Kedves Tengerentúli Rokonaink!
Nyomtatás

800 éves jáki jubileum hivatalos emblémája

Pályázati kiírás
Az Árpádok kora mai szemmel

Kedves középiskolás diákok!

2014. április 25-27.-e között emlékezünk meg a Jáki apátság megalapításának 800 éves évfordulójáról.

Ez alkalomból magas színvonalú előadásokat, kiállításokat és sporteseményeket szervezünk Jákon. Szeretnénk erre a szép évfordulóra felhívni a középiskolás korosztály figyelmét is, hiszen ti képviselitek a lendületet, a jövőbe vetett töretlen hitet. Elcsépelt mondás, de igaz, a jövőt, csak a múlt értékeinek ismeretével, eleink tapasztalatainak felhasználásával lehet építeni. Egyre markánsabban lehet látni, ahol ezt elfelejtik és elméleti teóriák mentén akarnak építkezni, ott légvárakat tudnak, csak építeni. A jubileumhoz kapcsolódva pályázatot írunk ki az Árpádok kora, kontra XXI. század címmel, két fordulóban. Az első forduló, tavasszal egy történelmi esszé megírása volt.

Az aktuális pályázat a képzőművészet irányából közelíti meg témánkat. Az Árpád-kort jelenítsétek meg rajzban, festményben, tűzzománcban, faragásban, vagy bármely más szabadon választott képzőművészeti műfajban. A grafika, vagy festmény legyen legalább A4-es méretű, ha más jellegű az alkotás, nincs a méretben kritérium. A téma tág határokat enged. Alkossatok olyan művet, mely szerintetek a legjellemzőbb e régmúlt korra és máig ható ereje van.

E pályázat leadási határideje 2014. január 31. Már áprilisban is meghirdettük az első fordulóval párhuzamosan, de most emlékeztetőül ismét megtesszük, remélve hogy minél többen részt vesztek benne. Elsősorban nem a győzelemért, hanem az alkotás öröméért.

Leadási határidő meghosszabítva 2014. március 10-ig!

Az Árpádok-kora mai szemmel" című képzőművészeti pályázatunkra eddig a következő iskolák küldték el pályamunkáikat:

  • Nagyvárad: Szent László Római Katolikus Líceum
  • Szombathely: Bolyai János Gimnázium
  • Székelyudvarhely: Palló Imre Művészeti Szakközépiskola
  • Sepsiszentgyörgy: Mikes Kelemen Líceum
  • Körmend: Kölcsey Ferenc Gimnázium
  • Szombathely: Művészeti Szakközépiskola
  • Sárvár: Tinódi Sebestyén Gimnázium
  • Szombathely: Nagy Lajos Gimnázium
  • Kézdivásárhely: Nagy Mózes Elméleti Líceum
  • Sepsiszentgyörgy: Székely Mikó Kollégium
  • Szeged: Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola
  • Pannonhalma: Bencés Gimnázium
  • Baja: III. Béla Gimnázium
  • Kolozsvár: Apáczai Csere János Elméleti Líceum
  • Zsámbék: Premontrei Keresztelő Szent János Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola
  • Győr: Kazinczy Ferenc Gimnázium
  • Zirc: III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola

Hála és köszönet nekik, mind az inspiráló, felkészítő pedagógusoknak, mind a napi feladataik mellé bevállaló diákoknak. Munkájukkal nagyrészt hozzájárulnak egy 800 esztendős évforduló méltó megünnepléséhez.

Az ünnepélyes díjátadás Jákon a 800 éves évforduló időpontjában lesz április 25-én, 15:30 órakor, a Jáki Katolikus Közösségi Házban.

