Szelestei Arborétum
150 esztendős a Szelestei Arborétum
1872-2022
E nevezetes évfordulóra már most 2020 őszén elkezdünk készülni. Tervem az, hogy évente 4-5 fát ültetünk legalább ’22-ig aztán majd meglátjuk merre tovább. A 2004-ben ültetett háziberkenyefánk szépen nődögél, de lassan hiszen ez a fajta akár 400 évig is élhet. Egy kicsit furcsa a viszonyunk Szelestéhez, valahogy nem találtunk még igazán egymásra, pedig 600 éven keresztül éltünk-e földön és nemcsak nevünk, de történeti létünk is egybeforrt e kis településsel. Ha olvassuk családi levéltárunk rég elsárgult lapjait, akkor ezerszámra találkozunk nevével, s azon őseinkkel, akik e névvel élték át az elmúlt 800 esztendőt. Igazán megfogható emlékünk azonban nincs Szelestén, hiszen Jákon áll a több mint 800 éves apátsági templom, melyet még közös őseink egyetemlegesen emeltek, Belsőjákon a mai Jákfán a Szent Mihály templom őrzi halottaink sírboltját. A volt Terestyénfán áll immár 185 esztendeje a Szelesteyek keresztje, Uraiújfaluban áll Szelestey László költő szülőháza, de itthon Szelestén nincs, ami ránk emlékeztetne. Nem mi építettük a ma látható kastélyt, hanem a szentgyörgyi Horvátok, nem mi alapítottuk, majd tettük naggyá az arborétumot, hanem Festetics gróf és Baich báró, de mégis minden, ami itt történt az általunk is történt. A föld, melyet közel húsz generációnyi Szelesteyt hordozott magán, s tartotta meg és el, ma is ugyanaz, még ha vastag réteg por is takarja dunyhaként, alatta ott szunnyad a Szelesteyek lelke. Az alsószelestei templomot őseink alapították, de már megfoghatatlanok azon kövek felületei, melyeket az akkori idők habarcsa tart össze. A ma embere a látható világra reflektál, mert a ma erről szól, a hátteret a nemláthatót nem ismeri, nem tudja és nem is érdeklődik iránta. Mélyre ásni mindig nehezebb, mint füvet nyírni a felszínen. Szelestén a szentgyörgyi Horvátokra, Festetics grófra és Baich báróra emlékeznek, tegyük hozzá, teljes joggal és érdemmel. A hatszáz esztendő alatt nyilván több jó és rossz is történt, mint a fent említett családokkal egy-egy emberöltő alatt, de mindez olyan messzeségben, mely mai szemmel alig látható. Ezt az aligot szeretném feleleveníteni, élővé tenni. Közel 20 éves múltmentő tevékenységem során van akkora tapasztalatom, hogy tudjam, sokan rossz szemmel nézik igyekezetemet „mit akar ez az xy, mit „nagyképüsködik” itt, jön a Jákokkal, meg hogy ők, meg hogy ezer év, mi közünk van nekünk ehhez, neki meg mihozzánk?” Valóban, mi? Az én olvasatomban annyi, hogy családtörténetünk bemutatása nem cél, csak eszköz! A sors szeszélye folytán családunknak megmaradt írásos emlékezete, az elmúlt ezer év hányattatásai közepette és így van egy olyan folyamatosság, mely gerincet adhat, nemcsak nekünk, de minden itt élőnek. Ez egy vékony cérnaszál, de sok cérnaszálból fonódhat egy erős háló, mely hálóba kapaszkodva megmaradhatunk itthon, magyarnak. Nincs olyan család, aki a semmiből jött, mindenkinek ott vannak az elődei, ősei, csak sajnos a többségnél feledés homályába vesztek. Kutatásaim alapján, csak Szelestén ismerek olyan családokat, melyek bizonyíthatóan itt élnek legalább ötszáz esztendeje, pl. az Asbót, Bak, Szele, Kondor stb. családok. Itt vannak a török dúlás közben és után betelepült családok mai leszármazottai is, akik közül sokan máig kettős identitásal rendelkeznek, de aktuális életüket, már az itteni haza földjén élik évszázadok óta. A mi erős kötődésünk. e földhöz, csak egy példa, s erőssége abban rejlik, hogy dokumentált. Évtizedes célom, hogy tetteimmel bebizonyítsam, nem kivagyiságból dolgozom, de élvezetből és mély hittel abban, hogy értékteremtő a múltmentés.
Másfél évtizedig Jákon dolgoztam, mint legősibb origóján nagycsaládunknak, most eljött az ideje, hogy szűkebb családunk élőhelyén, melynek nevét viseljük tegyek olyat, mely érzéseim szerint épít, erősít, minden itt élőt.
Az idei 2020-as tevékenységünk, öt fa ültetése, melyet Bánó Istvánnal az arborétumot közel fél évszázada gondozó szakemberrel egyeztetve választottunk ki. Két tölgy és három hársfajtát ültetünk idén:
Quercus pal. 'Green Pillar'
Quercus rob. Crimson Spire
Tilia henryana
Tilia insularis
Tilia mongolica 'Harvest Gold'
Az arborétum létrehozásában nem, de a fennmaradásában szeretnénk tevékenyen részt venni. 2004-ben az I. Szelestei Szelestey találkozón ültetett berkenyefánk mellé egy kis pihenőhelyet szeretnék kialakítani az idelátogatóknak. Egy kb. 12 m2-es térkőből épített teraszt, rajta egy szép paddal és egy tájékoztató táblával, Szelesteyek, Szelestén címmel.
Elkészült egy emléktábla, melyet az Arborétum hátsó bejáratához, a polgármesteri hivatal falára helyezünk ki. A táblán emlékezünk Szelestey László költő, nemzetőrőrnagy születésének 200 éves, Szelestey Ádám vasi alispán halálának 400 éves és Ják nembeli Csunának a Szelesteyek első közvetlen ősének első írásos említése 800 éves évfordulójára! Terveim között szerepel több családtörténeti kiállítás, Festetics Andorról, Baich Mihályról, a Horváth családról és természetesen a Szelesteyekről is.
Veszprém -Ják -Szeleste
2020. október 6. az Aradi Vértanúk napján
Szelestey P. Attila
Múltmentő
2023. november 25.
Kéktúrázók fája ültetés
November 25-én ültettem egy Hovenia dulcist, magyarul mazsolafát, mely Kelet-Ázsiában honos. A fácskát a kertet látogató Túrázók tiszteletére és Rockenbauer Pál és Sinkó László emlékének adózva Kéktúrázók fájának kereszteltem.
A Szelestey pihenő mellett a 2020-ban ültetett Tilia insularis/Koreai hárs sajnos elpusztult, helyére egy különlegességet ültettem. A Quercus rugosa /Hálólevelű örökzöld tölgy Észak- Amerika déli részéről származik. A klímaváltozás markánsan hat a növényvilágra is. A mindennapokban is tapasztaljuk a tuja és fenyő félék tömeges pusztulását. Két féle választ találtak erre az erdészek. A meglevő fajtáink szelektálásával a meleget, szárazságot jobban tűrő egyedek szaporításával, illetve délebbi tenyészhelyekről hozni szárazságtűrő fajtákat. A második veszélye, hogy invazívvá válhatnak és elnyomják a maradék őshonos növényeket. Otthoni csemetekertemben nevelek magról a Dunadeltából származó Quercus pedunculiflorát /Szürke tölgyet, melyet már az Alföldön erdősítésre is kipróbálnak. Mivel a kertbe rendszeresen bejárnak vadak és nem egy csemetét tönkretettek, elkezdtem vadhálóval bekeríteni a kényesebb, kisebb csemetéket. Ha kis lépésekkel is, de halad előre a Szelestei Arborétum.
2023. november 6.
Téli kaktusz ültetés
2023. november 6-án télálló kaktuszokat ültettünk a Szelestei Arborétumban, Baich Mihály báró emlékére, akinek gyönyörű kaktuszgyűjteménye megsemmisült 1945 után. Sas István agárdi kaktusz neveldéjéből hoztuk a növényeket. István negyven éve elkötelezett e szúrós, karcos, de igen különleges és neki oly kedves teremtmények iránt. Több ezer növényét egyesével ismeri. A vásárlás felér egy botanikai előadással. Ha kezével nem is a szemével mindegyiket megsimogatja. Bánó István szakavatott útmutatásával és Siffer Sanyi erdőmérnök barátom és István öcsém segítségével helyet kerestünk és találtunk a kaktuszoknak. Az 1920-as években Mihály báróék egy terjedelmes sziklakertet építettek az arborétum centrumában. Egy probléma van vele, hogy ’45 után nemcsak növények tűntek el belőle, hanem olyanok nőttek, ami nem oda való. Magról, ma már 60-80 éves fenyők keltek ki és nőttek meg, beárnyékolva a sziklakertet. A kaktuszok tudvalevően napigényes növények, így vadásztuk azokat a foltokat, ahová besüt a nap. A nyugalmazott főkertész javaslatára, nemcsak ide ültettünk, hanem az évelő kert egy üres ágyásába is, melyet folyton ér a napsütés. Meglátjuk, melyik helyen hogy fejlődnek és utána tudunk tovább lépni.
2023. május 24.
Berzsenyi emlékfa ültetés
2023. május 24-én elültettük Berzsenyi Gyuri bátyám egyetértésével ükapjának Berzsenyi Dánielnek emlékfáját. A valaha élt legnagyobb magyar ódaköltő, aki az antik líra XVIII-XIX. századi interpretálója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja Egyházashetyén született Kemenesalján és Niklán hunyt el „remeteként”. Egy különleges vadgesztenyefát ültettünk, mely Észak-Amerikában honos. Aesculus glabra var. arguta, magyarul: Ezüst termésű vadgesztenye. A Berzsenyi család aktuális seniorja, Berzsenyi György ott él az Újvilágban nyugalmazott matematika professzorként. Sajnos idős kora és labilis egészségi állapota nem tette lehetővé személyes részvételét az ültetésen, de levélben hozzájárult az esemény megszervezéséhez. A csemetének méltó helyet találtunk. Reméljük Kemenesalja nagy költőjének fája itt Szelestén szárba szökken és évszázadokig hirdeti nagyságát és szolgálja emlékét.
2023. május 20.
Az elmúlt években az évforduló megünneplése járt a fejemben, a fák számának gyarapítása, ültetése a jubileumra. István (Bánó) már szólt, hogy fogytán a hely, záros a lehetőség, már csak kifejezetten különleges egyedekben gondolkodjunk, illetve próbáljunk kidolgozni egy középtávú fejlesztési tervet. Én szeretném tovább vinni a nagy művészek, történelmi személyiségek mai leszármazottjainak faültetési hagyományát, illetve felmerült bennünk a valaha szebb napokat látott sziklakert megújítása. A Szelestei Arborétum 150. évfordulójának megünnepléséről pár hagyományos és online sajtóorgánumot tájékoztattam elsősorban Vas megyében, melyek közül egy foglalkozott vele és szinte azonnal reagált. A Magyar Arborétumok és Kertek Országos Szövetégének online felületén, másnap kint volt a beszámoló, melyet ezúton is köszönök. A szövetséggel, azóta is tart a kapcsolat és remélem ez így is marad. Rajtuk keresztül kerültem kapcsolatba Rácz István professzor úrral, aki nemzetközi hírű dendrológus. Első beszélgetésünkor kiderült, hogy jó negyven évvel ezelőtt fiatal szakemberként, Szelestén gyűjtötte a tobozokat az arborétum ősi fenyőin mászva. Így azonnal megtaláltuk a közös nevezőt és reményeim szerint gyümölcsöző kapcsolat jöhet létre a Szelestei Arborétum és a professzor úr által vezetett Budakeszi Herbárium-Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány között, amely több évtized után éppen költözni kényszerül. Nem könnyű a helyzet, mert a Szelestei Arborétumnak bevétele nincs, a fenntartó önkormányzatnak pedig éppen annyi amennyi a falu életének fenntartásához elegendő. Lelkesedésből igyekszünk egy kis szakmai stábot felállítani, mely az önkormányzattal karöltve megpróbálja a majdnem lehetetlent, semmiből valamit csinálni. Siffer Sándor nyugalmazott erdészmérnök felajánlotta ingyen és bérmentve, hogy teljes felmérést készít az arborétum aktuális állapotáról. Ilyen átfogó munka utoljára 1976-ban készült, még Bánó István ifjúkorában! Itthon számos csemetét nevelek, magról, vagy magoncról, melyeket a tervezet elkészültével ültetünk be az arborétumba.
A tavaly ültetett Gárdonyi eperfánk névadója, Gárdonyi Géza idén tavasszal posztumusz díszpolgári címet kapott Devecserben. Dédunokája Keller Péter vette át a díjat Devecser polgármesterétől Ferenczi Gábortól.
2022. november 06.
150. évforduló megünneplése
2022. november 6-án ünnepeltük a Szelestei Arborétum 150. évfordulóját. Családunk több mint 600 évig élt a faluban, de a most látható arborétum létrehozásban már nem tudtunk részt venni, mert az 1800-as évek elején elhagyta az utolsó Szelestey is Szelestét. Viszont a jelenében és jövőjében bármily piciny formában is részt szeretnénk venni. Tisztelegve őseink és parkbéli elődeink, Festetics Andor, Baich Mihály és kertészeik Schneider József, Fics Edmund, Mészáros József, Molnár Gyula előtt. Nem beszélve Bánó Istvánról, aki számunkra élő legenda. 2004-ben ültettük az első fát, s azóta harminc felett járunk, de mivel messze lakunk a folyamatos gondozás nem megy egyszerűen. Ifjú Bánó István a kert nyugalmazott vezetője segít nekünk szakmailag, aki 1970 augusztus másodikától vigyáz a szelestei növényekre. Méltó utódja édesapjának, aki a Kámoni arborétumot vezette több mint negyven esztendeig! Pista bácsi jelöli ki az ültetendő növények helyét és ha egészsége engedi minden alkalommal kijön velünk. A jubileumi ünnepség Németh István Szeleste polgármesterének köszöntőjével indult, Baich Mihály a virágok bárójának mellszobránál, majd a 100 éves évfordulóra emelt emlékműnél rövid történeti áttekintést adtunk az érdeklődöknek. Ezután emlékfákat ültettünk a 150 éves Szelestei Arborétum előtt tisztelegve. Fát ültetett Keller Péter, Gárdonyi Géza dédunokája, Bárdossy Pál, Weöres Sándor másodunokaöccse, Tóth Zoltán Bálint a Sárvári Kultúrális Központ igazgatója, Rusz Milán a Magyarországi Szerb Színház igazgatója, Bánó István az arborétum nyugalmazott vezetője, Németh Gábor Péter a Kámoni Arborétum vezetője, Ruborics Tamás a Jeli Arborétum képviselője, dr. Vigh Andrea a Magyar Zeneakadémia rektora és természetesen a Szelestey család is. Ezután az Alsószelestei temetőben megkoszorúztuk a Virágok bárójának sírját. gróf Amrozzy-Migazzi István jelmondatával élve kívánjuk a Szelestei Arborétum minden növényének:
Semper viero
Örökké viruló
2022. május 10.
775 esztendeje kelt az első máig megmaradt dokumentum Szeleste községről
(1247-2022)
Az évfordulók, mindig okot, lehetőséget adnak az emlékezésre, pedig alapvetően nem térnek el a mindennapoktól. Minél kerekebb és minél nagyobb időintervallumot ölel fel, annál nagyobb az érdeklődés iránta, s a számvetés késztetése. Így voltam én ezzel jó két évtizeddel ezelőtt, amikor „hivatásszerűen” kezdtem foglalkozni családom a Szelesteyek történetével, sorsunk ezer éves alakulásával. Mivel fontosnak és értékesnek gondolom a múlt tanulságainak megszívlelését és ezeknek közkincsé tételét, ezért különösen érzékeny vagyok az évfordulókra, melyek lehetőséget adnak a sötétítő elhúzására a múltra néző ablak, sarkig tárására.
Két jubileum, de a kerekebb és látványosabb szinte teljesen elfedi a régebbit, mely a nagyobb halmaz, de mégis a „kicsi” árnyékában. 2022-ben ünnepeljük, éljük a Szelestei Arborétum megalapításának másfél évszázados jubileumát. Ez késztet most visszatekintésre. A parkot ünnepeljük, de én osztom Gárdonyi Géza hangján megszólaló Dobó István szemléletét, mely szerint: „A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében.” Emiatt én elsősorban nem a flóráról és faunáról, hanem az alkotó, az értéket létrehozó emberről, emberekről kívánok megemlékezni. Érdekes ellentmondás a teremtett világot tönkre tevő ember és az őt még mindig életben tartó természet szimbiózisa, melyben sajnos nem mi vagyunk a pozitív szereplők, de egoizmusunk eredményeképpen mégis, mindig magunknak követeljük a főszerepet.
Ifjú Bánó Istvánnal 2004 óta tart kapcsolatunk, mikor az első Szelestei Szelestey Találkozón egy házi berkenyefát ültettünk az arborétumban. Az elmúlt években ő már nyugdíjasként segíti apró tevékenységeimet a park érdekében. Mikor megmutattam neki az Arborétumnak tervezett emblémát, melyre gróf Festetics Andor és báró Baich Mihály monogramját is ráhelyeztem, kérdően nézett rám: -hát az Sz betű miért nincs rajta? Hiszen a park ősi alapjait, ahogy a faluét a Szelesteyek fektették le. Ezen elgondolkodva nem az arborétumról és a jelenleg láthatót létrehozókról szólok először, hanem a falut alapító családról, majd térek rá a két aktuálisan ünnepeltre. Nem fontossági, vagy érdemi sorrendről van szó, hanem egyszerű kronológiáról.
775 év, ennyi telt el azóta, hogy először került pergamenre Szeleste község neve, legalábbis olyan pergamenen, melyet ma is kezünkbe foghatunk. Pár mondatot és gondolatot engedjenek meg nekem, mint ahhoz a családhoz tartozónak, akik a 775 esztendőnél is régebben kötődnek-e földhöz. Ha a falutáblát látjuk a nevünket látjuk, ha a falu címerét látjuk, címerünket látjuk, ha a falu levegőjét szívjuk a szívdobbanásunkat halljuk.
Szeleste történetének kezdete a települések többségéhez hasonlóan a múlt mindent elnyelő homályába vész. A Kárpát-medence hegy és vízrajzának köszönhetően az emberi lét kezdetei óta lakott lehetett. Hiszen természetes védelmi vonala a Kárpátok, termékeny földet keretezett, mely virágzó flórát és faunát eredményezett. Hideg és melegvizes források garmadája tör át a földkérgen, melyet máig élvezünk ívóvízként, idősebb korunkban termálvízként. Hegyeinkben minden fontosabb ásvány megtalálható. Ismert, hogy Amerika felefedezése előtt Európának a magyar föld adta a sárga fémet, melyért az emberek többsége bármit megtett. Az északi középhegységben Rudabányán 12 millió éves honfitársunkra leltek, Rudira. Szeleste is ezen az áldott földön született valamikor hajdanán, annak is a nyugati szegletében. Földjét ugyanúgy tapodták kőkori, majd réz, bronz, vaskori emberek, mint pannonok, rómaiak, kelták, germánok, szlávok, de igazából gyökeret a szkíta népszövetség tagjai eresztettek e kies tájon. Mai szóval, mondhatjuk őket hunnak, avarnak, magyarnak, ugyanannak a nagycsaládnak a tagjairól beszélünk. Amibe beleférhet évezredekkel ezelőttről az északibb tartózkodásunk ugyanúgy, mint a Fekete tengeri övezetben a Kaukázus térségében, vagy éppen a közép-ázsiai Baskiriában.
Az első fennmaradt oklevél 1247-ből
Szeleste első írásos említése ezáltal megcáfolhatatlan léte 1247-ből való. A Ják nembeli nemesek Artuna, Csuna, Topos, Ábrahám védik érdekeiket, mikor IV. Béla királyunk File bánnak akarta adományozni Szeleste birtokot, s erről a tiltakozásról szól a levélke. Sok mindent kaptunk elődeinktől, de ez egy pepita térkép, tele az ismeretek fekete mezőivel és az ismeretlenek fehér foltjaival. A közel évezredes történetünkből az idők folyamán sok-sok mindent betakart a feledés homálya, évszázados por rakodott rá krónikánk lapjaira. Generációról generációra volt valaki, aki elkezdte lefújni a port, de az makacsabb volt nálunk. A kezdetek mindig, mindenkinek a legizgalmasabbak, hiszen, ahogy Arisztotelész mondja „A kezdet az egésznek a fele” Az ismert magyar történetírás első fecskéi azon egyházi emberek, akik királyainknak megpróbálták leírni azt, amit saját korukban tudni lehetett. Megmaradt gesztáink, krónikáink több száz évvel későbben íródtak a megírt események után, így a múló idő megkopott ecsetjei egyet-mást kicsit túlszíneztek, vagy fakóbban hagytak a történelem óriás vásznán a ténylegesen megtörténtekhez képest. Amit biztosan tudunk, hogy a ma élő Szelesteyek a Ják nemzetségből származnak és az alsószelestei előnevet viselték. A középkorban Alsószelestét, Németszelestének hívták a tőszomszéd Felsőszelestét, pedig Magyarszelestének. Ismereteink szerint német nemzetiség, legalábbis nagyszámban és abban az időben nem élt itt, ezért feltételezzük, hogy igazat mondanak a krónikáink, melyben a Jákok ősének a bajor földről, Gizellával bejött Wasserburgi Vecellin lovagot tartják, ki a krónikák szerint István fővezére volt a Koppány elleni ütközetben Veszprém térségében a sólyi síkon. Szeleste első említésekor, illetve az 1221-es oklevélben, mely az idáig ismert legrégebbi dokumentum a nemzetségről a felsorolt Ják nembeli nemesek nevei, mind ősmagyar név: Topos, Artuna, Ebed, Csuna, Pósa, Terestyén.
Az 1221-es adománylevélben Ebed a Niczky család őse, mellette Chuna a Szelesteyeké
Emiatt több vezető történésznek erős kételyei vannak az eredet monda hitelességében, legalábbis családunk eredetét illetően. Felvetődött a gyanú, illetve több adalék utal, magyar törzsfői, Csák, vagy Kaplony eredetre. Ami biztosan megfogható az Ják apátsági temploma, mely a családhoz köthető és 1214-ben alapította az akkori nemzetségfő Jáki Nagy Márton. Ő és közvetlen rokonai mellett az oklevelek felsorolják távolabbi rokonaikat, másod, harmadunokatestvéreiket a mai Nick, Sitke, Szeleste, Jákfa, Uraiújfalu, Vasegerszeg, Vámoscsalád stb. alapítóit.
