Kedves Tengerentúli Rokonaink!

Természetes és mesterséges

Számomra ez egy központi kérdés, sőt nem is egy, hanem a központi kérdés. Rendkívül egyszerűnek tűnik, mint minden rendkívül összetett, s ezért bonyolult jelenség, fogalom. Az ember első észrevétele, mesterséges az, ami nem természetes, amely nem a természet törvénye, nem a teremtés elve szerint működik. Mesterséges az, amely a földi ökoszisztémában, bioszférában, kizárólag az embertevékenysége folytán és nem természetes fejlődés okán jön létre.

Tényleg szükség van erre a cunami erejű és tömegű információra az emberek többségének? Tényleg szükséges, hogy a hétmilliárd egyén, minden egyes tagja közölje a teljes életét, mind a hétmilliárd számára? Tényleg jó nekünk az, hogy mindent tudnak rólunk? Tényleg nem tudnánk enélkül harmonikusabban és tudatosabban élni? Ez pont olyan mesterséges, mint a fogyasztó világ bármely eleme.

Magyar öröm! - A hírekben hallottam, hogy juj, de haladunk, már nálunk is van egy réteg, aki megteheti, hogy nem csak akkor cserél konyhabútort, ha tönkremegy, hanem ha bejön egy új trendi szín, már cserélhet is. Értem én, hogy mit szeretne mondani, de ha ebben akarunk hasonlítani a nyugatra, akkor nagyon rossz az irány. A természetes az, ha a szükséglet és nem az igény határozza meg az életünk. Nem összetévesztve és keverve az igénytelenséggel.

Tényleg jobb nekünk a műanyag palackból inni a vizet, mely nem hiányozhat egyetlen műsorvezető asztaláról, egyetlen sorozat szereplő kellékeiből? Már évtizedekkel ezelőtt voltak olyan helyek, ahol nem volt, vagy nem volt iható a víz. Oda vittek a segélyszervezetek zacskós vizet. Aztán rájöttek a telhetetlenek, hogy ellehetne adni sokszoros haszonnal a vizet, olyan helyen is ahol ez bőséggel folyik a csapból is. És íme a postától a színházig az emberek hóna alatt, retikülben stb. ott a zacskós víz, mert inni azt kell és csak csomagoltat és menetközben, mert, ha kimarad fél óra „dehidratálódunk”. Tavaly 2018-ban Fokvárosban már be kellett vezetni az úgynevezett nulladik napot, ami azt jelentette, hogy napi 20 liter víz jutott fejadagként mindenkinek, melyért egy központi elosztóhelyre kellett menniük. Egyre több helyen van esély nulladik napra, nem majd, hanem most! Mióta a háztartásokban van vezetékes víz, több mint szászszorosára nőtt a vízfogyasztás! Természetesen ez ebben a formában elfog fogyni, ilyen természet ellenesen nem tartható. A gond az, hogy visszafelé, sokkal rosszabb tartani, sokkal nehezebb megtenni és kimozdulni a megszokottból. Holott amit megszoktattak velünk, az természetellenes.

Kiirtottuk az erdőt, ma műerdőt építünk, melyből pont az életet adó korhadó, elhalt fák hiányoznak. Megpróbáljuk visszahozni a legelőket (füvet) kiirtva az eluralkodó cserjéket, de állattartás már nem létezik, hát majd újra becserjésedik, s majd pályázatból megint kivágjuk. A világ legtermészetesebb emberi létformáját a falusi gazdálkodást és létet kiirtottuk, majd páran kimennek műparasztnak a műfaluba, ahol már nincs állat, ahol már nem járnak ki a földekre, ahol már nem szedik a gyümölcsöt a kertben. Ahol már a 98%-a a lakóinak nem élni, csak aludni jár a „jó levegőre”. Szomorúan hozzátéve, hogy tapasztalataim alapján a gyermekek és a fiatalok a jó levegő helyett, bent a szobában számítógépeznek. Az itt termelt élet helyett, ma a mesterséges, napfény, anyaföld, és esővíz nélkül termesztett és tenyésztett mű eledelt, nem esszük, hanem fogyasztjuk.

