Kedves Tengerentúli Rokonaink!

Kupán-Koppány herceg és Vajk- Szent István király közös szobrának megvalósítási tervezete

A történet mélyére itt nem mennék bele, mert több ezer oldalra rúgna és itt most nem, ez a cél. Egy dolgot azonban le kell fektetnünk, még az átlag műveltségű magyar ember fejében is, akik csak a rockoperából ismerik konfliktusukat, egy dolog közismert, hogy az első, s talán eredendő törés a magyarság történelmében az Ő szembenállásuk, véleménykülönbségük, a jövőről. Elsődleges célja e közös szobor állításának ezt az eredendő törést, mely máig tart, magyar és magyar között, itt megpróbáljuk feloldani, legalábbis rálépni erre az útra. Természetesen egy szobortól nem fog megváltozni semmi, de ha egy picit is elgondolkoztat, már sokat nyerhetünk. Már az ötlet felvetésénél felmerült, hogy e két köztudottan szembenálló történelmi személy egymás melletti ábrázolása történelmietlen, éppen ezért erőltetett, nem hiteles. Nekünk sem célunk a kézfogásos, vagy más túlzott szívélyességet sugárzó beállítás. Mindezek mellett álláspontunk az, hogy a két személy egymás mellé állítása a magyar történelemben betöltött alapvető szerepükön túllépve, egy egész nép szimbolikus megbékélését, egymás értékeinek elismerését jelképezi. Végre fel kellene nőnünk arra a szintre, hogy a véleménykülönbségek megoldását ne a másik lealacsonyításában, hanem a magunk hitének emelésében lássuk. Ezáltal, ha igazunk van őt is emeljük, ha nincs, akkor legalább a jóra nem mondom azt, hogy rossz, csak azért, mert nem én mondtam! Számtalan oldalról vizsgáltuk a személyeket, mélyen beleástuk magunkat a témába. Kutatásaink alapján a két ember között, jelentősen kisebb és kevesebb a különbség, mint ami a köztudatban gyökerezik. Koppány nem egy varkocsos, vadbőrökben izzadó vadember, hiszen herceg, Istvánnak egészen közeli rokona, (legvalószínűbb, hogy első unokatestvére) hanem rangjához, családjához méltó, másképpen gondolkodó államférfi. Mindezek mellett a legfontosabb, hogy szimbolikájában érthető legyen a szobor, de épp a szimbolizmus miatt, se pro se kontra nem áll elsődleges helyen az ábrázolás teljes hitelessége, melyet semmilyen módon nem tudunk, nem lehet elérni a legjobb akarattal sem. Maga a két személy együttes ábrázolása adja a mondanivaló, egyetlen lényeges momentumát. Természetesen úgy, hogy felismerhetőek legyenek. Az itt leírtakkal azokat a vitákat szeretnénk megelőzni, amelyekre már megszokásból is számítunk.

Miért Jákon? Röviden azért, mert Kézai Simon krónikájában, a Gesta Hungarorumban ezt írja az 1280-as évek elején, s így fogalmaz: „Postmodum intrat de Wasurburc Comes Wecelinus; hic Kupan Ducemin Simigio interfecit. Iftius generatio de Iaki dicti funt. Ezután jött Wasserburgból Vecelin gróf, ki Kupán herceget Somogyban legyőzte. Tőle ered és származik a Jaák nemzetség.” Kit István ezért, Somogyban és Vasban Koppány és Vér Bulcsú földjén, kiterjedt birtokokkal jutalmaz. A jáki templom nemzetközileg ismert műemlékünk, története az itt leírtak alapján és építésének ideje kapcsán, szorosan kötődik az Árpád-házi királyok korához. A legismertebb Bánk bán filmet is itt forgatták. (1207-ben Ják nembeli Csépánt váltotta Bánk a Szlavón báni méltóságban. 1224-ben pedig a monostor és templom alapító Jáki „Nagy” Márton viselte e tisztet.) A szobor így kapcsolódik ezer szállal a helyszínhez. Egyedisége okán egy újabb turisztikai látványosság is, mely erősíti, illetve bővíti a templom és az apáti ház (múzeum) által nyújtott kínálatot. A templomot körülölelő sétányon, következő lépcsőben egy magyar történelmi tanösvényt tervezünk 1526-ig, kiemelten foglalkozva az Árpád-házi királyok korszakával, magyar-német és angol nyelven.

Öt szobrásszal vettük fel a kapcsolatot, megvalósítási vázlatot, illetve tervet és árajánlatot kérve.

Veszprém -Ják
2016. április 24.

Szelestey P. Attila
ötletgazda, szervező és támogató
a jáki templom szolgálója

Az 1020 esztendős jubileumra festett képem kettőjükről, mely az én véleményemet, mutatja be. Az 1020 esztendős jubileumra festett képem kettőjükről, mely az én véleményemet, mutatja be. A szobor megvalósítása erősen akadozik, Sajnos nem tudom közös nevezőre hozni a megosztottságot. Ennek a szobornak, ez lenne az értelme a miértje. Egyelőre mindenhonnan azt kapom, hogy mennyire megosztó. Van, akinek történelmileg, van, akinek vallásilag, van, akinek meg csak úgy. Az ember még mindig idealista, pedig lassan be kell látnom, ami ezer év alatt nem tudott változni az ezután sem fog.

Veszprém -Ják
2018. március 11.