A Ják nemzetség az 1200-as évek elejére három főágra oszlott: Jáki főág, Rába bal, illetve jobb parti ágra. Az írásbeli emlékezet elején a nemzetségi korszakban a XII. század végén Mike, Imre király nádora, Bihari főispán, fia Csépán Szlavón bán. Mike unokája Jáki Nagy Márton a monostoralapító 1214-ben Szlavón bán, majd Zala és Vas vármegye ispánja. Az ő egyik fia Zlaudus Veszprém választott püspöke 1245-1262, unokája Csépán főpohárnokmester. A XIV. századra a Jáki főág kihalt. 2020 -ban tárták fel vélhetően Jáki nagy Márton sírját a templom restaurálása során, s alatta XII. századi női sír található aranyékszerrel, kiben bizonyosan a Ják nemzetséghez tartozó hölgyet tisztelhetünk. Sajnos a sírokat kirabolták, már sok évszázaddal ezelőtt. Mi, Szelesteyek a Rába balparti ághoz tartozunk, melynek a középkorban a mai Jákfa volt a központja és akkoriban Beljáknak hívták. A Szelestey család kriptája máig a jákfai Szent Mihálynak szentelt templom alatt található, itt alussza örök álmát a család számos tagja. Utoljára Szelestey Pált temették ide 1893-ban. Tőle, általa került a Szelesteyek levéltára, illetve ami megmaradt belőle a Szombathelyi levéltárba, s a több ezer dokumentumból kirajzolódik egy kép a családról. Mivel Vas vármegye közéletébe több mint félezer esztendeig részt vettek rengeteg egyéb hivatalos irat is maradt utánuk. Mégis keveset tudunk, személyes életükről, mert a fentmaradt levelek túlnyomó többsége a birtokok ügyeit tartalmazza és elenyésző a magántárgyú levelek száma. Ilyenekkel Mohács után találkozhatunk, s a XVII-XVIII. században már elég nagyszámban áll rendelkezésünkre. Közvetlen családfánk az 1221-ben élő Ják nembeli Csunától indul, az első feljegyzett Szelestey lány Ilona, Jován lánya a XIII.-XIV. század fordulóján élt. Az első ismert Szelestey feleség, Márton párja, Osl nembeli Lócsi Margit a XIII. század végén. A máig élő Szelesteyek első ismert egyenesági ősanyja, György felesége Egerváry Fejes Anna a XIV-XV. század fordulójáról. Az évszázadok viharaiban egyre zsugorodtak, mind birtokaik, mind befolyásuk a megyei közéletben. Nem sikerült előnyös házasságokat kötniük, nem született kiemelkedő tálentumú tag, s fortuna sem volt kegyes hozzájuk. A kor is hozta magával, de nyilván a habitus is, perek százait harcolták meg a Szelesteyek. Legnevezetesebb az 1564-es per, melyben a Szelestey család hatalmaskodása okán, úriszékükön, Szelestén bebörtönzött Bak András édesanyja, Bak Benedekné Piroska asszony, siskavirág mérgével akarta elpusztítani a családot. Éppen ebben az időben csillant fel az esély, hogy a család szintet lépjen és a Ják elődök fényéhez közelítsen. Az említett per idején születhetett Ádám, később Vasi alispán, kinek anyai nagyapja Ivánczy Péter, szintén Vasi alispán, nagybátyjának Ferencnek apósa Zichy Raphael Zalai alispán, unokatestvérének Orsolyának ükunokája Zrínyi Ilona. Ádám sógora Marczaltőy Miklós Veszprém, apósa Marczaltőy György Moson vármegye alispánja. Ádám ükunokája Boldizsár szintén vasi alispán. Ádám ősapánkra, aki a ma élő Szelesteyeknek utolsó közös egyenesági őse, 2021-ben emlékeztünk halálának 400. évfordulóján. A Trianonig tartó időszakban alsószelestei Szelestey László volt a Vas megyei közéletben az utolsó ismert családtag a XIX. század második felében, aki vármegyei főjegyző a ’48-as Szabadságharc nemzetőr őrnagya, a kiegyezés után Sárvár, majd Körmend képviselője, királyi tanácsos, megyei tanfelügyelő, költő stb.
Mindenesetre azon kevés számú családok egyike a Szelestey, aki Árpád-kori birtokait a XIX. századig megtartotta. Ma is élnek mind Vas megyében, mind máshol Szelesteyek, de mivel a koncentrált jelenlét megszűnt a birtokok elvesztésével, szinte láthatatlanokká váltunk. A fent említett Ádám vasi alispán +1621 és Marczaltőy Fruzsina, egyik fiának Györgynek felesége Zichy Anna, fiuk Ferenc, Koroknay Zsuzsannát vette feleségül, aki által Somogy megyei birtokokat nyert (Nagybajom és környéke). Ferenc fia szintén György, így lett somogyi főszolgabíró, majd Rákóczi mellé állt és vele maradt a száműzetésben is, így birtokait elkobozták. Az ő fia Ferenc (1680-1757) felesége először Galgóczy Éva, majd Csákányi Klára, került a Győr megyei Koroncóra, majd az ő egyik fia Antal, első felesége Ölbey Erzsébet, második Kerpics Kata indította az ostffyaszonyfai vonalat, mely máig tart, testvére István pedig Fejér megyébe Cecére, Sáregresre került, majd fia Ferenc Veszprémbe, illetve unokatestvérei Dunaföldvárra kerültek, ahol máig élnek. A reformáció legelején lett evangélikus a Szelestey család, majd a XVII. század második felében rekatolizáltak. Ádám alispán legkisebb fia András, felesége Nicki Laky Orsolya és családja ragaszkodott evangélikus hitéhez, elhagyva Szelestét előbb Kisköcskre, (1700-as évek eleje) majd Bobára (1700-as évek vége) költözött felekezeti környezetbe. Máig élnek ott leszármazottjaik. Szelestey Leonárd a XIX. század hajnalán hagyta el utolsó birtokosként Szelestét. Itt kezdődik a szentgyörgyi Horváthok regnálása. Félve írom, mert nem szeretnék senkit megbántani azzal, hogy érdemtelenül kihagyom, de pár ismertebb (és általam is ismert) kortárs közéleti szereplő Szelesteyt feltüntetek, annak bizonysága képpen, hogy még vagyunk. dr. Szelestey Béla plébános a Győr nádorvárosi Szent Imre templom építtetője 1986-ban hunyt el. Szelestey Elemér 2004-ben hunyt el Szombathelyen, ahol a vasútállomás vezetőjeként, illetve a Vas Megyei Asztalitenisz Szövetség főtitkáraként évtizedeken át munkálkodott. Unokaöccse László ismert néprajzos volt, a betyár, pásztor világ szaktekintélye 2013-ban hunyt el. Bobán 1990-től két ciklusban szintén „egy” Szelestey László volt a község polgármestere. Maradjunk Szent lovagkirályunk nevénél, mely igen közkedvelt volt a családban. Szelestey László Várpalotán élt, s neves festőművész-rajztanárként 1991-es haláláig megbecsült tagja volt szeretett városának. Szelestey Lajos újságíróként, külügyi szóvivőként vált ismerté. Akik, ma a XXI. században Szelesteynek írják nevüket, azok mindnyájan az alsószelestei Szelestey család tagjai, éljenek bárhol a nagyvilágban.
Ma egy kicsit furcsa a viszonyunk Szelestéhez, valahogy nem találtunk még igazán egymásra, pedig jó 600 éven keresztül éltünk-e földön és nemcsak nevünk, de történeti létünk is egybeforrt-e kis településsel. Ha olvassuk családi levéltárunk rég elsárgult lapjait, akkor ezerszámra találkozunk nevével, s azon őseinkkel, akik e névvel élték át az elmúlt 800 esztendőt. Igazán megfogható emlékünk azonban nincs Szelestén, hiszen Jákon áll a több mint 800 éves apátsági templom, melyet még közös őseink egyetemlegesen emeltek, Belsőjákon a mai Jákfán a Szent Mihály templom őrzi halottaink sírboltját. A volt Terestyénfán áll immár 185 esztendeje a Szelesteyek keresztje, Uraiújfaluban Szelestey László nemzetőr őrnagy szülőháza, de itthon Szelestén nincs, ami ránk emlékeztetne. Nem mi építettük a ma látható kastélyt, hanem a szentgyörgyi Horváthok, nem mi alapítottuk, majd tettük naggyá az arborétumot, hanem Festetics gróf és Baich báró, de mégis minden, ami itt történt az általunk is történt. A föld, mely közel húsz generációnyi Szelesteyt hordozott magán, s tartotta meg és el, ma is ugyanaz, még ha vastag réteg por is takarja dunyhaként, alatta ott szunnyad a Szelesteyek lelke. Az Alsószelestei templomot őseink alapították, de már megfoghatatlanok azon kövek felületei, melyeket az akkori idők habarcsa tart össze. A ma embere a látható világra reflektál, mert a ma erről szól, a hátteret a nemláthatót nem ismeri, nem tudja és nem is érdeklődik iránta. Mélyre ásni mindig nehezebb, mint füvet nyírni a felszínen. Szelestén a szentgyörgyi Horvátokra, Festetics grófra és Baich báróra emlékeznek, tegyük hozzá teljes joggal és érdemmel. A hatszáz esztendő alatt nyilván több jó és rossz is történt, mint a fent említett családokkal egy-egy emberöltő alatt, de mindez olyan messzeségben, mely mai szemmel alig látható. Ezt az aligot szeretném feleleveníteni, élővé tenni. A sors szeszélye folytán családunknak megmaradt írásos emlékezete, az elmúlt ezer év hányattatásai közepette és így van egy olyan folyamatosság, mely gerincet adhat, nemcsak nekünk, de minden itt élőnek. Ez egy vékony cérnaszál, de sok cérnaszálból fonódhat egy erős háló, mely hálóba kapaszkodva megmaradhatunk itthon, magyarnak. Nincs olyan család, aki a semmiből jött, mindenkinek ott vannak az elődei, ősei, csak sajnos a feledés homályába vesztek. Kutatásaim alapján, csak Szelestén ismerek olyan családokat, melyek bizonyíthatóan itt élnek legalább ötszáz esztendeje, pl. az Asbót, Bak, Szele, Kondor stb. családok. Itt vannak a török dúlás közben és után betelepült családok mai leszármazottai is, akik közül sokan máig kettős identitással rendelkeznek, de aktuális életüket, már az itteni haza földjén élik évszázadok óta. A mi erős kötődésünk e földhöz, csak egy példa, s erőssége abban rejlik, hogy dokumentált. Több évtizedes célom, hogy tetteimmel bebizonyítsam, nem kivagyiságból dolgozom, de élvezetből és mély hittel abban, hogy értékteremtő a múltmentés.
Isten áldja ezt a földet mindörökké!
Érdekességképpen mellékelem a Szelestei Anyakönyvben legrégebben feljegyzettek névsorát, a Szelestei anyakönyvezés legkorábbi bejegyzései:
| születés dátuma | gyermek neve | szülők | keresztszülők |
| ? | László | Asbót György - Gaál Heléna | Vörös János - Birikas Zsuzsanna |
| 1735 nov. 13. | Katalin | Asbót Mihály - Farkas Mária | Polán János - Nagy Helena |
| 1736 7. okt. | Katalin | Horváth Mátyás - Horváth Mária | Hod Mihály - Nagy Erzsébet |
| 1735 jún. 9. | György | Asbót János - Horváth Katalin | Mészáros Jakab - Kránicz Katalin |
| 1736 okt. 6. | Miklós | Nimeth Ferenc - Domokos Katalin | Nimeth - Horváth Ilona |
| 1736 okt. 17. | Anna | Horváth János - Hera Erzsébet | Asbót János - Vargya Ilona |
| 1737 júl. 2. | János | Tott György - Hollosy Ilona | Simonics István - Nimeth Judit |
| 1737 aug. | Anna | ? nes István - Kovács Éva | Tarnóczi Mihály - Hegedűs Rozina |
| 1737 aug. 24. | István | Asbót Mihály - Farkas Mária | - Mészáros Katalin |
| 1737 dec. | Mariann | Szabó János - Horváth Mária | Asbót Ádám - Asbót Ilona |
| 1738 jan. 3. | Katalin | Horváth Pál - Németh Katalin | György - Sütő Erzsébet |
| 1738 jan. 13. | Ilona | Asbót János - Tott Anna | Horváth Márton - Horváth Mária |
| 1738 febr. 20. | ? ibrik - Domokos Katalin | Kakas János - Varga Anna | |
| 1738 márc. 24. | István | Takács János - Por Anna | |
| 1738 jun. 1. | Pál | Kondor Pál - Horváth Éva | Molnár Pál - Erzsébet |
| 1738 jun. 13. | Katalin | - Kis Anna | |
| 1738 júl. | Ferenc | Asbót György - Horváth Éva | Horváth Márton - Horváth Mária |
| 1738 aug. | Mihál | Farkas István - Kocsis Magdolna | Asbót Pál - Kovács Ilona |
| 1738 szept. | János | Takács János - Varga Ilona | Pór Ferenc - Szele Mariann |
| 1739 | György | Kondor János - Varga Anna | Prokler András - Németh Ilona |
| 1739 | István | Hod Mihály - Nagy Erzsébet | Kozma Mihály - Kozma Erzsébet |
A hiányzó adatok számomra olvashatatlanok voltak, de úgy gondolom, így is érdemesek a közlésre. A kevésbé egyértelmű neveknél betűelírás is lehetséges, ezért elnézést kérek.
Érdekes adalék a nemzetiségek együtt élésére itt a nyugati végeken,
| születés dátuma | gyermek neve | szülők | keresztszülők |
| 1794 dec. 7. | József | Tóth István - Magyar Anna | Németh István - Magyar Erzsébet |
Az arborétum létrehozásában nem, de a fennmaradásában szeretnénk tevékenyen részt venni! 2004-ben az I. Szelestei Szelestey Találkozón ültetett berkenyefánk mellé egy kis pihenőhelyet alakítottunk ki, rajta egy szép paddal és egy tájékoztató táblával magyar, német, angol nyelven Szelesteyek, Szelestén címmel. 2021-ben emléktáblát helyeztünk ki a polgármesteri hivatal falára. A táblán emlékezünk Szelestey László költő, születésének 200 éves, Szelestey Ádám vasi alispán halálának 400 éves és Ják nembeli Csunának a Szelesteyek első közvetlen ősének első írásos említése 800 éves évfordulójára! Az utóbbi időben évente 5-6 fát ültetünk, köztük olyant is melyet magról neveltünk. Legújabb ötletem, hogy nevezetes fákról oltok Szelestén ültetett alanyba, s ennek első példánya a vámoscsaládi Bezerédj fa, melyet 1808-ban ültetett a híres-hírhedt Bezerédj Imre kuruc brigadéros dédunokája. Ezt szeretném folytatni a jövőben is.
E bevezető után térjünk rá az aktuális részre, a Szelestei Arborétum XIX. századi megalapítására, s itt a fundamentum a kiinduló pont gróf Festetics Andor. Az arborétum kapcsán gróf Festetics Andor neve csak röviden említtetik, mint alapító és a virágok bárója Baich Mihály akiről többet beszélünk. Nem jogtalanul, de nem is teljesen igazságosan, hiszen minden alkotásnak a kiinduló és megtartó ereje a fundamentum, ha az nincs, akkor építmény sincs. Amikor felvetődött bennem, hogy e két férfiú életútját megpróbálom rekonstruálni, nem gondoltam, hogy ilyen nehézségekbe fogok ütközni. Andor gróf több, közel száz éve hunyt el, s az irodalomban, a mindentudó és „mindenható” interneten, s a köztudatban is két mondatnál nincs több róla. Földművelésügyi miniszter volt másfél évig, s megvette a Szelestei kastélyt, majd körülötte kialakította a mai arborétum magját, elsősorban fásszárú növényekkel. Egy fényképen ismerhetjük meg oldalprofilját. Hát ezt én kevésnek érezve nekiveselkedtem, hogy kikutassam a gróf úr életét. A Festetics nevet nem kell bemutatni. Elég csak egyet kiemelni az érdemdús család tagjai közül, aki természetesen nem lehet más, mint Festetics György gróf, aki 1797-ben létrehozta hazánk első gazdasági iskoláját a Keszthelyi Georgikont. Kevésbé ismert, hogy majd két évtizedes katonai pályáját azért hagyja ott, mert a Graeven huszárezred tisztjeként 1790-ben társaival, köztük Laczkovics Jánossal folyamodványt nyújt be az országgyűléshez, mely szerint a magyar ezredek békeidőben állomásozzanak Magyarországon, magyar legyen a szolgálati nyelv és a magyar alakulatok tisztikara magyarokból álljon.
Laczkovicsot a magyar jakobinus mozgalom egyik vezetőjét 1795 május 30-án a mai Vérmező területén lefejezték. Festetics 1791-ben kérte nyugdíjazását II. Lipóttól, s haza költözött Keszthelyre, birtokközpontjába, ahol 160 000 holdon gazdálkodott. Öccse, Imre is követe a katonai pályán, majd a mezőgazdaság tudományában is. Személyében az első magyar genetikust tisztelhetjük. Testvérük Júlia a „legnagyobb magyar” Széchenyi István édesanyja.
Festetics Antal a család dégi ágának feje a legazdagabb magyar köznemes, unokatestvére volt a hírneves Györgynek, aki a keszthelyi hitbizományt bírta. A Hitbizomány az a birtoktest, melyet az alapító minden jövendő vagy legalábbis több nemzedékre a család előre meghatározott személyének osztatlan és elidegeníthetetlen vagyonának nyilvánított. Ez a főúri családok vagyonának elaprózódása elleni intézkedés volt. Györgynek és Antalnak nagyapja Festetics Kristóf septemvir hozta létre a keszthelyi és dégi hitbizományt 1765-ben. Festetics Antalnak három fia közül a legidősebb Ágoston (Andor édesapja SZA) szintén alapított hitbizományt. E hitbizományhoz a szelestei és alsóbogárdi ingatlanok tartoztak, ezeket azonban a hitbizományi hatóság jóváhagyásával eladták és a vételáron értékpapírokat vásároltak, amelyek elértéktelenedtek.
A volt alsószelestei hitbizomány alapítólevele: „Hitbizományi oklevél. (Kivonatolva a témánkhoz jobban kötődő részek) Istenben boldogult édes atyám tolnai Festetics Antal csász. kir. Kamarás a közte és köztem meg fivéreim tolnai gróf Festetics Sámuel és tolnai gróf Festetics Dénes közt 1852-dik évi november hó 23-dikán Déghen létrejött családi egyességben, melyet 1852-dik évi december hó 11-én kelt végrendeletében is megerősített, részemre s utánam másodszülött fiam tolnai gróf Festetics Andor részére elsőszülöttségi örökségi joggal hitbizományt alkotott és ezt én atyámnak még 1853-dik évi augusztus hó 17-én közbejött halála előtt, tettleg birtokomba is vettem. II. Ezen hitbizomány utánam másodszülött fiamat tolnai gróf Festetics Andort s a tőle leszármazó törvényes fiutódok közül, az „elsőszülöttet“; — fiágának kihalása esetében másodszülötti fiágán az „elsőszülöttet“ és igy tovább; — ha pedig Andor fiam fiutódok nélkül maradna, vagy fiága kihalna, ez esetben elsőszülött fiamat tolnai gróf Festetics Pált, s utána több törvényes fiutódai közül, — miután az elsőszülötti ág a családunkban régebb idő óta fennálló „déghi‘‘ és „böhönyei“ uradalmakból, és más egyéb javakból álló hitbizománnyal ellátva van, — „másodszülött“ fiágán. az „elsőszülöttet“; — „másodszülötti fiágának kihalása esetében pedig „harmadszülötti“ fiágán, az „elsőszülöttet“; — és igy tovább illetendi! […]1871. évi május 3-ikán kelt adásvevési szerződésnél fogva szentgyörgyi Horváth Lászlótól örökáron megvett I. 1. a) e) alatt felsorolt alsószelestei uradalom 730.000 frt. o. é. vételárt nem födözte, s ennek pótlásául az imént emlitett uradalomra a magyar földhitelintézettől, 341/- óv alatt kisorsolandó záloglevelekben 365000 forint osztrák értékü kölcsönt kellett felvennem, tehát kötelesek lesznek hitbizományi utódaim ezen kölcsöntartozást, mint a hitbizománynak eladósitható egyharmad részén fekvő terhet, — a magyar földhitelintézet részére kiállított kötelezvényben megállapított mód szerint pontosan törleszteni. IV. Az özvegyeket a hitbizományi javak haszonélvezete nem illeti, azokban tehát benn nem maradhatnak, hanem Özvegyi tartás és lakás fejében mindaddig, mig férjök nevét viselik a hitbizomány jövödelmeiből évenként, negyedévi részletekben élőre fizetendő 4000, azaz Négyezer osztr. ért. forintot kapnak. 1876. évi december hó 21-én. Gróf Festetics Ágoston s. k.”
Gróf Festetics Andor 1892-1898 között országgyűlési képviselő a Szabadelvű párt tagjaként, majd közéleti pályája csúcsán földművelésügyi miniszter. Élete párja gróf Pejacsevich Magdolna Lenke sógora gróf Szapáry Gyula miniszterelnök. Két fiuk született, Az idősebb Sándor 1882-ben Dégen a fiatalabb, Andor 1884-ben Alsószelestén. Sándor fiának sógora gróf Károlyi Mihály miniszterelnök az első magyar köztársasági elnök. Gróf Festetics Andort hosszú élettel ajándékozta meg a Teremtő, hogy ez a 87 év mennyire volt irigylésre méltó, döntsék el önök. Ezután szóljanak hozzánk azon korabeli tudósítások, melyek betekintést engednek gróf Festetics Andor közéleti tevékenységébe, s azon keresztül megismerhetjük jellemét is. Sajnos magánéletéről, mindennapjairól eddig, szinte semmit nem tudtam kideríteni, de reményeim szerint egy jól kirajzolódó személyiséget tudok bemutatni e cikkek által. Ezért is választottam ezt a formát, idézetek garmadáját, hogy ne én, hanem Önök tudják megítélni az arborétum alapító grófot. A szövegeket, meghagytam eredeti írásmódjukban. Az idézetek után azért leírom rövid összegzésemet, hogy látom én, mennyire tudtam közel kerülni egy születésem előtt 120 évvel született arisztokratához, aki ősi földünkön maradandót alkotott. Isten nyugosztalja!
Vadász-lap - 1887. december 15.
Szelestén, gróf Festetics Andor urnál f. hó 9 és 10-én voltak az idei nyul-vadászatok megtartva. Jelen voltak: gróf Cziráky Béla, gr. Széchényi Jenő, gr. Festetics Vilmos, báró Ambrózy Lajos, Ebergényi István, Czinner Albert, Kiss G., Guáry Miklós és a háziúr. Két nap alatt lövetett 1075 nyul, 146 fogoly és 2 fáczán.
1894. július 24.
Gróf Festetics Andor földmivelési miniszter, ma délelőtt tizenegy órakor tette le a király kezébe Wekerle Sándor miniszterelnök és gróf Pálffy gárdakapitány jelenlétében az esküt. Az eskümintát Tarkovich olvasta fel. A tegnap ideérkezett miniszterek ma meglátogatták báró Nopcsa főudvarmestert. Gróf Festetics Andort ma délelőtt tizenegy óra után a király külön kihallgatáson fogadta. Egy órától harmadfél óráig Wekerle miniszterelnök volt kihallgatáson a királynál. Három órakor udvari ebéd volt, amelyen Wekerle miniszterelnök, gróf Festetics Andor miniszter és Tarkovich államtitkár is részt vett. Gróf Festetics Andor, aki ma este utazott el lschlből, a földmivelési minisztérium vezetését csütörtökön veszi át. Wekerle miniszterelnök még néhány napig Ischlben marad.
Miniszterré választása nem volt zökkenőmentes. Az ellenzék dilettantizmussal vádolta és csak annyi érdemmel ruházta fel, hogy a Georkikont alapító Festetics név hordozója. Másfél éves miniszterségét végig kísérte ez a vád és Miklós Ödön államtitkárral való kompetencia küzdelme. SZA
Pesti Napló - 1894. július 27.
