Kedves Tengerentúli Rokonaink!

Mentsük meg a falvakat

Tegyünk mindnyájan egy kis lépést a falvak, a falusi családi gazdaságok megmentéséért, mindnyájunk érdekében az unokáinktól kölcsönkapott föld, életet adó erejéért.

Megalakult a Gazdálkodó Családok Szövetsége

Az Ángyán Józsefet támogató gazdák „Gazdálkodó Családok Szövetsége” néven érdekképviseleti szervezetet alapítottak, mert szükségesnek tartják, hogy a gazdálkodásból megélni kívánó, magukra hagyott családoknak saját érdekképviselete legyen. Várják soraikba azokat a gazdatársakat, akik úgy érzik, hogy gazdaságuk fejlődése nincs biztosítva, így családjuk megélhetése és jövője veszélybe kerülhet. A Gazdálkodó Családok Szövetsége követeli, hogy a Dr. Ángyán József nevével fémjelzett agrár és vidékpolitikát, nemzeti vidékstratégiát következetesen és határozottan hajtsák végre, az abban foglalt nemzeti programokat haladéktalanul indítsák el! Tiszta és egyértelmű viszonyokat akarnak, ezért követelik, hogy a termőföld vásárlás és bérlés esetén a valóban helyben lakó, az adott településen élő gazdálkodó családok érdekei érvényesüljenek, a települések legfontosabb erőforrását jelentő termőföld a helyi gazdálkodó családokhoz és a fiatalokhoz kerüljön, a település földjének haszna a helyi közösséget gyarapítsa, azt a rátelepülő, spekuláns tőke ne tudja elvonni. Szükségesnek tartják a jelenlegi iparszerű, nagyüzemi gazdálkodási forma átalakítását, az ehhez kacsolódó szerkezeti és tartalmi változásokat, mert a helyi családok gazdaságai munkahelyteremtő és jövedelemmegtartó képessége nagyobb, a vidék, a helyi gazdaság és társadalom megmaradására, fejlődésére gyakorolt hatása lényegesen jobb, mint a tőkés mezőgazdasági nagybirtoké. Követelik, hogy a többezres nagyüzemi állattartással, biológiai iparral szemben a helyi állattartó gazdálkodó családokat, a természetes állattartás korszerű, családi léptékű formáit részesítsék előnyben.

A Gazdaszövetség - a jövedelemelszívó nagytőkés integrátorok erőszakos térségi telepítése helyett - a helyi és regionális szinten szerveződő, az ott élők tulajdonában levő feldolgozóipar és élelmiszer-kereskedelem fejlesztését, többcélú szövetkezeteik kialakítását támogatja, ezek létrejöttének állami eszközökkel való segítését követeli. A Gazdálkodó Családok Szövetségéhez a gazdák rendes tagként, az ügyet támogatók pártoló tagként csatlakozhatnak.
Kapcsolat: Teichel István | e-mail:

Magyarázat: Ángyán József, 1993-tól a mezőgazdaság-tudomány kandidátusa, 2007-ben megkapta az MTA doktora címet. Szent István Egyetemen, vezetésével az egyetemi kollektíva 10 új tanszéket alapított. 2010. június 2-án a második Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumának parlamenti ügyekért felelős államtitkárává nevezték ki. Nevéhez (is) fűződik a kormányzat radikális földbirtok-szabályozási rendszerének terve, amely a földhasználatot helyben lakáshoz kötötte volna, és egységes aranykoronaérték-nyilvántartást irányozott volna elő, a kis- és középbirtokosoknak kedvezve. A tervet a nagybirtokosok és az őket hitelező bankrendszer ellenezte...

Tisztelt Gazdák!

Városi emberként nem értek a gazdálkodáshoz és nem is politizálok, de mint nyitott szemű és szívű ember van véleményem a nyílt levélben felvázolt problémáról. Decemberben voltam Ángyán József professzor úr előadásán. Ha valaki, ő hiteles ebben a témában. Csak annyira politikus, amennyire az általa jónak, értékesnek tartott céljai eléréséhez, erre szüksége van. Itt két egymással szemben álló álláspontról van szó. A hatalmi oldalon, gyakorlatilag korlátlan méretű nagybirtok, mert szerintük, csak ez életképes és az általuk skanzennek hívott családi kisbirtok, csak múzeum, mely életképtelen. Ángyán professzor úr, nemzetközileg elismert szaktekintély (természetesen nem tévedhetetlen), de példák sorát hozta fel személyes tapasztalataiból, lengyel, dán, svájci, francia, stb. jól és kifizetődően működő kisgazdaságokról. Személyes tapasztalataim, nekem is vannak a hazai lesújtó helyzetről. Egyik túránkon, szerettünk volna szalonnát sütni, mivel nem volt nálunk, gondoltuk több falun át gyalogolva valahol majd vásárolunk. Három falun átmentünk, de szalonnára nem leltünk. Máskor gyümölcs után érdeklődtünk és értetlenkedő tekintetetekkel találkoztunk. Nincs nekünk- mondták- díszbokraink vannak és szépen nyírott gyep a hipermarketbe vásárolunk. Még egy generáció és teljesen eltűnik az igazi falu, amely nekünk, mindnyájunknak 1000 éven át az életet adta. És esszük, amit kapunk, innen-onnan, ezt-azt, kitudja mit, ki tudja mennyiért, s ki tudja meddig? Egyszerűen fogalmazva, teljesen kiszolgáltatottan. Emellett sok százezer ember munkanélküli. Aki földet akar művelni és még szerencsére ért is hozzá és tud is dolgozni, de nem jut földhöz, mert azt csak sok száz, vagy ezerhektáros nagyüzembe engedik, illetve osztják, ezt józan paraszti, de nem paraszti ésszel, sem érthető. Munkájukhoz egészséget, kitartást és sok szerencsét kívánok, mindnyájunk érdekében!