Szelestey P. Attila
Múltmentő

2023. november-december

Célegyenesbe fordultunk. Örömmel jelentem be, hogy a "trónus" a helyére került a Kiskuti csárda udvarán. Ahogyan a képeken látható már a terepet is rendezik. Karácsonykor már teljesen kész az épület és a park. A trón mellé szeretnék kétoldalról egy-egy szép fát ültetni, mely Istvánt és Koppányt jelképezné. A trón igazi éke lesz a kerthelységnek. Nemcsak azok láthatják, akik betérnek a csárdába, hanem mindazok, akik a Laczkó forrás, vagy a Csatár hegy felé kirándulnak.

Négy évvel ezelőtt egy grandiózus kétalakos szobor elképzeléssel indultam, mely a beszélő nevű "Megbékélés ligetében" kapott volna helyet. Naiv hitem, mely szerint ez közadakozásból létrehozható, nem meglepő módon, nem igazolódott. Nagyon sokaknak tetszett az ötlet, de annál kevesebben álltak ténylegesen mellé. Oka ennek a nagyon távoli időszak, oka, hogy a mindennapokban számtalan aktuális gonddal küzdünk és talán oka a milliószor emlegetett felgyorsult életünk, melybe nem fér bele ezer évvel ezelőtti esemény értékelése. Polarizált világunkban pedig ragaszkodtam ahhoz, hogy alulról építkező legyen a kezdeményezés, mert csak így töltheti be eredendő funkcióját.

Tudom, hogy a lehetőségek száma végtelen a tekintetben, hogy kinek, minek, miért, hol és mikor állítsunk emléket. Melyek azok az események, személyek, akik feltétel nélkül érdemesek arra, hogy emlékük maradandó legyen. Az én értékítéletem szerint a 997-es ütközet egész nemzetünk jövőjére hatással volt, mely máig tart. Az a törés a nemzetben az a kétoldalúság, mely azóta is tart, feloldásért kiállt. E törés, mint ideológiai választóvonal valószínűleg utólagos okfejtés, hiszen egy családból származó két személyiségről van szó, akiknek döntő ellentétük a hatalom öröklése körül zajlott. Igazából mindketten jogosan követelték a trónt. Koppány a legidősebb vezérlésre alkalmas családtag jogán, mely a sztyeppei hagyományban gyökerezett, Vajk/István pedig az apáról fiúra szálló jogszokás alapján. Az aktuálisan hatalmon lévő Géza emberileg érthető módon fiát akarta örököséül, aki akkor már felnőtt korba léphetett. Ez sem volt szokatlan nálunk, hiszen Árpád fia Zolta után, Zolta fia Taksony, utána pedig Taksony fia Géza ült a fejedelmi trónra. Az akkori Európában, már ez az elsőszülöttségű öröklés dominált, elkerülendő a trónviszályokat, amely persze sohasem sikerült. Az eddigi kánon helyett egyre jobban az a nézet körvonalazódik, hogy szó sem volt itt pogány-keresztény összecsapásról és német-magyar ütközetről sem. Régóta köztudott, hogy Koppány keresztény volt, legalább annyira, mint Géza. A két hadsereg sem úgy nézett ki, hogy Koppányét magyarok alkották, Istvánét németek, mert István seregének a túlnyomó része is magyar lehetett, viszonylag kisszámú német testőrséggel és nehézfegyverzetű lovassal. Közismert, hogy István testőrségében varégok, más szóval vikingek is jelentős számban voltak. Valószínűsíthető, hogy Koppány méltósága okán az ő közvetlen környezetében is lehettek hasonló "zsoldosok". Szabados György történész így beszélt a két hősről: „Koppánynak nem adatott meg bizonyítani elképzelését, Istvánnak igen és élt is a lehetőséggel.”

Reményeim szerint e jelképes közös trónus, mely "kétszemélyes" ebben az ódon hangulatot árasztó kerthelyiségben a nyugalom, elmélkedés szigete lesz, itt a csatárra menő zarándokút mentén. Számomra e kis kerthelyiség lesz a "Megbékélés ligete"!

Köszönöm mindenkinek, akik támogatták a cél elérését, mely nélkül nem lenne maradandó emlék a 997-es István-Koppány ütközetről Veszprémben. Úgy gondolom-e két államférfi ennyit megérdemel.

2023. június 7.

Három éve került az István-Koppány közös szobor/emlékmű létrehozására irányuló kezdeményezés Veszprém megyei Jogú Város Köztéri Műalkotások Munkacsoportja elé. Azóta sok víz lefolyt a Séden, és a nagy szobortervből egy rusztikus kőpad valósult meg. Sokan egyetértettek a törekvéssel, de kevesen álltak mellé. Túl régen volt, túl jelentéktelen volt, túl a mai ingerküszöb szabta határon? Nem tudok rá válaszolni. Az én „fajtám” a megosztottságot, az emberi tisztelet és tisztesség hiányát nem tudja elfogadni. Az én idealista nézetem szerint István és Koppány is igaz magyar, igaz ember volt, akik másképpen értékeltek dolgokat és kiálltak elképzelésük mellett. Győzött az egyik, de megtartotta a vesztes értékeit is, ahogy mi ma itt élő emberek is mindkettejük utódai vagyunk. Veszprém és a Magyar Királyság történetének különleges epizódja e két ember, e két nézet közötti ütközet. Nem érdemes gondolkodni rajta, hogy pontosan hogy volt, tényleg volt-e, mert a lényeg nem ez, hanem az ezredéves törés, melynek beforrasztására a saját érdekünkben égető szükség lenne. Hát ez a szoborból, paddá zsugorodó emlékmű ezt a célt hivatott szolgálni. A Séd partján a felújítandó Kiskuti vendéglő kerthelyiségében, aki majdan megáll-e pad előtt, vagy ráül megpihenni, reményeim szerint kicsit elgondolkodik e két ember harcán az elmúlt bő ezer esztendőn és ha pár pillanatig is tart a varázs az öreg fák árnyékában, talán egy kicsit másképp lép tovább az erre járó, mint ahogyan érkezett. Köszönöm szépen mindazoknak, akik munkájukkal, pénzükkel és elsősorban hozzáállásukkal segítették az ötlet megvalósítását!

