1526 utáni bevezető
A mohács utáni korszak két generációja a Szelestey család általam ismert történetének csúcspontját jelenti. Talán itt sejlett fel a remény, hogy az ősi nobilis nemzetség egykori fénye ezen ágában újra felragyoghat. Nem sikerült, de egy másik hajtásnak a Niczkyeknek szerencsére igen. A családtörténet kutatás a genealógia fő témája a rokoni kapcsolatok hálózatának felépítése. Az újonnan jövő famíliák nagy ambícióval és jól megkötött házasságokkal nagyot ugorhattak előre. Egy-egy új királyságot akkor ismertek el igazán, ha egy ősi fejedelmi családdal sikerült frigyre lépni. Így volt ez az alsóbb régiókban is egészen a módos parasztgazdákig. A tágabb értelemben vett família patinája adta a társadalomban elfoglalt helyet. Ha egy köznemesi család bárói rangot kapott azután tagjai a legritkább esetben adták alább és ezután kizárólag arisztokrata famíliákkal házasodtak. A Szelestey család a XVI. század második felében kötötte a legelőkelőbb házasságokat. Álljon itt röviden: Szelestey Bernát és Berzsenyi Eufrozina fia György, Ivánczy Sárát vette el kinek atyja Ivánczy Péter többszörös vasi alispán. György bátyja Ferenc először Zichy Katalint Zichy Raphael zalai alispán leányát vette nőül, sógorságba kerülve ezáltal Zichy Györggyel mosoni, majd vasi alispánnal, másodszor, Zomor Katalint, Zomor János királyi személynök leányát vette el, kinek bátyjával Pállal kihalt fiágon a família, de Kondé néven egy másik ág tovább él. Ferenc, Orsolya leányának ükunokája Zrínyi Ilona a munkácsi hős. György fia Ádám Vasi alispán, országgyűlési követ, a vasi nemesi hadak kapitánya. Neje, Marczaltőy Eufrozina a Gutkeled nemből, kinek apja György, mosoni, bátyja Miklós veszprémi alispán, anyja Thury Katalin, kinek atyja Thury György Léva, Palota, Kanizsa kapitánya, hírneves törökverő bajnoka. Testvére, Miklós gyermekei e régi család utolsó generációja. Szintén egy másik ág az Amadék örökítik tovább e nemzetségi ágat. Ebből a pozícióból lehetett volna feljebb, tovább lépni. Utólag már tudjuk, nem sikerült. A família három ágra szakadt.
Alsó Szelestei Szelestey Ádám alispán - legidősebb fia Sándor ága fenn tudta tartani magát, de csak egyhelyben. A XVIII. században is adtak Vasnak alispánt, szolga és főszolgabírókat és még a XIX. században is királyi tanácsosokat, táblabírókat, insurgens tiszteket, országgyűlési követet. A második fiú György líneája a Rákóczi szabadságharc bukása után szegényedik el, mert unokája, szintén György somogyi főszolgabíró, felségárulás miatt elveszíti jelentős somogyi birtokait. - A harmadik fiúnak Andrásnak nem sikerült a mesebeli fordulat, mely szerint a legfiatalabb mindent visz. Ő és utódai egy dologhoz ragaszkodtak igazán, az evangélikus hithez, s így kerültek Köcskre, majd Bobára. Folyamatosan csúsztak a lejtőn és a XIX. századra csak az ősi név maradt és persze a büszkeség, amely nem túl nagy segítséget nyújtott a földművelésben., Talán annyiban mégis igaz a mese, mely szerint a legfiatalabb hajtás a legizgágább. Andrásnak, tizenegyedik izigleni unokája próbálja lefújni a port, valaha a Jaák nemzetségből leszármazott Szelestey család, majd teljesen elenyészett krónikájáról.
Kalandra fel, induljunk hát neki a következő 500 esztendőnek és tekintsük meg a függetlenségét végérvényesen elveszítő magyar hazában, hogy úsztak az árral és az ár ellen a Szelesteyek.
„habent sua fata libelli” a könyveknek is megvan a maguk sorsa