A miniszter válasza az államtitkára (Miklós Ödön) köszöntőjére: Tisztelt uraim! Őszintén köszönöm azon meleg szavakat, melyeket az államtitkár ur ő méltósága hozzám intézni szives volt. Részemről ez alkalommal mindenekelőtt ki akarom jelenteni azt, hogy én a legjobb indulattal és a legnagyobb őszinteséggel léptem ezen terembe önök elé. Mert hiszem, habár mostanig nem volt szerencsém önökkel érintkezésbe lépni, a tisztikar jó hirében biztosítékot találhatok arra nézve, hogy azon nehéz, terhes feladatot, amelyet átvenni bátor voltam, az önök megbízhatósága, az önök hazafisága által minden esetre könnyebben fogom megoldani. Én állásomnak komolyságáról, fontosságáról és terheiről meg voltam győződve még ezen magas tisztség elfogadása előtt is, és ezért engedjék meg, hogy ebből eredtileg önök előtt, akik munkatársaim lesznek, röviden jelezzem azon alapot, amelyen munkálkodni a közügy és hazánk érdekében szükségesnek tartom. Nézetem szerint az egyedüli egészséges alap a kölcsönös bizalom. Annyival is inkább, mert részemről felelősségemet úgy fogom fel, hogy ez a legszorosabb kapcsolatban van az önök felelősségével. […] Részemről csak egy kérésem van még: fogadjanak jóindulatukba és tartsanak meg abban továbbra is.
Pesti Hírlap - 1894. július 22.
A felsö-eöri kerületben, melyet gróf Festetics Andor földmivelési miniszter képviselt, a P. N. hire szerint, a képviselőválasztás alkalmával a klerikálisok nagy küzdelmet akarnak kifejteni. Gróf Festetics Andor ellenében Stegmüller Károly kanonokot léptetik föl.
Pesti Napló - 1894. augusztus 11.
Tisztelgés a földmivelési miniszternél. — A Pesti Napló tudósitójának távirata. — Szombathely, augusztus 10. „Gróf Festetics Andor földmivelési miniszter ma fogadta a tisztelgő küldöttségeket Szombathelyen. Délelőtt pont 10 órakor lépett a vármegyeház nagytermébe a miniszter, akit a nagy számban jelen volt törvényhatósági küldöttség élén dr. Károlyi Antal alispán üdvözölt: Beszédére a miniszter a következőket mondta: Nagyságos alispán ur! Igen tisztelt uraim! Hálás köszönettel fogadtam azon emlékezetes szép szavakat, amelyekkel ő nagysága engem megtisztelni méltóztatott. A hála érzelmei még fokozódnak e teremben, mert hiszen jól tudom és érzem, hogy ha vannak csekély érdemeim, amelyek révén ő felsége legmagasabb kegye mai állásomba szólított, azokat az önök körében, itt e vármegyében tanultam megszerezni. Dörgő éljenzés.” […] A miniszter déli 12 órakor elutazott Szelestére.
Köztelek - 1894. október 24.
Gróf Festetits Andor földmivelésügyi miniszter ur szelestei birtokán a Ganz és Társa budapesti gépgyár egy valóban mintaszerű tejgazdasági berendezést létesített, a melyet Ö Nagyméltóságának beleegyezésével szerencsések vagyunk ismertetni. Ez a tejgazdasági berendezés nemcsak mintaszerüsége miatt érdekelheti a „Köztelek" olvasóit, hanem azért is, mert ez egyike azoknak az első nagyobb gazdasági berendezéseknek, a melyeknél a hajtóerőt tisztán petroleum motor szolgáltatja. A mai gazdálkodási viszonyok kényszeritik a gazdát inkább a belterjesebb irányt követni és az egyoldalú gazdálkodással felhagyva oly üzemágakat felvenni a gazdaság keretébe, melyeknél a nyersterményt házilag lehet feldolgozni s a hulladékot a gazdaságban értékesiteni lehet. Ezen gazdasági üzemágak egyike a tejgazdasági és pedig főleg az olyan tejgazdaság, mely nem csupán a tejnek, mint ilyennek értékesítésére szorítkozik, hanem, amelyben a tejet feldolgozzák s azt, mint vajat stb. értékesitik.
Jelleméről sokat enged következtetni a következő érdekes történet:
1894. szeptember 4.
— Saját tudósítónktól* — H.-M.-Vásárhely szept. 2. Mint már jeleztük, gróf Festetics Andor földművelésügyi miniszter pénteken reggel inkognitó városunkba érkezett, hogy a szocialisták bajairól közvetlen tapasztalásból szerezzen tudomást. Az eset előzményeiről még a következőket írhatom. Gróf Festetics Andor földművelésügyi miniszter még a múlt héten megbeszélte Stamecz Lajos szombathelyi kir. főmérnökkel, aki szabadságidejét városunkba, atyja látogatására jött eltölteni, hogy Szelestei András budapesti ügyvéd álnév alatt, augusztus 31-án városunkba érkezik, hogy a szocialistákkal közvetlenül érintkezzék és azok bajairól tudomást szerezve, követendő eljárásához tapasztalatokat szerezzen, egyszersmind kikötvén azt is, hogy inkognitóját, mig el nem utazik, meg akarja őrizni. […] A miniszter kísérőjével pont 3 órakor meg is jelent, a tabáni városrészben tartott gyűlésen és fölkérte az ott megjelent szocialistákat, hogy minden bajukat adják elő neki, mint budapesti ügyvédnek, van egy kis befolyása a minisztériumnál, talán tud rajtuk valami keveset segíteni. A szocialisták erre azután föltárták minden bajukat. A miniszter megnyerte rokonszenvüket és olyan fesztelenül társalogtak vele, mintha csak elvtársukkal beszélgetnének, sőt még figyelmeztették is a minisztert, hogy jól értse meg a dolgot, nehogy félre vezesse a minisztert. […] A miniszter olyan sikerrel végezvén, pénteken este 7 óra 50 perckor az Orosháza felé induló vonattal el is utazott városunkból.
Pesti Hírlap - 1894. szeptember 6.
Ráolvassák, hogy Mátyás-királykodik, hogy egy miniszternek ilyent cselekedni illetlen dolog, hogy nevetségessé tette magát, tárcáját kompromittálta és igy tovább, ezerféle változatban. Hiszen ami azt illeti, nem nélkülözi ez az egész dolog a vígjátéki fordulatot; de akkor is az benne a komikum, hogy a minisztert a saját emberei leplezik le s exponálják a felsülés minden következményeinek. Magát az inkognitót azonban részünkről egyáltalán nem tartjuk nevetséges dolognak s ha Festetics grófot egyedül ezen kísérlete miatt kellene megítélni, elismerésünkkel egyáltalán nem volnánk fukarok.
Pesti Napló - 1894. szeptember 14.
A tárcának kiváló tehetségeitől való szerencsés megszabadulása egy liberális mágnást juttatott a földmivelési kormány élére: gróf Festetics Andort, báró Fejérváry mellett az egyetlen minisztert, aki a Wekerle-kabinetből a Bánffy -kormányba átöröklődött. Gróf Festetics Andort különösebb rokonszenvek nem üdvözölték diszes állásában. Megint egy dilettáns főur a legfontosabb gazdasági tárca élén: mondogatták a magyar főldmivelés igaz barátai. Liberális istentagadó, aki az ördögökkel cimborál és a merkantilisták hálójába kerül: suttogták a klerikálisok és az ultra-agráriusok. Ilyen vegyes érzések ködös világában lépett a miniszter hivatalának szobájába, ahol sok esztendőn keresztül nem termett semmi: csak por, vastag, nehéz por, amely ráült az eszmékre, a javaslatokra és eltemette a parlamentnek, a közvéleménynek reformokat kívánó sürgetése […]És az igazságnak tartozunk annak a kijelentésével, hogy gróf Festetics Andor készen tartja az országnak adott váltója fedezetét. Abban a tükörben, amelyben a báró Bánffy Dezső szilágy-somlyói beszámolója a küszöbön levő mezőgazdasági reformokat, a kormány komoly agrárakcióját bemutatta, gróf Festetics Andor új szinben prezentálódik. És már nemcsak az előítéleteket küzdötte le, amelyekkel miniszteri pályája- elején sűrűn találkozott, de határozott programmal, komoly akarattal biró, az ország gazdasági bajait helyesen felismerő és a mezőgazdaság kritikus helyzetének enyhítésére becsületes munkával vállalkozó kormányférfiunak bizonyult: a földmivelés terén az első aktív miniszter.
Pesti napló - 1895. október 30.
Festetits Andornak ki sem kellett húznia a kardját, az államtitkár félreállott és a küzdelem egyetlen tollvonás döntésére került. Ez a tollvonás kiköltözteti a legtevékenyebb és a legérdemesebb embert a földmivelési palotából. Mióta Miklós Ödön hivatala küszöbét átlépte, ő volt annak a minisztériumnak az éltető szelleme, és minden alkotás, amely ehhez a tárcához fűződik, az ő müve. Az országnak ez haszon, de gróf Festetits Andornak kellemetlen volt az az államtitkár, aki nem az ambíció tultengése, nem erőszakoskodás és nem a kompetenciák iránt való tiszteletlenség, de a saját nagy tehetségei és sikerei következtében őt háttérbe szorította gróf Festetits Andort.
Pesti Napló - 1895. október 31.
Sertés malőr
Még a múlt nyáron történt, hogy a kőbányai sertésvész ötletéből egy konzorcium ajánlatot tett a földmivelési kormánynak egy nagy-méretű vesztegzár-intézetnek Budapest határán, a Péteri pusztán felállítása dolgában. A vállalat a koncessziót kérte hozzá s a gazdasági kezelés jogát évek sorára megszabandó feltételek alatt. Festetics miniszter az ajánlatot a minisztertanács elé vitte, s az elvi beleegyezést megkapta, hogy ez ügyben tárgyalásokat folytathasson. A miniszter azonban ennél jóval többet tett: megegyezett a konzorciummal a feltételek iránt s a szerződést vele harminc évi időtartamra aláírta. Kétségtelen, hogy a miniszternek ehez joga nem volt. Bizonynyal a, legjobb intenciók vezérelték, de tájékozatlanul a felől, hogy felelős miniszter személyes intézkedési joga meddig terjed. Festetics miniszter bukása már az által meg volt pecsételve, hogy erős és avatott dolgozótársától szabadulni akart, s elöbb-utóbb úgyis bekövetkezett volna, még ha nincs is a folyóügyek közt ily súlyosan kifogásolható ügydarab, amilyen ez a szerencsétlen szerződés. Hogy pedig ezt a hibát elkövette, az egy fajtája a megtorló nemezisnek. Gróf Festetics belépése a kabinetbe annak idején politikai szükségesség volt. Nem az ö kész tehetségeit foglalkoztatni, érdemeit honorálni akarta az ország, amikor az agrárpolitika élére állította, — hisz neki e téren csupán jövője lehetett volna. Az intenció az volt, hogy a szabadelvű főrendek képviselve legyenek a kabinetben az egyházpolitikai harcok alatt, amelyeket az aktuális helyzet feltétlenül uralt. Ez intenciót megkönnyítette a bizalom a gróf általánosan tisztelt magánjelleme, kötelességtudása iránt, s a remény, hogy munkakörében a vezetéshez szükséges praxist idővel megszerzi egy oly kiváló dolgozótárssal oldalán, amilyen az államtitkár volt. Ma már Festetics minisztersége megszűnt politikai szükségesség lenni. Szaktárcájának érdekei pedig sok aggodalmat keltettek úgy a minisztériumban, mint a szabadelvű pártban, mióta nyilvánvaló lett, hogy miniszter és államtitkár nem férnek össze, a miniszter kvalitásai pedig a magyar agrárpolilika önálló vezetésére alkalmasaknak nem bizonyultak. Épp azért csatlakozhatunk a kitört válsággal szemben a szabadelvű párt közérzésébez, amely sajnálkozik, hogy e tiszteletre méltó karaktert a szakminisztérium élén nem maraszthatja, de nem is marasztja tovább.
Pesti napló - 1895. november 1.
Az Országgyűlési Értesítő az éjjeli órákban azt a félhivatalos jelentést hozza, hogy gróf Festetics Andor lemondott. Történik tehát ez a rezignáció akkor, amidőn a földmivelésügyi tárcának mind a két izgalmas ügye külső jelek szerint, már akképp volt megoldva, hogy e megoldás a miniszternek nem kerül állásába. Miklós államtitkár leköszönt és miniszterét nem vitte magával, a fatális puszta-péteri szerződés vállalkozói lojálisán viselkedtek és a minisztertanács is megbekült az ingadozó kollégával. Ez volt a helyzet az utolsó huszonnégy óra alatt. Most pedig a miniszter mégis csak visszavonulását jelenti be, még pedig minden jel oda mutat, hogy ez a visszavonulás nagyrabecsülendő érzékenységből történik. Így tehát megválik állásától a csalódott miniszter és nem szenved kétséget, hogy az ő korrekt és rokonszenves személyiségének szóló szimpátiákat a szabadelvű pártban ezentúl is érintetlenül meg fogja tartani. Hogy ezek a szimpátiák a miniszter gazdasági szakképzettségének és politikai rutinjának kivált az utóbbi időben már nem igen szólhattak, az szintén kétségtelen.
Gróf Festetics Andor: Tisztelt Ház! (Halljuk, Halljuk!) Miután Ugrón Gábor képviselő ur felszólalása részben személyemet illeti; talán megadja a tisztelt Ház nekem azt a jogot és lehetőséget, hogy az ő szavaira, amennyiben személyemre vonatkoznak, nyilatkozzam. (Halljuk - Halljuk !) ügy hiszem, hogy a tisztelt képviselő ur előtt sem titok, hanem nagyon ismeretes, hogy olyan intézkedések végrehajtásáról volt szó, amely intézkedéseket én meggyőződésemnek megfelelőleg, mint helyeseket ismertem fel, s azokat életbe léptetni kívántam. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Mindazonáltal bizonyos körökben és bizonyos oldalakról ez intézkedések nem találtattak helyeseknek és ez ellenvélemény kifejezésre jutott a pártban, melynek tagja lenni szerencsém van. (Halljuk ! Halljuk!) Úgy mint magam fentartom saját meggyőződésemet, úgy viszont a többiek irányában, azt hiszem, nem vagyok jogosult kutatni ez esetre vonatkozólag, hogy meggyőződésük alapos-e, nem alapos-e és honnan ered, hanem tisztelnem kell az ő meggyőződésüket úgy, amint követelem, hogy az enyémet is tiszteljék. (Helyeslés jobbfelől). Abban a percben azonban, amelyben meggyőződtem arról, hogy pártom keretén belül ez intézkedésem ellen leghatározottabb ellenállásra találok, mikor meggyőződtem arról, hogy e mozgalmak saját személyem ellen irányultak, pártomon belül, (Nagy mozgás a bal- és szélsőbaloldalon) abban a percben szent kötelességemnek ismertem azt, hogy megfeleljek a kötelezettségnek úgy a párt, mint saját magam méltósága irányában. (Helyeslés a bal- és szélsőbáloldalon.) Ebből eredőleg más lépés előttem lehetetlen volt, mint az, hogy hivatalomról lemondjak. Kérem a tisztelt Házat, méltóztassék ezen nyilatkozatomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.)
Búcsú és beköszöntő a földmivelési minisztériumban. A földmivelésügyi minisztérium tisztikarától ma délelőtt vett búcsút gróf Festetics Andor volt földmivelésügyi miniszter s ugyanakkor fogadta a tisztikar Darányi Ignác földmivelésügyi minisztert. Mindketten együtt jelentek meg a miniszteri palota tanácstermében összegyűlt tisztviselők előtt: Gróf Festetics Andor, volt földmivelésügyi miniszter, a következő búcsúszavakat intézte a tisztikarhoz: „Tisztelt uraim! A közéletben a politikai irány nemcsak a gyakran, de majdnem elkerülhetetlenül előforduló kiszámithatatlan viszonyok beállta folytán változik. Részemről is abba a helyzetbe jutottam, hogy azon díszes állásról, melyet ő felsége kegyelméből elfogadni alkalmam volt, lelépjek. Midőn azt tenném, csakis egy kötelességet akarok még teljesíteni, amely abban áll, hogy a tiszti karnak elismerő köszönetemet fejezzem ki, mely elismerő köszönet kifejezésével nemcsak formailag, de érdemileg s lényegileg is tartozom. Tizenhat hónapja annak, hogy önök előtt ö felsége kegyelméből megjelenvén, bivatalomot elfoglalva, ha emlékezetem nem csal, rövid szavakban kijelentettem, hogy én nem jöttem ide önöknek hangos frázisok előadására, hanem egypár szerény szóval kifejezésre juttattam azon komoly szándékomat, hogy ezen hivatal elvállalásával azon föladatot tűztem ki, hogy becsületes, szorgalmas munkát kívánok teljesíteni hazánk közérdeke javára.[…] Tisztelt uraim! ha valamely csekély érdemet talán elnyerni szerencsém volt, annak elismeréséül tartsanak meg tovább is jóindulatukban.
Pesti napló - 1895. november 4.
Kedves gróf Festetics! Amidőn önt saját kérelme folytán földmivelésügyi magyar miniszteri állásától ezennel kegyelemben felmentem, egyszersmind önnek ezen minőségben tett jeles és hasznos szolgálataiért elismerésemet nyilvánítom. Kelt Bécsben, 1895. évi november hó 2-án.
FERENC JÓZSEF,
S. k.
B. Bánffy,
S. k. II.
Budapesti Hírlap - 1898. december 2.
— Gróf Festetics Andor csődben. A képviselőház mai ülése az elnöknek azzal a bejelentésével kezdődött, hogy gróf Festetics Andor, a főváros III. kerületének országgyűlési képviselője lemondott mandátumáról. A tisztelettel vegyes részvét kifejezése ült az arcokra, mert nem volt titok már napok óta, hogy a képviselőház elveszti ezt az igazán nagyúri gondolkozásu, szabadelvű és jellemes főurat, aki nem érezve magában többé a törvényhozótól megkívánt anyagi függetlenséget, letette mandátumát abban a pillanatban, amint a [szombathelyi törvényszéknél csődöt kértek ellene. Gróf Festetics Andor 1894— 1895-ben földmivelésügyi miniszter volt és sok szakértelemmel, még több jóakarattal és buzgóséggal kezelte tárcája ügyeit, de a puszta-péterii sertésveszteglő intézet miatt ellentétbe jutott pártja legtekintélyesebb tagjaival és a Bánffy kabinet többségével is és lemondott a miniszterségről. Azóta egészen visszavonult az aktív szerepléstől, úgy annyira, hogy az általános választáson már mandátumot sem kapott és csak a szabadelvű pártban fölmerült erős nézeteltérések után sikerült az óbudai pótválasztás révén újra bejutnia a képviselőházba. Nem vágyott azután sem szereplésre, de annál nagyobb igyekezettel fáradozott régtől fogva megrongált anyagi helyzetének rendezésén. Gyors egymásutánban a legkülönbözőbb spekulációkba bocsátkozott, különösen nagy összeggel volt érdekelve a Győr-Veszprém-Dombóvári vasút építésében, amelynek vállalkozása a végső csapást mérte anyagi helyzetére. E közben túl kellett adnia legszebb birtokain, de sem ez, sem az agrár-bank közbelépése nem tudta visszatartani a körülbelül másfél millió forintig érdekelt dunántúli pénzintézeteket a csőd kérésétől. Súlyosabbá tette helyzetét az, hogy vagyonának legtekintélyesebb része a szelestei birtok, hitbizomány. Festetics kérelmezte is a királytól a birtok megkötöttségének megszüntetését, de bár kérvényét az igazságügyminiszter ajánlóan terjesztette föl, a kabinetirodából mégis elutasító végzéssel érkezett vissza a kérvény. Nem lehetetlen egyébként, hogy a dúsgazdag rokonok közbelépésével sikerülnie fog a nemes grófnak zilált anyagi viszonyait rendezni és igy elkerülni a csődöt.
Budapesti közlöny hivatalos értesítője - 1915. április 16.
809 HIRDETÉS. 1—1 1915. 40. P. 61676/10. A budapesti kir. törvényszék mint hitbizományi bíróság a néh. tolnai Festetics Kristóf gróf által alapított elsőszülöttségi hitbizomány ügyében közhírré teszi, hogy a bitbizomány birtokosának gróf Festetics Pálnak ezen kérvényével bemutatott dr. Jeszenszky István budapesti kir. közjegyző által Budapesten 1915. március 7. napján 146/1915. ii. sz. a. felvett közjegyzői okiratba foglalt »Nyilatkozat« értelmében gróf Festetics Andor budapesti lakos (II, Jégverem-u. 6.) nagybirtokos, volt m. kir. földmivelésügyi minister, mint a fenti hitbizomány első várományosa az ezen minőségből származó jogáról, valamint a dégböhönyei elsőszülöttségi hitbizományban megillető utódlási jogáról az elsőszülött fia gróf Festetics Sándor budapesti lakos (VIII., Szentkirályiutca 32/a), illetve ennek halála esetén legidősebb fiutód javára lemondott. Ennek folytán értesiti a hitbizományi érdekelti két, hogy az 1868. évi április 7-én kelt I. M. R. értelmében az első várományost megillető jogokat ezután gróf Festetics Andor helyett gróf Festetics Sándor fogja gyakorolhatni és hogy ennek folytán gróf Festetics Andor várományosi minősége végleg megszűnt. Budapest, 1915. évi április 10-én.
Vasi Szemle - 2009: Ráday-Pesthy Pál Frigyes
Az arborétum kialakítását gróf Festetits Andor kezdte meg 1872-ben, két évvel azután, hogy befejezte kastélya építését. A kert két magassági pontja között körülbelül 18 méter szintkülönbség van, aminek látványosság-fokozó tulajdonságát felismerve, a gróf a kastély keleti oldalánál teraszos rendszert alakított ki. Ez eredetileg három részből állt, a középső részt egy rózsakert alkotta. A park üres területeit lombhullató- és fenyőfákkal ültette be. Jelentős mennyiségű díszfenyőt vásárolt 1873-ben a Bécsi Világkiállításon egy hamburgi cégtől, továbbá az Erdődyek vörösvári erdejéből kapott fenyőkkel gazdagította még az arborétumot, mielőtt 1910-ben elköltözött a birtokról.
A „mindentudó internet” gróf Festetics Andor Szelestei tartozkodásáról:
A Szombathelyhez közeli szelestei kastély építtetését 1855-ben a szentgyörgyi Horváth Ádám kezdte el, angol-gót stílusban, de az építkezést végül gróf Festetich Andor fejeztette be. 1872-től birtokolta az épület és a hozzá tartozó földterületet. Festetich Andor nevéhez fűződik a csodálatos arborétum kialakítása is, melyben több mint 500 féle növény különlegességet gyűjtött össze, és kialakította a kastélyt övező teraszokat. Amikor menekülnie kellett - a falu lakói annyira szerették, hogy - saját lovásza fogadta be, bujtatta. 1930. augusztus 16-án ott halt meg a Szeleste közelében lévő lovász-tanyán. (Egyelőre szelestei életéről nem sikerült többet megtudnom, így a fent leírtakat sem tudom hitelesen alátámasztani. Közéleti szereplése, csődje után, eltűnt szemem elől. SZA)
Forrás: Wikiwand - Festetics Andor (politikus)
Ifjú Andor
Budapesti Hírlap - 1902. április 18.
Ifjabb Festetics Andor gróf, a volt földmivelési miniszter fia és Láng Mihály, Láng Lajos országos képviselő fia kardpárbajt vívott a Rákossy féle vívóteremben. A párbajban ifjabb Festetics Andor gróf sebesült meg a jobb könyökén. A felek kibékültek
Vadász és verseny-Lap - 1904. július 4.
A Szombathelyen rendezett galamblövő versenyek első napiát junius 25-én tartották meg a város sporttelepén. A régi szombathelyi sportünnepekre emlékeztető mérkőzéseket nagyszámú és előkelő közönség nézte végig, köztük Don Miguel Braganza herczeg, Szapáry Pál gróf nejével, Erdődy Sándor gróf, Bornemisza Géza báró családjával, ifj. Festetics Andor gr. a versenyek főrendezője, Kotz Henrik báró és még számosan a vármegye előkelőségei közül. A versenyek előtt délelőtt próbalövések voltak , melyekben a Braganza herczeg, Sibrik Kálmán, az ídösebbb lövögárda legjobb lövője és ifj. Festetics Andor gróf tűntek ki. A versenyeket pouleok nyitották meg, melyeket Görgey Árpád, Chernel István és Krivini Béla nyertek meg.
