Megérkeztünk
MEGÉRKEZTÜNK. Innen nincs tovább, mert ami tovább van, már nem emberi
Nem írok sűrűn erre az oldalra. Ennek egy oka van, hogy fő témaként mindig ugyanaz foglalkoztat a természetes és mesterséges ellentéte. Mert úgy érzem elérkezett az emberiség abba a fázisba, amit az első tudatos cselekvéstől, mondjuk az ökölkő használatától az ember nélküli mesterséges világig bejárhatott.
MEGÉRKEZTÜNK. Innen nincs tovább, mert ami tovább van, már nem emberi! Ami az átverés benne, hogy hosszútávú hasznot ígér, de ténylegesen rövidtávon hoz hasznot a „fejlesztőinek”, akiket a hosszútávu és általában súlyosan káros hatása a legteljesebb mértékben hidegen hagy. Persze vannak olyanok, akik ténylegesen jószándékúak és maguk is elhiszik, hogy a fényre magát leengedő redőny valóban az emberek érdekét szolgálja, ahogyan az OKOS telefon, mely nélkül nem lehet értékes, értelmes életet élni elengedhetetlen. Majd az OKOS, fejlett gondolkodású, hatalmas élettapasztalattal, érzelmi töltettel rendelkező gyermekek segítenek nekünk „öregeknek”, hallgassunk rájuk, sugallja a reklámok zöme. A sok begyepesedett öreg, aki ember akar maradni, csak ámulattal csodálhatja, hogy a mai kétéves mit tud zsonglőrködni az MI-vel. Tényleg elhiszik, hogy az újszülött tanítja az élet értelmére az aggot, (mert, hogy az MI az élet értelme) érzik, hogy ez mennyire fából vaskarika?
Érdekes az is, hogy amíg évezredekig a tudást, az ismereteket egy szűk réteg féltékenyen és szigorúan őrizte, s ezzel tartotta kezében a hatalmat, addig ma látszólag mindent megosztunk! Ha úgy nézzük, hogy elviekben mindenki tanulhat, akkor nem lehet titok, de hogy mégis van, azt sem tagadhatjuk. Az internet „szabadsága” az a kábítószer, mely legális és meleg langyába könnyű elmerülni. Próbálják ezt a szabadságot, szabadosságot néhol korlátozni, mely merő álszentség. A kiengedett szellemet a palackból, soha nem lehet visszagyűrni, csak Aladinnak sikerült a mesében.
Lehet-e a fejlődést megállítani, egyáltalán mi az a fejlődés. A fejlődés fogalmát lehet-e szabad-e mindenre együtt és egyszerre alkalmazni. Általánosságban, ha kimondjuk fejlődés, akkor az emberiség életmódjában történő változásokra gondolunk, ami mondjuk a tűzcsiholásától indulva tart egyelőre a mesterséges intelligenciáig. Hova tovább? Van- e tovább? Válasz természetesen van, bár a kifejezés a természetes ellent mond a mesterséges folyamatnak, holott a vitán felüli, hogy a tovább, csak és kizárólag mesterséges lehet. Az én olvasatomban éppen ezért gondolom a „fejlődés” ezen szakaszát zsákutcának. Mert a folyamat szerint egyre kevesebb múlik az emberen, aki az egész folyamat kiváltója volt és kerül át az algoritmusok világába. Kedvenc mondatom: „A mesterséges intelligencia káros hatásai ellen úgy lehet védekezni, hogy kontrolláljuk, korlátozzuk, felügyeljük a gyermekeink ebbéli tevékenységét. Ennél nagyobb álltatás, mellébeszélés, már nem is lehetne. Soha nem felejtem Teller Edét, mikor azt nyilatkozta: soha nem gondoltam arra, hogy az általam kifejlesztett hidrogénbombát, rossz, értsd háborús célokra is felhasználhatják. Nemrég láttam egy kerekasztal beszélgetést a gyermekek közösségi médiában való részvételéről. Egy intelligens 20 év körüli lány beszámolt róla, hogy ő kiskorától értsd. 8-10 éves korától szerepel e platformon, de szülei mindig kontrollálták megnézték mit posztol, sőt ők is részesei lettek. A lány ebből is él. Erre majdnem mindenki bólogatott, igen így kell tudatosan használni. Ekkor megszólalt a pszichológus szakember, hogy 14 éves kor alatt szó szerint romboló hatású a személyiség fejlődésre, mely független a kontrolltól. 