Ják települések 800 éves évfordulója

Nick, Uraiújfalu, Vámoscsalád és Vasegerszeg írásos említésének 800 éves évfordulójának ünnepség sorozata
1221-2021

A Rába mentén, a Sárvári kistérségben elindult három község (Vasegerszeg, Nick, Uraiújfalu) megemlékezési sorozata településük első írásos megjelenése kapcsán, majd szinte azonnal csatlakozott egy negyedik is Vámoscsalád. Az évszám 1221, mely egy a Ják nembeli nemeseknek írott adománylevélen szerepel. II. András a Szentföldi keresztes hadjáratban tett szolgálataikért, jutalmazta őket. Mindegyik településen voltak előzmények, akár több ezer esztendővel régebbről is, de az első, megfogható és nevesített évszám ez. Az igazi ünnep a 800-as 2021-ben aktuális, de Vasegerszeg, Nick, Uraiújfalu, majd a csatlakozó Vámoscsalád úgy gondolta e patinás dátum megünneplését, nem egy alkalomra zsugorítja, hanem folyamatként, már idén elkezdi. A kezdeményező, ötletgazda, Németh József Vasegerszeg polgármestere volt, aki már 2017-ben megkeresett, mint a Ják nemzetség történetével foglakozót, hogy működjünk együtt. Számomra ez nagyon megtisztelő felkérés volt és nagy öröm is egyben. Erre mondják azt, hogy nyitott kapukat döngetett, hiszen én már 2006-ban megpróbáltam Jákon egy hasonló összefogást létrehozni, nyolc faluval, de elhalt az ötlet. Annál nagyobb örömmel veszek részt egy olyan kezdeményezésben, mely elindult a megvalósítás útján. Idén március elején Vasegerszegen ültünk össze és próbáltuk ötleteinket, meglátásainkat összefésülni. Pár felvételt készítettem „útközben”. „Odafelé” menet veszprémi otthonomból, a háttérben már az osztrák Alpok látszik a Schneeberg hegycsúcsával.

2020. szeptember 19-én a Nicki önkormányzat nyitotta meg saját és a szomszédos falvak írásos említésének 800 éves évforduló sorozatát. A koronavírus miatt az év során elmaradt programokat most összevontan tartotta meg Nick község önkormányzata. A lejobban teljesítő diákokat a 2020-ban pályázatok által nyert beruházások bemutatását és megáldását, majd a 800 esztendős évforduló megnyitását. Az ünnepségen részt vett a négy község polgármestere: a házigazda Csorba József Nick, Németh József Vasegerszeg, Keszeiné Jancsó Marietta Uraiújfalu, Biczó Endre Vámoscsalád, Ágh Péter országgyűlési képviselő, dr. Galántai György Járási Hivatalvezető és Szakál Szilárd atya. A fent említett prominens személyek, akik az itt élők megválasztott képviselői, egy akarattal tettek hitet a múlt emlékeinek ápolására és a jövő építésére, melyben a földrajzi és történelmi közös tér, elszakíthatatlan szálakat sző e települések közé. Kamara kiállításommal és kis történeti áttekintésemmel próbáltam egy picit én is hozzátenni az ünnepség sikeréhez. Saját készítésű képeimen kívül, kiállítottam a Jáki monostor alapításának 800 éves évfordulójára gyermeknek kiírt pályázati munkákból való válogatást. A rendezvényen fellépett Timeless Jazz Band is egy rövid, de annál sikeresebb koncert erejéig a teljesen megtelt nicki kultúrházban. Felemelő érzés volt, ott lenni és érezni e párszáz lelkes kis települések ragaszkodását szülő és élőhelyükhöz. Talán túl nagy szó, de számomra itt kezdődik a hazaszeretet. Családi honlapunkon a továbbiakban is folytatom az eseménysorozat bemutatását, melyet követendőnek és példaértékünek érzek. Már megvan a következő kiállító helyem. Nickről Vámoscsaládra érkeznek képeim, majd névadó otthonunkba Szelestére érkezem.

