Kedves Tengerentúli Rokonaink!

1735 Szelestey Boldizsár

Az 1735-ös esztendő március idusán, egy kétlovas hintó verte fel az Alsó-Szelestére vezető út porát. Az úti alkalmatosság, már csak nyomaiban emlékeztetett, néhai szépségére. A lakk, több helyen lepattant, a címer megfakult, a kárpit kifényesedett. Az utasok, két fiatal hölgy szorongva bújt össze remény és kétségbeesés közepette. Öltözetük megfelelt a kor divatjának, de nem volt hivalkodó, régi patinás ékszerek, díszítették kecses nyakukat. Kedves húgom, szólt az idősebb, engedj majd engem beszélni. Én többször találkoztam már Boldi bácsival, aki sosem felejtette el megjegyezni, hogy ő és atyánk, druszák is, nemcsak komák. Kedvel engem és én ismerem gyengéit. Hevülékeny, de szíves ember, igazi magyar. Ha sikerül érzéseire hatnunk, nem hagy cserben. Eközben Alsó Szelestey Szelestey Boldizsár tekintetes úr a Szelestey nemzetség aktuális feje is készült a találkozóra. Sejtette jövetelük célját, hisz levelükben tájékoztatták, hogy segítségre lenne szükségük. A segítség, mint általában guruló forintok formájában ölthetett testet.

- Szerettem néhai atyjukat az öreg, Boldizsárt és mivel dolgaim mostanság jól mennek, segítek lányain. A kapus hajdú kiáltását halotta és enmaga ment ki, üdvözölni húgait. Oldalán, Mária asszony állt. Hirtelen hátuk mögül előszaladtak a gyerekek. Elől az ötéves Ádám, utána a hároméves, virgonc Pista. Az udvar túl sarkából a négyéves Anna kisasszony, szaladt, szőkén, pirosló orcával, mellette Kozmi a kis fehér puli ugrált. Isten hozott benneteket, kisasszonykáim, lépett az úr a Palásthy lányokhoz. Először Kata, majd Judit lépett le a hintóból. A háziasszony tessékelte be őket a szalonba, ahol még a kora tavaszi éles levegőt a duruzsoló kályha melege jótékonyan kirekesztette. Mari a cselédlány már hozta is a gőzölgő teát, az úrét egy kis szesszel hígítva. A kölcsönös érdeklődés egymás sorsa iránt és kedélyes terefere a megyei társasági életről, oldotta a Palásthy lányok szorongását. Katalin minden bátorságát összeszedve tért rá, jövetelük konkrét céljára.

- Kedves Boldi bácsi már csak tebenned van minden reményünk. Legközelebbi atyánk fiai, vagy nem tudnak, vagy nem akarnak segíteni. Amíg hallgatta a távoli rokonok keserveit, a tekintetes úr gondolatai messzire kalandoztak. A nagy Anjou Károly király idejében, amikor is az öreg Zách Felicián rátört a királyi családra, Erzsébet királynénak négy ujja bánta, hogy öccsének a későbbi Nagy Kázmér lengyel királynak játszotta át udvarhölgyét, Zách Klárát. A negyed izigleni atyafiságból, csak Zách Sebe fiai a két Palásthy fiú maradt életben. A Johannita lovagok, menekítették ki őket, Rodosz szigetére. Mindez, több mint négyszáz esztendeje történt. Gondolataiból, Judit elcsukló hangja rezzentette fel. - Boldi bácsi te nem is figyelsz ránk. - ne haragudj húgom kicsit valóban elméláztam, de folytasd csak, figyelek. Böjtelő havának huszonnegyedik napján járultunk, Mesterházy Nagy Sándor és Pál uraimékhoz, Uraiújfaluba. Arra nézvést, hogy atyánktól zálogba vett birtokot, Uraiujfaluban, Szentivánfán és Niczken ezen Vasvármegyében és Mezőszentgyörgyön, e Nemes Veszprém vármegyében a köztünk való megegyezés szerint visszaválthassuk. Mesterházy uraimékkal, semmire sem mentünk, ezért fordulunk most Boldi bácsihoz. Ezernyolcszáz forintra lenne szükségünk, amelyet jövő új esztendő napján minden fogyatkozás nélkül, interessével együtt visszafizetnénk. Ha pediglen akkora le nem tennénk, vagy bármilyen okból letenni elmulasztanánk ezen levelünk erejével fent nevezett jószágainkat, minthogy őkegyelme pénze leszen rajta, tetszése szerint elfoglalhassa és birhassa mindaddig, amig az előzetesen leírtak szerint, le nem tesszük magunk, vagy maradékaink Melynek megerősítésére adtuk ezen levelünket, kezünk írásával és pecsétünkkel megerősítve. - hm, hümmögött a tekintetes úr, már előre meg is írtátok a nyugtató levelet. Ily biztosak voltatok a sikerben? Csak kétségbeesésünkben reménykedtünk, hogy még a tavaszi munkák előtt visszakaphassuk, birtokainkat. Ebben a pillanatban a kis Annácska, huppant Kata ölébe, megtörve a komoly beszédet. Mindenki elmosolyodott, a nagy derültséget fokozta, hogy Ádám és Pisti seprűn lovagolva sikongattak, hogy őket is vegyék észre a felnőttek. – megadom, szólt a nemzetes úr és az egész házon elégedett vidámság áradt szét. A két nővér könnyes szemmel borult a házigazda nyakába. – Mária asszony, elnézést kért és kisietett ellenőrizni az ebéd előkészületeit. Sógor és após uramat várjuk ebédre. Akkor mi megyünk is ugrottak fel egyszerre a Palásthy nővérek. Mentek ám az eszetek tokját, ma mulatunk szeretteink körében és feledjük a gondokat. A nagytekintélyű Vizeki Tallián Ádám Vas vármegyének kétszeres alispánja, feleségével Fiáth Borbála asszonnyal érkezett, a másik hintóból fiuk József nejével báró Bakács Terézzel lépett ki. Az ő kocsijaik nem kopottak, csillogtak- villogtak, a kerékküllők lakkján hason csúszott a napsugár. Címerükön a vitéz, daliásan lengeti a vöröskeresztes lobogót.