1976-os magyar sci-fi az Orchideák bolygója: „A történet olyan világban játszódik, ahol az intelligens lények már mozdulatlan növényekké, orchideákká korcsosultak. Gépek táplálják és szórakoztatják őket. Az emberek megjelennek az idegen bolygón, de nem értenek semmit.” A baj az, hogy ma negyvenévvel a film készítése után sem értik sokan. Sőt, ami még rosszabb sokan értik, sokan látják, hogy megvezetik őket, de az elkényelmesedés, elkorcsosulás olyan fokát értük el, hogy inkább ezt az utat választják. Laár Andrástól idézem a következő gondolatot, mely nem szó szerinti, de a szívemből szól.” Ne higgye senki, hogy a világ urai a (telhetetlenek- a szerző megjegyzése) szeretik az alattvalóikat, ne higgye senki, hogy bármely forradalommal ők eltüntethetők, elzavarhatók. Ha tíz fej lehullik, nő száz ugyanolyan helyette. Egy módon lehet a világot jobbá tenni, ha mi „kis” emberek, egyének a magunk életében törekszünk a jóra a szépre a szeretetre. Nem hagyjuk, hogy kiforgassanak, szembe állítsanak minket mindazzal, ami a Teremtő erő itt a földön létrehozott. Ez a természetes és minden ezzel szembenálló mesterséges!

Nap, mint nap hallom télen. Jajj, már megint leesett 6 cm hó, lapátolhatom reggelente. Jujj, de hideg van, miért nincs nyár egész évben? Hát kérem azért, mert így lenne természetes. Így lenne tavaszra elegendő víz a talajban, így pusztulnának ki a téli fagyban a károkozók, így pulzálna természetesen a természet. Ha lehetne a többség már applikációban várja a „jó idő” gombot. A legfélelmetesebb az, hogy nem veszik észre, hogy ami ma kényelem, holnap és nem holnapután már a végzet. Most magam előtt látom a struccokat, ahogy tele torokból kiabálják, vagy fuldokolva nevetnek: már megint egy összeesküvés elmélet. Eddig is mindig volt valahogy, ezután is lesz.

Nap-mint nap végezzük a mesterséges cselekedeteinket, amelyet munkának, vagy rekreációnak hívunk, amely a munkára készít fel, illetve regenerál a munkára. Egy kicsit álljanak meg és nézzenek körül, hányan végzünk, igazi természetes munkát, amely nem a mesterséges világot építi, és igényeket elégít ki, de szükséglet szerinti. Ténylegesen igényünk van rá? A keveseknek van igénye arra, hogy a többség ne tehessen mást! Engem nem érdekelnek a halmozók, egyáltalán nem irigylem őket. Tizen-huszon évesen engem is el tudtak kábítani felesleges, értelmetlen dolgokkal, de mára erősen középkorúként, teljesen hidegen hagynak.

A mesterséges felsorolásból, semmiképpen nem hagyható ki a politika, hiszen az hozta létre. Én nem éltem az aranykorban, sőt kétlem is, hogy valaha volt, de az biztos, hogy a politika bölcsője a mesterséges intelligenciában ringott. Hiszen a politikában mindent szabad, ami természetellenes, más szóval mű. Egy mentsége van erre, hogy a társadalom, mint egyetemes fogalom létrejöttével, nem kikerülhető. A beavatkozás mértéke az egyes emberek életébe a kérdés. Minél erősebb, annál mesterségesebb. Minél erősebb a mesterséges, értéktelen életre, pazarlásra, fogyasztásra irányuló gazdaságpolitika annál mesterségesebb lesz a világunk.

A napokban kirándultam a Balaton-felvidéken, Mencshely fölötti Halomhegyi kilátónál, az odavezető tanösvény egyik tábláján olvastam a következő szöveget: „A természetes életközösségek a világ leggazdaságosabban működő biológiai rendszerei. Itt semmi sem marad felhasználatlanul, pazarló fogyasztást keresve sem találunk” Mesterséges világunkban szinte csak pazarlás van és a megtermelt „árú” kétharmada felhasználatlanul landol a szeméthegyeken.

Talán a legfélelmetesebb az, hogy mekkora törés van a 40 évesnél idősebbek, illetve a 30 év alattiak világa között. Mióta ember él a földön létezik a generációk közötti szakadék, a világ másképp látása, másképp értelmezése a „bezzeg a mi korunkban”, de én úgy gondolom ez a szakadék sohasem volt ekkora. Ez persze összefügg az unalomig ismételt, „felgyorsult a világ” szlogennel. Látható a fizikából tudható, ha egy tömeg mozgási energiává alakul és nincs semmilyen ellenállás, akkor az végtelenségig gyorsul. Minap láttam egy autós cég reklámját, melyben egy virtuális nő vezette az autót és az igazi természetes világot kereste az autóvezetés élményében. Értem mi a reklámozó célja, de azt is értem, hogy ezt a paradoxont felvetni, már egyenlő annak megvalósulásával. A mai népesség, jó része, már a mesterséges, más szóval a virtuális világban él és már csak halni lép ki ebből, mert ezt még nem tudták megoldani. Számomra az egyik legmesterkéltebb dolog a kényszerversenyeztetés. Mindenhol, mindenkit erre bíztatnak. Érdekes a paradoxon. Alapvetően a természet rendje a fajfenntartás törvénye a vetélkedés, mert az erősebb, ügyesebb marad életben és örökít. Ez az állatvilág szintje, de az Embert az emelte ki e szintből, hogy magasabb rendű erkölcsiséget és morált állított, igaz „csak” ideának maga elé. Látható, hogy ez nem sikerült. Ha belegondolunk az állatvilág hozzánk képest egyre „humánusabb”.