Szelestey P. Attila
Múltmentő

2023. június 26.
Faültetés Sitkén

Legutóbb 2022. november 17-én érkeztem Sitkére. Kapcsolatom a faluval 2006. tavaszától datálódik, amikor Morgós István, akkor még alpolgármester úr, elfogadta Jákra meghívásomat a Ják nemzetségi találkozóra. Sitkei kicsit mindig „kilógott” a nemzetségi birtoktömbből. Mi Rába-balpartiak szinte „egy kupacban” Szeleste, Ölbő, Jákfa, Nick, Uraiújfalu, Vas/Keményegerszeg, Vámoscsalád, stb. Tőlünk nyugatra az ősi központ Ják, Sitke pedig kissé keletre a Rába jobb partján képezett határbástyát a Jákok Árpád-kor után is megmaradt birtokainak. Régóta szerettem volna itt is emléket állítani a hajdan itt élt ősöknek és most sikerült megvalósítani. Az önkormányzat udvarába ültettem egy Libanoni cédrust, mely ha meggyökeresedik a sitkei földben, akkor reményeim szerint két-háromszáz év múltán is ülhetnek az akkori sitkeiek az árnyékában. Ha addig mégsem maradna meg, akkor pedig talán lesz olyan ember, aki e fa pusztulásakor, újat ültet. Reményeim szerint mindig lesz folytatás, lesz emlékező aktuálisan arra, hogy nem a semmiből jöttünk, hanem eleink végeláthatatlan sora, munkája tette lehetővé számunkra az életet.

2023. március 28.
Uraiúfalu, Szelestey László emlékfa ültetés

2023. március 28-án érkeztem Újfaluba. 2021-ben ünnepeltük László bátyánk születésének 200. évfordulóját. Ugyanekkor ünnepeltük 8. izigleni nagyapjának Ádám alispán halálának 400. az Alsószelestei Szelesteyek első közvetlen ősének Ják nembeli Csunának első okleveles említésének 800. jubileumát. Ez az oklevél egyben Uraiújfalu adományozását is tartalmazta. E nevezetes hármas évforduló kapcsán, Szelestén állítottunk emléktáblát az önkormányzat épületének falára az Arborétum bejáratához. Ugyanekkor készült el a szombathelyi Szelestey László utcába egy ugyanolyan tábla, ami az ügyintézés tekervényei miatt, csak ’23 tavaszán kerül felhelyezésre. Mivel Újfaluban közel száz éve emléktábla jelöli László szülőházát, így úgy gondoltam ide egy szép fát ültetünk. Így került most sor egy Libanoni cédrus elültetésére, emlékezetesen viharos szélben, barátaim segítségével. Polgármester asszony javaslatára először az evangélikus templommal szemközti téren próbáltunk ültetni, de nem tudtunk gödröt ásni a folyami hordalék kavicsba, így a szentivánfai falurészen a temető mellett sikerült elültetnünk a fát. Reményeink szerint szárbaszökken és akár több száz évig él és emlékezik a valaha itt élt Szelesteyekre, illetve a velük egyidőben itt élt újfalusiakra, akik nélkül mi maiak nem lehetnék azok, akik vagyunk.