Az illendőséget mellőzve szaladtak az unokák, Pisti már a nagypapa karjaiban, vígan húzgálta kackiás magyaros bajuszát. Annácska a nagymamát támadta le, mögötte topogott a kis Ádám. Így aztán Mária először fivéréhez és sógornőjéhez lépett, s tessékelte be őket az ebédlőterembe. A Palásthy lányok szabadkozva üdvözölték a vendégeket, de Szelestey úr ha mosolyogva is, rájuk dörrent. – ha még egyszer elnézést kértek, én magam raklak ki benneteket. Az asztal mellett, kedélyes kvaterkázás folyt, amíg felszolgálták az étvágygerjesztőt. Asztalbontás után az asszonyok a gyermekekkel rövid sétára indultak a parkba. A férfiak a dohányzó asztalnál, békésen pöfékeltek. Közben persze magyarok lévén a politikára terelődött a szó. - Az a hír járja veszi át a szót Tallián Ádám tekintetes úr, hogy szegény Rákóczi urunk igen gyenge lábakon áll. Itteni urunk Habsburg Károly is betegeskedik. A mi drága fejedelmünknek vannak fiai a Habsburgok fája a jelek szerint elsorvadt. Épp ideje, már kétszáz éve szipolyoznak minket - szólt közbe a fiatalabb Tallián. Na, de sógor uram veszi át a szót Boldizsár úr, az ország közönsége elfogadta a pragmatica sanctiot, így lánya Mária Terézia a kijelölt örökös. – mert sohasem ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat – fakadt ki József. Ha szinte kilátástalan a küzdelem, akkor harcol a magyar, ha kezében a döntés és nagy esély kínálkozik a sikerre, mindig elbizonytalanodik és általában rosszul dönt. Az én atyám unokatestvére Szelestey György végig harcolta a kuruc felkelést, még a száműzetésbe is követte a fejedelmet és mit ért el vele? Szép somogyi birtokait, Nagybajomot és a környező földeket elkobozták, mint felségárulót ítélték el távollétében. – vágott vissza Boldizsár tekintetes úr. Én azt mondom, mi itt nyugodtan megvagyunk Habsburg uralom alatt. A többség így gondolkodott huszonkettő nyarán Pozsonyban, amikor megszavazták a nőági örökösödést. Jól kifundálták, azt mondják ha a lányok is elfogynak visszaszáll a nemzetre a szabad királyválasztás joga. A trónra jutó nőágon belül, ismét a fiági leszármazás érvényesül, soha nem lesz már nemzeti királyunk. Ilyen a magyar inkább szolgál egy idegent, minthogy sajátot emeljen maga fölé, aki biztos, hogy az irigység és az ellenzék céltáblája lenne. -sóhajtotta Tallián nemzetes úr. Lotharingiai Ferenc már el is jegyezte magát a rangidős lánnyal, Mária Teréziával. Mit szoltok a Carolina Resolutiohoz? – szólt Józsi sógor, oldva a növekvő feszültséget. Károly a kijelölt artikuláris helyeken engedélyezi a protestánsok szabad vallásgyakorlását. Az apontázia büntetendő, vegyes házasságot, csak katolikus pap előtt köthető a tisztviselők hivatali esküje letételénél a katolikus formula kötelező. A váci püspök, Althan Mihály gróf így is tiltakozik ellene és XII. Kelemenhez fellebbezett. Mi katolikusok vagyunk –szólt Szelestey Boldizsár, de famíliánknak is van evangélikus ága, kik mostanság Kis Köcskön élnek és már ezerhatszázhatvan háromban védték a szelestei evangélikus templomot. Dédapám testvéreitől, Györgytől és Andrástól leszármazott utódaik elszegényedtek, hiszen hivatalhoz sem juthattak. Azt mondják ők a haladás, mi a megkérgesedett, elvénült múlt. Én azért nem sajnálom, hogy a mi águnk rekatolizált, ha nekik a fejlődés a kirekesztettséget, szegénységet jelenti, szívesen kimaradok belőle. A Palásthy lányok léptek be, - búcsúzunk, kedves Boldi bácsitól és a tisztelt rokonságtól. Távozásuk után az öreg Tallián Ádám tekintetes úr bizalmasan, vejéhez fordult. – édes öcsém uram, lassan itt az ideje, hogy elkezdjük a protektorok felkeresését az alispánság megszerzése érdekében. Fiam nem pályázik, kedves feleségével, Terikével leköltöznek somogyi birtokaikra és ott próbálnak szerencsét. Neked viszont nagy esélyed van a viceispánságra. Apád is lehetett volna az Egerváryak, Vésseyek, Szapáryak is támogatták, de ő vonakodott. Ükapád nemcsak alispánja, de kapitánya és követe is volt vármegyénknek. Ideje, hogy újabb Alsó-Szelestei Szelestey jelenjen meg az első poszton. Ükapám, ükapjának egytestvére Tibold, már ezernégyszázhuszonnyolcban Sopron vármegye viceispánja volt, tolta kissé előre széles mellkasát Szelestey Boldizsár tekintetes, nemzetes, és vitézlő úr. A Jaák ősök között volt nádor, bán, vasi, zalai, bihari, somogyi ispán, veszprémi püspök és csak a Mindenható tudja még mi minden.

Etcetera, etcetera…