Családi címerek - Hetedik oldal

A felsővattai Wattay család nemesi címereslevele

Címerbeküldő: Wattay Szabolcs

A Wattay család nemesi címereslevelének fordítása

Mi, II. Rudolf, Isten kegyelméből választott, mindig dicsőséges római császár, továbbá Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Bosznia, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária, stb. királya, Burgundia, Stájer, Karintia, Karniola (Karni-Alpok) főhercege, Morávia határőrgrófja, Luxemburg, Alsó- és Felső Szilézia, Würtenberg és Teck (sváb) főhercege, Habsburg, Tirol, Ferreti, Kiburg és Gorícia hercege, Elzász tartománygrófja, a Szent Római Birodalom határőrgrófja Borgovia (Dél-Tirol) Anasus felett, Felső- és Alsó Luzácnál, Szlavónia őrgrófja, Nao és Salina kikötőinek az ura stb.

Emlékezetül adjuk jelen levelünkkel, tudomásukra hozván mindenkinek akiket illet, hogy a mi néhány hűséges főpapunknak és bárónknak a mi felségünk elé terjesztett, alázatos könyörgésére megtanácskoztuk és áttekintettük „Petri Mwchÿ de Watha” először is a mi Magyarországunk Szent Koronája, azután, pedig a mi királyi felségünk iránti megbízhatóságát és hűséges szolgálatait, amelyeket különböző helyeken és időpontokban hűen megmutatott és bebizonyított, amely cselekedeteket – amint azt róla tartják – a jövőben továbbra is teljesíteni és végezni akar.

Méltó módon követve Magyarország hajdan élt, előttünk járó kiváló királyainak példáját, a tiszteletet érdemlő erényre törekedve, szokásunk úgy rendelkezni, hogy a királyi és császári kegy és bőkezűség által maradandó emléket állítsunk mindazoknak a bátor tetteiről, akiket ilyen módon további nagy tettek elvégzésére szeretnénk ösztönözni.

Úgy határozunk tehát, hogy királyi hatalmunk teljességére támaszkodva, különleges kegyet gyakorolva, ugyanezen „Petrum Mwchÿ de Watha” és rajta keresztül fiait „Nicolau et Michaele”, nemkülönben az ő egy atyától született testvérét, „Thoma Pelbarth similiter de Watha”, akik nemes szülőktől születtek, és akik – amint beszélik – mindig is nemesi szabadságnak örvendtek, Magyarország és részei valódi és kétségtelen nemeseinek sorába újból beleveendőnek, hozzászámítandónak és hozzáírandónak nyilvánítjuk.

Jóváhagyjuk és biztos tudásra alapozva, jól átgondolt szándékkal megengedjük, hogy amint azelőtt, úgy az elkövetkezendőkben is mindazokat a kedvezményeket, engedményeket, kiváltságokat, szabadságokat, jogokat, előjogokat és mentességeket, amelyekkel a mi Magyarországunknak és részeinek többi, valódi és kétségtelen nemesei eddig bármiféle jog, vagy szokás alapján éltek, illetve amelyeket élveztek, azokkal ők is mindig és örök időkig élhessenek és azokat élvezhessék, továbbá tehessék ezt mindkét nemből való utódaik és leszármazottaik is.

Ennek a mi kinyilvánított kegyünknek, nemesszívűségünknek és bőkezűségünknek az emlékére, az ő igaz és tökéletes nemességük jeléül a következő címert, vagyis nemesi jelvényt adjuk.

Egy vörös színű, álló katonai pajzs, amelynek alját három zöld domb foglalja el, középen égszínkék színű hegyével felfelé néző aranynyilat tartó emberi alkar látszik. A pajzsra nyitott, katonai sisak van helyezve. A királyi koronából növekvő ezüst egyszarvú nyaka nyíllal átdöfve, erről az oldalról arany és égszínkék, a másik oldalról, pedig vörös és ezüstszínű szalagokkal és pántlikákkal van díszítve, amelyek a sisak csúcsáról a pajzs mindkét felén lecsüngenek, és azt ízlésesen díszítik; úgy, ahogyan ez tisztábban és világosabban látható levelünk felső részében a festő művészete és tehetsége által megfestve.

Mivel így döntöttünk, kegyesen elrendeljük, hogy ezt adják oda és szolgáltassák ki ugyanezen „Petro Mwchÿ de Watha” részére és vele együtt fiainak, „Nicolao et Michaeli” részére, nemkülönben az ő egy apától származó testvérének „Thoma Pelbart similiter de Watha” részére, továbbá ezen személyek mindkét nemből származó valamennyi leszármazottjának és örökösének.