2023. február 12.
Sitke középkori története dióhéjban

Sitke egy furcsa hangzású magyar szó. A fülemülesitke a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a nádiposzátafélék családjába tartozó faj. A sűrű nádasokban, a nádszálak közé készíti fészkét, de térjünk át a biológiatudományából a történelemtudomány elsárgult lapjai közé. Nekünk, akik kötődnek Sitkéhez, mely egy kemenesalji kis település egészen mást jelent-e szó. A messze élőknek Balázs Fecóról a Korál együttes Kossuth díjas énekeséről, az általa megmentett kápolnáról, illetve az általa létrehozott Sitkei rockfesztiválról ugrik be e név Sitke. Most viszont lapozzunk messze előre, ha nem is a római korig, de a magyar emlékezet elejéig. Nyissunk ki egy képzeletbeli kódexet, melyek fóliánsaira az Árpádok-korában rótták gyöngybetűiket gyertyafény pillogató fénye mellett a kolostorok tonzúrás szerzetesei. Mi most kapcsoljuk fel XXI. századi asztali lámpánk energiatakarékos LED izzóit és próbáljunk bekukucskálni elődeink XIII.-XIV. századi életébe. Ebből a korból származnak a ma ismert legrégebbi írásos emlékek róluk. A korabeli falvakat ne úgy képzeljük, mint a maiakat. 30-40 lélek lakott egy átlagos településen. Élén a földbirtokos úr családja és 6-8-10 földművelő család, aki az úr számukra kiparcellázott földjein gazdálkodott. Ebben a korban már eltűnőben volt, de még létezett a rabszolgaság intézménye, mely a különböző harcokban elfogott ellenség és azok utódaiból állt, de voltak bűncselekmények okán szolgaságba kerülők is. Ebben a korban ne keressünk utcákat, tereket. A házak általában félig földbe süllyesztett fa tartószerkezetű, zsupp, vagy földel fedett tetőzetűek voltak. A vesszőből font sövény köré kétoldalról agyagos földből vetett vályogtéglát tapasztottak, padlója is döngölt agyag. A birtokos családok a X-XIII. században még nemzetségi (nagycsaládi) körben laktak, tehát együtt a nagyszülőkkel, nagybácsikkal, nénikkel, unokatestvérekkel. Természetesen a nemzetségek között is voltak különbségek. A Ják nemzetség X-XIII. században, ha nem is tartományúri, de a legelőkelőbb patinás nagycsaládok egyike volt. Ennek megfelelően Jákon a nemzetség központjában a régészek feltárták a Jákok X-XI. századi kőből rakott lakótornyát és kúriáját. Az urasági lakóépület minősége a birtok nagyságától és a birtokos társadalomban elfoglalt helyétől függött. Lakó és egyben védő funkciót is betöltöttek. A Sitkén élő Jákok kisebb vagyonnal rendelkeztek a Jákon élő Jákmonostori főágnál mivel a századok során messzebb kerültek a nemzetség fősodrától, de gyaníthatjuk, hogy erős rönkházzal, vagy kőből rakott épülettel rendelkezhettek Sitkén. Nem kell szobákra osztásra gondolni. Hatalmas osztatlant terű, vastag falú erőditett házuk lehetett. A falvakban nagyállattartás, legeltetés legalább akkora teret kapott, mint a növénytermesztés. A Sitkei családnak több falva, illetve még több faluban részbirtoka volt, hiszen a Ják falvak jó része közös nemzetségi tulajdonban volt még ekkor, melyhez a Sitkeiek már önálló családként még pluszban szereztek újakat. Központjuk, lakóhelyük nem véletlenül a névadó Sitke.

A Sitkey család a Ják nemzetség Rába jobb parti ágához tartozott a ma is jól ismert Ölbey családdal egyetemben. A Ják nemzetség virágzása a történelem homályába vész. Erősen vitatott eredte. A huszadik század első feléig elfogadott tényként élt a történeti köztudatban Kézai Simon krónikája alapján, hogy a bajorországból Géza idejében érkezett Wasserburgi Vecellin lovag, ki István hadainak fővezéreként legyőzte Koppányt a Ják nagycsalád első ismert őse. Mai álláspont szerint legalábbis erősen kétséges ez az állítás, inkább magyar törzsfői eredet lehet esélyesebb. Erről 2022-ben írtam egy tanulmányt.

A Ják nemzetség tagjai hasonlóan az István-kori, vagy azelőtti birtokos nemességgel, mely osztatlanul birtokolta javait a XIII. század, illetve az Árpád-kor végéig oly mértékben megsokasodotak, hogy szét kellett osztaniuk birtokaikat. Így alakultak ki belőlük a ma ismert családok. Természetesen nemcsak a létszám volt az ok, hanem a társadalom fejlődése, átstrukturálódása. „Mivel a feleknek jószágait a Rába folyója és erdeje választja el Csépánnak, Lőrincnek meg atyafiaiknak jószágai a Rába vízétől délre és keletre esnek, Ebed fiaié és atyjuk fiaié ellenben a mondott víztől északra meg nyugatra, ezentúl Csépán, Lőrinc és atyafiaik Ebed fiainak és atyafiainak oldalán nem követelhetnek semmiféle birtokrészeket. […] A vasvári káptalan előtt arra is kötelezték Ebed fiai és társai magukat, hogy soha (nullius temporis lapsu) sem fognak a Rába azon oldalára költözni ahol Csépán és társai laknak és viszont.” Ezen 1290-ben kelt szerződés alapján hívjuk a Jákok két ágát, Rába bal és jobb parti ágnak hívni. A legelőkelőbb és leggazdagabb Jáki főág ezidőben halt ki. 1199-ben Mike, Imre király (II. András bátyja) nádora. Egyik fia Csépán szlavón bán. Unokája Márton szintén bán 1224-ben a ma is látható monostortemplom építtetője. E Márton egyik fia Zlaudus veszprémi püspök, kinek unokaöccse Csépán királyi pohárnokmester. Zalai, Vasi, Bihari stb.ispáni címeikről nem is beszélve. Az ország zászlósurai voltak egykor. A Héder nembeli Kőszegi, vagy másnéven Németújvári család térnyerésével szorultak egyre kijjebb a hatalomból, majd szinte egyszerre haltak ki az Árpád-korral. A nemzetség másik két ága, illetve belőlük pár család, melyeket fentebb említettünk máig él, de a XIV. századtól már nem országos, csak vármegyei szintű posztokat töltöttek be, elsősorban Vas vármegyében. Alispáni, szolgabírói tiszteket több tucat ízben töltöttek be a XIX. századig. A Ják nembeli Niczky család Kristóf gróf személyében 1765-ben emelkedett ismét országos méltóságra országbíróként. A XIV. században a Rába jobb parti ági Sitkeyek voltak a legagilisabbak, s I. Károly (köznyelvben Károly Róbert) udvarába is bejutottak szolgálattevőknek. Így nekik volt erejük és összeköttetésük arra, hogy a Kőszegi bárók által uralt vidéken visszapereljék a Jáki monostor kegyuraságát 1325-ben, melyre Károly vizsgálatot indított. Bebizonyosodott, hogy a Pornó és Jáki monostort is a Ják nemzetség alapította, így Sitkei Lőrinc fia Kopaszt jogosan illeti meg a kegyúri jog.