Népszava - 1906. november 24.
A magyar arisztokrácia. A Berlinben megjelenő „Roland von Berlin" mai száma hoszszabb cikkben ismerteti azokat a körmönfont szélhámosságokat, amelyeket a német birodalom fővárosában egy magyar mágnás, gróf Festetits Andor elkövetett. Gróf Festetits Andor 22 éves fia volt a földmivelésügyi miniszternek, aki néhány év előtt a dombovári vicinálissal csúful megbukott s csődbe került. Andor gróf ifjabbik fia a tavaszszal Bécsben megismerkedett egy szőke hölgygyei, ki a berlini társasélet legelsői közé tartozik. Állítólag hatalmas szenvedélyre gyulladt a szép hölgy iránt, szerelmét viszonozták is s csodaszép május hónapján a vágy Spree zöld partjaira űzte. Itt gróf Festetits Andor csakhamar a pumpolás hímes mezejére lépett. Először barátnőjének készpénzéből csikart ki 20.000 márkát; azután elzálogosította hasonértékü értéktárgyait s aztán barátnőjével zsiráltatta több váltóját. A berlini kölcsönközvetitők, kiket Festetits gróf kedvesének házába vezetett, örömmel telten nézték pompás lakásberendezését abban a biztos reményben, hogy az értékes műtárgyak nemsokára kezükre kerülnek. A szőke szépség nem is sejtette a veszedelmet, mert a fiatal gróf több ízben erősítgette, hogy apja milliomos, ki fiának minden adósságát megfizeti s hogy reá nemsokára 30 millió korona örökséget hagy. Igy élt a párocska boldogan, mig egyszer csak gróf Festetits kereket oldott s végleg nyoma veszett. Gróf Festetits Andor, fiatal kora ellenére kalandor. […] Mikor a gróf úrra Berlinben már nagyon rájárt a rud, Párisba gőzölgött el s most is ott van. Itt egy elsőrangú szállót károsított meg 1400 márka erejéig s megszökött.
Budapesti Hírlap - 1914. július 11.
(Ifjabb Festetics Andor gróf letartóztatása.) „Sárváron tegnapelőtt a rendőrség s ezúttal nem első Ízben letartóztatta ifjabb Festetics Andor grófot, kinek hamis kártyázása miatt csak nemrég a londoni rendőrséggel is meggyűlt a baja. Családja, mikor a londoni incidensről értesült, odavaló nagykövetünk utján kieszközölte szabadon bocsátását s ugyanakkor gondnokság alá helyezte. A fiatal gróf ettől kezdve sokáig nem adott hirt magáról, itthon mitsem tudtak róla. mig végül néhány nappal ezelőtt Sárvárról levelet irt apjának, a melyben közülte vele, hogyha nem kap annyi pénzt, a mennyi mexikói útjához szükséges, akkor agyonlövi magát. A család a levelet átadta a belügyminiszternek, kinek utasítására több detektív ment le Sárvárra. Ott egy francia hölgy társaságában megtalálták a grófot s a hölggyel együtt fölhozták Budapestre. Festetics Andor gróf a fia idősb Festetics Andor grófnak, a volt földmivelésügyi miniszternek.
Az Est - 1936. június 24.
Több mint tízéves elkeseredett pereskedés folyik a gróf Festetics családban egy házasságkötés következményei miatt. Ifj. gróf Festetics Andor Szegeden 1921- ben megkérte Kenéz Irén kezét. A vőlegény édesapja csak úgy járult hozzá a házasságkötéshez, ha a menyasszony családja kifizeti a vőlegény tetemes adósságait. A Kenéz-család csak a házasságkötés után értesült arról, hogy ifj. gróf Festetics Andor kiskorúságát évekkel előbb bírói ítélettel költekezései miatt meghosszabbították. Azt is megtudták, hogy Franciaországból még 1908-ban kifutották, 1910-ben Brüsszelben in contumaciam tizennyolchavi börtönre ítélték, egy burgonyaszállítással kapcsolatban idehaza is büntető feljelentést tettek ellene, le is tartóztatták. Megtudta a Kenéz család, hogy amikor Festeticsek ezeknek az adósságoknak a rendezéséről tanácskoztak, Andor gróf testvéréhez, gróf Festetics Sándor mostani országgyűlési képviselőhöz fordultak: most már ö adjon pénzt a tartozások rendezésére. Sándor gróf azonban kijelentette, hogy egy fillért sem fizet, vegyen feleségül Andor gróf olyan lányt, akivel nagy hozományt kap, ebből rendezzék az adósságokat. Kenézek adatai szerint az öreg gróf Festetics, az apa, állítólag tiltakozott az ellen, hogy egy gyengeelméjű embert megnősitsenek, mire Sándor gróf megjegyezte: nem kell megmondani a leendő házastársnak, hogy Andor kiskorúságát meghosszabbították. A nősítés ügyét állítólag Sándor gróf vette kezébe. Kenéz Irén válópert Indított ifj. gróf Festetics Andor ellen. A bíróság fel is bontotta a házasságot, a férj hibájából. A válóperen kívül polgári pert is indított Kenéz Irén férje és apósa, idősb gróf Festetics Sándor (tévesen írták Andort, Sándornak -SZA) ellen. Ezeket a pereket meg is nyerte, de követeléseit nem tudta behajtani. Egy ilyen megítélt, de behajthatatlan követelést gróf Festetics Sándoron, a mostani képviselőn perelt, mert szerinte az idős Festetics gróf megajándékozta Sándor fiát, ő tehát mint megajándékozott, felelős apja adósságaiért. De azért is követeli a peresített 46.000 pengőt tőle, mert szerinte az ő tevékenysége hozta létre annakidején a házasságot._ Gróf Festetics Sándor védekezésében tagadta a kereset tényállításait. Mint mondotta, a házasságkötésbe nem folyt bele, annak gondolata nem tőle származott. A törvényszék elrendelte gróf Festetics Sándor országgyűlési képviselő eskü alatti kihallgatását, hogy öccse házasságkötésében semmi szerepe nem volt, néhai édesatyjától a megajándékozást olyan időben nyerte, amikor Kenéz Irén követelése még nem állott fenn. A törvényszék Kenéz Irént is esküre bocsátotta, majd elutasította keresetével. Az indokolás szerint ifjabb gróf Festetics Andornak nem volt normális erkölcsi érzéke, így közelfekszik a feltevés, hogy amikor házasság által kívánta büntető következményekkel járó adósságait rendezni, akkor bátyjának, Sándornak a nevét is felhasználta.
Sándor,
Pesti Hírlap - 1911. október 10.
(Házasság.) Fényes főúri esküvő színhelye volt hétfőn délelőtt az Egyetem-utcai gróf Károlyi-palota. A magyar arisztokrácia legkiválóbb családjai már a kora délelőtti órákban szinpompás díszruhában gyűltek egybe, hogy tanúi legyenek Károlyi Juliette grófnő és gróf Festetics Sándor nászának. Délelőtt tizenegy órakor vezette oltárhoz dr. gróf Festetics Sándor császári és királyi kamarás, hadnagy ő felsége lovastestőrszázadában, tolnai gróf Festetics Andor volt földmivelésügyi miniszter és neje, verőcei gróf Pejacsevich Lenke cs. és kir. palotahölgy fia, Károlyi Júlia grófnőt, (Károlyi Mihály nővére - SZA) néhai nagykárolyi gróf Károlyi Gyula valóságos belső titkos tanácsos és kamarás és erdődi Pálffy Geraldine grófnő, cs. és kir. palotahölgy leányát. A hölgyek díszes öltözékekben, melyeken a régi családi ékszer diszlett, az urak magyar díszruhában s részben katonai egyenruhában jelentek meg; a megjelentek közt ott voltak a legelőkelőbb főúri családok fejei és tagjai.
Andor gróf idősebb fia sem mindennapi életet élt. Jogot tanult, majd a külügyben diplomataként dolgozott, autót vezetett, repült. 1918 december 29.-1919 január 19. között sógorának gróf Károlyi Mihálynak kormányában hadügyminiszter. Ennél vérzivatarosabb és gyászosabb időszak soha nem volt Magyarország történetében, beleértve Muhit és Mohácsot is. Az I. Világháborúba a monarchia nemzetiségi politikusainak tevőleges hozzájárulásával belekényszerített hazánk az egyértelmű túlerőnek köszönhetően súlyos vereséget szenvedett. Az Őszirózsás forradalom utolsó napján ’18 október 31-én megölik Tisza Istvánt, aki még talán menteni tudta volna a menthetőt. November 3-án lemond IV. Károly az utolsó magyar király. ’19 március 20-án Vix átadja hírhedt jegyzékét, melyet Károlyi miniszterelnöke Berinkey nem fogadhatott el, de elutasítani sem tudta. Kun Béláék Károlyi helyett kihírdették annak lemondását a „proletáriátus javára”, s másnap március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Wilson elnök elve írott malaszt maradt, s 1920 június 4-én a világtörténelem legszégyenteljesebb békediktátumát kaptuk ajándékba. Ezt a korszakot átélni, megélni testközelből bárkit megviselne. Neveltetése, az átélt sokk egyre jobban radikalizálta Sándor grófot, s lett 1933-ban a magyar Nemzeti Szocialista párt vezére 1938-ig. Ekkor elveszti országgyűlési mandátumát és visszavonul gazdálkodni. Későn, csak 1944-ben hívják be katonának, repülős őrnagyként került fogságba Ausztriában, ’45 tavaszán. 1946 tavaszán hazajön, jelentkezik a Belügyminisztériumban. A Népbíróság 3 év hat hónapra ítéli. Azért ilyen szokatlanul kevésre, szólt az indoklás, mert ’39-től már nem politizált és idős korát is figyelembe vették. ’49 őszén szabadul és alkalmi munkákból él. Két fia és lánya külföldön élnek. Rendszerellenes tevékenység vádjával 1950-ben Kistarcsára internálták a „biztonság” kedvéért. 1956 őszén, egy jó hónappal a forradalom előtt hunyt el Balatonrendesen. SZA
gróf Festetics Sándor
Pesti Napló - 1936. november 24.
Eltemették gróf Festetics Andornét. Vasárnap temették el néhai gróf Festetics Andor földművelési miniszter feleségét, akiben gróf Festetics Sándor képviselő anyját gyászolja. Gróf Festetics Andornét a dégi kastély sírboltjában temették el.
Fejér Megyei Hírlap - 2008. július 16.
A dégi erdőben, egy mesterséges dombon, patakokkal övezve található a Festetics grófok sírhelye. Verebics Géza a Festetics Antal Alapítvány nevében hívta fel a figyelmünket Festetics Antalra (1764-1853), aki felépítette hazánk egyik legimpozánsabb, Pollack Mihály által tervezett klasszicista kastélyát, s Festetics Andorra (1843- 1930), aki földművelődésügyi miniszter, s Festetics Sándorra (1882-1956), aki hadügyminiszter volt. Festetics Sándor és felesége nem hagyta el az országot, Balatonrendesen temették el őket. Olaszországban élő unokájuk tette lehetővé, hogy az utolsó dégi gróf hamvai ősei sírkertjébe kerülhessenek.” Memento mori
Sajnos azóta Festetics László elhunyt és megszűnt az alapítvány, de Verebics Géza töretlenül szolgálja az ügyet. SZA
Gróf Festetics Andornak nem volt könnyű élete, szerencsés helyre születése ellenére sem. Minden jószándéka ellenére, üzleti, közéleti és családi élete, tele volt megpróbáltatással. Minisztersége folyamatos bizonyítási kényszerben zajlott, mivel folyamatosan támadták. Ebben a feszült légkörben nem tudta kifutni pályáját, nem érhette el azt a biztonsági rutint hivatalában, mely személyes intelligenciájával, nagylelkűségével párosulva, hatékonyan tudta volna segíteni hazánk mezőgazdaságát. „Mátyás királykodása” érdekes és jellemző színfolt életében, mely sokkal közelebb hozza személyiségét hozzánk. Nem sok miniszterről tudunk, aki inkognitót öltve, megpróbál tényleges tapasztalatokat szerezni a valóságos életben, vállalva a leleplezés kockázatát is. Biztosat állítani nem lehet, de vélelmezem a tudósításokból, hogy üzleti tevékenységét nem a nyereség vágy, hanem az örökölt vagyon megtartása az öröklött hitbizományi kötelességének való megfelelés hajtotta. Üzletfelei, pedig kihasználták ebbéli tapasztalatlanságát, talán naívitását is. Természetesen ez egy elfogult vélemény, de talán nem érdemtelenül. Felesége Pejacsevich Lenke grófnő tüdőbetegségben szenvedett, s neki építették a dégi kastélyparkban a hírneves hollandi házat. Melynek földszintjén istálló volt, melyben az ammónia párolgása a kor hite szerint kedvező hatást fejt ki -e betegségre. Fiai élték az aranyifjak életét, mely helyzetükben érthető, egy bizonyos szintig és korig, de ifjabb Andor / Szelestén született/ életvitele túllőtt a jóízlés határán, s nem könnyítette meg idősebb Andor életét. A hírek alapján mentális betegségben szenvedett, de ennek fokát nem ismerhetjük. Sándor életpályája is rendhagyó és finoman szólva is megosztó. Úgy gondolom gróf Festetics Andor életének nyugalmas szigete Szeleste volt, ahol vadászott barátaival, ahol megpihent családjával és ahol a mi nagy örömünkre létrehozta a máig díszlő Szelestei Arborétumot. Amikor a kastélyban járunk, sétálunk a teraszokon, vagy 150 éves fák árnyékában pihenünk, gondoljunk szeretettel egy jó száz évvel ezelőtt élt emberre, aki elvetette a magokat -e számunkra legkedvesebb földbe.
Nem tartozik szorosan tárgyunkhoz, de a névazonosság és a szinte egyazon időszakban leélt élet okán röviden megemlékezem a Nemzeti Színház egykori igazgatójáról gróf Festetics Andorról a család egy másik ágának fiáról. Paradoxon, de nem volt könnyű ilyen névvel élni, sem közéleti, sem művészi pályán, mert mindenhol meg kellett küzdeni azzal az előítélettel, hogy csak a származás okán ért, jutott el oda, ahova került. Hozzá kell tennem, ez sokszor így is volt, de messze nem mindig. Általánosítani lehet a nagyszámok törvénye alapján, de megítélni mindig, mindenkit egyénileg, saját teljesítménye szerint szabad!
1900. május 8.
Lakoma gróf Festetics Andor tiszteletére. Gróf Festetics Andor, a Nemzeti Szinház volt igazgatója tiszteletére búcsulakomát rendeznek a színház tagjai s a gróf tisztelői abból az alkalomból, hogy Festetics megvált a szinház vezetésétől. A lakoma csütörtökön este tiz órakor lesz a Royal» szállóban. Egy teríték ára 3 frt. A részvételi jegyek a Nemzeti Szinház titkári hivatalában válthatók.
Ujság - 1929. március 27.
Festetics Andor gróf meghalt A régi színházi világnak egyik legmarkánsabb alakja költözött el az életből. A nemesszivü Festetics Andor gróf, aki esztendőkön át volt igazgatója a budapesti Nemzeti Színháznak, hetvenegyesztendős korában dunaharaszti villájában meghalt. Festetics Andor grófnak emlékezetes szerepe volt a XIX. század színházi életében. Szakított családi tradícióival, alighogy befejezte tanulmányait, ahelyett, hogy politizált volna, vagy a diplomáciai pályára készült volna, belépett színésznek. Tolnay Andor néven leszerződött a kolozsvári színházhoz, ahol négy esztendőn át bonvivant és szalonszinész szerepeket játszott. Négyesztendei vidéki szinészkedés után, 1887-,ben, a Nemzeti Színház tagja lett, de rövidesen búcsút mondott a színpadnak és az öltözőt az első emeleti titkári szobával cserélte fel. A titkári szobát már csak egy ajtó választotta el az igazgatói szobától és Paulai Ede halála után, 1894-ben, Nopcsa intendáns Festetics Andor gróf előtt kinyitotta ezt az ajtót. Hat esztendőn át volt igazgatója a színháznak, akkor azután megvált állásától és a vidéki színészet országos felügyelője lelt. Egészen nyugalomba vonulásáig állt őrt ezen a poszton és akkor, mint a Nemzeti Színház örökös tagja, visszavonult Dunaharasztiba. Festetics Andor grófnak felesége is színésznő volt, a bűbájos Dömjén Rózsa, akit még kolozsvári bonvivant korában vett nőül. Festetics Andor gróf azonban nemcsak mint színész és igazgató működött, fordított is és mint iró is jelentékeny sikereket aratott. A Nemzeti Színházban háromfelvonásos vigjátéka és egy egyfelvonásosa került színre, ezenkívül igen sok darabot fordított. Festetics Andor grófot Dunaharasztin levő villájában ravatalozták fel, ott is temetik el szerdán délután a családi sírboltba. A Nemzeti Színház volt igazgatója, színésze, szerzője és fordítója temetésén népes küldöttséggel képviselteti magát.
gróf Festetics Andor színész, igazgató
Baich Mihályt a virágok báróját jó helyre vitte a gólya, de sajnos tüdőbetegsége, majd bátyja, Péter tragikus halála, erősen beárnyékolta mindennapjait. A kommunista hatalomátvétel után, már nem találta helyét, s a kilátástalanság, szeretett parkjának elhanyagolt állapota tragédiába torkollott 1955-ben. Felmenői finoman szólva is regénybe illő életpályákat futottak be, melynek érdekessége és rendkívülisége mellett nem tudok elmenni. Így kicsit részletesebben is ismertetem, melynek tanulsága, hogy erős akarattal, született tehetséggel jókor lenni jóhelyen attitüddel és gátlás mentesen, mindent el lehet érni. Ha valaki nem születik patinás helyre ezekre a tulajdonságokra szükség van. Kisebb sikereket el lehet érni mások érdekeinek sértése nélkül, de semmiből tetőre jutni nem lehet. Meg fogják érteni a későbbiekben, miért jegyeztem ezt meg.
A család első ismert őse Baich (ejtsd:Bajcs) János kereskedő mitrovicai, (melyet mi Szávaszentdemeternek hívunk, a rómaiak pedig Sirmiumnak hívták) kereskedő. János rátermett kereskedőként növelte vagyonát, s igazán nagyot lépnie az utolsó török-Habsburg háborúban 1787-1791 között sikerült. Általában mi az 1699-es karlóci békével lezárjuk a török hódoltság korát, de Délvidék, a Balkán a XX. századig „élvezhette” hatalmukat. A hadsereg beszállítójának lenni minden időben gazdasági jolly-joker volt, hiszen nagy tételben és kevésbé igényes árut lehetett eladni, igaz nagy kockázattal, de ha sikerült busás haszonnal. János a nélkülözhetetlen sót szállította Szabács ostromlóinak a híres belgrádi, vagy magyar nevén nándorfehérvári ostrom idején saját áruszállító hajóit is Laudon tábornok rendelkezésére bocsátotta 1789 szeptemberében. Az ostrom sikeres volt, de 1792-ben II. Lipót kénytelen volt visszaadni a török szultánnak a várat, az éppen aktuális nemzetközi hintapolitika okán. Mindenesetre János ezen érdemeiért, melyet a kalapos király idejében szerzett, annak fiától Lipóttól nemességet kapott. Baich Tódor 1832-ben megvásárolta a kamarától Varadiát, melyről előnevét veszi a család. 1920-tól Romániához tartozik, s ma kb. 800 lakosa van. Tódor még nagyobb tette, hogy feleségül vette Obrenovics Petria szerb hercegnőt, Milos szerb fejedelem lányát, Mihály szerb fejedelem húgát. Az Obrenovics dinasztiáról későbbiekben bővebben írok, mert karrier történetük külön könyvet érdemelne. Tódor 1857-ben osztrák nemességet kap. Fia Atanáz, korán meghal, de másik fia Milos pártfogásába veszi unokaöccseit, Atanáz fiait, Milánt és Ivánt, s országgyűlési képviselőként, velük együtt 1891-ben magyar bárói rangra emeli Ferenc József magyar király. Milán fiai, Péter 1886 és írásunk főhőse Mihály 1889-ben születtek Lugoskisfalun, Temesvár és Vajdahunyad között. Előző fejezetünkből ismert, hogy gróf Festetics Andor 1898-ban csődöt kért maga ellen, s hogy adósságait kiegyenlíthesse, meg kellett válnia birtokai egy részétől köztük Hitbizományi birtokától Szelestétől, ahol fia ifjabb Andor született. 1906-ban kapja meg a királyi engedélyt a lekötött birtok eladására, s az alig nagykorú huszonegy éves báró, Baich Mihály 1910-ben vásárolja azt meg, s él itt 1955-ben bekövetkezett haláláig.