Díjazás:

  • I. helyezett: 20.800 Ft + 10.000 Ft értékű ajándékutalvány a Balatonfűzfői Serpa Kalandparkba
  • II. helyezett: 10.800 Ft + 10.000 Ft értékű ajándékutalvány a Balatonfűzfői Serpa Kalandparkba
  • III. helyezett: 5.800 Ft + 10.000 Ft értékű ajándékutalvány a Balatonfűzfői Serpa Kalandparkba
  • IV.-X. helyezett: 4.800 Ft értékű ajándékutalvány a Balatonfűzfői Serpa Kalandparkba

Az első három helyezett mindkét fordulóban, s rajtuk kívül is a figyelemre méltó alkotások a 800 éves évfordulón Jákon, kiállítás keretében a nagyközönségnek is bemutatásra kerülnek. Az írások és a képzőművészeti alkotásokról készült fényképek felkerülnek a szelesteyfamilia.hu honlapra is.

Mindkét kategóriában szakavatott grémium dönt a helyezések soráról.

A pályázati kiírás megtekinthető és kinyomtatható a www.szelesteyfamilia.hu honlapról, a Kezdő oldal / Pályázati kiírás: Az Árpádok kora mai szemmel linkre kattintva.

A kész pályázatokat a Jáki Általános Iskolába küldjétek, vagy személyesen is leadhatjátok Hende István tanár úrnál. Az iskola címe: 9798 Ják, Szabadnép utca 29. Az iskola megnevezésével és nevetek helyett jeligével küldjétek munkáitokat.

Jó munkát kívánunk a 800 éves jáki évforduló szervezőbizottságának nevében!

 

Tisztelettel üdvözöllek benneteket: Szelestey P. Attila


Az Árpádok kora, kontra XXI. század című pályázat
I. fordulójának kiértékelése

Az Árpádok kora, kontra XXI. század című pályázatra két pályamunka érkezett. Ha egyet sem írtak volna az kissé kedvünket szegi, de nem is egy, hanem kettő is befutott.

Mottónk: Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadend
Az esőcsepp kivájja a követ, de nem erővel, hanem gyakori eséssel.

Sajnáljuk, hogy nem ismerhették meg az érdeklődők e témában szélesebb körből a ma fiataljainak véleményét, de a két munka is jól megmutatja, mint vélekednek a jövő emberei a régmúltról. Nem a régiségről alkottak ők véleményt, hanem a máról a régi tükrében. A kiíráskor ez volt a célunk és ezt elértük. Elolvasásra és tovább gondolásra is méltóak és érdemesek, szeretettel ajánljuk mindenkinek.

Úgy gondoltuk nem teszünk különbséget a két pályázó között, mert azzal, hogy vették a fáradtságot és leírták véleményüket hozzásegítettek minket ahhoz, hogy pályázatunk eredményes legyen. A megosztott első helyet a szombathelyi NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanulói: Kaisinger András és Kopasz Márton nyerte el. Az elismerő oklevél mellé személyenként 20.000 Ft és 10.000 Ft értékű ajándékutalvány a jutalmuk. Külön köszönet Varga Zoltánné szaktanár, témavezetőnek, hogy inspirálta segítette tanítványait és mindennapi munkája mellett időt és fáradtságot fordított pályázatunkra.

A 800 éves évforduló szervezésének ez egy kis szeletecskéje volt, de útmutató a továbbiakra nézve. Munkálkodunk tovább, hogy méltó legyen az ünnep mind a templomhoz, mind az azt megalkotó és megtartó emberekhez, mind ahhoz, Aki ezt lehetővé tette. Záró gondolatként átvesszük a Patrona Hungariae leánygimnázium egyik tanévben meghirdetett mottóját: „Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam.”


Kaisinger András pályázata

Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium

Az Árpádok kora, kontra XXI. század

A XXI. század elején járunk. A XX. század alatt nem hihette bizton az európai – így a magyar ember sem -, hogy a század embert próbáló korszaka után lehetséges az ilyen fényes reményekkel kecsegtető folytatás. Márpedig lehetséges. Talán így érezhetett az Árpád-kori magyarság is, mely élt a lehetőséggel, feltámasztotta hazáját a tatárjárás után maradt romokból. Érdemes egy percre elgondolkoznunk, hogy mi is történt Magyarországgal ennyi év alatt. Egész pontosan milyen irányba halad Magyarország, pozitív ez, vagy negatív? A következő sorokban erre, és más hasonlóan fontos kérdésekre keresem a választ.