Álljon itt néhány regeszta (rövid kivonat oklevelekből) dr. herényi István Vas vármegye nemesi családjai az Árpád-korban című művéből.

Előzetesen annyit fűznék hozzá, hogy ne a mai kor szemlélete szerint olvassuk e rövid beszámolókat. Abban a korban az erőszak a fizikai ütközés természetes volt. A természet törvényeit még nem írta annyira felül a társadalom által kreált jogszolgáltatás, mint ma. Az emberek nap-mint nap harcoltak a túlélésért, kint a földeken, legelőkön, csatamezőn. Bármelyik pillanatban rájuk törhettek a szomszédos, vagy távolabbi urak fegyveresei. Az állatokat elhajthatták, a házaikat felprédálhatták. Így hát a fejsze, a kasza a kés mindig kéznél volt. Jellemző a korra, hogy a nemes úr jobbágyait küldi fosztogatni, majd ha perre kerül sor, saját jobbágyait is saját úriszékén (bíróságán) vonja kérdőre, hiszen a nemes szinte sérthetetlen.

A győri prépost és káptalan 1289-ben Lőrinc fia Csépán és Sándor fia Lőrinc kinyilatkoztatták, hogy Jákfalva és Kőröselő birtokáról Sebe fiai István és Miklós javára életveszélyes fenyegetések hatása alatt mondtak le. E fenyegetéseket Kőszegi János bán intézte hozzájuk Páris fia Imrén (alsókáldi Káldy család őse) keresztül.

1360. január 22-én vizsgálat indult annak megállapítására, hogy János varga, aki János intai papot megverte, valóban Sitkei Lökös fiának Lászlónak volt e a jobbágya.

1412. április 14. Gersei Elek és testvére Gersei Miklós cinkosaival Sitkére tört. Sitkei Mihály György fia Kelemen nevű jobbágyát megverette, két lovát elvetette.

1413. május 20. Sitkén, Sitkei Lászó fiai László és Mihály úriszékén jobbágyaik hatalmaskodási ügyében ítélkeztek, akik Asszonyfalvi János fiának Ferencnek megverték egy jobbágyát Sitkén, minden ok nélkül elfogták. A hatalmaskodók ártatlanságukat hangoztatták ezért az országbíró (Rozgonyi Simon) tisztító esküt rendelt a számukra, melyet a sitkei templomba kell letenniük. (Asszonyfalva, ma Ostffyasszonyfa. Asszonyfalvi, ma Ostffy család)

1418. március 16-án Sitkey László fia Mihály – I. Zsigmond király udvari sáfárja, aki urával éppen külföldön tartózkodott – egy kéréssel fordult V. Márton pápához. Kérte, hogy engedélyezzen búcsút, azaz bűnbocsánatot az ő kegyurasága alatt álló sitkei Szent Lőrinc és Szent Miklós, valamint a végedi Szent György egyházakba látogató híveknek. A kérést V. Márton pápa Constanzban, 1418 áprilisában kiadott bullájában teljesítette. Ezután teljes bűnbocsánathoz jutottak azok, akik Szent György vértanú ünnepén ellátogattak a végedi templomba. (Ruzsa Károly: Zalavég története)

Zsigmond király 1422. november 18-án Sitkei Katalint atyja (Mihály) minden jószágában Sitkén, Bython, Tokorcson, Végeden és Újváron fiúsította. A fiúsítás Gersei László inditványára a lány árvaságára és a lány atyjának Sitkei László fiának, Mihálynak érdemeiért történt. Mihály ugyanis a husziták elleni expedicióban részt vett.

