Kedves Tengerentúli Rokonaink!

1564 A nagy per

És elkövetkezett az 1561-es esztendő. Az Alsószelestei uradalom Ivánczy alispán védőszárnyai alatt, napról napra nőtt és erősödött. Ferenc is lépésre szánta el magát, nem akarván lemaradni öccsétől. Anyja engedélyét és némely jobbágyát kérte, s felkereste fivérét is. – Pósfalván, Themerdy János földjei jól illeszkednének nemesi udvarhely földjeinkhez. Anyánkkal beszéltem, ha vonakodva is, de beleegyezett és három jobbágyot is adott a rajtaütéshez. Meggyőztem, ha nem mi lépünk, más teszi meg és lehet, hogy épp a mi kárunkra. Te is tudod mennyi borsot törtek az orrunk alá. A múlt hónapban is két jobbágyom akart szárnyai alá menekülni. Itt az ideje, hogy megleckéztessük. A fél falu a rokonsága lesz hova mennie. Öcsém adj te is három jobbágyot a rend kedvéért, együtt pont tízen lennének. – György, ha földszerzésről volt szó nem sokáig teketóriázott. Egy héttel a megbeszélés után az egerszegi és szelestei jobbágyok, Cimber Pál vezetésével az éj leple alatt lopakodtak a Thömördy kúria felé. Két emberét küldte kikémlelni a háziakat. – Tamás és te Andris dobjatok a kutyáknak ebből az étetőből és egy marék mérgezett csirkeaprólékot nyomott a tenyerükbe. Ha a dögök elkushodtak, számoljátok meg, hányan lehetnek a ház körül. Egy fertály óra múlva jelentést kérek. A két kémlelő görnyedve osont az épület felé. Két hatalmas szelindek láncait feszegetve vicsorgott egy kisebb falka terelőkutya, egyre kisebb köröket futva közeledett feléjük. Ekkor eléjük szórták a csirke darabokat, amire azok mohón rávetették magukat. Az épület körül csak három, négy öregebb szolgát láttak a birtok urai még az igazak álmát aludták. Cimber jelt adott és a tíz ember egyszerre rohanta meg a pajtát és a főépületet. Rövid kézitusa fejlődött ki az amúgy is gyenge védelmet a meglepetés ellenállás nélkül legyűrte. A nagy zajra kiugrott az ágyból Themerdy János és török, német portyákon edződött nemes, rögvest ébresztette a családját. – csak annyit vegyetek fel, amennyit a szemérem megkíván, azután szaladjatok a hátsó ajtón Gyuri bátyámékhoz. Ezután kivont szabjával rohant a támadók felé. Mire kiért az udvaron már két cselédje a földön hevert a harmadikat most gyűrték le. Elkeseredett kiáltással vetette magát a támadókra. A szelestei és egerszegi jobbágyok egy pillanatra megtorpantak, velük szemben mégiscsak egy nemes ember. Hosszú századok beléjük ívódott ösztönök ellen kellett cselekedniük. A parancs úgy szólt kergessétek el a Themerdyeket és ha szépszerével nem menekülnek el, tanítsátok móresre őket. A lélegzetvételnyi szünet alatt eszükbe jutott a felajánlott jutalom, egyévi robotmentesség. Elsőként a legelszántabb az úri jármot legkevésbé elviselő vezér Cimber Pál sújtott, majd Maráczy Tamás, Vajda Pál, Asbóth István, Bak András, a többiek kissé távolabbról figyelték az eseményeket. A már súlyosan sebesült Themerdyt magukkal hurcolták. Már erősen hajnalodott. A sietősen távozókat innen is onnan is csodálkozó, elrettenő tekintetek követték. – hagyjátok itt, ebben a kazalban az uraságot, itt mire meglelik, hűlt helyünket találják. Isten segedelmével majd csak felépül, remélem nem ütöttünk túl nagyot. – A leírt események után három év pergett le az idő homokóráján, eközben nagy veszteség érte a Szelestey famíliát. 63-ban elhunyt Ivánczy Péter vasvármegye alispánja, György apósa kinek védőszárnyai alatt sok mindent megtehettek. A temetés után per, pert követett, boldog boldogtalan követelt elégtételt a Szelesteyektől. 