Kedves Tengerentúli Rokonaink!

1424 Szelestey György és Tibold bátyja

Helyre kis menyecskét hoztál a házhoz öcskös, bögyös is faros is, nem törékeny fajta. Nem beszélve a származásáról. Az Egerváryak az ősi Geregye nemzetségből valók, régi úri família sokat segíthetnek nekünk. Alig győzzük a pereket, kiterjedt rokonságunkkal. Majd kétszáz esztendeje, hogy osztozkodunk velük, de nem csitul a Jaákok tili-toli játéka. Jó hírem is van, július 26.-án Garay Miklós nádor megbírságolta Lukácsot a Terestyénfalvy Domokos fiát. Nem mert eljönni Tyákra, tudta, hogy okleveleink bizonyító ereje ellen nincs esélye. - nekem is vannak bíztató híreim, Gyuri öcsém. Szentivánfalvy Pista fia Gyurka megnyugtatott, hogy kifizeti a kárunkat, amit Tapaszfalván, Újfalun és Szelestén okoztak. Jól a zsebükbe nyúlhatnak, csak ősszel ötven disznót raboltak el, nem beszélve a learatott gabonáról. Két jobbágyunkat meg nyomorékra verték a gazemberek. Ádázabb ellenséget azidegenek között sem találhatnánk. - Jöjjenek ebédelni az urak, toppant be a terembe, Anna ifi asszony. Elég a gondokból Boldi sógor, olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna. Nem féltem én a Szelesteyeket, gondolja hozzáadott volna atyám az öccséhez, ha nem bízott volna benne. Ebéd közben tovább folyt a disputa. A Niczkyeknek sem számít, hogy egy tőről fakadunk, megint mozgolódnak. Pedig három esztendő óta az emlékezetes ezernégyszáztizenkilenc áprilisa óta nyugton voltak. Jensinus és fiai Benedek és János mindenkibe belecsípnek, Újfaluban máig rettegnek. Miklós bíró, János és István jobbágyaim, máig magukon viselik a garázdaságuk nyomát. - Egyenek már édes uraim, megromlik az étel, kihűl a pástétom. Kóstolják meg ezt a sáfrányos nyúlcombot - korholta a fivéreket Anna asszony. Ne haragudjon, sógorasszony, de mink csak ilyenkor érünk rádisputálni és amiről eddig beszéltünk, csepp a tengerben. Meg is kérem, hogy segítsen nekünk. Atyjának rokonai, Mihály és István is vármegyénk alispánjai voltak, vagy tíz esztendeig. A tiszti karban máig megvan a reputációjuk. Miska, Zsigmondnál is kegyben van ezernégyszázkettő óta, mikor is leverte Pethő és Széchy hadaival egyetemben a trónbitorló Nápolyi László párti felkelőket. Felséges urunknak kisebb gondja is nagyobb, mint a Szelesteyek nyűgjei, kacagta el magát - Anna. Tibold úr összeszűkülő szemeit látva, gyorsan enyhíteni próbálta a kialakuló feszültséget. – Éppen most vendégeskedik nála, VIII. Palailogosz János bizánci társcsászár és Erik dán, norvég és Svéd király. Nem is beszélve a husziták elleni harcokról, meg az Al- Duna menti török portyákról. - Kedves sógorasszony, tájékozottabb, mint Pálóczy az Esztergomi érsek. Beajánlom kancellárnak az udvarba. Mi a helyzet a Damonyai perrel, bátyám? – váltott témát György. Ne is kérdezd öcskös éppen huszonegy éve megy a huzavona. Képzelje sógorasszony, még ezernégyszázhárom nyarán, Damonyay Miklós fiai Zsigmond és István csalárdul rászedték Pali bátyánk leányát Ilonát és Jani bácsi leányát, Dorottyát, hogy a káptalan előtt kijelentsék, hogy a Damonyaiaknak, részük van a zelesthei birtokon. Ezzel szemben oklevélben ígéretet tettek, hogy a leányok halálukig élvezhetik birtokaikat. A haza felé úton aztán megtámadták őket és a hivatalos okmányokat elvették és összetépték. Azóta többször megegyeztünk, de most ennek az Istvánnak a Pista meg Andris fiai foglaltak el Zelesthey birtok részt. Megidéztettem őket, de nem mertek megjelenni. A Pista gyerek, valamilyen oklevélre hivatkozik, amit Vesterházy Jakab őrizetében vagyon. Ejj, sosem lesz már nyugalom, két- háromszáz éves birtokaink, mindig csak fogynak, újak meg nem jönnek. – de most figyelem szépen gömbölyödik már sógorasszony. Mennyi ideje van még hátra. - Még úgy húsz- harminc évet remélek, ha Isten is úgy akarja - mosolyodott el Anna, s a többiek is. A legkisebb Zelesthey egy jó hónap múlva várható. – hogy fogják hívni - Lászlónak, nagy királyunk után, - vágta rá büszkén az atya. És ha leány lesz a szentem – fordult urához Anna, az nem lehet felelte György, ha mégis azon gondolkozz te lelkem. Nemzetes uram, szaladt be az udvaros - Sopronbúl jött hírhozó. Engedd be János. Üzenet Sopron vármegye viceispánjától Zelesthey Tibold tekintetes úrnak. Gyűjjön Sopron városába mihamarébb a nemzetes úr, mert összehívták a nemes vármegye közönségét. Minek okán fiam? - kérdezte Tibold úr. A folyó évi kamarai hasznot be nem fizető birtokosok felszólításáról lesz szó. – Köszönöm fiam menj a konyhára és lakjál jól. Mi ez a rikácsolás a hátsó udvarból? Szaladj ki Ila, nézd meg mi történik odakünn. A kis cselédlány fülig érő szájjal tért vissza. – Tekintetes úr a bolond Gézu, megint kötözködött a Lali szamárral, az meg jól hátsón billentette. Még szerencse, hogy csak ott találta, - vigyorodott el György úr. Az a széllel bélelt fiú fűzfavesszővel kergeti a csacsit körbe az egész baromfiudvaron. Az összes jószág szanaszét fut meg repül. Úgy néz ki az udvar, mintha száz dunyhát ráztak volna ki. - Nem is mondtad öcskös, hogy nálatok ingyen cirkusz is van, majd sűrűbben jövök. –Szegény gyerek, kicsi korában leesett a lóról és megütötte a fejét. Azóta nemszázas, de jóindulatú, kedves gyerek, csak a szamárral nem jönnek ki. - Emlékszel, bátyám, - Gábrisra ihászra? Atyánk nagyon kedvelte a kis öreget, nagyon erőstörkölyt tudott főzni.

