc, Ifj. Szelestey Ferenc, Szelestey Ilona - 2016
  • Szelestey Zsuzsanna és Ilona - 2016
  • Vágjad fiam

Jáki templom felújítás Ismét megújult a 800 éves Jáki templom
2012 április-június

Bővebben

Szelestei berkenyefa E berkenyefa a Szelestei Arborétumban található

Thury György emlékév 1566-2016 Thury György emlékév 1566-2016

Bővebben

A felújított kereszt Tábla

2 éves előkészítő munka után elkészült az immár 177 éve a Szelestey család által felállított kereszt felújítása. A következő felújítás 2189-ben vár a famíliánk akkori tagjaira. Az ősi Beljákon, ma Jákfa-Terestyénfán.

Dobóczky-Szelestey Izabella Szelestey Judit, Dobóczky István és Dobóczky-Szelestey Izabella

Örömmel tudatjuk, hogy 2016. szeptember 29-én, 13,20-kor 3400g-mal és 54 cm-rel megszületett a legfiatalabb Szelestey családtag, Doboczky-Szelestey Izabella.

Tapsonyi Fanni Szelestey Margit

2016. június 18-án megszületett Szelestey Margit ükunokája, Tapsonyi Fanni. Édesapja Tapsonyi Dénes (Szombathely), édesanyja Pálosi Mónika. Fanni 3150 grammal és 48 cm-rel látta meg a napvilágot. Mindnyájan jól vannak és nagyon boldogok!

Szelestey Mihály

Megszületett a legifjabb Szelestey, ki a keresztségben a Mihály nevet kapta. 2014. augusztus 25-én született 21:04 perckor, 58 cm-rel és 4 kg 25 dekagrammal. Édesapja Szelestey László (Boba-Budapest) és Szelestey Krisztina Mária. A Mihály név nem egyedi a Szelesteyeknél. A legelső ismert Mihály, melyet akkor még Mikének ejtettek, az 1199-1201-ig nádorként szolgáló Jaák nembeli Mike volt. Közelebb érve az édesapa László szépapja testvérének, illetve szépapja nagyapjának adták ezt a ma már nem túl gyakori nevet.

Sok sikert, jó egészséget és boldogságot kívánunk Neki és egész családjának.

Szelestey Ilona, Lenkice

94. évében, 2014. július 11-én elhunyt Szelestey Ilona (Lenkice) a Magyarországon élő legidősebb Szelestey. Magával vitte a régmúltról szóló meséit. Varázslatos személyiségét, fiatalos lelkületét soha nem felejtjük.

Nyugodjon békében! Emlékét szívünkben örökké megőrizzük!

Akit az Úristen magyarnak teremtett és nem pártfogolja nemzetét, az nem derék ember!

Gróf Széchenyi István