Koppány kőpad

Állapotjelentés 2022. november 24-én

Az infláció száguldását tapasztalva, mi is drasztikus lépésre szántuk el magunkat. Egyszerűsítettünk, mely „a meglévő összegből ez futja” alapon történt. A két éve a számlán rostokló összeg egy szöveges mészkőtábla felállítására elegendő, melyre egy kőbányában kaptunk ajánlatot. Mérete 195x100x10 cm. Mögötte 45 fokban levágott sziklatömb tarja a feliratos követ, melyet összecsapolnak. Az emlékművet jellegénél fogva más helyszínre javasolta az önkormányzat, így most új helyet is keresünk. Két irányban is tárgyalunk, remélhetőleg rövidesen meglesz a végleges helyszín és még idén a 997-es ütközet 1025. évfordulóján felállíthatjuk az emlékművet a Megbékélés ligetében. A liget kialakítása jelentősen függ az új helyszín adottságaitól. A számlát a csodában bízva nem szüntetjük meg, hiszen szeretnénk az emlékmű köré szép padokkal, növényekkel „berendezett” parkot létrehozni.

  • Koppany Szobor 20221124 001
  • Koppany Szobor 20221124 002
  • Koppany Szobor 20221124 003
  • Koppany Szobor 20221124 004
  • Koppany Szobor 20221124 001
  • Koppany Szobor 20221124 002
  • Koppany Szobor 20221124 003
  • Koppany Szobor 20221124 004

A Megbékélés ligete emlékmű szövege:

Megbékélés ligete

Emlékezzünk a 997-es ütközetre, mely Veszprém környékén zajlott!

Győzött István, de vesztett-e Koppány…

Mindketten máig élnek bennünk.

Legyen ez a liget a béke és összefogás jelképe!

Állíttatott közadakozásból, egymás tiszteletben tartása jegyében 2022‑ben, a csata 1025. évfordulóján.

Állapotjelentés 2022 őszén

A színfalak mögött tovább folyt a munka. Sikerült felvennünk a kapcsolatot egy 2023-ra tervezett gigarendezvény szervezőivel. Sajnos ezúttal sem született kivétel. Nem sikerült közös asztalhoz ültetni a rendezvény és a befogadó helyszín képviselőit. Folyamatosan elbeszéltünk egymás mellett.

Eközben a leendő szobor készítését vállaló művész érthető oknál fogva elvesztette hitét a megvalósulásban – hiszen közel három év telt el a megkeresése óta – és lemondta a munkát.

Nekünk is be kellett látnunk, amit már sokan az elején megjósoltak, hogy több tízmilliós összeget nem tudunk erre a célra összeszedni. Minket sem lepett meg e tény, de az, hogy a honlapunkat megtekintő 18.000 érdeklődőből két és fél év alatt az alap 600.000 Ft-os adományon kívül mindösszesen 200.000 Ft folyt be, erre nem számítottunk.

Dr. Tölgyesi József lelkes kis csapatunk oszlopos tagja említette Turi Török Tibort, aki közismerten nagylelkű a magyar történelemhez kapcsolódó ötletek megvalósításában. Meglátogattuk Keszthelyi műtermében és azonnal ontotta ötleteit és biztosított bennünket segítségéről.

A „monumentális” kőszoborról lemondva jóval kisebb léptékű alkotásról van szó, de Tibor elkötelezettsége a téma iránt, és művészi kvalitása garancia a minőségre.

Elsődleges célunk a Megbékélés ligetének létrejötte, hogy legyen egy hely a Kárpát-hazában, ahol „címkézve van” a megbékélés magyar és magyar között.

Dr. Tölgyesi József, Turi Török Tibor

Számtalan helyen járva és számtalan emberrel beszélve sokszor hallottuk az a közhelyet, hogy nincs ilyen el kell menni a falig a megbékélést sokan a megalkuvás szinonimájaként használják. Ezt látjuk most magunk körül. „Aki nem úgy gondolkodik, ahogy mi az gazember...” – hát nem így van. Én is konzervatív, hagyománytisztelő a magyar múlt értékeit mentő embernek tartom magam, de azt is látom a történelmünk a bizonyíték rá, hogy sem embertársainkat, sem a külvilágot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mai globalizált világunkban még kevésbé, mint régen. Az önrendelkezésünk joga mellett, vannak témák, elsősorban a glóbusz eltartó ereje, energiatartalékai kapcsán, amelyek közös megoldást kívánnak. Persze a megoldás lehetőségei több irányúak lehetnek, de ezeket a megoldásokat, csak konszenzus útján az emberség mindenek feletti betartásával szabad létrehozni. Vitatkozni lehet és kell, de egymást gyalázni sekélyes dolog. A Megbékélés ligete oázis és origó szeretne lenni, ahová érkezve az ember elgondolkozik. Nem a politikán, nem a vagyonszerzésen, nem a kiskapukon nem a másik kijátszásán, hanem az egymás iránti tiszteleten. A megbékélés, megegyezés a mérték, mely nem elvtelen tolerancián alapul, hanem a szélsőségek mellőzésével a közös értékek megtalálására irányul.