Ha az embernek azt mondják, Árpád-kor, alapvetően a korai feudalizmusban születő, frissen megalakult Magyarország jut az eszébe, annak királyi dinasztiájával. A középkort a sötét jelzővel illették, így nem is a legrokonszenvesebb korszaka a történelemnek. Be kell ismernem, hogy elsőre valóban egy visszaesésnek tűnhet egy feudális Európa a görög – majd római – demokrácia romjain megalakulóban. Azonban szükségesnek érzem feltenni a kérdést, hogy hogyan is vészelhette volna át azokat a külső ellenségekben bővelkedő időket egy vallásilag, politikailag egyesítetlen Európa? A nyugati kereszténységhez csatlakozó Magyarország letette a voksát emellett a kialakulóban lévő egység mellett, az ezt követő századokban pedig ennek megfelelően szolgálta a "barbár" inváziótól rettegő Európát. Nem gondolom, hogy megbecsületlen szerepet szántak volna a középkori Magyarországnak keresztény szomszédai, azt pedig pláne nem hiszem, hogy olyan sötét lett volna az élet ezekben a középkori országokban.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy Magyarország több ízben is magára öltötte a Nyugat és a Kelet közötti összekötő szerepét, szívével leginkább az első felé húzva. Reputációja, megbecsültsége javára volt az is, hogy az ország alkotta a keskeny, de igen jelentős falat a törökök Balkánon való áttörése idején. Az Árpádok korában szerepe leginkább mint katolikus ország volt jelentős, hiszen tőle keletebbre nem igazán találhattunk még egy latin keresztény államot. Már akkor, frissen alakult feudális államként bekapcsolódott az azonos államstruktúrájú országok vérkeringésébe, házasságok mentén szorosra fűzte velük viszonyát. Az ország keleti határain túl továbbra is buktak el, majd születtek helyükbe újabb, a feudalizmust mellőző államok; Magyarország mindenenestre szilárdan helytállt. Miben változott az ország szerepe? Az Unión belül úgy hiszem, hogy elmosódott a "keletiesség", így a környező országokkal közösen Magyarország is eltolódott nyugati irányba. A csoportosulás demokratikus elvei/felépítése ellenére Magyarország szerepe, jelentősége nem hasonlítható össze az Árpád-koriéval. Erre nagyban rányomja bélyegét az a tény, hogy a XX. század első világháborúja után több kicsi ország is elnyerte szabadságát térségünkben, így az ország területe, ezzel párhuzamosan gazdasági és népességi mutatói, mindezek után politikai szerepe is csökkent. A többi közép-európai Unió tagországgal közösen egy lábadozó réteget adunk, melynek részesei még mindig nyögik a közelmúlt viharos történéseit. Középkori megítélésünkben ugyancsak változás állt be, bár ehhez szintúgy nagyban hozzájárult a múlt század világháborúiban betöltött szerepünk. Szerencsére bizakodóak lehetünk: szomszédainkkal, a többi környező országgal való viszonyunk javuló tendenciát mutat.