Innen folytatjuk, de most egy kis közjátékkal a fentebb említett Obrenovics dinasztiával, mert történetük azon kívül, hogy meseszerű, rendkívül tanulságos is. A történelem folyamán a társadalom fejlődés útján a XIX. századig egy ország, nemzet élén a piramis tetején egy személy állt, hívták fejedelemnek, királynak, császárnak, fáraónak, szultánnak stb, de mind egyet jelentett. Több fokozata volt, az abszolitisztikus egyeduralomtól az alkotmányos királyságig, s ma már gyakorlatilag formális hatalom nélkül, egy nemzet együvé tartozását, folytonosságát szimbolizálja- e legmagasabb cím. A dinasztiák azért és úgy jöttek létre, hogy ne legyen minden váltásnál polgárháború, hanem békés átmenet, legalábbis az alattvalók oldaláról, az uralkodók szempontjából, pedig nyilvánvalóan családi érdekből. A jogcímet az ősiség adta, ezért a régi dinasztiák egyre belterjesebbé váltak. Az ismert történelemben kivételes esetben egy-két generáción belül is el lehetett jutni a köznemességből, akár a hercegi rangig is is, de a királyság az Isten kegyelméből való felkentség külön kategória. Alulról a csúcsra, csak rendkívüli időkben van lehetőség felérni és itt vissza kell térnünk a török megszálláshoz, mely ellen a szerbek első ízben 1804-ben keltek fel Petrovics Gyorgye Karagyorgye egy szegény családból való hazafi vezetésével. A felkelés orosz segítséggel 1813-ig tartott a törökök győzelme után Karagyorgye Ausztriába menekült. 1815-ben kitört a II. Szerb felkelés, melynek vezetője Milos Obrenovics, (nevelőapja nevét veszi fel, eredetileg Teodorovics) egy földműves család sarja, aki az első felkelésben vajdai címig jutott. A törököktől többször kikapott, de a szívós küzdelem meghozta gyümölcsét. A törökkel megegyezve elnyerte a szultán kegyét, akitől korlátozott autonómiát és örökös hercegi rangot harcolt ki. Riválisát a hazatérő Karagyorgyét megölette, s 1817-1839 Szerbia fejedelmeként uralkodott. Erőszakos uralmát megunva a nép felkelt ellene és fia I. Milán számára lemondott, majd száműzetésbe vonult. Milán pár hét múlva elhunyt, s másik fia Mihály Obrenovics lett a fejedelem (Baich Tódor feleségének testvére - SZA). Három év múlva 1842-ben felkelés tör ki a 19 éves Mihály ellen, száműzetésbe küldik, s a parlament fejedelemmé választja a meggyilkolt Karagyorgyevics fiát Sándort. 1858-ig uralkodik, amikor lemondatják. Ekkor visszatért az öreg Obrenovics Milos és 1860-ig haláláig uralkodott. Majd ismét a fia Mihály követte (felesége gróf Hunyady Júlia, Baich Tódor sógornője), akit 1868-ban gyilkolnak meg. Utódja unokatestvére I. Milán 1882-ig Szerbia fejedelme, majd 1882-ben osztrák támogatással királlyá koronáztatta magát. 1889-ben lemondott fia javára, aki I. Sándor néven lett Szerbia királya. A 13 éves gyermek helyett régenstanács kormányzott, de 17 évesen önállósította magát. Hazahívta Párizsban élő atyját, s kinevezte a hadsereg fővezérének, aki ellen 1899-ben sikertelen merényletet követtek el. Sándor 1900-ban 24 éves korában feleségül vette édesanyja volt udvarhölgyét egy cseh mérnök özvegyét a nála kilenc évvel idősebb Draga Masint. Az egyre önkényesebben uralkodót Sándort és feleségét 1903 június 11-én összeesküvők felkoncolták és kihajították az erkélyen keresztül. 1903 június 15-én, az ’58-ban lemondott Karagyorgyevics Sándor fiát I. Pétert választották királyuknak. 1883-ban dinasztikus okból feleségül vette Zorka Montanegrói hercegnőt, aki ötödik gyermeke szülése közben hunyt el ’90-ben. Péterről az a hír járta, nemcsak a közéletben, de magánéletében is brutális volt. 1921-ig uralkodott, de betegsége miatt a hatalmat 1914 július 5-én átadta fiának. Gavrilo Princip június 18-án gyilkolta meg Ferenc Ferdinánd trónörököst, július 28-án üzent hadat a Monarchia. A szerb-horvát-szlovén egyesülés 1918 december 1-én jött létre (azon a napon amikor kikiáltották Gyulafehérváron Nagy Romániát) I. Sándor 1922-ben feleségül vette Mária román hercegnőt, (apja Ferdinánd román király a német Hohenzollern ház tagja) így utódai bekerültek abba a nagy halmazba, melyet Viktória királynő „minden uralkodó” nagyanyja uralt. (Érdekesség, hogy a mindkét világháborúban vesztes Németország „sarjai” gyakorlatilag valamennyi európai királyi ház ősei. Az angol Windsdor családon át az orosz cári családig. -SZA) Sándor adta államának a Jugoszlávia nevet. 1934-ben egy franciaországi útján az egybegyúrt államot ellenző terroristák meggyilkolják. Fia II. Péter az utolsó Jugoszláv király 11 évesen kerül trónra, s névlegesen 1945-ig uralkodik. Utána, mint tudjuk Tito „ül fel a trónra”. II. Péter fia Sándor 1945-ben születik és 2001-ben tér haza Szerbiába, ahol rezidenciáit visszakapja, de befolyását nem. A Karagyorgyevics család számos tagja él ma is. Harcos, majd vetélytársuk az Obrenovicsok a fáma szerint 2002-ben kihaltak, vagy láthatatlanok.
Milos Obrenovics szerb fejedelem
E- kis kitérő után térjünk vissza a Baichokhoz, közülük is Mihályhoz, Milos (Obrenovics) szerb fejedelem ükunokájához. A fenti kitérő, amellett, hogy informális, azért is fontos, mert a Baich család társadalmi felmelkedésének egyik záloga rejlik benne. A család a kereskedelemből gazdakszik meg, nem véletlenül házasodhat Tódor, hercegnővel, mely annak fényében is kiemelkedő lépés, ha tudjuk, hogy a hercegnő fensége sem régi keletű. Biztosan nem véletlen, hogy a hercegnő elsőszülött fiát nagyapjáról Milosról nevezik el, s hogy Milos, nagybátyjáról, Mihály szerb fejedelemről nevezi el elsőszülött fiát. aki sajnos nagyon fiatalon 23 évesen hunyt el. Unokaöccsének Milánnak a fiát is Mihálynak keresztelik az ortodox, vagy a magyar köznyelvben meghonosodott, görögkeleti vallás szerint. Vele meg is érkeztünk Szelestére, mert 1910 után Őt nevezik a helyiek a virágok bárójának. A család messze délről származik, s tagjai annak a sokszázezer délvidékinek, akik a több, mint fél évezredes török iga alól, hazánkba húzódtak fel, s itt teremtettek maguknak új életet, s kettős identitást.
Először szóljunk röviden az idősebb testvérről báró Baich Péterről.
Azt hiszem kijelenthető, hogy az arisztokrata családok minden generációjában, van legalább egy olyan utód, aki kiélvezi a végletekig a helyzeti előnyéből adódó lehetőségeket. Lehet ezt szerethető, elegáns, másokat nem sértő, legfeljebb irigységet fakasztó módon, de lehet irritáló, a semmit létre nem hozó, de mindent elpazarló és másokat megalázó attitüddel is. A megismert életrajzi töredékek alapján úgy gondolom a Baich családban az idősebb testvér Péter az első kategóriába tartozott, ő volt a snájdig huszártiszt „egy XX. századi ördöglovas, aki két végén égette a gyertyát. Öccse Mihály, talán tüdőbetegsége okán is a visszahúzódó, céljai felé megfontolva haladó mágnás archeotipusa.
Székely Napló - 1910. október 20.
Baleset a lóversenyen. Kolozsvárról írják nekünk utólag a most befejeződött zsuki lóversenyek egy epizódját: […] A zsibói istálló (Wesselényi istálló – SZA) két telivérje kezdettől fogva fölényesen vezetett, csak közvetlenül a finis előtt kezdett veszedelmesen előretörni Bethlen István gróf Tulipánja. A hatalmas iramban lovasa ki is törte az egyik jelzőzászlót, de ezért Eszterházy gróf könnyen nyert az Astával, közel négyszeres pénzt juttatva híveinek. Mikor az urlovasok leszállottak a nyeregből, akkor kezdett a Tulipán ismert nevű lovasa: báró Baich Péter panaszkodni, hogy megütötte a karját. Ő maga is alig vette komolyan, mikor a jelzőzászlónak nekivágódott, érzett ugyan fájdalmat a jobb karjában, de átvette a gyeplőt bal kézbe s a jobbal ostorozta a lovat egész célig. A mázsálóban állapították meg aztán az orvosok és mentők, hogy bizony egy kicsit — eltörte a karját a báró. A szomorú hir villámgyorsan elterjedt a turfon. Báró Baichot a Tulipán tulajdonosa, Bethlen István gróf automobilon bekísérte a sebészeti klinikára, a hol Hevesi tanár és Steiner tanársegéd gipszkötést tettek az eltört alkarra
Somogyi Hírlap - 1911. február 11.
Huszárbravúr. Lóháton az emeletre, egy csésze teáért. Báró Baich Péter nem ismer akadályt.
A fiatal Baich Péter bárót sokan ismerik Somogybán. Gyakran megfordul vármegyénkben, ahol szívesen látott vendége szokott lenni a somogyi mágnásoknak, kikkel majdnem valamennyivel rokonságban van. Most egy érdekes huszárstiklit olvasunk felőle. Ezidőszerint a nagyváradi huszároknál szolgál és a helyi lap a következőket írja felőle : Báró Baich Péter nevéhez nem egy legendás huszárbravur emléke fűződik. A délceg, fiatal huszártiszt egyike a hadsereg legkiválóbb urlovasainak, aki nevezetes versenyeken ragyogó diadalokat aratott, Egyik legpompásabb és kétségkívül legkedvesebb lovasbravurja azonban nem a turfon játszódott le, hanem azon a kis akadályversenyen, amit tegnap a maga mulatságára rendezett. Baich báró fárasztó gyakorlatról érkezett a századával. A huszárok fázlódva ügettek a Rákóczi-uton, a lovak fehér párát fújtak a hidegben. Mikor a szakasz a Bémer-térre ért, a báró leugrott a lováról s benyitott a Royal kávéházba. A kávéház mint rendesen, zsúfolva volt. Sehol egy hely, ahol egy csésze forró theát ki lehetne hörpinteni. A hadnagy kedvetlenül fordult vissza s fölpattant a paripájára, melynek kantárát a legénye tartotta. Mikor a nyeregben ült, fordított egyet a táltos fején. A terraszon át a kávéház kapujához lovagolt, aztán ficánkoló paripája hátán fölléptetett a lépcsőkön az emeletre. Bekopogtatott az irodába. A Royal tulajdonosai Palotai Ármánd és Schwartz Béla dolgoztak ott. A kopogtatásra kinyílt az ajtó s az irodába nagyokat nyerítve farolt be lovasával a paripa. A hadnagy mosolyogva szalutált: — Bocsássanak meg az urak. A vizit kissé szokatlan. De lent a kávéházban nincs hely. Szíveskedjenek egy csésze theát hozatni. Csöngettek. Jött a pincér. Hozta a párolgó theát. A báró fizetett, köszönt s lelovagolt a lépcsőkön. És most már vígan, galoppban vágtatott százada után a kaszárnyába.
Az Újság - 1911. június 7. Vilmos huszárok
— A német császár ezrede. Nagyváradról jelentik: Vilmos császárnak Baich Péter báróhoz a hadseregi akadályverseny győzelme alkalmából küldött táviratát ma napiparancsban hirdették ki a nagyváradi huszárosztály előtt. A távirat igy hangzik: »Éppen most hallom, hogy báró Baich hadnagy, a hadseregi akadályversenyen ő felsége Ferencz József császár és király tiszteletdijáért elsőnek érkezett be. Ezredemnek és snájdig lovasának a fényes győzelemhez különös szerencsekivánataimat nyilvánítom. I. Vilmos rex«
Világ - 1914. május 23.
— Verseny a gyorsvonattal. Több nagyváradi huszártiszt fogadást kötött, hogy automobilon fél-’ órával hamarább ér Budapestre, mint a gyorsvonat.: Tegnap reggel báró Baich Péter főhadnagy autóján; indult útjára a társaság: Zsilinszky István főhadnagy, Márkus Imre hadnagy és Orosz Endre zászlós.: Az autót báró Baich vezette. A Nagyváradról reggel 8 óra 35 perckor induló gyorsvonattal keltek versenyre. Püspökladányig együtt haladtak a vonattal; itt az autót egy kis baleset érte: a gumi kipukkadt. Gyorsan kireparálták a hibát és már Karczagon utolérték a vonatot, melynek utasai izgatott érdeklődéssel figyelték a versenyt; a kocsikból kendőkkel integettek, az étkezőben megakadt a szolgálat, a pincérek a kupé ajtajában állottak. Minden állomáson megvárták a veszteglő gyorsvonatot, azután 90 kilométeres sebességgel rohantak tovább, mindig a vonat mellett az országúton. Közben két szegény kutyái agyongázoltak, de a fogadást megnyerték a váradi huszárok, akik 33 perccel, előbb érkeztek meg a budapesti pályaudvarra, mint a gyorsvonat.
báró Baich Péter főhadnagy Nagyváradon 1912-ben
Egyetértés - 1919. december 2.
Százmilliós vagyon ura önkezével vetett véget életének.
A háború előtt Debreczenben állomásozott Vilmos huszárezred egyik legnépszerűbbbb tisztje, a magyar mágnásvilágnak egyik legkedveltebb alakja volt báró Baich Péter főhadnagy. Nagyváradról tegnap azt a hirt kaptuk, hogy báró Baich Péter pestmegyei birtokán öngyilkosságot követett el, szivén lőtte magát és nyomban meghalt. Az öngyilkosság előzményeiről és részleteiről nincs semmi adat, de a népszerű főhadnagy tragédiájának a hirét megerősítette Csapó huszárfőhadnagy is, ki H. E. Sates amerikai ezredes kíséretében Nagyváradra érkezett. Báró Baich Pétert a leggazdagabb, legderüsebb életkedvü viveurnek ismerték. A Bácskában és Bánátban közel százmillió korona értékű földbirtoknak volt irigyelt boldog tulajdonosa, aki előkelő körökben a legnemesebb életmüvészettel tudta felhasználni vagyonát. Becézett alakja volt a főúri szocietásnak, ünnepelt és sokszor győztes hőse a versenypályáknak. A mi örömet, boldogságot, szépséget nyújthat az élet egy fiatalembernek, azt fenékig üríthette és ürítette is a végzet különös kegyelméből báró Baich Péter és ép ezért megfejthetetlen problema mindenki előtt, hogy mi bírhatta rá az öngyilkosságra. A forradalom kitörése után báró Baich Péter a jugoszlávok által elfoglalt délvidéki birtokára utazott és onnan csak a szovjetkormány bukása után tért vissza Budapestre, ahol gyöngéd érzelmek fűzték egy Hoffmann Miczi nevű fiatal urilányhoz, aki a művészi pályára lépett. Általában úgy tudták és báró Baich Péter maga is megerősítette a hirt, hogy a gyönyörű fiatal művésznőt feleségűi fogja venni. És tekintettel arra, hogy szülei meghaltak és ő volt egyetlen dúsgazdag örökösük, szerelmi házasságának sem volt semmi akadálya. Ezek szerint teljesen megfejthetetlen, hogy mi bírta rá báró Baich Pétert az öngyilkosságra. Vasárnap temették el nagy részvét mellett. Temetésén nagy számmal vettek részt a magyar főurak és egykori huszárbajtársai.
Egyetértés - 1920. február 4.
Miért lett öngyilkos? — Egy színésznő hálójában. Néhány héttel ezelőtt óriási szenzációt keltett báró Baich Péter huszárszázados, a volt debreceni előkelő élet nagyszerű alakjának öngyilkossága […] Hoffmann Mici Budapesten előbb menyasszonya lett egy főhadnagynak, akit azonban közvetlenül az esküvő előtt otthagyott és egy jónevü iró protekciója segítségével a Vígszínházhoz szerződött. Színi iskolát persze nem végzett, a szinház igazgatói „kirakat nőnek“ leszerzödtettek. Olyan „művésznő“ -nek, aki nem a szerepekkel, hanem a szépségével vonz. A színháznál először Csortos Gyulát szédítette meg, de mikor az kegyekért könyörgött, kiutasította. Más kellett a nagystílű nőnek, gazdagabb, jobb nevű. És jött báró Baich Péter. A nagyváradi kis Hoffmann— Palma Mici Budapest legelőkelőbb hölgye lett, a legdrágább ruhákkal, királyi ékszerekkel halmozta el a huszárkapitany, aki most az egyszer véglegesen és halálosan került a hálóba […] Kivitte Pálma Micit a Pesthez közel levő imreházi birtok kastélyába és ott élt vele hónapokon keresztül. A kastélyt a leány nevére is íratta. Rövidesen azonban bekövetkezett, amit az iró mondott. A forróvérű, kalandos szerető megunta az egyedüllétet: es magát a bárót is és — szakitott vele. Egyszerűen kidobta. […] A fess, gáláns huszárkapitány pedig, mikor látta, hogy az egyetlen komolyan vett nő őt nem veszi komolyan és a dob is meg perdült az ősi birtok felett — agyonlőtte magát. Hoffmann Mici pedig kacagva él tovább és teszi tönkre a többi gazdag, úri bolondot.
Magyarság - 1928. május 20. Krúdy Gyula írásának részlete
Cigányos, betyáros, délvidékies, uriasan hanyag magatartásu gavallér volt Péter báró, ahogyan ezidőtájt a huszárfőhadnagyokat Magyarországon álmaikban és gyakran a valóságban is láttuk. „Ördöngősen szép gyerek volt“, — mondják most emlékezetére azok a megmaradott hölgyek, akiknek tiszteletére valaha a siófoki parkban virágos-ágyakat ugratott hires paripáján; „azóta se nyitottak ki annyi pezsgős palackot Nagyváradon, mint mikor Péter báró az egész hetivásárt megvendégelte jókedvében“, — emlegetik manapság ezt az elmúlt uraságot öreg cigányok és még öregebb pincérek, akik tudvalévőleg soha sem vesznek, ki a világból, — még a háborúban sem felejtették régi uraikat. „Soha ilyen kedves cimboránk nem lesz életünkben!“ — merengenek el a múlt időkön azok a régebbi gavallérok, akik mostani emlékezetük szerint egyebet sem tettek a régi Magyarországon, mint egyik mulatságból a másikba jártak, […](Pedig bizonyosan csináltak egyebet is a folytonos mulatozásnál, csak éppen a vigalomra legjobb emlékezni a múlt időkből; a bajok, szomorúságok csak hervadjanak.) Ha Baich Péter báró élne; ő igazat adhatna a régi mulatságokra emlékező gavalléroknak, — Baich Péter valóban átmulatta életét, néha csendesebben, néha duhajabban, olykor megszámlálhatatlan pajtás társaságában, máskor csak egy cigányprímással, — de a cigánybanda legtöbbször a szomszéd szobában muzsikált akkor is, amikor a hetedik huszárezredbeli főhadnagy valamely kevéskét szundikált kemény katonaágyán, hogy véglegesen ne maradjon adósa az álomnak. […] Sőt még á világháborúból is épen került haza, pedig vakmerőség dolgában versenyzett kebelbarátjával: Esterházy Pállal, aki addig járt piros huszársapkában az ellenség előtt, amig a sok golyó közül egyik homlokon találta (Koporsója és harctéri fejfája a Gannai Esterházy mauzóleumban látható) SZA). Ezek az elmúlt urak nemcsak a mulatságban találták meg virtusaikat, hanem odakint a harctéren is, hogy a legendák tovább szövődjenek körülöttük. Négy és fél esztendeig kereste a halált Péter báró a harctéren és nem találta meg. Gyötrelmes szerelme egy ismert pesti kisasszony iránt azonban ezen idő alatt sem múlott el. Ki volt a feledhetetlen kisasszony? Ez nem tartozik voltaképen a történethez. Volt . . . és Péter báró reménytelenül szerelmes volt belé. Regényhős módjára végezte életét. Nem anyagi gondok, nem testi bajok adták kezébe a harctéri revolvert imreházi kastélyában. Hanem a nem viszonzott szerelem. Egy reggelen átlőtt szívvel találták ágyában az uj cigánybárót, legendák hősét, meg nem irt virtusok, manapság szinte elképzelhetetlen kalandok hősét. Egyszer, ha nagyon eltávolodik az idő: talán nem is hiszik el többé, hogy ilyen urak is voltak Magyarországon.
Lovassport
«néhai báró Baich Péter féle tiszteletdíj győztesei: 1931-ben: dr. Keznek Jenő, 1932-ben: Ján Miklós
Hát dióhéjban ennyit az idősebb Baich testvérről, akiről Krúdy Gyula nosztalgiával emlékezett. Biztos sokan mondják, micsoda léhűtő volt, míg mások robotoltak ő két kézzel szórta az örökségét, amelyért nem dolgozott meg. Igazuk is van ezeknek a hangoknak, de Krúdynak is igaza lehetett, mikor azt írja:
Soha ilyen kedves cimboránk nem lesz életünkben
Jöjjön igazi főszereplőnk az ifjabbik Baich, Mihály. Minden főrend életében kiemelkedő jelentőségű felmenőinek ismerete és tettei, de egy nem túl régmúltra visszatekintő családnál, illetve egy fejedelemi, királyi házzal való kapcsolódás okán, még fajsúlyosabbá teszi az elődök markáns jelenlétét a mindennapokban. Ennek tükrében többet foglalkozom az erről szóló beszámolókkal.
Vasárnapi Újság - 1890. 36. szám
—„ Varadiai báró BAICH MIHÁLY, Baich Milos alig 23 éves fia, a mult hó 29-én, Gleichenbergben, s Varadián a családi sírboltban temették.” (Mihály édesapjának Milánnak unokatestvére – SZA)
Varadiai Baich kastély
Budapesti Hírlap - 1895. december 12.
Uj magyar bárók. Budapest, dec. 11. A magyar mágnások státusa ismét megszaporodott. A milleniumi év előestéjén a magyar törvényhozásnak születési jogon való tagjaivá emelt a hivatalos lap mai számában közölt királyi kézirat két érdemes családot: a Baich báró és az Inkey familiákat. Az uj bárók kinevezéséről szóló királyi kéziratok így hangzanak : Magyar minisztertanácsom előterjesztésére varadiai báró Baich Milosnak és törvényes fiutódainak az 1885. VII. törvénycikk 2. §. c) pontja értelmében az örökös főrendiházi tagság jogát adományozom, és ezen örökös főrendiházi tagsági jogot unokaöcscseire, varadiai báró Baich Milánra (fiai Péter és Mihály – SZA) és varadiai báró Baich Ivánra, (gyermektelen -SZA) valamint ezek törvényes fiutódaira is kiterjesztem. Kelt Bécsben, 1895. évi november hó 17-ón. Ferenc József, s. k. B . B á n ffy s. k […] A Baich-család szerb eredetű, de már száz éves a magyar nemessége. A múlt század végén Baich János, a kit Cservenkovitznak is hívtak, birtokos és kereskedő volt Mitrovicán s az 1789—90-ki utolsó török háborúskodásban Szerzette azokat az érdemeket, a melyek jutalmazásául II. Lipót király 1791. jul. 25-én kelt kéziratával a szerb kereskedőnek a magyar nemességet adta. A családnak a bárói rangot Baich Milos, a moravicai kerület országgyűlési képviselője szerezte meg, a ki 1822-ben született Zimonyban s Pápán, Sopronban és Budapesten végezte tanulmányait. Unokája Obrenovics Milos, a szerb dinasztia megalapítójának s fiatalabb éveiben gyakran időzött nagybátyja, Mihály fejedelem udvarában. Mikor Mihály fejedelmet 1868-ban Topcsiderben meggyilkoltá: a fejedelmi vagyonból óriási örökség hárult a Baich-családra is. Az igy vagyonossá lett Baich-család egyik tagja, Milos jótékonyságainak jutalmazásául a másodosztályú vaskorona-rendet s ennek alapján 1881-ben az osztrák báróságot nyerte ő felségétől. Baich Milos br. a magyar politikai életben 1884. óta szerepel, mikor a moravicai kerületben orsz. gy. képviselővé választották. Ez időtől fogva folyton a szabadelvű párt hallgatag tagja. Nagy birtokai vannak Romániában is. 1891-ben kapta a magyar báróságot s ezen a címen nyerte most a főrendiházi tagság jogát, a melyet a király kiterjesztett Baich Milos bárónak az unokatestvéreire is.
Pesti Napló - 1897. szeptember 15.
Báró Baich Milos végrendelete. A milliós örökségek rendes sorsa, hogy a világ sokkal többre becsüli a hagyatékot, s hogy az örökösöket illetőleg a leglehetetlenebb találgatásokba bocsátkoznak az emberek. Néhai báró Baich Milos sem járt különben. Mindennap uj örökösökről szól a hir s legújabban Milán királyt is fölvették az örökösök közé. A Nagy-Becskereken megjelenő Torontál cimü napilap megbízható forrásból a következőkben ismerteti a körülbelül húsz millió forintra rugó végrendelet részleteit: Milán és Iván unokaöcscse életben levő és születendő leányainak egyenkint százezer forintot rendel kifizetni. Baich Milán báró fiának, Péternek hagyja budapesti házát a berendezéssel együtt s a varadiai, markováci és meresinai uradalmakat, versed és két zimonyi házát. A második fiának, Mihálynak a nagyzsámi uradalmat hagyja. […] Azonkívül jut a varadiai görög-keleti templomnak 200 forint, a görög-katolikus templomnak 100 forint, a markováci görög-keleti templomnak 200 forint, a görög-katolikus templomnak 100 forint, a szerb-keleti templomnak 100 forint,, a verseci járási kórházegyesületnek pedig 2000 forint. Gazdatisztjeinek egy évi fizetésüket, a szolgáknak pedig a félévi fizetést rendel kifizetni. Összes ékszereit Péter és Mihály unokaöcscsei kapják. Általános örökösül a Romániában fekvő Birka nevű uradalmak, továbbá az előbb fel nem sorolt és a hagyományok kifizetésé után fennmaradt összes vagyonra két unokaöcscse életbenlévő és születendő fiait rendeli olyképpen, hogy a vagyon egyik fele Milán, másik fele pedig Iván fiait illeti meg. Ha egyik unokaöcscs fiörökösök nélkül halna el, akkor az egész vagyon a másik unokaöcscs fiait illeti. A végrendelet e pontja annyival érdekesebb, mivel báró Baich, a bocsári (torontálmegyei) földbirtokos nős ugyan, de eddig nincsenek gyermekei s igy a húsz milliónyi vagyont valószínűleg Milán báró fiai: Péter és Mihály öröklik. Milán bárónak azonkívül van egy leánya, Johanna. Az egész vagyon értékét ma még nem. ismerik, mert a bíróság még nem készült el a leltározással.