Kérjük a leírtakkal egyetértőket a nehéz mindennapok ellenére is pár ezer forinttal járuljanak hozzá a megvalósításhoz!

Tisztelt és kedves idetévedt látogató!

Két éve indult el a veszprémi István-Koppány szobor ötletének megvalósítása. Másfél éve került a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület „Megbékélés ligete” alszámlájára az első adomány. Egy éve járult hozzá Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának közgyűlése a fentnevezett szobor felállításához a Veszprém Avar utcai új körforgalommal szembeni területre. Létrehoztuk az istvankoppany.hu honlapot, a facebook oldalt, készíttetünk egy kisfilmet, jártunk a Veszprém televízióban, írtak cikket a kezdeményezésről a Veszprém Megyei Naplóban, írtak róla a Veszprémi 7 újságban. Megkerestünk negyven sajtóorgánumot országszerte, röviden ismertetve tervünket, még csak egyetlen egy visszajelzést sem kaptunk. Megkerestem az Ősök napja szervezőit, azóta is érkezik a válasz stb., stb. Bárkivel beszéltem, mindenki különlegesnek és aktuálisnak tartotta az elképzelést, de senki nem mozdította mutatóújját, hogy a gépbe bepötyögje a számlaszámát és ne adj isten egy ezrest felajánljon a szoborra. A plakátok mellett úgy mennek el, hogy észre sem veszik, hiszen nincs rajta akció, nem ígér felhőtlen jövőt rajta egyik párt sem és úgy egyáltalán, mit érdekel minket, mi volt 1025 esztendeje. Most mi vagyunk itt, keressük a jólétet, és szurkolunk, hogy hajrá magyarok! Az, hogy éltek előttünk is itt és különböző színtereken harcoltak, dolgoztak, verejtékeztek azon, hogy legyen az utódaiknak is haza, az már senkit nem érdekel. Én ezt látom, engem ez vesz körül, és lehet itt a legnagyobb nemzeti tűzijáték a gyönyörűen felújított műemlékek, ha magyar lélek nincs benne, csak események, csak építmények. Mert, ahogyan Gárdonyin keresztül megszólal Dobó „A fal ereje nem a kövekben vagyon, hanem az emberek lelkében”.

Két év után az alapadományon kívül 150 ezer forint gyűlt össze a húszmilliós költségvetésű szoborhoz. Konklúzió az emberek nem akarnak ilyen szobrot, nem érdekli őket, én viszont emléket akarok állítani ennek az eseménynek, mely Veszprémhez közel zajlott 997-ben. Télen tervezünk egy jótékonysági koncertet, melynek bevételéből reméljük összejöhet annyi, hogy komolyan tudjunk gondolkodni, a fellépő megvan és nem akárki. Ha 2022 tavaszáig nem jön össze az eredeti tervhez szükséges pénz, mely a mai állás szerint valószínű, akkor egy egyszerűbb kivitelezésű emlékmű álljon a Megbékélés ligetében, melyre már van felajánlásunk.

Veszprém -Ják
2021. október

Szelestey P. Attila

2020. december 30.

Veszprém város közgyűlése 2020. október 29-én elfogadta beadványomat és hozzájárult az itt látható szoborterv (Matl Péter alkotása) Veszprémben való felállításához! A Megbékélés ligetének, s ezen belül Szent István és Koppány közös szobra tervének és kivitelezésének intézményi gazdája a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület.

  • 1000 éves jubileumi tábla

    1000 éves jubileumi tábla

  • Avar ucai helyszín

    Avar ucai helyszín

  • Eszmecsere a Művészetek házában

    Eszmecsere a Művészetek házában

  • Matl Péter és az öletgazda

    Matl Péter és az öletgazda

  • Terepszemle az Avar ucában

    Terepszemle az Avar ucában

  • Veszprémi várkapu

    Veszprémi várkapu

  • 1000 éves jubileumi tábla
  • Avar ucai helyszín
  • Eszmecsere a Művészetek házában
  • Matl Péter és az öletgazda
  • Terepszemle az Avar ucában
  • Veszprémi várkapu

Matl Péter Önéletrajz

Munkácson születtem, 300 éves házunkban, melyben családunk már közel száz éve él. Szüleim a Munkácsi magyar iskola tanárai és mindketten művészek voltak. 1975-ben elvégeztem a munkácsi magyarnyelvű középiskolát. 1979-ben jelesen diplomáztam az Ungvári Erdélyi Béla képzőművészeti szakközépiskolában kerámia művészeti szakon. 1980-tól dolgoztam, mint gimnáziumi tanár, képzőművészeti vállalatban, mint dekoratőr és monumentalista képzőművész. Jelenleg magánvállalkozó vagyok, köztéri szobrokat, díszkutakat, egyházi oltárokat és szobrokat alkotok. Ezenkívül már húsz éve vásárolom folyamatosan vissza a Szovjetek bejövetelekor elvett házunkat és a hozzátartozó kertet, ahol egy szoborparkot kezdtem létesíteni.

