Kedves Tengerentúli Rokonaink!

A teljes Szelestey levéltári anyag
történészeknek, család és helytörténet kutatóknak

Ebben a menüpontban a kutatásaim során fellelt összes Szelesteyekre vonatkozó levéltári anyagot közzéteszem. Nem titkoltan azzal a céllal, hogy segítséget adjak kutatótársaimnak az általuk keresett személyek és helyiségek kutatásához. Megköszönve ezzel mindazok munkáját, akik nekem, nekünk könnyítették meg a kincskeresést. Az anyalevéltárral kezdem. A Szelesteyek családi fondja a Szombathelyi Levéltárban található. Nagy szerencsénkre Szelestey Pál halálakor 1893-ban nem az enyészeté lett a XIII. század óta őrzött családi levéltár, hanem valaki beadta arra a helyre ahol a lehető legnagyobb biztonságban van. Balogh Gyula a XIX. század végének vasi főlevéltárosa szinte lubickolt az anyagban. Fő művében a „Vas vármegye nemes családjaiban” számtalan helyen idéz belőle. Időrendi besorolásban a XIII. 35 jelzet alatt 7 dobozba rendezték. Dobozonként átlagban 500 levél található. Kedvencemmel a 2. dobozzal kezdem, mely 1601-1674 közötti leveleket tartalmazza. Dobozonként névmutatót készítek. Már itt az első doboznál százas nagyságrendben találhatóak családnevek. Reményeim szerint sokaknak okoz örömet és ad új információt kutatásukhoz. Vannak kiemelt levelek, amelyeket még Döbrentey Gáborék válogattak ki, s a Magyar Nyelvemlékek című munkában tettek közzé. Szintén csak nyomtatásban láttam, de a szakirodalomban is feltüntették Thury György halála utáni vagyon leltárát, melynek eredetijét szintén levéltárunkból emelték ki. Ezeket is közlöm nyomtatásban, időrend szerint. Mivel a teljes anyag Vas megyének 800 évére ad kitekintést, úgy gondolom, aki hazánk e nyugati végét tanulmányozza, valamit biztosan talál benne. A hivatalos iratok garmada pedig a történészeknek adhat támpontokat kortörténeti munkájukhoz nemcsak megyei szinten. Ezen kívül felkerülnek a Mohács előtti iratok is, melyből egyelőre 200 okirat másolata áll rendelkezésemre, melyek Árpád-kori része még családunk Ják korszakából való. Majd jönnek a birtokiratok, a perek, hiteleshelyi és közgyűlési jegyzőkönyvek, stb. Szelestey családi fond található a Veszprémi Levéltárban, szórvány levelek és iratok a Győri, Székesfehérvári, Pannonhalmi, Szekszárdi, Kaposvári Levéltárakban, illetve a Magyar Országos Levéltárban is. Az anyag felrakása nem lesz egyenletes, mert sajnos nem ez a fő munkám, csak szabadidőmben dolgozom rajta. A névmutatózás nagyon időigényes, mert az összes levelet át kell hozzá néznem. Azok se csüggedjenek, akik nem találják a keresett család, vagy személy nevét. Előfordulhat, hogy általam olvashatatlan volt, így nem írtam le. Sok névnél, ha nem voltam biztos kérdőjelet írtam utána, de így is előfordulhat, hogy valamit félre olvastam. Ezért itt ezen a helyen kérek elnézést minden érintettől! Több mint 10 éves munkám során a vasi családok többségét megismertem, legalább név szerint, s ez sokat segített a bizonytalan olvasatoknál. A nevek után a levéltári oldalszámokat tüntettem fel, utána a levél évszáma látható. Egy kicsit azonban kutatni kell, mert van olyan levél, melyről 2-3 fotó is készült. Így lehet az, hogy az 500 oldalról, 1000 feletti kép került fel dobozonként. Az összeragasztott, vagy fűzött leveleknek általában csak a legelső oldali számát írtam fel. Külön kiemeltem az aláírásokat és a pecséteket, sőt a vízjeleket is. Sajnos, vagy nem, de jellemző rám, hogy nagyobb ecsetvonásokkal dolgozom és nem vagyok végsőkig alapos. Szeretnék a régmúltból minél többet átadni és mivel teljességet lehetetlen elérni, erre már az első években rájöttem habitusomból is következően csúnya megfogalmazásban mennyiségre törekszem. Egységnyi időn belül minél több adat kerüljön napvilágra. Úgy gondolom munkám ennek ellenére minőségi és lefújja a port egy olyan család történetéről, amely olyan, mint a többi sok százezer magyar család, csak annyival szerencsésebb, hogy írásos nyomai maradtak sorsuknak. Ha már megmaradtak, akkor kutya kötelességünk, nekünk, utódoknak ezt felszínre hozni és közkincsé tenni. Ha ezt megtesszük, akkor egy hiteles személyes történetírás, történelem jöhet létre kiegészítve a hivatalos, tudományos és diplomáciai megegyezésen alapuló történetírást.  A Szelesteyeknél csak a felsőszelesteieket jeleztem külön, családunkat a Jaák nembeli alsószelestei Szelestey családot előnév nélkül írtam. A felsőszelestei  Szelesteyek először a Gosztonyi, majd a Guáry nevet használták. A XVIII. századtól máig a Szelestey családnevet csak az alsószelesteiek viselik! Sajnos nem mindig írják az előnevet ezért sokszor nem könnyű különválasztani őket. (A két család viszonyáról a Szelestey család története dióhéjban című összefoglalómban írok bővebben.)