Fontos pontja az esszém gondolatmenetének összehasonlítani a múlt és a ma emberét (...fiatalját) egymással: elkerülhetetlen ahhoz, hogy tiszta és reális képet kaphassunk a differenciákról. Elsősorban venném a középkori magyar ifjút, aki – az esetek túlnyomó többségében – egy olyan szituációba születik bele, amin egész életén keresztül nem sokat fog tudni változtatni. Értem ez alatt azt, hogy egy paraszt, egy kereskedő, egy katona, esetleg egy nemes gyermekeként látja meg a napvilágot. Ennek alapján viszonylag korán tisztában lesz vele, hogy az élete során milyen feladatai és kötelességei lesznek, kinek és hogyan kell majd ezeket teljesítenie. A család – a mai kor szavával élve – konzervatív nevelésben részesíti, mely valószínűleg egy szülei nyomdokaiba lépő, kötelességtudó emberré teszi őt. Előtte, főleg ha közrendű, a konkrét környezetében a ranglétra csúcsán álló személy felé kialakul a tisztelet, az alárendeltség érzete – mint negatív és sértő érzés -, mégha nem is a szeretet. Ez az ember nem más lehet a szemében, mint maga a király képviselője. A király a közrendűek számára egy emberi, de akkor is érinthetetlen tekintélyű és hírű személy, aki Isten kegyelméből uralkodik felettük. Akit legmélyebb tiszteletük övez, de könnyen kiáltják ki az ínség idején akár a probléma elsőszámú okozójának is. Ez az ifjú jár templomba is családjával, a papok megismertetik vele Istent, az ő parancsolatait. Megismertetik vele az elérendő célt, a tisztességes életen keresztül vezető útat egészen a Paradicsomig. Fiatalon tanulja meg, hogy mi az a munka: akár napszámos módjára a földeken, akár apródként egy lovag mellett. Kétségkívül egy roppant szigorú szabályok szerint vezérelt életet él, de ő ezt nem érzi olyan kemény sorsnak, mint mi.

Egy mai fiatal élete nem hasonlítható össze ezzel. Jogosnak érezhetjük azt, hogy a nevelés enyhébb, megengedőbb, a gyerek-szülő kapcsolat pedig közvetlenebb lett. A családfő régebben egy megkérdőjelezhetetlen hatalomnak számított, ma már egyre inkább ölti fel (anyuka és apuka is) a tekintélyt parancsoló "barát" szerepét. Egyértelműen rossz irányba tart a gyereknevelés, de nem az anya/apa viselkedésében látni - véleményem szerint - az anomáliát. Sokkal inkább abban, hogy a gyermek kötelességei kimerülnek a tanulásban, a házimunkában, ezek elvégzésével további tevékenységét, a dolgokhoz való hozzáállását már nem is annyira vizsgálják. Ha ezt elvégzi, a szülő általában már elégedett. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a mai magyar társadalomban évről-évre, egyre fiatalabb korban végbemegy egy súlyos értékrend vesztés, értékrend változás – nem mondom, hogy ez egyedül országunkban jelentkezik. A legalapvetőbb emberi értékek, pozitív tulajdonságok kerülnek le a napirendről, így a szolidaritás, a tisztelet, az összetartás, elfogadás és szeretet. A fiatalság körében az egyetlen mérvadó szempontként a pénz, a tárgyi javak kerülnek előtérbe, egymás belső ismertetőjegyei helyett a külsők. Ezért a problémáért nagyban felelős a technológiai fejlődés, de csak a szőnyeg alá söpörnénk az egészet, ha azt mondanánk, hogy az okok listája ennyivel véget is ért. Mindenképpen összefüggésbe hozható ez a "megritkulás" egy tisztelhető és megbecsülhető felső hatalom/személy – inkább szimbólikus, nem gyakorlati szempontból értve pl. a király (lásd kivétel: Egyesült Királyság) – eltűnésével, leginkább pedig azzal – ahogy a mondás is tartja -, hogy "egyetlen Isten a pénz" lett. A témakört még véletlenül sem szeretném lesarkítani, így meg kell jegyeznem, hogy a fiatalok között is akadnak kellemes kivételek.

Említettem az elfogadás háttérbe szorulását, ami a felnőttek körében is egyre gyakrabban mutatkozik. A középkori Magyarország híres volt toleranciájáról, arról, hogy a magyarság sok nép fiait fogadta be. Nemcsak Magyarországgal semleges kapcsolatot ápoló nemzetiségek fiainak, de előfordult, hogy egykori ellenségeiknek szorítottak helyet maguk között. Még a honfoglalás előtti időkben is elfogadták a hozzájuk csapódott kabarokat, később a kereszténység felvétele csak tovább növelte az amúgy is meglévő hajlamot a befogadásra, vendégszeretetre. Manapság sokan kötik össze a patriotizmust az idegengyűlölettel, mellyel első királyunk, Szent István véleményének mondanak ellent: "Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. '' (István király intelmei: VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról [részlet]) Ez a szokás (az idegengyűlölet) minden kétséget kizáróan káros. 1000 évvel ezelőtt István király szemében is idejétmúlt gondolatnak számított valakit származása, bőrszíne, esetleg vallása alapján megkülönböztetni magunktól, holott pont olyan, netalántán jobb ember is lehet nálunk. Nem szabadna, hogy ilyen fontos dolgokról, történelmünk részleteiről és tanulságairól megfeledkezve kivetkőzzünk emberi valónkból, saját közösségünk és társadalmunk ziláljuk szét ezzel.