22-25 éves kor felett éri el az átlagember azt a szintet, mely már egy megszilárdult személyiséggel bír és elegendő önismerettel ahhoz, hogy érdemi döntéseket hozhasson! Hát körülbelül ezt gondolom a palackból kiengedett mesterséges intelligenciáról, mely a tömegek kezéből kivesz minden kreativitást, munkát és az álca kényelem oltárán feláldoztatja vele emberi mivoltát. Teszi ezt a fejlesztő, illetve az azt finanszírozó, anyagi érdekből, illetve a teljes populáció feletti kontroll érdekében. Nem akarok állszent lenni, hiszen magam is használok számítógépet, digitális fényképezőgépet, fejlesztek honlapot, de semmilyen közösségi médiában nem veszek részt, nincs okos telefonom. Nem hagyom, hogy beszippantson. A legkisebb fájdalmamba sem kerülne, ha holnaptól mind megszünne. Sokszor ezzel saját magamnak okozok nehézséget, például sorban állás, az ügyintézés nehézkessége, a tájékozódás problémája, de az emberi függetlenségem a jutalom a hangsúly az emberin van. Az a paradoxon, hogy a felgyorsult világban másképp nem lehet, de uram bocsá mi gyorsítottuk fel, mi is tudnánk lelassítani, ha engednék. Az evolúciós elmélet azt mondja, nem az erősebb marad fenn, hanem az alkalmazkodóbb és erre rengeteg bizonyíték van, hiszen nem a fürgegyík, hanem a kardfogú tigris pusztult ki. Az, hogy mi a jó és mi a rossz, ahány ember annyi féle megítélés. Az én szememben e folyamat rossz és ezért nem akarok alkalmazkodni hozzá, ettől még persze kipusztulok, de ez enélkül is megtörténne. Sikerült kifejleszteni egy olyan vírust, amely mindenre, de főleg az emberre rezisztens, úgy hívják Mesterséges Intelligencia. Naivitás arra gondolni, hogy ez szabályozható, mértékkel használható. Nem életszerű, ha kiengedtük a szellemet, azt már nem lehet visszatuszkolni, főleg nem részletesen. Egy olyan választó vonalon élünk ma, melyben az élet 3-4. negyedében élő emberek egy hosszú évezredes folyamat, utolsó mohikánjai. Védtelenül állva a mindent elsöprő technikai inváziónak. Mint ilyenek vagy behódolunk, vagy ellenállunk, úgy, hogy a legcsekélyebb reményünk sincs a túlélésre. „Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már a sikerhez nincsen remény.” Deák Ferenc Érdekes az ember vallásossága, melyet, mint a tudást hosszú évezredekig kihasználtak a hatalom birtokosai. Úgy gondolom, mostanra fordult a kocka az ember feletti elismerése az abban való hit, a dölyfünk feletti önbírálat, az emberen túlmutató alázat, hozhat egy pici reményt az emberiség embernek maradásához. Árnyalva a témát, természetesen látom a pozitív hozadékát is az MI-nek, hiszen ember hozza létre és akkora adat és információ áradattal rendelkezik, mellyel egyes ember sohasem. Gyakorlatilag minden kérdésre tud felelni, diagnosztizálni tud betegségeket, nem 2-3 hasonló esetből, hanem végtelenből stb. A fő kérdés meddig irányítható és mikor önállósul? Meddig segít technikai kérdésekben és mikortól „akar” önállóan alkotni? Tudjuk, hogy melyik gyerek mit tud, ki írja a leckét az MI-vel és ki saját maga? Van értelme bármit megtanulni, vagy úgyis helyettünk a gép megold mindent? Megéri a pozitív oldal a kiszámíthatatlan negatívot? Nálam nem. Világunk egyre „embertelenebb” és sokakkal ellentétben én örök nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor a falusi utcán tehéncsorda indult reggel és nem az álmos proletárrá „emelt” földmíves várt a külön buszra műszak előtt. Valóban könnyebb applikációval rendelni Malajziából önjáró okos fűnyírót, de a kaszát markoló kézhez és a tésztát dagasztó karokhoz tartozó emberek voltak azok a teremtmények, akik az életet megélték a maga teljességében és természetességében.
Veszprém -Ják
2025. április 29.
Szelestey P. Attila