Az emberiség fő gyökere megfoghatatlan messzeségben van tőlünk, de van és minden a földön élő embernek közös kincse! Ami megfogható a saját nemzeti gyökerünk, mely amúgy mellékgyökér, de mi a táplálékot és a tartást, megtartást ettől a mellékgyökértől remélhetjük és kaphatjuk. Persze az is természetes, hogy a mellékgyökér önmagában életképtelen. De az is igaz, ha minden mellékgyökeret elsorvasztunk, levágunk, a főgyökér is megadja magát és a fa kidől. A hozzám hasonlók a saját mellékgyökerüket óvják és védik, nem akarják engedni, hogy elsorvadjon, de a másikat sem akarják elsorvasztani, mert mind ugyan annak a gyökérzetnek a tagjai vagyunk.

A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol!

- mondja: Illyés Gyula

Érezzük mi is az orkánt és fordulunk a gyökereink felé, hogy amíg szusz van bennünk az elődeink által óvott és nevelt fát megtartsuk.

Itt szeretném megköszönni azok segítségét, akik kutató munkámat bármilyen módon előbbre vitték. A családtagok közül Lenkice nénit, Szelestey Ilonát emelem ki, aki 90 évét meghazudtoló vitalitással mesélt a múltról. Elemér bácsit, aki nyugdíjas éveit áldozta a kutatásra és sajnos, ha rövid ideig is segítséget és bíztatás adott munkámhoz. Köszönöm Lacinak is Bobán, evangélikus águnk történetéhez való hathatós hozzájárulását. A szakmai segítők közül, Márkusné Vörös Hajnalka a Veszprémi Levéltár immáron igazgatóhelyettese volt első mentorom, aki empátiájával, segítőkészségével elindított, illetve lendületbe hozott a levéltári kutatás útvesztőjében. Szintén kezdetekkor volt útmutatóm Józsi bácsi, Körmendi József kanonok atya a Veszprémi püspöki levéltár volt igazgatója. 93 évesen is fejből mutatott a sok ezer kötet közül arra, amire éppen szükségem volt. Szombathelyen Benczik Gyula kutatószolgálat vezető adott nélkülözhetetlen segítséget. Teljes körű szakmai ismerete és a megszállottságomat toleráló türelme és bajtársiassága nélkül nem tartanék itt. Szűcs Ivett barátom, ki már anno 3-4 éve Szelestey levelekből írta magyar nyelvtörténeti szakdolgozatát és most történészhallgatóként is dolgozik velem, sokat lendít munkámon. Nem utolsó sorban meg kell köszönnöm Németh Zsolt barátomnak, aki informatikusként létrehozta családi honlapunkat és folyamatosan karban is tartja. Nincs könnyű dolga egy megszállott kutatóval, akinek az informatikához annyi a köze, mint mondjuk Tinódi Lantos Sebestyénnek. Öcsémet szeretném még kiemelni, aki szervezéseimbe (kiállítások, faültetések, találkozók, előadások, évfordulók) mindig elsőszámú segítségem a műszaki megoldások kiötlője és megvalósítója.

Veszprém -Ják
2014. január 1.