Majd százesztendős volt, mikor meghalt, az Isten nyugosztalja. Utolsó szavaival megkérte atyánkat, hogy vigyázzon a családjára. Fiának, atyánk után az István nevet adta. Na ennek a Pistának az unokája a Gézu gyerek. Értem, mormogta Tibold maga elé révedve. Emlékeiben felrémlettaz öreg ihász alakja, amikor nagy repedezett, kérges tenyerével megsimította fejét és komolyan a szemébe nézve azt mondta –légy olyan mint az édesapád kis fiam. Majd pár pillanat múlva eltűnt a sok száz birka által felvert porfelhőben. – Pünkösd vasárnapjára küldök a gyerkőcnek egy szép rend ruhát tollas kalpaggal. A keresztelőre meg üzenjetek, mert itt akarok lennia legfiatalabb Zelesthey névadóján.

Szent György nap utáni vasárnap, népes és illusztris vendégkoszorú jelent meg a Németszelestei udvarházban. Itt voltak keresztszülék, György úr unokafivére Miklós úr és neje Molnári Klára asszony. Megjelent Thelekessy István alispán úr és neje. Eljött György úr számos atyjafia, Dorottya, férjével Sági Andrással aztán Zelesthey Márton és Balázs. Megérkezett a testvérbáty Tibold úr és a másik fivér a korán elhunyt Balázs serdülő fia Fülöp is. Utoljára a Gyúróy, Polányi és Kemény famíliák érkeztek. A jó száz esztendeje felszentelt zelestei kis templomban ünnepélyesen peregtek a jól ismert latin szavak. A mindenki által ismert liturgia végén Miklós úr és …