Művészeti tevékenységem 1970-ben kezdődött. Részt vettem több országos és nemzetközi képzőművészeti kiállításon és szimpóziumon. Az utóbbi 20 évben többnyire köztéri szobrokat készítek fából, kőből és bronzból. 1996-ban megnyertem a Magyarok Világszövetsége által kiírt millecentenáriumi szoborpályázatot.

Örmény feleségemtől két szép fiam született Árpád és Szilárd, akik tovább viszik családunk képzőművészeti hagyományát.

Tagságok

1998 tól a „Kárpátaljai Révész Imre képző és iparművészeti társaság” tagja
1999-től az „Ukrán Nemzeti Képzőművészet Szövetség” tagja
2013-tól A „Pro Arte-Munkács” képzőművészeti civil szervezet elnöke

A civil szervezetünk szervezésében eddig három nemzetközi szobrásztábor jött létre, mely által Kárpátalja, Lemberg megye és Magyarország 16 helysége kapott köztéri szobrot 2014-2017.

Fontosabb műveim

1997 Munkácsi Malenkij Robot emlékmű, Rákóczi kastély
2000 Szt, István szobor, Aknaszlatina
2001 Csetfalavi RK. Templom oltára
2004 Zrinyi Ilona és II. Rákóczi ferenc szobra, Munkácsi Vár
2005 Beregszászi II. Világháboru után elhurcolt Református Lelki Pásztorok emlékműve
2006 Ivókút, Jenaz, Svájc
1996-2008 Vereckei Honfoglalási Emlékmű
2012 Magyar Nemzeti Összetartozás Emlékműve, Ópusztaszer
2014 Mihály arkangyal köztéri szobor Szobránc, Szlovákia
2015 A Kállósemjéni Kállay kúria szobrai, Kállay Miklós egész alakos bronzszobra, Kállay András broz mellszobra, Országzászló, koszorúzási emlékhely, kőcimerek
2016 Szent Márton szobor, Munkácsi Római Katolikus székesegyház udvara
2017 Málenkij robot emlékmű Munkács Gulácsy Lajos emlékpark
2020 Trianoni emlékmű Sátoraljaújhely, Magyar Kálvária

Köztéri alkotásaim megtalálhatók

Ukrajnában, Magyarországon, Ausztriában, Csehországban, Svédországban, Svájcban, Lengyelországban, Franciaországban, Japánban, Németországban, Braziliában, Szlovákiában.

Díjak

2000- Kárpátaljai Megyei Önkormányzat érme
2003- a Magyar Köztársasági éremrend Középkeresztje
2006– Kárpátáljai Képzőművészeti Nívódíj
2007- és 2009-2012-2016 a Kárpátaljai Boksai József és Erdélyi Béla Megyei Képzőművészeti díj
2009- Magyar Művészetért dij
2011- MS. Mester dij
2012- Csongrád Megye Művészeti dij
2012- Szerváciusz dij
2014- Tiszteletbeli székely
2018- Márton Áron díj
2019– Magyar örökség díj
2019– MMA nagydíja
2019– megbékélési és együttműködési díj

Önnálló kiállitásaim

1985 Munkács, Ungvár, Ukraina
1992 Budapest
1993 Ystad, Svédország
1995 Zalaegerszeg
1996 Hajdúszoboszló
2000 Makó
2010 Kijev Tripticon galéria
2012 Győr, Szeged megyei múzeum
2012 Klégelszberg Kúria Budapest
2015 Várnegyed galéria, Budapest
2016 Forrás galéria, Budapest
2016 Lembergi Ivano Franko Egyetem
2017 Csernovici megyei múzeum
2017 Beregszászi II. Rákóczi Ferenc főiskola
2018 Szerencs, Sátoraljaujhely, Budapest Duna palota, Kassa, Kijev
2019 Székelyudvarhely
2016-19 Po Pjaty-ötösével c, Műlenkij rorbotrol szóló grafikai vándorkiállitásomat négy országban több mint 30 helyszinen mutattam be

Mostantól nyilvánossá tesszük a számlát, melyre várjuk a kőszobor megvalósulásával egyetértők támogatását!

Bekerülési költsége 27 millió forint, mely nemcsak a szobor árát, de egyedileg faragott kőpadokat is tartalmaz a Megbékélés ligetébe. A szobor a talapzattal együtt 4 méter feletti magasságú lesz.

Kérjük az utalásnál a közlemény rovatban egyértelműen írják be, írjátok be, hogy hozzájárultok-e nevetek megjelenítéséhez az adománynál, ennek hiányában nem tesszük fel neveteket a személyiségi jog betartása miatt!

December hónap folyamán élesítjük az istvankoppany.hu honlapot, mely a Megbékélés ligete munkafolyamat végéig lesz aktív.

Az ötlet alapja az a köztudatban mélyen beágyazott érzés, melyet az ismert magyar múltban eredendő törésnek tartunk. Ez a Koppány-István konfliktus, melynek végső csatája fizikai síkon Veszprém körzetében zajlott. Nem ismerjük és pontosan soha nem is fogjuk ismerni a pontos tényeket. Nem sorolom fel, hányféle megközelítés létezik, politikai, vallási, eszmetörténeti síkon. A szimbolikus emlékmű elvonatkoztat a konkrétumoktól, se alá, se fölé nem akarja értékelni az eseményt, a konkrét megjelenítésnek az oka, hogy személyesebbé, megfoghatóbbá tegye és mélységében ábrázolja a magyar lelkiség kettősségének megbékélését.