Pesti Napló - 1897. augusztus 22.
Gyászrovat. Báró Baich Milost, a magyar főrendiház tagját, aki a múlt héten hunyt el Ausseeban, s aki Milán szerb exkirálynak nagybátyja volt, mint levelezőnk Írja, az Obrenovics-Baich nemzetség ősi birtokán, a temesmegyei Varadián ma temették el szinte mesébe illő pompával. A családi sírbolt előtt, amely tornyaival és kupolájával fent a hegymagaslaton olyan, mint egy lovagvár, s melyben Baich Milos anyja, Obrenovic fejedelemnő is el van temetve, fenyőgalyakból óriási sátor volt építve s itt végezte Zmejanovits Gábor versed szerb püspök körülbelül negyven esperes segédlete mellett a halott beszentelését, aki 10,000 forintos tiszta ezüstből vert koporsóban nyugodott. A gyászünnepre számos előkelő személyiség s a rokon arisztokrácia majdnem teljes számban eljött Varadiára, köztük Molnár Viktor főispán, a Baich, Tallián, Sztojanovits, Lazarovits , Damaszkin , Malenitza, Jagodits , Bruckenthal, Manasszy családok képviselői. A román birtokokkal együtt mintegy 30 millióra rugó vagyon általános örököse báró Baich Milán két fia.” (Péter és Mihály - SZA)
Magyarország - 1904. január 29.
Egy volt szerb miniszter letartóztatása. A szerb botránykrónika lapjai jóformán egy napon sem maradnak üresen. A legújabb botránynak a hősei Teodorovics Velimir volt belügyminiszter és Petronievics Sándor, néhai Sándor király titkára, Nikita fejedelem rokona. A két ur ellen az államügyész 93.000 és illetőleg 58.000 fran jogtalan elsajátítása miatt emelt vádat. A sikkasztásnak, amelynek elkövetésével Teodorovits Velimirt és társát Vádolják, története a következő: Néhány esztendővel Ezelőtt meghalt Obrenovits Mihálynak törvénytelen fia, akit véletlenül szintén Teodorovicsnak hivtak (az Obrenovicsok eredeti neve -SZA) s aki összes vagyonát végrendeletileg a szerb államra hagyta. Sándor király megtámadta ezt a végrendeletet és háromszázezer frank köteles részt követelt m agának. A király Teodorovics belügyminisztert és Petronievics kabinettitkárt bízta meg képviseletével. Ezek ketten a Sándor király meggyilkolásánál támadt zavarokat arra használták föl, hogy a hagyaték legnagyobb részét elsikkasztották,úgy hogy a jelentékeny vagyon mindössze félmillió frankra olvadt le. A vagyonból egyezség utján Tallián Béla magyar főldmivelésügyi miniszter, akinek felesége rokona az Obrenovicsoknak, ( Baich Mária, Mihály nagynénje, édesapjának Milánnak nővére, Milos fejedelem dédunokája) -SZA) háromszázezer frankot kapott. Magyar, szerb és román ügyvédek perköltség fejében háromszázezer franknál többet kaptak[…]- A volt miniszter csak a minap érkezett vissza Bécsböl, ahol gyógykezeltette magát. Teodorovics a júniusi összeesküvéskor belügyminiszter volt s a katonatisztek őt is halálra ítélték s két revolverlövéssel veszedelmesen megsebesítették. Sebeiből ugyan felgyógyult, de idegbajos lett. Számos hive ártatlannak mondja őt a sikkasztásban s politikai szempontokat lát üldöztetésében.
1907 ELTE Almanach joghallgatók névsora
…Baich Mihály báró
Pesti Hírlap - 1910. január 20.
A Tátra Club házi szánkázó versenye Tátralomnicon. A februári nagy nemzetközi szánkázó verseny előkészítése érdekében nagy tevékenységet folytat a TC Tátralomnicon. A karácsony óta tartó igazi hóban dús téli időjárás lehetővé tette, hogy az uj szánkázópálya a legjobb karba hozható legyen.[…] Az uj pálya első komoly erőpróbáját a Tátra Club házi szánkázó versenye képezte, amely folyó hó 12-én folyt le, nagy érdeklődés közepette[…] A verseny rendezését gróf Széchenyi István, a TC igazgatóságának tagja vezette, akit ebbeli törekvésében a Tátralomnicon időző aristokrácia, továbbá a tátralomnici fürdő-igazgatóság lelkesen támogatott. Az indítói tisztet gróf Széchenyi István és Cornides töltötték be, célbíróként gróf Széchenyi László és Gundel Károly fürdőigazgató szerepeltek. A versenyek részletes eredménye a következő: I. Ötös bobok: 1. „Sátán". Cséry Lajos, Fabinyi István, Mannó István, báró Baich Mihály. Idő: 4 perc 58.2 mp. 2. „Sebes". Gróf Széchenyi István, 5 perc 18.8 mp. 3. „Csorba", Jankovich Lajos 6 perc 28 mp. Hetes és hármas bob-k. 1. „Tarpatak”. Gróf Széchényi László, gróf Széchenyi Lászlóné, báró Vécsey Miklós. Idő: 5 perc 40.6 mp.
1960 Fischerné Szalay Stefánia: Részlet az Emlékeim Bartók Béláról című kiadatlan kéziratból.
Sok kitartásra, nagy adottságra volt szüksége a kevés keresetű szülök gyermekének, ha eltökélte magában: képzettséget szerez. Óraadásból, más munkából kellett fenntartania magát. Én is korán kezdtem meg a tanítást. Nem tudom, hallott-tudott-e erről Bartók Béla, de egyszer megkért, menjek vele a tanári szobába. — Nézze, kérem — mondta —. vállaljon el egy mágnás-fiút, aki francia zenét akar nálam tanulni, de ahhoz nincs elég technikája. Baich Mihály, Bécsi utca 8. Holnap 5 órakor lehetne ? Akkor én megtelefonálom. Hetven koronát fizet, s hetenkint egyszer tanítana egy órát. Alig tudtam kinyögni örömömben: — Köszönöm, megyek. De a jólét nem tartott sokáig. Rövidesen értesítést kaptam, hogy az egész tandíjmentességet elvesztem, de kitűnő előmenetelemért féltandíjmentességet élvezhetek. Megmondtam ezt Bartóknak. — Én nem szóltam az irodában, kitől tudhatták meg? — tűnődött. — Magam mondtam meg — feleltem. — Miért? — Mert kérdezték. — Pedig maga igazán megérdemelne egész tandíjmentességet! Mindenért kárpótolt azonban az, hogy Bartók Béla elégedett volt oktatói munkámmal. A tanítványommal, akit időnként meghallgatott, persze nem egészen. Így történt: Nagy cilinderes, kokárdás inas keres azzal, hogy a báró úr lenn vár a fogatán. — Én villamossal megyek — válaszoltam, és megadtam a címet —: Terézkör út 17, Bartók tanár úrhoz, menjenek csak előre. Baich báró a ház előtt várt. — Még sohasem izgultam ennyire, mint most — súgta. — Inkább arra kíváncsi, én hogyan tanítok, nyugodjék meg. Felmentünk a második emeletre. Az ebédlőn keresztül értünk a zeneszobába. Ma is emlékszem a berendezésre: közepén fekete, nagy zongora, mellette Kodály mellszobra állványon, ferdén az íróasztal, a két sarokablak között kottaszekrény. Semmi szőnyeg, semmi függöny. Belép a Mester, szandálban, szürke ruhában, kihajtott inggel, nyakkendő nélkül. Kínál cigarettával, senki sem gyújt rá, kínos csend. — No, üljön a zongora mellé, Misi — mon¬dom én. Leülök jobbról, Bartók áll balról. — Tessék kérdezni — mondja a Mester, s hallgat. Jönnek sorba 1—2—3—4—5 ujj, 2—2 ujj alá és fölé tevés, csukló -kombinált s csuklógyakorlat. Azután közönséges legato, éneklő legato, staccato, ékezett csukló-staccato, portato, pesante-billentés, bármely hangnemben, akkord - elő tanulmány. — A kéz rendben van — mondja Bartók. Most jön a skála, felbontás-futamok, domináns septim, felbontott oktávok. — Debussyt? — kérdi Baich (hiszen modern francia muzsikát szeretett volna tanulni!) — Nem, Bachot és preklasszikus műveket kérek — így Bartók. — Mennyit gyakorol? — kérdi később. — Másfél, két órát. — A z kevés. Mennyi idős? — Huszonkét éves. — Mi a foglalkozása? — Lovaglás, - vadászat, sportok, fényképészet, kertészkedés. (Utóbbit művészifokra vitte, parktervező lett.) Látszott Bartókon: nem tetszik neki a nem elég komoly tanítvány. Baich is másképpen képzelte el a találkozást, azt hitte, Bartók játszani fog. — Mondja, eljönne hozzám Bartók, ha meghívnám? — kérdezte aztán tőlem künn az utcán. — Nem — mondtam határozottan. — Milyen büszkék, maga sem ült a kocsimba. — Mi egyszerűen csak a hivatásunknak élünk. Nekünk ez a fő foglalkozásunk — válaszoltam nem minden élc nélkül. Bartók ennek a tanítványomnak még „megkegyelmezett “, de azt már nem nézte éppen jószemmel, hogy Thomán tanár révén a legmuzikálisabb főúri házakhoz kerültem, mint zongoraoktató. Meg is jegyezte: — Úgy látszik, szereti a fényt és a csillogást. Pedig sokkal szebb az egyszerűség, az őszinte és igaz, mert lélekböl fakad. — De sokat tanulhatok azoktól, akik beutazták a fél világot. — Ha tanulni akar, itt vagyok én, ez nem elég? — kérdezte Bartók tréfásan-szomorkásan. — Midenért nem szaladhatok Mesteremhez, ott figyelem az olasz, francia, spanyol nemzet kimagasló művészi egyéniségeiről folyó sok vitát. — Kitűnő zenei szaklapokat kaphat nálunk is. — De nem annyi nyelven! — Milyen világnyelvet beszél? — franciát, németet, tanulok angolul is. — magát nehéz valamiről meggyőzni — mosolygott Bartók. — Engem is küldött volna Thomán tanár ilyen helyekre, de én nem mentem, gondolja, hogy vesztesnek érzem magamat?
Budapesti Hírlap - 1911. április 29.
Az Országos Magyar Galamblövő Egyesület ma tartotta harmadik versenyét a Margitszigetén nagy és előkelő közönség jelenlétében. Eldöntésre korült Vécsey Miklós báró dija. a melyet Nagy Gyula nyert el; a második dijat Libits Adolf, a harmadikat Baich Mihály báró kapta. Ezenkívül még a következő vesenyeket lőtték: I. meccs, győztese Libits Adolf; az első tétverseny győztese Baich Mihály báró
báró Baich Mihály
Vadász-Lap - 1914. május 5.
Meg kell még emlekeznünk a vadkanagyarakról is, a mennyiben néhány valóban jó között az első dijat egy oly hatalmas agyar nyerte, a mely a wieni 1910-iki vadászati nemzetközi kiállításon megismert rekordot lényegesen felülmúlja. A szerencsés tulajdonos, báró Baich Mihály, a gyönyörű trófeát zemplénmegyei vadászterületén szerezte.
Budapesti Hírlap - 1914. augusztus 10.
(Baich Milán báró meghalt.) Baich Milán báró; Obrenovics Mihálynak, a meggyilkolt szerb fejedelemnek unokája, (pontosan, dédunokája – SZA) a főrendiház örökös jogú tagja, ma éjjel ötvenhat éves korában hosszas szenvedés után Budapesten meghalt. Nemes áldozatkészsége és különösen jótékonykodásai kiváló egyéniségének mindenütt népszerűséget vívtak ki. Mintegy másfél évvel ezelőtt Baich bárót makacs szívbaj támadta meg, a mely ellen hiába keresett enyhülést. Az elhunyt betegágyánál jelen volt felesége, született viszáki Pattyánszky Margit és leánya, Mária, báróné és egyik fia. Baich Mihály báró. A másik fia, Péter báró. a ki főhadnagy a 7-ik huszárezredben és veje, Weszely Tibor dr. ügyvéd, jelenleg a harctéren vannak. Tallián Béla kormánybiztos (később földmüvelésügyi miniszter – SZA) neje az elhunytban fivérét gyászolja. A temetés a görög-keleti szerb egyház szertartása szerint kedden, augusztus 11-én, délelőtt tizenegy órakor lesz a IV., Bécsi-utca 8. szám alatt lévő gyászházban. Itt szentelik be és innen viszik a kerepesi temetőbe, ahol ideiglenes sírboltba helyezik, a békés idők beálltával pedig a temesmegyei Vardiában a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Életrajzi adatai a következők: Baich Milán báró született Vardián l858-ban. Unokája (dédunokája- SZA) Obrenovics Milosnak. a szerb dinasztia megalapítójának. Tanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte. Majd tanulmányainak elvégzése után a hadsereg szolgálatába lépett és a 13-ik huszárezredben hadnagyi rangot szerzett. A Baich-család szerb eredetű magyar főnemes család.
Világ - 1914. november 18.
A Hadikölcsön jegyzésének második napja
Ma csak a másodiknapja volt annak, hogy a jegyzések megkezdődtek a nemzeti hadikölcsönre, de ma már meg lehet állapítani, hogy az aláirás eredménye fényes lesz, s hogy nem a polgárság lelkesedésén, áldozatkészségén, hazafiságán, hanem a polgárságtól független körülményektől függ, ha nem lesz olyan fényes, mint aminő lehetne, ha minden megtörténnék, aminek meg kellene történnie, s ami meg is történhetnék. Igaz ugyan, hogy m aga a pénzügyminiszter is elsősorban azt akarja, hogy az otthon heverő , s a derékaljakba eldugott pénzek fordittassanak a hadikölcsön jegyzésére, emellett azonban a megtakarított, s a takarékpénztárakban és a bankokban elhelyezett tőkéket is meg akarja nyerni a kölcsön számára, hisz ezért oldatott fel minden takarékbetét, amennyiben az a kölcsön jegyzésére fordittatnék. […] Magyar Tudományos Akadémia 100.000 „Jegyzők Árvaház-Egyesület 100.000 „ Gróf Szapáry Istvánné 200.000 „ Rétmesterek özvegyei és árvái segélyalapja 100.000 Tiszai ármentestitő-társulatok közös nyugdijegyesülete -100.000 Báró Raldácsy-alapitvány 100.000 Báró Révay Ferenc 100.000 „ Gróf Apponyi Sándor 100.000 Baumgarten Henrik 100. 000 Gróf Festetích Pál 200.000 „ Báró Baich Mihály 100.000 stb.
Pesti Hírlap - 1915. november 28.
Az árvaszék hadi alapja. A székesfővárosi árvaszék hadi árvaalapja javára a legutóbb kimutatott 53,182 korona 32 fillérhez ujabban a következő adományok érkeztek: Budapesti állatvásárpénztár r.-t. 1000 korona, báró Baich Péter 1000 korona, báró Baich Mihály 1000 korona, Neumann Simonné 250 korona, Pester Lloyd főpénztára 190 korona, az Újság kiadóhivatala 50 korona, Névtelen 20 korona, Barta Lajos 2 korona, összesen 56.694 korona 32 fillér.
Főrendiház - 1916. június 10.
..végül elismeri a főrendiház Ambrózy Lajos gróf, Hoyos Wenckheim Fülöp gróf, Ráday Gedeon gróf, dr. Harkányi Sándor báró, ifj. Edelsheim-Gyulai Lipót gróf, Baich Péter báró, Baich Mihály báró, Zichy Béla Rezső gróf, ifj. Erdődy Rudolf gróf, Pallavicini Arthur őrgróf és ifj. Nemes János gróf örökös főrendiházi tagsági jogosultságát a korbeli és vagyoni képesítés igazolása alapján és felhatalmazza az elnökséget, hogy a nevezettek részére a királyi meghivó-levél kieszközlése iránt a belügyministert keresse meg. Méltóságos főrendek! A mai ülésnek egyéb tárgya nem lévén, kérem az ülés jegyzőkönyvének felolvasását.
Az Est - 1917. szeptember 9.
Ma közöljük a Lipótváros milliomosainak második, befejező sorozatát. ' Ismételjük: a közölt vagyonösszeg nem az illető lélek vallomása, hanem az adóbizottsági előadó javaslata, amelyet a fél vallomásával szemben kér megállapittatni. A; névsor, a mely a főváros leggazdagabbnak tartott kerületének ama milliomosait: tartalmazza, a kik nem önmagukat Vallják milliomosoknak, hanem a kiket az adóhatóság sorozott a milliomosok közé, 229 nevet tartalmaz. A névsor élén áll a Baumgarten-féle hagyaték, közel húsz millióval, második a sorban gróf Feni Lipótné, közel 17 millióval, aztán gróf Festetich Pál, közel 16 millióval, báró Hatvany Lajos 12 millióval, Schwartz Ignác nagybirtokos közel 12 millióval, majd Gerbeaud Emil cukrász és Lutzenbacher Pálné földbirtokos 8—8 millióval. Jellinek Henrik 6 millióval, a Baich bárók egyenkint 6—7 millióval, özv. Kolmer Ágostonné 6 millióval stb. Hogy a valóságban mennyivel többi milliomos van, azt az adóhatóság lesz hivatva a következő tárgyalások során megállapítani. Természetesen legérdekesebbek azok a nevek, a melyek nincsenek ebben a névsorban. báró Haas Fülöp, szőnyeggyáros 3,274.120' Gerbeaud Emil, cukrász 8,000.000 Báró Baich Mihály, nagybirtokos 6,654.949 Báró Baich Péter nagybirtokos 6,172.000 […] Zwack Ákos, likőrgyáros 1,534.645 Zwack Miksa likőrgyáros 1,055.55<>
HIVATALOS RÉSZ. A m. kir. földmívelésügyi minister gróf Wenckheim István, gróf Serényi Ottó, báró Baich Mihály és báró Skoda Károly zemplénvármegyei birtokosnak, továbbá […] a hadműveletek folytán elpusztult zemplén- és sárosvármegyei községek helyreállításához adományozott építőanyagokéit és hathatós támogatásukért köszönetét és elismerését fejezte ki.
Hangya szövetkezet - 1920.
Ez a korlátolt felelősségű szövetkezet az 1920. évi április hó 8. napján megtartott alakuló közgyűlésen elfogadott alapszabályok szerint keletkezett. Székhelye: Alsószeleste. A vállalat tárgya: hogy tagjait és hozzátartozóit olcsó és jóminőségü háztartási és gazdasági czikkekkel ellássa és termékeik eladását közvetitse. A szövetkezet tartama: határozatlan idő. Üzleti tőkéje: 100 korona névértékű üzletrészekből áll. Hirdetménye i a Budapesten megjelenő „A Barázda " czímű lapban teendő közzé. A tagok a szövetkezet kötelezettségeiért korlátolt felelősséget vállalnak és pedig az általuk jegyzett üzletrészek kétszeres összege erejéig. Az igazgatóság 5 tagból áll, kik a közgyűlés által három évre választatnak. Igazgatósági tagokká választattak: báró Baich Mihály, Meitz Sándor, Asbóth Endre, Kovács József, Kondor Sándor.
Budapesti Hírlap - 1920. január 16.
(Házasság.) Vizeki Tallián Jenő báró, vizeki Tallián Béla báró belső titkos tanácsos, főrendiházi örökös tagja és neje, született varádiai Baich Mária fia január 8 -án tartotta esküvőjét Budapesten taktaharkányi Harkányi Erzsébet bárónővel, taktaharkánvi Harkányi János belső titkos tanácsos, főrendiházi örökös tag és neje, született verebi Végh Ilona leányával.
Ugyanebben a számban.
Megdöbbentő hirt kapunk Kolozsvárról: A román hadbíróság lazítás büntette címen Reményik Sándort. Aki Végvári névvel egész kötetre való szép költeményt írt az erdélyi magyarság szenvedéséről, hadbíróság elé állította, mely a poétát halálra Ítélte. Védője felfolyamodást jelentett be a legfelsőbb haditörvényszékhez. Végvári irodalmi működése nem ismeretlen lapunk olvasói előtt. A háború ideién több érdekes tárcáját közöltük, legutóbb pedig november 16-án jelent meg tárcarovatunkban névtelenül Némely pesti poétának (Küldi egy lantos a végekről) címmel egyik költeménye, a mely igy kezdődött: Szeretnék most a Ti lelketekbe látni. Hogy fáj-e tinéktek Erdély és a végek. S ha fületekbe jut a sikoltásunk. Nem mondjátok-e; Eh, mit. él az élet Tovább s lesz mindig dal és szerelem?! A hazafias fájdalomnak nem szabad a kultúrájukkal kérkedő, egyre megértést és jóindulatát hirdető románokkal szemben megnyilatkoznia. A költőt, a ki elsírja keservét, Íme halálra Ítélik. Mi még mindig hisszük és reméljük, hogy nem fogják végrehajtani a halálos Ítéletet, a mely egy román katonai bíróság — megtévelyedése.
Kertészeti lapok - 1927. november
SZEMÉLYI HÍREK Id. Schneider József ny. uradalmi főkertész 74 éves korába n Zsombolyán (Torontál megye) meghalt. Schneider József Alsószelestén (Vas m.) kezdte eredményekben gazdag pályafutását, ahol a lelkes kertbarátnak, Festetich Andor grófnak volt főkertésze és az országos nevű alsószelestei díszkert (mai tulajdonos a báró Baich Mihály) telepítésében nagy szaktudásával élénk tevékenységet fejtett ki. Alsószelestérői Csekonics Endre gróf zsombolyai uradalmába lépett át, ahol, mint főkertész sok maradandó t alkotott. Elhunytát fia, Schneider József m. kir. kertészeti felügyelő gyászolja.
Gayer Gyula beszámolója 1930.
Albániából, amikor egy hegycsúcson egy hosszában végigrepedt nagy szikla hasadékát teljesen kitöltötték a G. macrorhizum levelei. A sziklai élet azonban csak e faj nagy alkalmazkodóképességének jele. Igazában azonban erdei növény s délalpesi, délkárpáti és balkáni hazájában a felső erdősáv lakója. Ahol ma erdőtlen helyen, sziklák között fordul elő, ott valamikor erdő állott. Hogy igazában a korhadásos talajt és félárnyékos helyeket szereti, arról meggyőződtem egyikén azoknak a Nyugat-Magyarország flórájának kutatásár a szánt autókirándulásoknak, melyeket báró Baich Mihály rendezett az elmúlt évben.
Magyarország - 1934. július 29.