A történelemre sokan tekintenek úgy, mint egy száraz, évszámokból álló tantárgyra. Az államalapításra sokan gondolnak úgy, mint egy őket nem érintő, a régmúltban végbement eseményre. Nem érzik át annak a gondolatnak a jelentőségét, hogy évszázadokkal, de akár évtizedekkel születésük előtt milyen elkötelezett emberek, királyok és közrendűek, forradalmárok és nemesek harcoltak azért, hogy ők majd egy távoli napon a Magyarország nevű helyen nőhessenek fel. Nehéz olyasvalakit találni, aki tudatában van őseink érdemeinek, de hibáinak jelentőségével is. Pedig ezek ismeretében van értelme azt mondanunk, hogy mi levonhatjuk a tanulságot, egy haladó gondolkodású, de értékeit megőrző országgá törekedünk nőni. Lehetséges, hogy egy időutazás sokat segítene mindnyájunknak abban, hogy egy komplexebb és objektívabb szemüvegen keresztül szemléljük a jövőben a világot. Úgy a jövőt, ahogy a jelent és a múltat is. Visszamennénk az időben, saját magunk látnánk a nagy sikereket, a csúfos bukásokat, a hétköznapi ember életét, a rendkívüli helyzeteket. Biztos vagyok benne, hogy a társadalom egészének véleménye nem várt változásokon menne keresztül! Csak a múlt az, amiből meríthetünk elég tudást és erőt ahhoz, hogy a jövőben ne ismételjük meg a régen elkövetett hibákat. Az emberek átértékelhetnék az életüket az őseik mindennapjai alapján, rádöbbenhetnének, hogy a mai társadalom által támasztott elvárásoknak nem minden esetben kell megfelelni, sokkal inkább azoknak, amiknek annak idején kellett volna.

Az emberek többsége azt mondja, hogy a napjainkba születni a legszerencsésebb. Talán azért mondják ezt, mert minden eddigi történelmi korszak legdinamikusabb fejlődését lekörözve érik el az újabb és újabb mérföldköveket a tudósok a tudomány és a technológia területein. Ha azt kezdjük el vizsgálni, hogy milyen arányosság lelhető fel a technológia és az emberiség fejlődése között, akkor következtetésem mentén arra jutunk, hogy fordított. Úgy érzem, hogy az emberiség nem haladott előre emberileg környezetének részletesebb megismerésével, tudása kibővítésével – az elmúlt 1000 évben -, pont ellenkezőleg! Az ember készül teljesen átadni magát a felfedezéseknek. Egy lebutított világot kezd maga köré vonni legújabb fejlesztéseivel, melyek nem emberibbé, esetleg intelligensebbé, hanem primitívebbé teszik. (Itt olyan kivételek hasznosságát természetesen elismerem, mint az orvostudomány.)