1564 Kisasszony havának 7. napján Themerdy György testvérének Jánosnak megöletése miatt, özvegy Szelestey Bernátné és fia Ferenc ellen a vármegye törvényszékén Vasvárott, feljelentést tett. Mely szerint az úr 1561.esztendejének Szent Iván havában a fent nevezettek öt jobbágyukkal öccse birtokát felprédálták, őt magát pediglen kegyetlen módon megölték. Három nappal a feljelentés után a vármegye hintója zörgött be az Alsószelestei kastély hatalmas udvarába. Eölbey Ágoston járási szolgabíró úr az egyik darabont segítségével lépett le a kocsiról. Negyvenéves kora ellenére nehezen mozgott. A sok utazgatástól a téli zimankós üdőkben is, ahogy mondogatni szokta a reuma befészkelte magát a testébe. Maga az úrnő jött elébe és talán túlzóan szívélyes mozdulattal tessékelte be vendégét. – Jöjjön kedves szomszéd uram, épp Feri fiammal szürcsölgetjük a fekete levest. Nem sokat köszönhetünk ezeknek az átkozott pogány ördögöknek, de ebéd után ezt az illatos zamatos lét már nem tudjuk elhagyni. Tekintetes nemzetes asszony, ne vegye sértésnek, de rögtön belevágok jövetelem céljába. Nagyon kínos ez nekem, de hivatali kötelesség ne haragudjon hát ezért. Jó, hogy itt találom Ferenc urat is, így megspórolok egy Ivánegerszegi utat. Ezután Eölbey szolgabíró úr hivatali pózt öltött és felolvasta a vármegye törvényszékének beidézését. A két vádlott özvegy Szelesteyné és Ferenc fia. Állítsák elő jobbágyaikat és úriszékükön ítélkezzenek felettük. Themerdy György ügyvéd úr, mint felperes vádolja a nemzetes asszonyt és Tekintetes nemzetes és vitézlő Szelestey Ferenc úrnak az előbb megnevezett fiának jobbágyait, hogy az ő egytestvér öccsét Themerdy Jánost megölték. Az öt fő vádlott a következő: Cimber Pál, Vajda Pál, Maráczy Tamás, Asbóth István és Bak András. Eölbey szolgabíró mondókája után kínosan feszengett és számos dolgára hivatkozva hirtelen sarkon fordult s távozott. Anya és fia egymásra néztek. Három esztendő telt el ezen események óta és sok ügyes-bajos gondjuk mellett meg is feledkeztek róla. Ivánczy alispán halálakor érezték, sőt tudták, hogy helyzetük erősen meggyengült. Fiam gyorsan kell cselekednünk mielőtt másutt is kibújik a szög a zsákból. Ebben a pillanatban György viharzott be, útközben dobta le kardját és mentéjét és belehuppant az öblös tölgyfaszékbe. – Már kiadtam a parancsot, hogy fogják el azt az ötöt. Holnap átmegyek Pósfalvára Themerdyhez, megpróbálok vele megalkudni a gyilkos Cimber vérére. Nem veszthetünk több jobbágyot így is szökdösnek, fogynak csak egyre. Még a végén nekünk kell megfogni az eke szarvát – röhintette el magát. – Fiam szólt Ruzinta asszony – ne ártsd bele magad, téged nem fogtak perbe, maradj kívül a dolgokon. De anyám itt a család becsülete forog kockán. Néhai apósom régi hívei még ott vannak a vármegyénél, ők segíthetnek. Szent Mihály hava 15. napján Szelestey Bernátné és fia Ferenc ügyvédje megjelent a vármegye törvényszéke előtt és bejelentette, hogy következő hónap 10. én akarnak ítélkezni a bűnösök felett. Másnap pirkadat után fertály órával már a pósfai úton robogott a Szelestey hintó. Oroszlános címerét látva erősen hajlongtak a földművesek, hogy elhaladtával, annál jóízűbben sercinthessenek. A Themerdy kúria elé érve a legnyájasabb arckifejezését erőltette magára az ifjabb Szelestey tekintetes úr. A jobb napokat látott öreg lakból Thömördy a régi rivális lépett ki, s a feléje nyújtott jobbot, ha nem is azonnal, de elfogadta. Magába gondolva, nem lehet tudni merre fordul, s hogy fordul a világ. Ügyvédként furfangot, szegény kisnemesként rossz tapasztalatokat gyűjtött. A Szelesteyek mégiscsak az Árpádok óta földesurai a vidéknek, ha most nem is úgy megy nekik, mint akkor a gyökereik mélyek és szerteágazóak. Betessékelte és hellyel kínálta vendégét, aki nem sokat teketóriázott rögtön a lényegre tért. Ha már az Úristen ugyanazzal a névvel áldott meg bennünket, legyünk barátsága legalább mi egymás iránt. Amit ezek a részeg latrok cselekedtek ne verjen mi közénk éket. A fő gonoszt a gaz Cimbert kivégeztetjük és kenduramnak tíz jó körmöcit adunk fájdalma és veszteségei enyhítésére. Thömördy komoran maga elé nézett és lassan vontatottan fűzte fel szavait egy láthatatlan fonálra. Az én egytestvér öcsémet nem egy, nem kettő haramia gyilkolta meg, birtokait nem egy, nem két napig fosztogatták. Neveletlen gyermekei még ma sem mernek nyugodtan aludni. Hát én ezért nemzetes uram egy jobbágy vérére nem alkuszom, döntsön a jog és az igazság. Szelestey a felperes szemébe vájta tekintetét és az acélkék szemek a veséig láttak. Tudta kár is tovább próbálkoznia