Ők akkor és ott 997-ben a sóly-királyszentistváni csatatéren ellenfelek, voltak, de eltelt ezer esztendő és mi már látjuk mindkettőjükben a jót, a jóra törekvést. Mi, mai magyarok mindkettőjük örökösei vagyunk és a mi lelkünkben – e két fél egy igaz egésszé áll, állhat össze! KÉT EMBER EGY HAZA!

A liget benne a szobrokkal Veszprémben kerül felállításra, de mondanivalója kiterjed az egész Kárpát-medencére! Ezért szeretném, ha minél többen éreznék jelentőségét.

A Megbékélés ligete „tele van” szimbolikával. Ezredéves csatának, két rokonnak állít emléket, melynek csak az egyik tagját ismerjük igazán a másikról csak találgatunk. A magyarság lelkületének lenyomatát is szimbolizálja a szobor.

Olyan helyen lesz felállítva, mely István első püspökségének székhelye, olyan helyen, ahol értékes avarkori leleteket tártak fel (Avar utca) és olyan művész készíti, aki Kárpátalján, Munkácson él, kisebbségi létben. Keleten a Vereckei-hágón Ő alkotta az emlékművet, most itt nyugaton is farag egy olyan szobrot, mely a teljes magyarsághoz szól. Így hatvan körül már nem vagyok naiv, tudom, hogy ahány támogatója, legalább annyi ellenzője van és lesz az ötletemnek, de meggyőződésem, hogy legalább egy ilyen emlékműre szükség van! A várkapun a Hősök kapuján szerényen és megkopva áll egy emléktábla 1997 óta, melyet az ezeréves jubileumra a Szent György lovagrend állított. Tisztelet Nekik, de meggyőződésem, hogy ennek az eseménynek, ennek a korszaknak ennél több „jár”.

A marketing stratégia kidolgozására és „üzemeltetésére” felállítunk egy szakmai stábot. Ötletekből nincs hiány, csak meg kell találni a leginkább hatékony formákat. Számomra egy nagyon lényeges momentum, hogy a létrehozás során minden beérkező forint a szobor létrehozására fordítódjon. Ehhez csak hozzáadni lehet, elfecsérelni belőle bármi más célra nem!

Szeretnénk megmozgatni minden csatornát annak érdekében, hogy aki érdemesnek találja a megvalósuló mű szellemiségét az tudjon róla és lehetőségeihez mérten támogatni tudja. Kérünk benneteket Ti is Önök is segítsenek ebben.

Az istvankoppany.hu, mint törzsbázis a Honismereti Egyesület, illetve a szelesteyfamilia.hu honlapokon folyamatosan tájékozódhatnak, tájékozódhattok az aktuális eredményről és az adakozók nevéről.

Terveink szerint a szobor alapkövében elhelyezett időkapszulában digitális adathordozón, minden ehhez hozzájáruló adományozó neve szerepelni fog.

Azért választottuk ezt a formát, mert a tényleges közakarat megnyilvánulása, csak az önkéntes adományozás útján lehetséges. Ha ez megvalósul, akkor a plusz költségek fedezéshez, már pályázunk egyéb lehetőségekre is.

Szelestey P. Attila
ötletgazda és támogató

Egy kicsit megint tovább léptünk

Februárban megkaptam az engedélyt, hogy Veszprémben felállíthassam Szent István királyunk és Koppány somogyi herceg közös szobrát, mely egy ősi szakadás szimbolikus egyesítését akarja kifejezni. A megbékélés magyar és magyar között aktuálisabb, mint valaha. Aki a szobor előtt megáll, annak reményeim szerint elkell gondolkoznia azon, hogy egymás kölcsönös megalázása, lesajnálása, saját magunk lealacsonyítását hozza magával. Az elvégzett munka, az életkor, az ember tisztelete, pedig mindannyiunk emelését szolgálja!

Matl Péter szobrászművészúrtól július 17-én Szentbékállán kaptam a szobor második tervét, melyet szabadsága alatt itt készített, s az eredeti változatot, mely agyagból készült otthonában Munkácson, még 2017-ben.

Márciusi bejegyzésem óta eltelt 4 hónap. Elviekben lezajlott a járvány, de mégis velünk maradt a bizonytalansággal együtt. Veszprém városában felállítandó szobrokhoz a Veszprémi Művészeti Tanács belegyezése szükséges. Erre azért van szükség, hogy csak minőségi, művészi színvonalú alkotások kerüljenek a közterületre. Sajnos a februári meghallgatáson, csak fotó állt rendelkezésemre, ezért tolódott az engedélyeztetés. Maga az ötlet elfogadásra került, a helyszínről is megegyezés született, de a nyári szabadságolások miatt a Tanács legközelebb szeptemberben ülhet össze. Nagyon remélem, hogy ez hamarosan megtörténik, mert a pénz összegyűjtése, majd a szobor megalkotása nem pár hónapos időintervallum. Ahogyan előző bejegyzésemben írtam a gyűjtő számla él a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület alszámlájaként. Rengeteg helyről kaptam bíztatást és ígéretet, mihelyt elindul a gyűjtés, utalnak. Természetesen ez csak akkor történhet meg, ha konkrétumokkal tudok a nyilvánosság elé állni.