Csárdást táncolt a vasi lányokkal Fuad egyiptomi király öccse. Sárvárról jelentik: Fuad egyiptomi király fivére, Jusszuf Kemal egyiptomi királyi herceg évekkel ezelött igen megkedvelte Alsószelestét, amelyet Almásy László, a kiváló sivatag repülő ismertetett meg vele. Azóta is minden évben eljön Alsószelestére, báró Baich Miály kastélyába és hosszabb időre bérbeveszi a vadász területét. Juszszuf Kemal herceg most is már hetek óta Alsószelestén tartózkodik s csütörtök este magyar-estét rendeztetett, melyre meghívta a falu fiatalságát. A leányok és legények magyar ruhában jelentek meg. A herceg és vendégei éjfélig gyönyörködtek a magyar táncokban, sőt Jusszuf herceg is csárdást táncolt.
Vas Népe - 2018. december 1. Feiszt György
Juszuf Kemál herceg 1932 októberében volt először Alsószeleste vendége. Egyiptom királyának nagy kísérettel vadászni érkező testvére a Baich Mihály tulajdonában álló, úgynevezett „kiskastélyt” ötezer pengőért bérelte. Az egzotikus vendég Almásy László javaslatára látogatott Magyarországra. Az angol beteg című, Oscar-díjas film révén világhírűvé lett magyar sivatagkutató az egyiptomi arisztokratával Kairóban ismerkedett meg. A szenvedélyes vadásznak Almásy mesélt először a gazdag magyar vadászterületekről. A korabeli sajtó színes tudósításokban számolt be a hathetes szelestei tartózkodás részleteiről. A közvélemény innen tudhatta meg, hogy a herceg két unokaöcscsével és nagyszámú kiszolgáló személyzettel érkezett. Első útjuk a Bakonyba vezetett, ahol szarvasvadászaton vettek részt. A szelestei körvadászatok terítéke több ezer nyúlból és fácánkakasból állt. A barátságos keleti vendég igen megkedvelte a vele kapcsolatba kerülőket. Szerette, ha magyarul beszéltek hozzá, kedvére való volt a tárogató hangja és szívesen hallgatta a cigányzenét. Az alsószelestei kastélyban egy alkalommal magyar estet rendezett, ahol a talpalávalót Czene Jenő sárvári cigányprímás és bandája húzta. Juszuf Kemál nemcsak örömmel nézte az általa vásárolt ruhákba felöltözött legények és leányok ropogós táncait, de maga is megpróbálta eljárni a csárdást. A multimilliomos herceg igen jólérezte magát, mert két év múltán már májustól novemberig folyamatosan Szelestén tartózkodott. Öt esztendőre kibérelte Baich báró kétezer holdas alsószelestei birtokát, kedvenc lovait és hatalmas luxusautóját is idehozatta. Gyakori vendége volt a környék arisztokrata családjainak, az Erdődy és Wenckheim grófoknak, s fogadta őt Mikes János szombathelyi püspök is. A helyi arisztokráciával kiépített kapcsolatok eredményeképpen Juszuf herceg Meran gróf és Lichtenstein herceg meghívására Ausztriába látogatva zergevadászatokon vett részt. Az Alsószelestén bérelt, XVIII. században épült „kiskastély” a hosszú magyarországi tartózkodások idején már szűknek bizonyult, ezért az egyiptomi herceg Baich bárótól földet vásárolt. Az Alsó- és Felsőszeleste határában lévő telekre 1936-37-ben a szombathelyi Andráskay-Müller céggel saját vadászkastélyt, mellette személyzeti lakásokat és portaépületet emeltetett.
Magyar Föld - 1937.
Góth Lászlónak már van 1500 holdja, mellette hasítottak most a volt Károlyi birtokból 350 holdat, amelyet leánya nevén akar megszerezni. Jusszuf Kemal egyiptomi herceg, aki gyakran jár ide vadászatra és megtetszett neki az ország, szintén beállt a magyar földbirtokosok sorába. Vas-megyében Baich Mihály báró alsószelestyei birtokából vásárolt két hatalmas parcellát. Deutsch Sándor, a Hungária Műtrágyagyár vezérigazgatója pedig a Schossberger Rezső hagyatékából vette meg a hevesmegyei 1000 holdas Palotásmajort 700.000 pengőért; a földművelésügyi miniszter a birtokvásárlást már jóvá is hagyta[…] A helybeli földigénylők tiltakozását azzal igyekeznek leszerelni, hogy megigérték a birtok kishaszonbérletekbe-adását. A birtokpolitika tehát folyik. Baich Mihály bárótól Jusszuf Kemálhoz, Schossberger Rezsőéktől Deutsch Sándorokhoz vándorol a magyar föld. A telepítés pedig Góth László kormányfőtanácsosoknak juttat középbirtokot. Vájjon nincs-e igaza annak a fővárosi lapnak, amely a protekció, a politikai szolgálatok jutalmazásának veszedelmére mutatott rá a birtokpolitikával kapcsolatban. „Uj, erős, szorosan a földhöz tapadó birtokos középosztály teremtése lebegett a törvényhozás szeme előtt“ és most mit látunk. . . „megmozdult a politikai, valamint családi összeköttetésekre épített befolyás és heves küzdelmet folytat a létesíteni kívánt középbirtoknak minden jogcím nélkül való megszerzésére.
Az Est - 1934. szeptember. 4.
Szombathely városának és-Vas Vármegyének valósággal kultúr nemesi oklevele. Kitűnő gondolat volt az ünnepi hetet rendező bizottságtól, hogy összeszedték azokat a műkincseket, amelyek a vasvármegyei és szombathelyi arisztokrácia kastélyaiban és nemest kúriáiban rejtőzik, Nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét a kiállított gazdag anyag. És nézzük a kiállítók névjegyzékét: Ferenc bajor királyi herceg, báró Baich Mihály, herceg dr. Batthyány-Strattmann László, gróf Batthyány Zsigmond, Bezerédj Dénes, Imre és Mária, özvegy gróf Drasskovich Pálné, gróf Erdődy Sándor.
Az Est - 1934. január 5.
….több mint száz ügyvéd vett részt az optánsok képviseletében ezeken a tanácskozásokon Ügy tudták, hogy a vásárló társaság rengeteg pénz fölött rendelkezik és 55 optáns követelését vásárolt meg. Eladta követelését vagy annak egy részét gróf Karátsonyi Jenő, báró Dániel Tibor és Elemér, gróf Csekonics Pál, gróf Károlyi Gyula, gróf Serényi Jánosné, báró Schell-Bauschlott, báró Baich Mihály, báró Vécsey József, gróf Wimpffen Siegfried örökösei, gróf Zichy Rezsőné és sokan mások. A vásárlók tárgyalásaikat előnyös helyzetben indították meg: az optánsok nem tudták kivárni a tizenegy évet, (1944-et) amíg az úgynevezett A kassza megkezdi fizetéseit.
Az optáns kötvények a „békeszerződés” alapján elcsatolt országrészből elmenekült embereknek, birtokainak, ingatlanaiknak ellenértékére kibocsátott értékpapír. -SZA
Az optánsügyek túlnyomó többségében kisbirtokosok és kisemberek elvett vagyonáról van szó. A párizsi egyezmény óta a magyar optánsnak nincs kilátása arra, hogy birtokát visszakapja vagy érte készpénzt kapjon, hanem csak arra nyílik lehetőség, hogy az alap kötvényeiből részesüljön.
A Reggel - 1929. június 24.
A két ország közötti jó viszony föntartása érdekében kívánatos volna az optáns kérdés mielőbbi megoldása. A román kormány a magyar-román közeledés érdekében. Mironescu külügyminiszter legújabb nyilatkozata szerint, mindent el akar követni és a ..”Temps“ reméli, hogy Budapesten ugyanígy gondolkodnak. Ha Magyarország őszintén a hatalmakhoz való közeledés politikáját akarja követni, mindenelőtt igyekeznie kell a kisántánt államaival való megegyezésre. Franciaországhoz való közeledés politikája, csak akkor tehet eredményes, ha a Romániával, Csehországgal és Jugoszláviával való jóviszonyon, a fönnálló szerződések kölcsönös megtartásán és a középeurópai békére való törekvésen alapul. (Ezeket a „bájos” gondolatokat, csak éhgyomorra javaslom - SZA) A tárgyalások egyelőre megszakadtak és amennyiben Románia nem fogadja el azt a tanácsot hogy a Népszövetség főtitkárságának közvetítését vegyük igénybe, akkor szeptemberben ujból a Népszövetség elé kerül az eredeti magyar kérelem, hogy ítéletre ki hívatott vegyes döntőbíróság kiegészítéséről most már a legrövidebb időn belül gondoskodás történjék.
Mezőgazdák - 1934. október 20.
Szövetkezeti mozgalom Tagfelvétel. Igazgatóságunk a legutóbb tartott ülésén a következő új tagokat vette fel a szövetkezet kötelékébe: báró Baich Mihály, Faith Jenő, özv. Fausthamer Ferencné, Fekete Lajos, dr. Freund Mihályné sz. Tibold Anna, dr. Friedmann József, özv. Ghyczy Gyuláné, kk. Hellsinger Mária és Gedeon, gróf Hunyady Ferenc,[…] A tagok száma ezidőszerint 6516.
Pesti Napló - 1936. augusztus 11.
A badacsonyi nyaralók tulajdonosai megérkeztek teljes számban. Ott vannak Békássy István és családja, Hertelendy Gábor és felesége, vendégeik: Görgey Józsefné és gyermekei. Skublics András és családja, vendégeik: Pfeifer Ferenc és felesége, Flandorfer Pál. — Pető Ernő és felesége báró Szegedi Gina vendégei: báró Baich Mihály, báró Gerliczy Gilda, gróf Széchenyi György.
Szentkuthy Miklós
Frivol Végrendelet és invokáció
Mikor megtudtam, hogy alkalmam lesz önéletrajzi vallomásokat tenni, nekiültem egy papíron összegezni életem legfontosabb adatait. Adatok, adatok... mit adatok? Hamarosan rájöttem, hogy ez az összegezés számomra sokkal többet, újszerű műfajt jelent. Miért?
Memoár-Írásra sose gondoltam, mert 1939 óta vezetek rendszeresen naplót, ami ma már többszázezer oldalt tesz ki (többször utalni is fogok rá). Nekem ez a napló az izgalmas.
Dehát most, mikor felvetődött a visszaemlékezés kérdése, jegyzeteket készítettem, és hamarosan rájöttem, hogy nem jelentéktelen játék […]
SZM: Ópapával vasárnaponként meglátogattuk egy öreg rokonunkat az Úri utcában. Hermann tanti nagyon kedves kis öreg néni volt. Mintha Haydn és Mozart korából lépett volna ki. A nála tett látogatások - 6-7 éves koromban - mindig nagy-nagy élményt jelentet¬tek nekem.[…]
Hermann tanti egyetlen boltozatos szobában lakott, furcsa módon egy nagy zöld terítővel letakart zongora foglalta el a főhelyet. Mindig fekete strassz főkötőben fogadott és azonnal elküldte házvezetőnőjét, Marcellát, süteményért a Ruszwurm cukrászdába.
KL: (Kabdebó Lóránd) ö honnan volt rokonod?
SZM: Ez egyik rejtély: apám némaságának és közönyének köszönhetően nem tudom, nem tudom. Mikor Ópapával hozzá jártunk, még kicsi voltam ahhoz, hogy tudakozódjam. Apai nagyanyámnak közeli rokona volt, ez kétségtelen. Keresztneve Júlia volt, de mi csak Her¬mann tantinak hívtuk, mert jártunk látogatóba, ezúttal apámmal, egy nagynénjéhez, aki szintén Hermann Júlia volt.
Ö volt Jula tanti. Szerb ortodox családnál volt „társalkodónő". Báró Baich Milánnál, aki Bécsi utcai bérházában Jula tantira egy nagyon szép lakást hagyott. Nagyon magas, szigorú külsejű hölgy volt.
Jula tanti mindig szürkében járt, ami aszkétikus külsejét még jobban kiemelte: sima, földig érő szürke ruha, sima gallér, nyakán és csuklóján vékony fehér csipke. Ahogy ült: keze reszketett. […].Egy figurát be kell megint húznom a színpadra: egy távoli, szintén ortodox szerb rokono¬mat, Lázits Júliát. Villanásszerű emlékeim róla: pöttöm gyerek voltam még, mikor Lázits Júlia egyszer megjelent nálunk és amit mesélt, az hirtelenjében megismertetett engem a bűn tengerével és a halállal. Báró Baich Milán egyik fiáról volt szó, Péterről, aki szerelmes lett egy bárhölgybe. Ez a bárhölgy nyilván semmibe vette, otthagyta őt, mire az a szerencsétlen marha Péter főbelőtte magát.
Hova süllyedt- gondoltam - milyen bűnbe került ez a Péter, hogy öngyilkos lett egy rossz nő miatt? (a kurva szót nem ejtették ki). Később megtudtam, á la Maupassant, hogy a rossz nők között gyakran több a jószívű, mint az Úri utca nőstény Tartuffe-jei között.
Baich Milánnak volt egy másik fia, ő is gyerekkori élményem: Misi tüdóbajos volt, és abban az időben nem Davosba, nem a Zauberbergre küldték a betegeket, hanem melegre, Egyiptomba és ha az drága volt, akkor Meránba. Apám nagy képeslap albumában (amelynek tábláját ötven éve használom már alátétnek, ha ölemben fogalmazok) őrzött egy nagy képeslapot, Merán látképét, amit Baich Misi küldött „Lajos bácsinak". Ez a kép nagyon vonzott, kérdezgettem papuskát, hogy mi az a Merán -, hát az valami déli dolog, tüdővésszel volt kapcsolatos. Meg is halt szegény. Az a meráni látkép nekem örökre a halál jelképe lett.
21 éves koromban gyermekes büszkeséggel és örömmel olvastam a Pesti Hírlap 1929 évi nagy naptárában (egyébként ez a naptár nem volt afféle falusi búcsúkon árult ponyva kincses kalendárium, hanem tele volt ragyogó történelmi, irodalmi, művészeti tanulmányok¬kal és képekkel, 60-70 év távolából, pontosabban közelségéből, ihlető buzgósággal böngé¬szem!) -szóval ebben a naptárban, a díszkertészetről szóló, paradicsomi bőséggel illusztrált cikkben áll: „Legnevezetesebbek az örökzöldekben gazdag kertek közül a vasmegyeiek... stílus szempontjából pedig legérdekesebb báró Baich Mihály parkja Alsószelestén."
Misi nem sokáig élvezhette parkját Alsószelestén.
Ugyanakkor Lázits tanti, vénkisasszony, ortodox, szent nő, nagyszerű pofa volt. Aszim¬metrikus szemei voltak és karvaly orra...
KL: És ő hogy volt rokonod? Apai ágon?
SZM: Azt én nem tudom. Sejtem, hogy apai ágon. Nem mondtak nekem soha semmit, hogy ki, honnan, hova... nagynehezen tudom, ki apám testvére, ezzel kimerült apám tájékoz¬tatása. De micsoda jó szerb nevek voltak! Azokra emlékszem. Pilaszánovits, Radiszavjevics, Crukovics. A Lázits meg Pilaszánovits nekem gyönyörű ószláv muzsika volt, semmi egyéb.
KL: Lázits tanti németül beszélt?
SZM: Németül beszélt, szerbül imádkozott a tabáni templomban, főleg Vízkeresztkor, ami az ortodox karácsony.
Vasi Szemle - 2000. LIV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM
Alsószelestén Baich Mihály 27 lakrészes és 2 mellékhelyiséges épületéből 5 lakrészt raktárnak használtak, míg 10 cselédszoba s a többi lakószoba volt. A kastélyhoz 10 kát. h. park tartozott, melyből 4 kh konyhakert volt. Az épület teljesen lakott volt báró Baich Mihály 8 családtagja és 11 cselédje által.
Szabad Vasmegye - 1946. április 13.
Az ölbői határban báró Baich Mihály földbirtokos birtokából 48 hold földet az alsószelesteiek használtak bérletben. Az elmúlt év áprilisába: -, amikor a földreform elkezdődött, a Budapestről leküldött Szabó Imre MKP-tag, jelenleg a Magyar Kommunista Párt vármegyei titkára és nemzetgyűlési képviselő vezetésével folytatták le Ölbőn is a földosztást. Magától értetődően felosztásra került a Baich-birtok és ennek az ölbői határban fekvő része is. Az ölbői Földigénylő Bizottság a Baich birtoknak az ölbői határban levő részét, a szóban forgó 48 hold földet is, az ölbői szegényparasztságnak juttatta. Egyébként sem tehetett egyebet, mert a reakciós propaganda hatása alatt álló alsószelesteiek akkor nem is tartottak igényt erre a földre, annyira nem, hogy szinte erőszakkal kellett őket rábeszélni, hogy földet igényeljenek. Nem akarták elhinni, hogy megváltozott a világ és a reakciós propaganda hatása alatt hihetetlenül állottak szemben a magyar demgokrácia legnagyobb vívmányával. Később, amikor látták, hogy a földreform komoly valóság, amikor az ölbői szegényparasztok már bevetették a juttatott földeket, az „evés közben jön meg az étvágy“ közmondás hatása alatt hirtelen igényt tartottak az Ölbő; határban fekvő és egy részük által korábban haszonbérletben birt földekre. Megfellebbezték az ölből Föld Igénylő Bizottság határozatát a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz, amely megváltoztatta az ölbői Földigénylő Bizottság döntését és a földeket az alsószelesteieknek ítélt. a Megyei Földbirtokrendező Tanács kiküldöttjeinek az a követelése, hogy a bevetett földeket az ölbőiek adják át az alsószelesteieknek. Ezt a jogtalan követelést az ölbőiek természetesen nem teljesítették, ami módfelett felháborította Vörös és Látesz urakat. Nekik pedig nem az a kötelességük, hogy felháborodjanak, kiabáljanak, fenyegetődzenek, mert ezzel úgysem érnek célt, hanem nyugodt okfejtéssel rá kellett volna mutatniok arra, hogy amennyiben a végső döntés is az alsószelesteiek javára szól- a termés betakarítása után meg kell indítani a tárgyalást a földek átadásáról és az ölbőiek megfelelő kárpótlásáról másutt adandó földekkel. Ez az igazság az ölböi-földosztás ügyében, ahol az uszítást senki más nem követte el, mint éppen azok, akik hivatalos minőségben egyáltalában nem hivatalos kiküldetésnél szokásos magatartást tanúsítottak és akik nem érvekkel, hanem hanggal és melldöngető magatartással akarlak elintézni olyan ügyet, amelyet csak körültekintő, tapintatos és nyugodt viselkedéssel lehet közmegnyugvásra rendezni. Egészem fölösleges Vörös Lajos urnak erre, vagy arra a pártra hivatkozni
Tóth József: Szeleste Arborétumának története
A földosztásról is Németh Lajos és Hartwig Pál számol be: „1945. április 6-án Szabó Imre felsőpatyi képviselő tartott falugyűlést az iskolában, melyen kiemelte, hogy elérkezett a parasztság évszázados álmának, jogos kívánságának megvalósítási ideje: a föld legyen azé, aki megműveli... A népgyűlésen részt vett Baich Mihály, Alsószeleste földbirtokosa is. Treiber Ferenc felszólalásában azt mondta: itt a báró Úr, jó ember volt. Hogyan osztanánk ki a birtokát? Különben meg már úgyis haszonbérletben van, és jóformán csak az adóra fizetünk bérletet. Tulajdonjogilag azonban így is nagybirtok volt, s nem részesültek belőle agrárproletárok, cselédek. A földosztó bizottság megalakult, a szegényparasztok beterjesztették igényüket
Vas Népe - 1958. dec. 14.
Pósfa. Ez a kis Vas megyei község valamikor nem sokban különbözött a többi szegényes vasi falu tó l. A krónikás mind ¬ össze ennyit jegyzett fel róla: a falu katolikus temploma a XVII. század végén épült. Meg m ég valamit: a községben egy nagyon régen épült kastély van. Földesúrai a szentgyörgyi Horváthok voltak. Élt még itt néhány földbirtokos, közöttük: báró Baich Mihály, a kinek csak a pósfai határban volt 224 hold földje, s domjánszegi Domján Lajos, 80 hold szántó, megannyi cseléd és napszámos mindenható ura. Több feljegyeznivalója nem akadt a krónikásnak. Minek is jegyzett volna többet; Beszélt helyette az élet A falu népének egy tekintélyes része emberöltőkön át uradalmi cseléd vagy föld nélküli napszámos volt. Csak a felszabadulás és a 6 évvel ezelőtt alakult termelőszövetkezet változtatta meg az emberek életét. A szövetkezetbe tömörült egykori cselédek és gazdaemberek a falu egész parasztsága előtt bebizonyították, sokat termelni, könnyebbmunkával is jól élni csak a nagyüzemigazdálkodással lehet.
Vas Népe - 1972. május 23.
Szelestén zárult A Vas megyei természetvédelmi napok hivatalos' program ja vasárnap zárult. Mint minden év májusában, így az idén is különböző rendezvényekkel hívták fel a közvélemény figyelmét a környezetvédelemre, a tájesztétikára, a fák, a parkok, az erdők, a virágok, az állatok védelmére. A záróesemény Szelestén zajlott le, ahol a helyi arborétum száz éves fennállása alkalmából falunapot tartottak. A kertalapító Baich Mihály relikviáiból kiállítás nyílt a községben.
Vas Népe - 1980. május 20.
Szelestén: séta az arborétumba
Immár hagyományosan, az idén is a szelestei arborétumban fejeződött be a Vas megyei környezet- és természetvédelmi napok rendezvénysorozata. Vasárnap délelőtt a község temetőjében gyülekeztek a községi tanács, a tömegszervezetek képviselői és az érdeklődők, hogy emlékezzenek ja neves kertépítőre, a nagy tudású botanikusra, báró Baich Mihályra. Kovassy Gyula, a Hevesi Ákos Szakközépiskola igazgatója, az arborétum fennállásának 108. évfordulóján meghitt szavakkal emlékezett annak alapítójára, Festetits Andorra, majd későbbi gazdájára, Baich Mihályra, aki 1913-tól minden erejével — anyagi és szellemi áldozatokat nem kímélve — az arborétum fejlesztéséit szolgálta. Új épületeket, üvegházakat építtetett, és kialakította a park jelenlegi területét. A megyei kertészeti kiállításokon gazdag anyagával mindig versenyen kívül indult Arborétuma ünnepnapokon bárki előtt nyitva állt. Az értékeket a gazdag gyűjteményt a világháború idején és azután a falu lakossága óvta meg a pusztulástól, s nagy szeretettel őrzi napjainkban is. Az ünnepi megemlékezés után felavatták) a neves botanikus síremlékét amit a szombathelyi Erdészeti Felügyelőség anyagi hozzájárulásával a Vas megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat készíttetett Ezután a községi tanács, a Hazafias Népfront és a községi párt alapszervezet képviselői elhelyezték koszorúikat a síremléken. Megkoszorúzták az arborétum bejáratánál felállított emlékloszlopát is, ahol dr. Józsa Miklós, a Kertészeti és Parképítő Vállalat főmérnöke ismertette az arborétum történetét.
Vas Népe - 2013. december 23.