György Intai (ma Mesteri része) plébános 1435. december 2-án panaszt tett Sitkei Mihály özvegye Borbála asszony és familiárisai ellen, mert őt elfogták, házát kifosztották. Domokos rábaközi főesperes utasította Móric vági, Antal bokodi plébánosokat vizsgálat megindítására. A megegyezés sikertelensége esetében Sitkeiné Borbála asszony kiátkozását rendelte el.

A Rozgonyiak familiárisa volt Sitkei Gotthárd fia János. A Kanizsaiak őt Sárvár elfoglalásakor elfogták és fogságban tartották. 1454. december 23-án emiatt és egyéb kártételek miatt is panasszal éltek.

Sitkei Gotthárd fia János és ennek fiai és Kocsi Mihály fia György 1470 november 29-én panaszolták, hogy Getyei Tamás fia György, Polányi László és társaik felbújtására a panaszosok Kissitkén lakó jobbágyát az országúton megverték és sebeibe belehalt., majd Besenyő birtokára törtek, ott Sitkei Jánost meg akarták ölni. Egy kuriáját teljesen megsemmisítették. Azután Jánost elfogták és Kanizsa várába hurcolták. Hatalmaskodtak Kisgércén is.

A Sitkeiek 1474-ben panaszolták, hogy Hetyei Lesták fia István két familiárisával a panaszosok Sitke és Tokorcs birtokára tört, onnan a jobbágyok 200 állatát hajtották el Sitkei Gotthard panasza folytán 1488. szeptember 15-én kihallgatták Sitke birtokszomszédjait, meg a sitkei jobbágyokat. Ezek vallották, hogy a panaszosok Kissitke birtokán lakó Soós Ulrik nevű jobbágya Simonyi Gál birtokára átköltözött.

1523. január 1. Sitkei Sebestyén jobbágyai Bartus István, Nagy Albert, Adorján Máté, Rach Péter, Pintér Benedek és Berecz Dénes Kissitkéről…

II. Lajos 1525. március 10-én Sitkei Sebestyén birtokát, Kissitke possessióját, amely leégett, felépítés elősegítésére minden subsidiumtól, taksától és más királyi adóktól felmentette és azt miheztartozás végett közölte Bethlenfalvi Thurzó Elek királyi kincstárnokkal, dikaszedőkkel és vasvármegye hatóságával.

Bélteki Drágffy Anna kanizsai László özvegye 1526. június 22-én levelet írt várnagyához Sitkey Sebestyénhez a neki küldött pénz felhasználásáról. stb, stb…

Berzsenyi Dániel

2021. augusztus 28.

2021. augusztus 28-án szombaton Vasegerszegen minden az elmúlt 800 évről szólt. A Ják nemzetség nemesei kaptak 1221-ben adománylevelet II. András királyunktól, s ez ad apropót az ünneplésre. Délelőtt a történelmi múltról emlékeztünk, előadások formájában a délután a lazításról, kikapcsolódásról szólt. Vendégként a közös gyökerek okán Ják polgármestere, dr. Tóth Ernő is köszöntötte az egybegyülteket. Sok ilyen Német Jóskára (Vasegerszeg polgármestere) lenne szükség, aki a jövőt építve, nem hagyja feledésbe a múltat, mert tudja fundamentum nélkül nincs építmény.

Vasegerszeg
2021. augusztus

2021. május 15.

Nyílt levél a 800 éves kötődésű települések vezetőihez, abból az apropóból, hogy mindegyik községnek készítettem egy hozzájuk, nekik szóló festményt.

2020. október

Következő állomásként Vámoscsaládra érkeztem kiállításommal. Nem nagy „tömeg” fogadott, de annál nagyobb szeretettel. A létszám a vírushelyzetnek és ne legyünk naívak a téma iránti közömbösségnek is tulajdonítható. A régmúlt korok tanúi a magyar múlt, nem igazán érinti meg az embereket. Annál jobban örültem, hogy a gyermek korosztály is képviseltette magát és még kérdéseket is tettek fel. Ez azt jelenti, felkeltette az érdeklődésüket az, amit láttak és amiről meséltem. Félő, hogy a télen nem tudom tovább vinni a képeket, mert egyelőre minden bezár, de egyszer újraindul minden és akkor Szelestére érkezik a vándorkiállítás.

Vámoscsalád
2020. október