Ha összegeznem kell, hogy milyen pozitívumai és negatívumai vannak a jelenlegi kornak az Árpádok korával szemben, kezdetnek az emberek akkori, illetve jelenlegi jogaiból, helyzeteiből, becsülendő szokásaiból indulnék ki. A feudális viszonyokkal ellentétben ma már demokráciában élünk, ezzel járt egy komoly társadalmi átalakulás. A társadalom átalakulása lehetővé tette ugyan, hogy rosszabb anyagi helyzetben lévő személy is feltornászhassa magát egy jobb életszínvonalra, ez magával hordozza a könnyebb elbukás lehetőségét is. A feudális viszonyok között élő – példának kedvéért - jobbágy nehezebb feladat elé nézett, ha körülményein változtatni akart, annyiban viszont stabilabb helyzetben volt a ma embérénél, hogy a teljes elszegényedés, a csőd kevésbé fenyegette – ma már a gazdagokból is pillanatok alatt lehetnek szegények, a szegényekből gazdagok. Nem szabad megfeledkezni viszont arról sem, hogy ki volt szolgáltatva földesurának. A jelenlegi magyarok nem rendeződnek egy hierarchikus rendszerbe, saját döntésük, hogy miképpen élik életüket – bizonyos korlátok között. Rengeteg betegséget gyógyíthatunk, melyre akkoriban még nem volt lehetőségünk, értékeink azonban folyamatosan vesznek el a technológia térhódításával. Fontos tulajdonságokat akasztunk fel a fogasra, melyeknek nélkülözhetetlenségét mind beismerjük. A kérdés továbbra is nyitott, megválaszolhatatlan: mi módon térhetne társadalmunk egy helyesebb, egy jobb útra? Amíg ezen töprengünk, újabb kérdésekkel találjuk szembe magunkat. Lehet, hogy őseinknek összességében jobb volt a sora?


Kopasz Márton esszéje

Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium

Az Árpádház-kori magyar társadalom és a XXI. századi magyar társadalom összehasonlítása

Múlt nélkül nincs jövő. Milyen egyszerű kijelentés. Az ember nem is sejtené micsoda tartalom van mögötte. Vajon az újkori Európa megismerte volna a demokráciát, ha nem tekint vissza az ókori görögökre? Vajon az ANTANT legyőzte volna a tengelyhatalmakat a XX. század derekán, ha nem gondol vissza a régebbi idők nagy csatáira? Ki tudja, lehet, hogy ma nem itt tartanánk.

Most viszont ne lépkedjünk korok és világok között. Koncentráljunk szeretett hazánkra, Magyarországra. S hogy még pontosítsam a hely mellett az időpontot is, kiemelném az Árpád-ház dicső korszakát és jelenkorunkat, a XXI. századot. A fő téma a társadalom, és a kultúra.

Első szempont: a beszéd. Az Árpád-kori magyarok beszéde és a mai beszéd aligha hasonlít egymásra. A szavak gyökere, a ragok, csak nyomokban hasonlíthat egymásra, erős hatással voltak rá a környező népek. Szláv, német hatás egyaránt nyomot hagyott a nyelvünkben, amely folyamatosan változik. Ez hazánkban nagy méreteket öltött, noha közel 700-800 évről beszélünk.

Mai nyelvezetünk főleg a nyugati, azon belül is az angol-amerikai nyelv hatása alatt áll. Ez a hatás bár nem kizárólagos, mindenképpen domináns. A közösségi oldalak (facebook; twitter;stb.) szintén hatalmas lábnyomot hagytak, hagynak mindennapi nyelvhasználatunkban. Érdekes jelenség az információközlés gyorsasága érdekében megjelent különböző rövidítések, melyek az internet használatának mindennapossá válásával hódítottak teret. Ez az új közlési opció nem feltétlenül rossz addig, amíg ez az internet-nyelv a számítógép dobozán, illetve az internet virtuális kapuján belül marad. Ha azonban ilyen rövidítések beépülnek a nyelvhasználatunkba, és az információközlés gyorsaságának fontossága megelőzi az ékes, választékos beszéd fontosságát, a nyelv fokozatosan elveszíti szépségét, elszlengesedik, "elkorcsosul”. Ez a probléma sajnos már megjelent nálunk, de nem általános. A középkorban nem volt ilyen probléma. Nem volt internet, nem voltak ilyen rövidítések, a magyar nyelv még fiatal volt.

