Veszprémi Alsóvárosi temető

A Veszprém Megyei Honismereti Egyesület tagjaként részt vettem március elején a temetőben fellelhető ’48-as honvédeink sírjának szépítésében. A nemzeti színű szalaggal átkötött sírokat Rainer Pál régész, hadtörténeti kutató útmutatása alapján találtuk meg, s vele együtt metszettünk, kapáltunk, gereblyéztünk és sepertünk sötétedésig. Március 15-e délelőttjén pedig együtt jártuk végig a sírokat, melyeknél Rainer Pál rövid életrajzokat tárt elénk a sírban nyugvó ’48-asokról. Az általunk ismert huszonkét sír között vannak nagyon jó állapotúak és vannak enyészetnek indulók. Én kiválasztottam egyet, Pápai Lajos honvédet, aki 1908-ban hunyt el. Szempontjaim a következők voltak. A sír rossz állapotú, tehát segítségre szorul. Pápa gyermekkorom nyarainak helyszíne, s egyik legjobb barátomat, aki már nincs köztünk Lajosnak hívták. Így „örökbe fogadtam” Pápai Lajos honvédet, illetve síremlékét. Ezután megpróbálom rendszeresen karbantartani. Talán másokra is rátalál valaki. E régi temetőben barangolva, 200 év kőbe zárt város és családtörténete tárul elénk. Amennyire „irtóztam” gyermekkoromban a temetőtől, valahogy féltem a halált sugalló kövektől, annyira szeretek most sétálni, kutakodni az ősi emlékek között. Minél régebbi a temető, annál érdekesebb számomra. Fő kedvencem a Házsongárdi temető, mely fél évezred történelmét vetíti elénk. Nekünk, veszprémieknek az Alsóvárosi temető az, ami a kolozsváriaknak a Házsongárdi, ha kisebb is, újabb is, de a miénk. Található itt sírja XVIII. században születettnek, életüket a hazájukért áldozóknak, magas világi és egyházi méltóságoknak, neves művészeknek, a város képét, történetét befolyásoló, vállalkozóknak, kereskedőknek, iparosoknak, pedagógusoknak és olyanoknak, kinek emlékét, csak a családja őrzi. A síremlékek többsége már gazdátlan, „elfogytak” a hozzátartozók, de mint minden más temetőben emberek nyugszanak a kövek alatt, emberek, akik nélkül Veszprém nem olyan lenne, mint amilyennek mi ismerjük.

2024. március 15.

2023. március 15-én megfogadtam, hogy a Veszprém Alsóvárosi temetőben „örökbe fogadok” két ’48-as hőst, akiknek már elhagyatott a sírja. Pápai Lajos honvédet és Kun Béla huszárszázadost. Sikerült az ígéretem megtartani, 2024. március idusára elkészült a két felújított sír. Evés közben jön meg az étvágy. A temetőben rendszeresen járva, véletlenül rátaláltam vizeki Tallián Lázár veszprémi kanonok, címzetes püspök sírjára. Ő szépnagyapám Szelestey Mihály ötödízigleni unokatestvére volt. Lázár, Andor nevű öccse ’48-ban honvéd ezredesként szolgálta a hazát. Természetesen az ő elhanyagolt sírját is rendbe tettem, így ezentúl három sírhoz járok ki az Alsóvárosi temetőbe. E temető kis ráfordítással Veszprém Házsongárdija lehetne.

Kérem, akinek van ideje és kedve, fogadjon örökbe egy sírt, nézzen rá legalább egy évben egyszer és higgye el, amikor belép a temető kapuján, jó érzés tölti el, hogy valakihez jött, aki idegen volt, de már nem az!