Elrendeljük, és biztos ismereteinkre alapozva, jól megfontolt szándékkal megengedjük, hogy ők maguk is, amint korábban, úgy az elkövetkező időkben is, a jövőben, mindig és mindörökké, ugyanezen címer oltalma alatt – amely egyenrangú Magyarország és részei többi nemeseinek jelvényével – ugyanazon jogokat, előjogokat, szabadságokat és mentességeket, amelyeket azok vagy természettől vagy valamilyen szokásra alapozva használnak, illetve alkalmaznak ők is használhassák, illetve alkalmazhassák csatákban, küzdelmekben, kopjajátékokon, haditornákon, bajvívásokon, párviadalokban és más, bármiféle katonai és nemesi gyakorlatokon, nemkülönben pecsétjeiken, függönyeiken, takaróikon, kárpitjaikon, szőnyegeiken, gyűrűiken, zászlóikon, pajzsaikon, sátraikon, házaikon, és általában mindenféle dolgaikon, és hadjárataikon tisztán és egyedüli nemesi voltuk jeleként, amellyel őket és mindkét nemből való leszármazottaikat, amiként a múltban, úgy az elkövetkezendő időkben is, az emberek összességétől, illetve az egyes egyénektől való megkülönböztetés végett – legyenek azok bármilyen állapotú, rendű, rangú, hivatalú, méltóságú és magas állású emberek – amellyel – elhatározásuk szerint – őket és mindkét nemből való utódaikat és leszármazottaikat megnevezni, megszólítani, mondani, véleményezni kell, ezt hordhassák és viselhessék utódaikkal együtt. Mindezt megengedjük és meghagyjuk jelen oklevél erejénél fogva.

Ennek a dolognak örökérvényű megerősítésére, ezt az iratot a mi titkos függőpecsétünk oltalmával, amelyet mi, mint Magyarország királya viselünk, ugyanezen „Petro Mwchÿ de Watha” és vele együtt fiainak „Nicolao et Michaeli”, nemkülönben „Thoma Pelbart similiter de Watha” az ő egy apától való testvérének, továbbá mindkét nemből való örököseinek és leszármazottainak kegyesen átadjuk és kibocsátjuk.

Kiadatott a mi tisztelt, kiváló hívünk, „Georgÿ Drascowÿth” kalocsai érsek kezei által, aki a mi királyi udvarunk kancellárja, a mi prágai királyi várunkban az Úr 1580. évében február 26-án, a mi római császárként való uralkodásunk ötödik, magyar királyként nyolcadik, csehországi uralkodóként hasonlóképpen ötödik évében.

A Krisztusban tiszteletreméltó urak idejében, a fentebb említett „Georgio Drascowÿth” a kánonilag egyesült kalocsai és bácsi egyház választott érseke, „Stephano Radecio” egri, „Joanne Monozloÿ” zágrábi, „Gregorio Bornemÿzza” váradi, „Nicolao Thelegdi” pécsi, „Stephano Feÿerkeowÿ” veszprémi, ugyanazon „Georgio Drascowÿth” győri, „Balthasare Melegh” csanádi, „Zacharia Mossoczÿ” váci, „Michaele de Zetino” testvér, a modrusi egyház püspöke, Isten egyházának áldott kormányzója. Az esztergomi érsek, az erdélyi, a nyitrai, a boszniai, a szerémségi és a temesi püspöki székek üresedésben vannak, továbbá a tekintetes és nagyságos „Nicolao de Bathor” nádor, a mi udvarbíránk, „Christophoro Wngnod de Sonnegh” a mi dalmát, horvát és szlavón bánunk, „Georgio de Zrinio” tárnokispán, „Ladislao Banffÿ de Alsolÿndwa” lovászmester, „Balthasare Batthÿan” asztalnokmester, „Emerico Czobor de Czoborzenthmÿhal” főkomornyikmester, „Michaele Rewaÿ” ajtónálló, „Joanne Krwsÿth de Lwpoglawa”, „Michaele Wardaÿ de Kÿswarda” pohárnokmester, „Nicolao a Salmis de Newburgh” pozsonyi ispán és a többi vármegyéink tisztségviselői.

„Rudolphus”

A hátoldalon: Bemutattatott és kihirdettetett Borsod vármegye törvényszéke előtt, az Úr 1580. évében, Kisboldogasszony ünnepét megelőző szerdán, tehát szeptember 7-én.

Négyessy Pál, Barsy György, stb.

Lejegyezte: Wásárhelyi Tamás Borsod, Heves, Szolnok vármegyék esküdt jegyzője

(Pest Megyei Levéltár)