2000-es évektől elkezdődik az önvezető járművek fejlesztése, a legnagyobb fejlesztő a Tesla Motor és az Audi, valamint a Google.

2017: a mesterséges intelligencia világszerte nagy ütembe kezdett el fejlődni. A Huawei piacra dobja az első A.I. mobiltelefonját, (Huawei Mate 10 néven, Kirin 970 A.I. chippel). A világon először kap egy A.I. humanoid robot állampolgárságot. A humanoid robot neve Sophia, állampolgársága szaúdi.

2017. A világ első, állampolgársággal rendelkező humanoid robotja, Sophia

2017. A világ első, állampolgársággal rendelkező humanoid robotja, Sophia

Forrás: Wikipédia - Mesterséges intelligencia

Kérdés ezek után, miért van szükség az emberre? Válasz: nincs rá szükség.

Én ettől nem félek, csak borzadok és szánom azokat a telhetetleneket, akik ettől és ezzel elégedettek. Már maga a robot fajtája is önátverés, hiszen ez a gép, nem humanoid, hanem a legfinomabb megfogalmazásban is anti humanoid. A legnagyobb átverés a természetellenest „eladni” természetesnek. Valamelyik tömegkommunikációs cég reklámjában olvastam. Bármennyire idegenkednek sokan e kütyüktől, de ezek nélkül ma nem lehet élni. Sok minden mellett, szeretteinkkel sem tudunk kapcsolatot tartani. Hát aki tényleg nem tud, azt rendkívüli módon sajnálom. Mi az, ami nélkül nem lehet élni: levegő, víz, ennivaló és hideg helyen a fűtés. Minden más nélkül lehet, bárki, bármit mond, vagy állít. Az való igaz, hogy egyelőre a levegőből még nem lehet meggazdagodni, a többiből már igen. Viszont ezeknél a lehetőségeknél jelentősen több kell ahhoz, hogy a telhetetlenek legalább kis időre elégedettek legyenek. Itt jönnek aztán mindazok a dolgok, melyeket nap-mint nap sulykolják belénk, hogy ezek nélkül bizony, higgyétek el nem lehet élni és ha nem szerzed meg le is maradsz. Hát ez a mesterséges világ teljessége. Az ember nem változik, csak ha nincs más lehetősége. Egyre közelebb vagyunk ahhoz az állapothoz, már az is lehet, hogy mi is megéljük, mert elértük.

A hírek szerint már betudják „drótozni” az agyat és a gép kiírja, éppen mire gondolunk. A közlemény szerint ez egy évtized múlva hétköznapi lesz. Ez azt is jelenti, bármit be tudnak táplálni az agyba. A házi kedvencek klónozása mára már jól jövedelmező üzlet, hiszen az elhunyt macskáról, kutyáról, fehéregérről ellehet készíttetni a hasonmást, így már nem is kell búslakodnunk. Egyelőre a haszonállatok klónozást megtiltották, ki tudja meddig és a kedvenc házvezetőnőnket sem lehet még másolni, bár a 3 d-s nyomtató már közel van hozzá. Következmény: Tehát végtelenül élhetünk, nem kell tennünk semmit, se tanulni se dolgozni, se élni, hát akkor mi értelme van-lesz létezésünknek??? Rövid válasz: semmi! Tényleg ezt szeretnék?! Tényleg jó nihilben, mesterségesen „élni” vagy inkább létezni, minden természetes cél nélkül. Talán a mondandóból kikerekedik, hogy én ezzel nem értek egyet, pedig nem szerettem tanulni, nem vagyok a munka hőse sem, de a „mű” anyagokat és a „mű” létet mindennél jobban utálom.

Veszprém -Ják
2019. február 20.

Szelestey P. Attila