Amúgy a szoborról két vélemény áll fenn. Az egyik, melyet én is képviselek a művészúrral egyetemben a két alak felismerhető, de kissé sematizált ábrázolása, melyet a 2017-es terv (vörösagyagból) mutat. A másik vélemény a tisztán szimbolikus, ergo nonfiguratív változat. Látható az újabb (fehér) változaton, hogy Matl Péter nem tud, nem akar igazán változtatni, mert minimális a leegyszerűsítés az eredetihez képest. Ábrázolása István belső tusáját mutatja, imáját, melyet az általa járható útnak vélt nehézségekért, kényszerekért mond, s vére Koppány, aki nem hasonul meg és magán hordozza a múltat. Tulajdonképpen benne van a mai kor embere is, aki nem tud választani az alázat és a kitörő szabadságvágy között.

A liget benne a szobrokkal Veszprémbe kerülhet felállításra, de mondanivalója kiterjed az egész Kárpát-medencére! Ezért szeretném, ha minél többen éreznék jelentőségét és akár pár száz forinttal is támogatnák.

A megvalósulás összege tízmilliós nagyságrend. Amennyiben ez az összeg belátható időn belül (3 év) nem tud reálisan összegyűlni, akkor, egy szerényebb emlékmű kerül megvalósításra! Szeretnék megmozgatni minden csatornát annak érdekében, hogy aki érdemesnek találja a megvalósuló mű szellemiségét az tudjon róla és lehetőségeihez mérten támogatni tudja.

Megbékélés ligete

Milyen az élet?... Többek között kiszámíthatatlan. Március 6-án érkezett Munkácsról Matl Péter szobrászművész, hogy megtekintse a végleges helyszínt, mely közös megegyezés alapján az Avar utca végén az új körforgalom melletti tér. A szemerkélő eső ellenére nagy lelkesedéssel cseréltünk eszmét: a művész, Hert Viktória a Művészeti Tanács képviseletében és jómagam. A megtekintés után Viktória látott minket vendégül a Művészetek házában, ahol a délelőttöt együtt töltve veséztük a Megbékélés ligete megvalósulásának buktatóit és erényeit. Úgy éreztem: na tényleg elindultunk. Március 9-én átutaltam a 0. szilánkjegy árát a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, „Megbékélés ligete” alszámlájára a Takarékbankba. A művész úr úgy ment el, hogy pár héten belül elkészíti a helyszínhez igazított tervet.

Nem telt el egy hét, robbant a vírus és minden megállt. Patientia vicit, mondták az öregek és tényleg a türelemnek győznie kell, legalábbis egyszer, mondom ezt már én. Öt éve próbálkozom, öt éve akarom, hogy legyen nyoma István és Koppány harcának és legyen nyoma a megbékélésnek, magyar és magyar között. Most ennek a megbékélésnek, összefogásnak látom biztató jeleit, melyet az elénk kerülő nehézségek okoznak és aktuálisan sokkal fontosabb dolgunk van e liget és szobor létrehozásánál, költségeik megteremtésénél. Mégsem érzem, hogy-e terv innentől fogva okafogyott, mert hiszem és tudom, túlleszünk a víruson, azt is tudom, hogy lesznek majd újabb nehézségek, mert az okok nem szűnnek meg a fertőzés elvonultával. A „Megbékélés ligete” mindig aktuális lesz és a konkrét eseményen, mely létrehozta a gondolatot túlmutat. Felkiáltó jel lehet és mementó nekünk mindnyájunknak, nem jól csináljuk, nem jó úton járunk a magunk békéjét, csak a többiekkel egyetemben tudjuk megteremteni.

Veszprém -Ják
2020. március 29.

Szelestey P. Attila

Valami elindult!

Több év hasztalan próbálkozás után megtörni látszik a jég. Az a város, mely a korházi 5 nap kivételével máig szülővárosom és lakhelyem az ötletem mellé állt. Február 10-én a Veszprémi Önkormányzat Művészeti Tanácsa egyhangúlag elfogadta tervem a „Megbékélés ligetét”. Az általam javasolt helyet nem, mert utólag belátva én is érzem annak szűkös voltát. Most keressük a végleges helyét az általam megálmodott emlékhelynek. Már beszéltem, Sóly, Királyszentistván és Szentkirályszabadja vezetőjével is, akik nem zárkóztak el az együttműködéstől. Most folyik a számlanyitás, melyet egy megyei szervezet fogad be az eddigiek szerint. A bevezető után olvashatják az általam benyújtott kérelem kivonatos változatát. Töretlen hittel bízom a megvalósulásban, illetve a több tízmilliós nagyságrendű bekerülési összeg összegyűjtésében. Úgy gondolom e liget szellemisége e két régi ellenfél több, mint 1020 esztendő utáni megbékélése megérdemli az utókor figyelmét tiszteletét, emlékezetét, ahogy mi mai magyarok is egymás megbecsülésének jóleső érzését! Reményeim szerint lesz annyi támogató, akik ezt az ügyet fontosnak tartják és lehetőségükhöz mérten anyagilag támogatják. A szobor klasszikusan kőből készül, ezért szilánkjegynek hívjuk a támogatói adományokat. Ki-ki lehetősége és a szellemiség ráható erejéhez mérten támogathatja a megvalósulást. Terveim szerint az interneten jegyezzük fel a támogatók nevét az összeggel, vagy anélkül, aki ehhez hozzájárul. Szeretném papírformátumban és memóriakártyán is e névsort elhelyezni a szobor alapzatában egy időkapszulában.

Én kétszer tettem fogadalmat ez ügyben. Először kisgyermek koromban a nagyapámnak, miszerint családunk történetét nem hagyom homályba veszni. Másodszor 50 évesen a jáki templomban, amikor a közösség nekem ítélt kitüntetését vehettem át, mely szerint amíg erőm engedi Ják, az „Árpád-kor” szellemiségét próbálom minden erőmmel tovább adni. Az igazi érték soha nem változik a korral, mert attól független, de egyre mélyebbre kell ásni, hogy megleljük.