Akkoriban a szavaknak bizony sokkal nagyobb jelentősége volt, mint napjainkban. A középkorban olyan szavakért öltek meg embereket, amiken talán ma nevetnénk. Ilyen volt például: "ebhitű”. A szavaknak akkoriban akkor volt következménye, ha a vallást, vagy magát az embert, állattal azonosította. Efféle szavakért nem egy embert küldtek a másvilágra, de a szitkozódás, nem volt tilos. Korunkban ez a szokás, átesett a ló túloldalára, főleg a fiatalság körében. Ez az ország ilyen rondán beszélő fiatalságot még nem látott. A szitokszók, és káromkodások határa szinte végtelen.

A második, igen lényeges szempont az írásbeliség. Az Árpád-kori közmagyarság szinte 100%-a nem ismerte a betűvetés tudományát. Bár az idő előre haladásával ez fokozatosan változott pozitív irányba, mégsem dicsekedhetünk ekkortájt jeles irodalommal. Bár voltak kitűnő írások krónikák. Például: Kézai Simontól a Gesta Hungarorum, vagy a Képes Krónika Kálti Márktól. A következő művek kissé később születtek ugyan, de kötelességemnek tartom megemlíteni: Küküllei János: I. Nagy Lajos élete; Thuróczy János: Thuróczy Krónika. Ma azonban az embert elborítják a könyvek, kisesszék, versek, regények, novellák tudományos értekezések. Ha egy könyvesboltba belépünk, nem tudunk oda nézni, ahol ne lenne legalább egy könyv.

Manapság egy oklevélnek nincs akkora jelentősége, mint régebben. Ma már akkor is kapunk oklevelet, ha ügyesen dobunk célba egy ügyességi versenyen, vagy lefutunk 2 kilométert egy kis futóversenyen - persze ma is vannak nagy jelentőséggel bíró okmányok. Ám régen ez nem így volt. 7-800 évvel ezelőtt nem halmozták el az embereket ennyi oklevéllel. Annak a kevésnek, ami megjelent, óriási súlya volt. Például a Tihanyi alapítólevél. Ráadásul az ilyen oklevelek írásának szigorú kötött szabályai voltak, nem írhatta meg akárki.

A jelenkori kultúra éles ellentétben áll az Árpád-korival. Mindkét időszakban jelentős volt a zene. Századokkal ezelőtt az emberek regős énekeket hallgattak, munka közben énekeltek, ők maguk voltak a zene. Mára ez sajnos elkopott. Eltekintve persze azoktól, akik ezt a műfajt őrzik és művelik, de sajnos nem ez az általános. Ma az emberek nem énekelnek. Az internet miatt másodpercek alatt elérhetjük, letölthetjük a világ szinte bármely zenéjét. Az énektanáromtól hallottam ezt a kifejezést: "konzervzene”. Milyen igaza van. Aki zenét akar hallgatni, egyszerűen bekapcsolja az okos-telefonját, vagy az MP3 lejátszóját, bedugja a fülhallgatót és kész. Jó dolog persze, de ő csak hallgatója a zenének, nem a részese, és ez nagy probléma. Persze nem beszélhetünk középkori filmművészetről sehol a világon, így hazánkban sem, de a filmek terén jelenkorunkban ugyanez a helyzet akár a zenéknél.

Fontos szempont az oktatás. A középkori Magyarország lakóinak nagy része írni ugyan nem tudott, de rendelkezett bizonyos fokú értelmiséggel. Kiváló tanulási lehetőségek voltak Krakkóban, Bolognában és Párizsban is. Hazánkban ekkortájt alakultak kolostori és székesegyházi iskolák. Fontos volt a latin nyelv, a természetismeret, és a teológia elsajátítása. Manapság ez teljesen másképp van. Az oktatás sokrétű, részletes, rengeteg az ismeretanyag, és ezek elsajátítása kínálja a legjobb lehetőséget az elhelyezkedésre. Fontos a matematika, a kémia, a fizika, a földrajz a biológia.