Dr. Tóth József ma is él, aktív természetvédő. Legutóbb például a gencsapáti kastélykert megvédése érdekében emelte fel szavát. Őt kérdeztük arról: melyik kastélykerteket találja megyénkben a legjelentősebbeknek? - Történésznek készültem, de amikor 16 évesen a szelestei arborétumban jártam, akkor annak szépsége, s Molnár Gyula bácsi kertész értő magyarázatai hallatán eldöntöttem, hogy kertészmérnök leszek. A szelestei arborétum ma is nagy kedvencem. Ez hazánk talán leghangulatosabb, egyedülálló szép látványossága. Ehhez hozzájárul fajgazdagsága és párját ritkító évelőskertje is. Ezt az arborétumot 61 éve, 1952-ben nyilvánították védetté. Nagy előélete van. 1850-ben lett a mai helyén tájképi kert, 1872-ben dendrológiai tájképi kert, 1913-ban virágtáblás tájképi kert. A kastélyparkot 1871-ben Festetich Andor gróf alapította angol tájképi stílusban. Mai képe azonban egy másik kiváló arisztokratának, a kertészetben igencsak jártas Baich Mihálynak köszönhető, aki 1920-ban díszcserjéket, rózsagyűjteményt telepíttetett a szelestei kastélya körül elterülő parkba, 1924-ben viráhagymákat hozatott Hollandiából. 1927-ben a kert több mint 80 fenyőfélét, 2000 növényféleséget tartalmazott, az évelőkertben 819 féle lágyszárú volt. A kiváló botanikus, Gayer Gyula így írt 1932-ben a kertről: „Ma a park Magyarország legszebb parkja.”
Gayer Gyula
Vasi Szemle - 2009 Ráday-Pesthy Pál Frigyes
Az új tulajdonos, báró Baich Mihály időt, pénzt és fáradságot nem kímélve fejlesztette tovább birtokát. Két kertészházat is építtetett kertészei számára (egy évszázaddal ezelőtt 12 kertész gondozta az arborétumot, ma 4 kertész próbálja elvégezni ezt a munkát, valamint az arborétumon kívüli, egyéb önkormányzati zöldterületek gondozását is...), amelyek a park bejáratának két oldalánál vannak, és ma is igen jó állapotnak örvendenek. (Magánház az egyik, a másik pedig a körjegyzőségnek és a postahivatalnak ad otthont.) Ugyancsak ő építtette azt a lovardát is, amihez az arborétum bejáratától az 1925-27 között létesített évelős kert mellett elhaladó, nyírott puszpángsövénnyel szegélyezett út vezet. Baich Mihály agglegény lévén, leánytestvérének a fiát szerette volna utódnak a birtokra csalogatni, de mire az 1927-29 között épült lovarda elkészült, a fiú öngyilkos lett. A korszerű fűtéssel rendelkező, teljesen modernizált épület ma a község kultúrháza. A kultúrház előtt balra elkanyarodó úton haladva, attraktív emlékoszloppal találjuk magunkat szemben. Ezt az emlékoszlopot az arborétum 100 éves évfordulója alkalmából, 1972-ben avatták fel. Az oszlopon emléktábla tiszteleg a parképítő gróf Festetits Andor és báró Baich Mihály emléke előtt, s elismerőleg szól a szelestei lakosok által tanúsított parkvédő magatartásról. A Szelestei Arborétum mindenkor szabadon látogatható volt, amivel éltek is a helybeliek. Ennek következtében a parkot bizonyos fokig a magukénak is érezték, aminek a park hasznát látta, különösen a háborús időkben. Baich Mihály intenzív parképítő tevékenysége felölelte a két világháború közötti időszakot. Unghváry herényi díszfaiskolájából díszfákat vásárolt, 1924-ben Hollandiából virághagymákat, Németországból pedig szabadföldi krizantémumokat, magról nem nevelhető kerti őszirózsákat, sziklanövényeket és díszcserjéket szerzett be. Az eredetileg kilenc hektáros parkot 1928-ban ő bővítette 13,5 hektárosra. Közben, 1924-25-ben megépíttetett egy szerpentin utat, amelynek két kanyarja a biztosíték arra, hogy a parkban sétáló kényelmesen juthat el lentről a „magaslaton” álló kastélyhoz. További két évre volt szüksége egy kőművesnek ahhoz, hogy az út széleit folyami kavicsokból kialakított „folyókával” lássa el. A folyóka a feladatát - ami az, hogy a leeső csapadék ne az utat mossa el, hanem ebbe a folyókába kerüljön bele - a mai napig nagyon jól látja el. Az idővel komoly botanikai ismeretekre szert tett Baich Mihályt több szakember is segítette, akik közül talán Gáyer Gyulának, Vas megye nagy botanikusának köszönhetett a legtöbbet a báró. Az arborétum fénykora az 1929-1936 közötti időszakra tehető. Ekkor 720 fásnövényről (fenyő-, lombos fa, cserje) és közel 2000 évelő növényről szóltak a leírások. Az évelő növények nagy száma jószerével az akkor még meglévő üvegháznak volt köszönhető, mivel szubtrópusi és trópusi növényeket is fenn tudtak tartani, be tudtak mutatni. Manapság 716 féle fásnövény és 180-190 féle évelő növény található az arborétumban.
Vas Népe - 1994. augusztus 12. Nagy Ildikó
A buszmegálló előtt idős bácsi áll. Botjára támaszkodva a kastélytornyot nézi. Megszólítom. — Csak nem ismerte Baich bárót? Egy pillanatnyi csend, aztán könnyes szemekkel mondja: — Hogyne ismertem volna! Nála szolgáltam annakidején... Fantasztikus ember volt, egyedül élt magányosan. A park volt a minden szenvedélye. Olyannyira, hogy lerajzoltatott egy-egy részletet, megtervezett mindent és a kertésznek azt kellett csinálni! Persze ő maga is ott volt a munkáknál mindig, s ha kellett, megfogta az ásót, a kapát is! Nem is hagyta el Szelestét még akkor sem, amikor kitették a cselédházba. Később meg egy volt szolgájánál húzta meg magát. De az arborétumból nem lehetett kitiltani: bement ő oda minden nap. Még azután is, amikor a kastély 1953-ban leégett. Villám csapott bele vagy felgyújtották? Ki tudja... Szóval maradt. Itt is van eltemetve szegény
Magyar Hírlap - 2007. SOMOGYVÁRI D. GYÖRGY
Apám képtelen volt hosszan beszélni. Két-három mondat után mintha elszégyellte volna magát, amiért egyáltalán megszólalt. A maga módján bölcs ember volt. Amikor évek után először hazalátogattam, egy illúzióvesztett öregembert találtam fiatalosan nyüzsgő anyám körül. Többnyire olvasott. Órákig ücsörgött a pecabotja mellett. És nagyokat hallgatott. A jó ég tudja, mire gondolt. Aztán egy este, sokadik látogatásom estéjén, elkezdett mesélni. A sráckoráról. Anyám éppen paradicsomszószt főzött, s arról jutott eszébe a szülőfaluja. És a báró, akinek minden ebéd előtt paradicsomlevest szolgált fel a nagyapám. Az ételt a hátsó traktusban a nagyanyám főzte. Ők ketten, a kastély mindenesei látták el a messze földön híres dendrológust, Baich Mihályt, „a virágok báróját”, ahogy a község lakói nevezték maguk között. A báró egyszer kézen fogta kisgyerek apámat, és körbevezette a tizenhárom hektáros füvészkertben. Elmagyarázta neki, hogy a dendrológus fajellegű növényekkel foglalkozik. A szöszke kisfiú a séta végén szédült a sok latin név hallatán. Ettől kezdve megkülönböztetett tisztelettel, előre köszönt a méltóságos úrnak. Sokáig nem gondoltam erre az estére. S apám sem tért vissza a kastélyhoz többé. Úgy halt meg, hogy emlékeiben szülőháza romokban hevert. A kezembe került fénykép láttán valami (valaki?) azt súgta, keressem fel a kúriát. És tudjak meg egyet s mást az egykoron európai hírű arborétum megálmodójáról, a báróról. Az ablak A kastély Alsószelestén áll. Jobban mondva, Alsószeleste már nincs a térképen, csupán Szeleste. Az alsó és felsővég a második világháború utáni újrarendezések egyikében, egy hatalomtól megrészegült funkcionárius egyetlen tollvonására egyesült. A helyben élőknek azonban a megosztó melléknevek a mai napig minőségi megkülönböztetést jelentenek. A felsővégiek a Festeticsek, az alsóvégiek a báróportások vagy a kertészek. […] Hogyan is történt? Az egyutcás, alig néhány száz lelket számláló szelestei ikerfalvak egyikében, az „alsóban”, Szentgyörgyi-Horváth László, Vas vármegye alispánja, hivatali tekintélyét emelendő, kastélyt épített. Tőle vette meg a „felsővégről” aláereszkedő Gróf Festetich Andor, a Wekerle- és Bánfly-kormány földművelésügyi minisztere másfél évtizeddel később. A gróf az első világháború előtti zűrzavarban csődöt jelentett, s kormányengedélyt kapott rá, hogy Vas megyei birtokait a Krassó-Szörény vármegyéből menekült, szerb és magyar anyanyelvű, báró Baich Mihály földbirtokosnak eladja. A báró és özvegy édesanyja 1913-ban, apám születésének évében költözött a kúriába. A fiatal nemesnek rossz véleménye volt a kastélyról. „Angol cottage stílusban épült, az építőművészet ezen sivár, történelmi visszapillantásokban és értelmetlen rekonstrukciókban kimerült korszakában; hibás arányaival, nyugtalan homlokzataival, sehogy sem indokolható tornyával sajnos teljes diszharmóniában áll szép környezetével.” Akkor miért vette meg? Miért költözött ide? A válasz egyszerű. A környezetért. A fákért. A „feszes fellépésű, zárkózott, de szabadelvű, fennkölt lelkületű” Festetich gróf külföldről hozatta a kastélypark növényeit. Nem hiába ügyelt az agrikultúrára két kormányban is, értett a földhöz. Az eredmény elbűvölte apám későbbi szellemi mentorát, a bárót, aki gyenge tüdejű lévén magánúton tanulta ki a dendrológiát, a parktervezést és a botanikát. Elhatározza, hogy létrehozza az ország első számú, tudományosan is lajstromozott arborétumát. Svájcból, Hollandiából és Németországból importál gumókat, magokat, hagymákat és dísznövényeket. - A kivitelezés előtt az elképzelt részleteket megfesteti Kleiner Oszkár festővel, hogy a várható egység tér-forma-szín harmóniája még tökéletesebb legyen - mondja Bánó István erdőmérnök, az arborétum ez évben nyugdíjba távozó vezetője. A báró kertészlakásokat építtetett - egyikük ma a polgármesteri hivatal -, a falunak ma is működő iskolát adományozott, hogy a tizenkét kertészcsalád ivadékainak legyen hol tanulniuk. Péter bátyjának lovardát emel. Az épület most művelődési központ és párját ritkító falusi filmszínház. Szakemberek érkeznek hozzá a világ minden tájáról, évente botanikus szimpóziuokat tart, a kastélyban szállásolja el vendégeit. A határon túl tudósként tisztelik, itthon a tudományos testületek bogaras báróként kezelik. Lassan magára marad, annak ellenére, hogy a faluban szeretik és tisztelik, hisz a családok egyharmadát ő tartja el. 1929-ben Davosban kiveszik a fél tüdejét. Egy évig kezelik a svájci szanatóriumban, ahová kedvenc lovásza, parádés kocsisa, Múth János kíséri el mindenesként. Viszszatérése után a magány munkára ösztönzi, dolgozik éjt nappallá téve. Az alsószelestei arborétumba járt vadászni Széchenyi Zsigmond és Juszuf Kemál pasa, az egyiptomi alkirály. Homo hom ini lupus Tudjuk, ember embernek farkasa. Jön 1948, s vele a Dicsőséges Új Rend és honi csatlósai. A kastélyt államosítják, a báró egy ideig még a kastélyban élhet, mert bántani akkor még nem merik. - Két év múltán - mondja Tóth Lajos bácsi, Múth lovász keresztfia, a kevesek egyike, aki még dolgozott a bárónak - a helyi kisemberek túlkapásain miatt a pirosszájúak főnöke, Diósi pártitkár kitiltotta a méltóságos urat a kastélyból, sőt Alsószelestéről is. Nálunk, az ölbői Múth-házban húzta meg magát kis motyójával. Mindennap megborzolta a hajamat. Különc ember volt, de szeretetre méltó különc. A báró hosszú sétákat tett a környező erdőkben. Egyedüli társa a kampósbotja volt. Később, a Nagy Imre-féle enyhülés után megengedték neki, hogy látogassa az elgazosodott arborétumot. Napokat töltött kedvenc fái között. Többször látták, amint megkopogtatta, meghallgatta őket, nincs-e korhadás bennük. Aztán 1955-ben, a miséről visszatérő Múth család holtan találta az ágyban. Rebesgetik a faluban, hogy öngyilkos lett. A helyi katolikus pap nem akarta eltemetni. Arra hivatkozott, hogy az elhunyt görögkeleti vallású volt. A kastély még abban az évben leégett. A megyei DISZ-szervezet használatában volt. Sohasem derült fény arra, mi vagy ki okozta a tüzet. Két évtizeddel később apám ebben az állapotban látta viszont egykori otthonát. Kormos szeműén, pőrére lopva, magába roskadva. Az ölbői temetőben, az utód nélkül elhantolt báró sírja felé bandukolva, azon gondolkodom, szívesen elhoznám apámat a kastélyba. Megmutatnám neki újrafestett ablakait, s elmesélném neki, hogy az üvegtáblák mögött most mások szeretkeznek a jövővel. A bárónak pedig azt mondanám, nyugodjon békében, mert még most is ő tartja el a falu lakosainak jó részét. És talán megsúgnám azt is, hogy pirosszájúak még vannak ugyan, de szerencsére egyre kevesebben...
Vas Népe - 2007. április 18. 100 éves Gábriel Lajos
Szombathely - Alsó - Szelestén született dr. Gábriel Lajos, Szegeden szerezte ügyvédi diplomáját, és Szombathelyen praktizált. A híres földbirtokos, Baich Mihály báró ügyeit is ő intézte . Alsó -Szelestén látta meg a nap világot, de iskolái hamar messze szólították szülő falujától: a gimnáziumot Kősze¬gen végezte aztán Szegedre került, ahol először másfél évet tanult az orvosi egyete¬men, majd pályát módosítva végül ügyvédként doktorált. A nagy gazdasági világ válság idején friss diplomásként nem kapott állást, így hazatért Szelestére, s a helyi jegyzőségen tevékenykedett néhány hónapig. Nem kellett azonban so¬kat várnia: Csupor Sándor ismert szombathelyi ügyvéd, ügyvédbojtárjává fogadta. Öt év elteltéve lmmár egyenrangú társakként vezették a Szily János utcai irodát.
Zalai Hírlap - 2014. március 29.
Májusban az emlékoszlop közelében leleplezik Baich Mihály, „a virágok bárójának” mellszobrát, Veres Gábor szobrászművész alkotását.”
„Honeste et diuturne”
Egyelőre ennyi anyagot tudtam összeszedni a Szelestei Arborétum létrehozóiról, akiknek élete kész regény, persze mondhatják, kié nem az. Csak azé nem, akit nem ismerünk, akiről nem tudunk semmit. Én szerettem volna fent leírt főszereplőinket meg és bemutatni, hogy ne csak párbetűs meghatározások legyenek, hanem élő, alkotó, gyarlóságaikkal együtt is szerethető, vagy legalábbis tisztelhető emberek. Egyikről sem lehet azt mondani, hogy gondmentes élete volt a született nagy vagyon, magas társadalmi elismertség ellenére sem. Mindkettő alkotó ember volt, többet akart tenni annál, minthogy fogadásokon, bálokon, vadászatokon töltse minden idejét. Ennek a többet akarásnak élvezhetjük máig az eredményét Szelestén, amikor a Berzsenyi Dániel utcából, vagy a Kastély szálló felől az Arany János utcából rákanyarodunk az arborétum százados fáinak égbe nyúló ágai közé, amin nyáron a zöld lombok zizegése nyugtatja a lelket, télen a hideg csendje simogat. Ősszel az avart ropogtatva, ámuljuk a tarka kavalkádot, tavasszal megmerülünk az újban, a harsogásban a kismadarak trillájában. Nekem is kicsit hozzájuk kellett öregednem, hogy igazán tudjam értékelni mit is jelent ez, nemcsak a ma gyakran emlegetett rohanó világunkban, hanem egyetemlegesen kortól, korszaktól, egyáltalán mindentől függetlenül. Jöjjenek, nézzék meg, érezzék meg, adjanak egy esélyt a Szelestei Arborétumnak, hogy adhasson, hogy befogadhasson, hogy betöltse azt a szerepet, melyet gróf Festetics Andor és báró Baich Mihály megálmodott. Nem a világ legnagyobb kertje, nem a legkülönlegesebbje, nem tart Guinness rekordot, de „levegője van” térben és időben egyaránt.
Én bevallottan elfogult vagyok a fent leírt egy évszázaddal előttünk élt személyekkel, elsősorban szelestei érintettségük okán, de azt is bevallom, hogy a száz évvel ezelőtti mindennapi élet is sokkal közelebb áll hozzám a mainál. A technológia már akkor befurakodott az emberek életébe, de még nem tengett úgy túl, mint ma. Világunk egyre „embertelenebb” és sokakkal ellentétben én örök nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor a falusi utcán tehéncsorda indult reggel és nem az álmos proletárrá „emelt” földmíves várt a külön buszra műszak előtt. Valóban könnyebb applikációval rendelni Malajziából önjáró okos fűnyírót, de a kaszát markoló kézhez és a tésztát dagasztó karokhoz tartozó emberek voltak azok a teremtmények, akik az életet megélték a maga teljességében és természetességében.
Reményeim szerint Szelestén még hozzájutok pár közvetlen, személyes történethez, mellyel kiegészíteném a leírtakat.
A 150 éves évfordulót az önkormányzattal közösen 2022 szeptember 10-én tartjuk! Nyitott programjaira mindenkit szeretettel várunk! Későbbiekben közzétesszük a részletes ünnepi „menüt”
A 150 éves évforduló okán és mert egyre jobban otthon érzem magam az arborétumban a ’22-es tavasz folyamán szinte hetente megfordultam az évszázados lombok között. Sikerült Siffer Sándor erdészmérnök barátom közreműködésével beoltani a Bezerédj hársfát Vámoscsaládról és az ezeréves zsennyei tölgyet is. Így már mindkettő fa „klónja” kihajtott a Szelestei Arborétumban. A sort szeretném folytatni a jövőben. Tavasszal sikerült ültetnem egy hét darabból álló kocsányos tölgy ligetet, egy feketeberkenyét és két szelídgesztenye fát. A 2020 telén makkról szaporított görög tölgyeim közül egyet kiültettem Szelestére, egy földben van itthon és egyet cserépben nevelek. A cserepest fagyban behoztam a lakásba, rendszeresen kap esővizet és mindig napra kerül, így háromszoros méretű a másik kettőhöz képest. Amellett, hogy Szelestén az új ültetvényeket többször sikerült meglocsolnom az égiek is mellém álltak és többször esett nagyobb mértékű csapadék. Sajnos még így is nagy a szárazság és a tendencia riasztó. Az Alpokalján ijesztő mértékű a fenyő pusztulás, s egyelőre nem látni a végét. Most április közepén találtam az ezeréves zsennyei tölgy alatt egy csírázó makktermést, amit hazahoztam és cserépbe tettem.
Veszprém -Ják -Szeleste
2022. május 10.
Szelestey P. Attila
Múltmentő
2021. december 31.
2021. november 23-án újabb hét fát ültettünk a Szelestei Arborétumba
Segítségemre volt Bánó István, akinek szakmai tanácsai alapján választottam ki a fákat, illetve ültettem el a megadott helyre. Elkísért Szanyi Péter barátom, aki erdészként és nagyszülei révén szelesteiként is segítségemre volt. Négy páfrányfenyőt (három típust), egy kislevelű hársat, egy kínai szálkáslevelű hársat és egy barkócza berkenyét ültettünk. Két hegyeslevelű tölgyet, amelyet egy éve magról nevelek, majd csak két év múlva ültetünk ki az arborétumba.
December 19-én Bárdossy Pali barátom csatlakozott hozzánk és GPS segítségével bemérte az eddig ültetett „Szelestey fákat”, illetve a Szelestey pihenő helyét. Gyártás alatt vannak a kis tájékoztató táblák, melyek a „Szelestey fák” alá kerülnek. Terveztem barátaim segítségével egy emblémát, mai szóval logót az Arborétumnak. Elkészítettem egy pecsétet is, melyet egy kis faházikóban kihelyezünk a park bejáratához, az arra járó turisták számára. Kiírtam pályázatot a Szelestei iskolában Festetics Andor és Baich Mihály életének kutatására. Lassan befejező részéhez jutok a két alapító rövid életrajzának. A Szelestei Arborétum, nem a legnagyobb, nem a legszebb, nem a legismertebb, de hangulata megragadó, léleksimogató és ezt nemcsak az elfogultság mondatja velem, de sok idelátogató egybehangzó véleménye is ezt támasztja alá. Aki egyszer eljön, az szinte kivétel nélkül visszajár.
Szeleste -Veszprém
2021. december 31.
2021. május 10.
2021. május 10-én jártam ismét az Arborétumban. A tavaly ősszel elültetett fáink kizöldültek és gyökeret eresztettek a szelestei földbe. Idén páfrányfenyő fajtákat ültetünk. Itthon magról nevelek görög tölgyeket és barkócaberkenyéket, melyeket ősszel már szeretnék kiültetni Szelestére. Jövő év tavaszára már van egy különleges ötletem, melyet nem árulok el, de nagyon érdekes kísérlet lesz!
Van még egy különlegessége a Szelestei Arborétumnak, mégpedig a nyugalmazott vezetője Bánó István, aki 50 éven át szolgálta a parkot, sőt máig mellette áll, tiszteletbeli, örökös gazdaként. Pár archív képet is betettem, még 2004-ből, amikor a Szelesteyek berkenyét ültettek, ott is segítségünkre volt, s az együttműködés máig tart! Isten éltesse sokáig!
Veszprém -Ják -Szeleste
2021. május 10.
2020. november 11.
November első hetét Szelestén az Arborétumban töltöttük öcsémmel, Istvánnal. Elkészítettük a pad alatti térkőteraszt, ráhelyeztük a „Szelesteyek padját”, felállítottuk a Szelestey családról szóló tájékoztató táblát, elültettük az idei öt fát és felfúrtuk az évfordulókra emlékező márványtáblát az önkormányzat falára. A munkákban segítségünkre volt Bánó István az Arborétum nyugalmazott, (de máig aktív) vezetője, (1970-ben kezdett!) Fülöp István az arborétum dolgozója és két közmunkás: Török János és Nagy Dávid. Ezúton is köszönjük a segítséget, illetve Németh István polgármester úrét, aki ötleteinkben és munkánkban is partner volt. Az Arborétum önkormányzati tulajdonban van, nagyon bízunk abban, hogy sajátjukként kezelik, hiszen Szelestét aktuálisan az Arborétum fémjelzi, benne a magántulajdonban lévő Kastélyszállóval, fürdővel együtt. Sok év után számomra is kiderült, hogy van lenyomata a Szelesteyeknek Alsószelestén, hiszen a TSZ irodának használt régi kiskastély már biztosan állt a XVI. században, amikor a Ják nembeli Szelesteyek családtörténetük legkiemelkedőbb korszakát élték. Bernát, György, Ferenc és Ádám fémjelezte ezt az időt, ahol a sógorok, apósok által, (Marczaltőy, Zichy, Ivánczy, Sibrik, Szapáry, stb. rokon családok) Vas, Zala, Veszprém, Moson vármegyék alispánjai voltak, s maguk is töltöttek be ilyen posztot. A megyei nemesség első sorában álltak ekkor. Így ez az épület sokat mesélhetne. A rendszerváltáskor külföldi kézbe került, s azóta is úgy áll, mint 30 éve.
A faültetéseken kívül egy magyar történelmi tanösvény kialakítását tervezem megvalósítani a jövőre nézve.
Veszprém -Ják -Szeleste
2020. november 11. Szent Márton napján