Ui.: Érdeklődöm, hogyan lehet belépni pártoló tagnak?

Üdvözlettel: Szelestey P. Attila

Témánkhoz kapcsolódva idézem Györffy Árpád újságíró cikkét a Veszprém megyei Naplóból 2013. február 9.:

Újabb falurombolás?

A magyar nemzetstratégia és gazdaságpolitika legfontosabb céljai közé tartozik a hazai városfejlődés új alapokra helyezése. Dinamikusan fejlődő főváros, nagyvárosok, kisvárosok nélkül nincs magyar siker – hirdette - meg legújabb vízióját Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egy múlt heti írásában.
A múltból tudjuk, ha a fő cél a város fejlesztése, akkor a falvak a jelenleginél is rosszabb helyzetbe kerülnek. Nem is kell a romániai szisztematizálási programot említeni, a múlt század hetvenes éveitől, már nálunk is viselték a falvak a „szerepkör nélküliség” bélyegét. Az építési fejlesztési tilalmak a többet akarókat a központi községekbe, városokba kényszerítették. A rendszerváltás idején elvben, visszakapták az egyenjogúságot, legtöbb helyen kiépítették a „városias” infrastruktúrát is, de ahhoz sem pénz, sem gazdálkodási szabadság nem jutott, hogy saját lábukra álljanak. Mellár Tamás, a jobboldaliként számon tartott közgazdász professzor Matolcsyval ellentétben, a magyar vidékben, a mező-és élelmiszergazdaság demokratikus átalakulásában látja a jövőt. Nagybirtokosok, kolhozok helyett olyan önkéntes társulásokat remél, amik megőrzik a saját tulajdon ösztönző erejét, miközben biztosítják a nagyüzem piaci előnyeit. De mint ő is írja, a két évtizedes politikai hatalmi rendszer érdeke, homlok egyenest szemben áll ezzel a „parasztpolgárosodással” az elitek számára sokkal kényelmesebb az alkalmazottakkal és a kényszervállalkozókkal egyezkedni, mint a gazdaságilag független, öntudatos polgárokkal.

Most még időben jönne a váltás, de egy újabb „szisztematizálási programot” a magyar falu már nem bír el.
A népi építészet éltető forrása, a paraszti kultúra végleg megszűnt. Jönnek a városból kecsketartók, biokertészek, mert az élet, hála Istennek élni akar. De ők már nem találkoznak Pista bácsival, Mari nénivel, azokkal az ízekkel, formákkal, azzal a lelkülettel. Kérdés, hogy az átmentett népi építészet és maga a föld megtermi-e újra a szép házakhoz méltó falut.

Nyilatkozza Somogyi Győző festőművész

És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet kap akkor, ha viselik: a népdal is mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegítő ereje. Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.

Kodály Zoltán gondolatai ezek

Még egy gondolat Máraitól, a ma sikeresnek mondott embertípusról:

Kénytelen aszketikus lenni, mert önmegtagadás nélkül semmi sem érhető el, a lemondás azonban nem azért történik, ami az életnél több, hanem ami az életnél kevesebb. Ez a linkség. Amit az európai érvényesüléstechnikájával elér, nem dicsőség, legfeljebb siker, nem nagyság legfeljebb hír, nem mű, legfeljebb mutatvány. A karriernek receptje van. Legfontosabb alkatrésze, mint tudjuk a szégyentelenség. Az arc hiánya. Senkiség kell hozzá.

Ezen gondolatsor az érem egyik oldala, nyilván van másik is, hogy melyik igaz már 30 és nem 300 év múlva kiderül. Nekünk vannak gyermekeink, unokáink és talán magyarázat nélkül is érthető, hogy féltjük őket. Az érem azon oldalán élők, akik nem szeretnék, hogy utódaik a Marson éljenek és egy teljesen zárt rendszerű termelj nekünk, fogyassz nekünk, kémcsőbe éljék életüket. Akik a leírtak szerint látják a mai helyzetet, attól félnek, hogy rakéta sebességgel megyünk ebbe az irányba. Mindnyájunknak kívánom, Tévedjünk!

Szelestey P. Attila