A következő szempont a társadalomban az egymáshoz való viszony. A középkori Magyarországban a fiatalok nagyon tisztelték az idősebbeket. Mivel a gyermekhalandóság nagyon magas volt, nagyon ritka volt az, ha valaki megérte az időskort. A társadalom is az egyházhoz hasonlóan hierarchikus volt. A kisgyermek nem szólalt, ha nem kérdezték, a családfőnek hatalma volt a család felett. Ez persze később megváltozott. A nők szerepe egyre nagyobb lett. A kissé apajogú társadalom átalakult.

Ma persze minden más. A tehetős családok többsége, mindent megtesz a gyermekéért. A családban sok helyen felborult hierarchia. Vannak olyan családok ahol nem a férfi a család eltartója. Ráadásul az életkörülmények javulásával csökkent az emberekre jutó fizikai munka, kissé elpuhultak emberek - tisztelet a kivételnek. Ami érdekes, hogy az alapvetően faluban lakó magyar társadalom fokozatosan a városba költözött, elvárosiasodott lett hazánk. Sok falu elnéptelenedett.

A számomra legfontosabb téma következik a technika hatása a társadalom fejlődésére. Erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni. Régebben egyszerűbb volt az élet. Nem kellett aggódni a benzinárak miatt, nem volt gond a biztosításokra, nem volt lassú az internet, nem volt gond hogy az autó defektet kapott. Egyszerűen élni kellett. El kellett vetni a tavaszi vetést, az őszi vetést, adni kellett az állatoknak, befizetni a dézsmát, a füstpénzt, elmenni vasárnap templomba, és kész. A közös munkákkor együtt dolgozni, énekelni, örülni annak, amink van. Mostanság bezzeg csak kihajtani magunkat, hogy megvehessük a legújabb okos-telefont, azért, hogy rádöbbenjünk másnap arra, hogy már kijött az újabb típus. Elmenni, nyaralni Horvátországba, hazajönni, és rádöbbenni, hogy mennyi helyen nem jártunk még. Megvenni egy finom csokoládét, jóízűen megenni, de utána többet, és még többet, mindig csak többet, s életünk végén jövünk csak rá, hogy a fogyasztói világ hogyan manipulált minket éveken keresztül.

Igen, régen egyszerűbb volt az élet. Ha valami történt Debrecenben júniusban, azt augusztusra tudták csak meg Szombathelyen. Minden hírnek értéke volt. Ma viszont, hírek százai, ezrei szállingóznak naponta. A bulvárhírek, és celebhírek árasztják az újságokat. Ennek ellenére azt gondolom, hogy jobb ebben a korban élni. Jó érzés - kis bűntudattal ugyan -, leheveredni a hűvös szobába, kezembe venni a laptopomat és felmenni az internetre, és pár órára kezembe venni a világot.

Értékeink, hagyományaink őrzése nagyon fontos. Magyarország a múlt folyamán sok hibát követett el. Elvesztette területének kétharmadát. De a múlt hibáiból, tanulva végre azok lehetünk, akik lenni akarunk. Végre szabadon újjáépíthetjük ezt az országot. Ebben legyen számunkra példa Árpád, Szent István, Szent László, IV Béla és még sorolhatnám. Az Árpád-házi királyok dicső korszaka, legyen példa a számunkra.

A ma embere nem tudna ebben a régmúlt korban élni, de ez talán nem is baj. Lehet, hogy konzervzenét hallgatunk, nem énekelünk minden nap, elpuhultunk, rajongunk az okos-telefonokért, szeretjük az angol zenét és az amerikai filmeket, többet nézzük a televíziót mint a tankönyveket, hogy Molnár Ferencről az énekes jut eszünkbe, de mi is magyarok vagyunk, és miénk a világ.


Pályaművek galériája


Az Árpádok kora mai szemmel című pályázat díjnyertes alkotásai
első három helyezett

4-10. helyezett

különdíjasok


Jáki oroszlán
Jáki Nagy Márton
Isten hozta Vas megyében
Jákfa-Terestyénfai kereszt
Temetési siratók freskó
Jáki templom portáléja
Jáki Nagy Márton és rokonsága freskó
Jákfai templom
Bobai evangélikus templom
Thúry György lovaggá ütése (Szelestey László 1939-1991 festménye)