A forráshoz akarsz eljutni? Akkor az árral szembe kell haladnod.

Fritz von Unzuh

Mihelyt élő lesz a számla, azonnal közzé teszem a végleges helyszín és a végleges szobor és látványterv meglétekor.

Veszprém -Ják
2020. február 17.

Szelestey P. Attila

Megbékélés ligete munkaterv

Évtizedes törekvésem, hogy a 997-ben térségünkben lezajlott harcoknak, mely hazánk további létére maradandó nyomot hagyott megemlékezzünk, nemcsak a szó szintjén, de alakot öltve is. E párharc emlékét őrzi Sóly-Királyszentistván-Szentkirályszabadja és Veszprém.

Az indíttatásról röviden: Nagyapám még gyermekkoromban megbízott családunk kutatásával, látva mély érdeklődésemet a múlt iránt. Felnőtt fejjel eleget téve kívánságának egy évtizedet foglalkoztam munka mellett e témával. Kutatásaimban eljutottam Kézai Simon krónikájáig az 1280-as évek elejére, melyben így fogalmaz: „Postmodum intrat de Wasurburc Comes Wecelinus; hic Kupan Ducemin Simigio interfecit. Iftius generatio de Iaki dicti funt. Ezután jött Wasserburgból Vecelin gróf, ki Kupán herceget Somogyban legyőzte. Tőle ered és származik a Jaák nemzetség.” Kit István ezért, Somogyban és Vasban Koppány és Vér Bulcsú földjén, kiterjedt birtokokkal jutalmaz. Családunk a Szelestey familia, pedig a Ják nemzetség egyik máig élő hajtása. Jákon már régóta próbálok szobrot állítani a két ellenfélnek, akik rokonságban közel, elképzeléseikben távol álltak egymástól, a miértre minden magyarázat helyett egy Somogyban népi emlékezet által fennmaradt véleményt írok le: „Lényegében mind a kettő egy abszolút böcsületes embör vót. Az egyik, mert lépést tartott a korral a másik meg azért vót böcsületes, mert tudott ragaszkodni a múltjához és abban látta a legszebbet a legjobbat. Lehet, hogy István jó vezér vót, jó király vót, de Koppány is igaz ember vót.

Ők akkor és ott ellenfelek, voltak, de eltelt ezer esztendő és mi már látjuk mindkettőjükben a jót, a jóra törekvést. Mi, mai magyarok mindkettőjük örökösei vagyunk és a mi lelkünkben – e két fél egy igaz egésszé áll, állhat össze! A muszájt meg kell lépni, de az értékeinket nem szabad feladni!

Szimbolikusan a kiegyezést, másszóval a megbékélést szeretném kifejezni magyar és magyar között, mely azóta is ma is és a jövőben is, ha leszünk, aktuális. El kell fogadnunk azt, hogy nemcsak egy út létezik és hogy kinek van, vagy lehet igaza sokszor többszáz esztendő múlva sem derül ki.

Elképzelésem egy 5/4-es méretű két alakos szobor Istvánról és Koppányról, melyhez két szobrászművész tervével rendelkezem. Őket venné körbe egy köralakú liget hat hársfa István, hat tölgyfa Koppány herceg emlékére. Félkörben tölgy a másik félkörben kissé eltolva a hársfák. / (Mellette lehet az esemény és az előzmények rövid leírása, magyar és angol nyelven, csak a szikár tényekre hagyatkozva. A következtetést hagyjuk a látogatóra!

Veszprém és térségének történelmi beágyazottságát a nemzeti összetartozást és egymás megbecsülésének fontosságát hivatott megjeleníteni a Megbékélés ligete, illetve a csata és résztvevői emlékére állított szobor!

Egy emlékmű helyszínének két alapvetése lehet. Vagy a konkrét esemény helyszínén, vagy ott, ahol a lehető legtöbben találkozhatnak vele. Mivel a Megbékélés ligete nemcsak egy eseményhez, hanem szimbolikus tartalomhoz is köthető a második verziót tartom helyesnek. (A pontos helyszínt nem is lehet megállapítani) Az emlékmű Veszprémben legyen és a lehetőségek szerinti legfrekventáltabb helyen.

Az emlékhely finanszírozását Veszprém-Sóly-Királyszentistván-Szentkirályszabadja összefogásából, illetve közadakozásból gondolom fedezni. Indításként én, Szelestey P. Attila nyitom a számlát a 0. szilánkjegy megvásárlásával, emellett felajánlom tevékeny részvételemet a szilánk jegyek értékesítésében (közadakozásban), ennek megszervezését és lebonyolítását vállalva.

Veszprémi lakosként, tisztelettel folyamodok Veszprém város önkormányzatához, elvi hozzájárulásért, az egyes számú szilánk jegy megvásárlásáért és a Megbékélés ligete helyszínének biztosításáért.

Természetesen a folyamat tényleges elindítása, az önkormányzat szakgrémiuma által elfogadott szoborterv megléte után lehetséges.

A terv támogatói:

Veszprém Megyei Honismereti Egyesület

Dr. Tölgyesi József főiskolai docens

Tisztelettel: Szelestey P. Attila
ötletgazda

Bővebb információ eddigi munkáimról a www.szelesteyfamilia.hu honlapon található

Veszprém -Ják
2019. november 22.