ez az ember nem fél tőle. A nincs mit vesztők elszántsága sugárzott a szegény, de iskolázott önérzetes kurta nemes tekintetéből. Hát köszönöm a vendéglátást a bíróságon találkozunk. Györgyöt otthonában Szele János, felsőszelestei kisnemes várta a már atyjától Szele Páltól öröklött per ügyében. – Látta György ábrázatán, hogy nem a legjobb időpontban érkezett, de már nem volt mit tenni. Tekintetes nemzetes és vitézlő uram megkérem, hogy a jó szomszédságból felvállalt perünket továbbra is segítse. Ha megnyerjük a horvátországi Varasdon élt atyafiak a Miletincz család örökségét a kegyelmed költségein felül a nyereség fele is a Szelestey családot illeti. Az esetben, ha nem sikerül, kérem nemzetes uramat engedje el a költségeket, ahogy tudom terményben törlesztem. – Nem jókor jött Szele uram mordult György, most ennél fontosabb ügyek foglalkoztatnak. Jöjjön máskor erre, majd visszatérünk. Jóska kiáltott az udvarosának szaladj a nemzetes asszonyért, és ha még itt van a bátyámért. Két miatyánk múlva együtt ült a család. A pohárszékből előkerültek az aranyozott ezüst kupák és a kis csészékben gőzölgött a híres török fekete leves. György pipával kínálta bátyját, akivel a jószágok miatt folyton összetűztek, de most a bajban ismét összeálltak. Kedves véreim kezdett bele az ifjabb Szelestey, Pósfalván nem jártam eredménnyel. A kis Thömördy mindenre el van szánva. Addig kell tologatnunk a pert, amíg csak lehet. Hamar kifogy a pénzibül, ha egyáltalán van neki és akkor nem tud tovább akadékoskodni. Annyi jobbágyot kell összeszedni amennyit csak tudunk, és betanítani őket mit kell mondaniuk. A gulyát is meg kell indítanunk Venezia felé. A fene essen ezekbe a talján mészárosokba, is, hogy évekre lekötötték a marha kereskedelmet. Bécsbe csak egyszerűbb felhajtani az állatokat. Az is igaz, ha épségbe lejutnak, többet adnak érte. Eltelt két hónap – Szent András hava harmadik napján az alsószelestei kastélyban ebéd utáni nyugalom honolt. A nagyasszony és György hátradőlve nézték Sára asszonyt, ahogy a kis Ilonát szoptatja. Benedek és Ádám ezzel mit sem törődve birkóztak egy medvebundán. A poharakat Kati az egyik cselédlány töltögette. Miért reszket úgy a kezed leányom? -nézett merőn a szemébe a nagyasszony. A leány előbb elpirult, majd reszketni és hüppögni kezdett. Erre már mindenki felé fordult csak a gyermekek hancúroztak tovább. Kegyelem asszonyom én nem akartam én nem tudtam, de ez a Piroska nem hagyott békén. Miről beszélsz, mit akart, ki akart és mit hördült fel oroszlánként György úr. Kata könnyeivel küszködve elébb lassan azután a vallomás hevétől és a megkönnyebbüléstől nekibuzdulva kezdte hadarni a történetet. Özvegy Bak Benedekné Piroska asszony kinek fia András már hónapok óta az alsószelestei tömlöcbe ül és várja a halálos ítéletet a Thömördy féle gyilkosság miatt mérget adott neki. Ha lehetősége adódik, pusztítsa el az egész Szelestey famíliát. Azt mondotta amíg ezek élnek, nem lesz nekünk igazságunk a földön. Takarodj ki és el ne merj szökni, ha kedves az életed üvöltötte magából kikelve György, majd az úriszéken felelsz tettedért. Két lovas azonnal takarodjon, s vasra verve dobják fia mellé azt a dögöt. Másnap az egész falu erről az esetről beszélt a héten már az egész járás, majd az egész vármegye ettől volt hangos. Megoszlott a közvélemény a pórnép az özveggyel azonosult a nemesség pedig szörnyülködött, hogy fordulhat elő ilyesmi egyáltalán. Hasonló szörnyű tettről emberöltők óta nem hallottak a legöregebbek sem. Még e hónap 26.-án összeült az úriszék Alsószelestén. A felperes özvegy Szelestey Bernátné és fia György az alperes özvegy Bak Benedekné jobbágy asszony. Az uraságok fogadott emberei elsöbben is Zaberdius Boldizsár deák Nádasdyék bizalmi embere sztreicsnyáki várgazdaságuknak vezetője, ki a nádorispán két évvel ezelőtti halála után itt a szomszédos Felsőpatyon vett birtokot. Azután Szép Gáspár, Csempesz Bertalan, Kemény Dávid, Eölbey Ágoston, Mesterházy István és Károly Miklós nemes uramék. A Szelesteyek ügyvédje Thömördy György, igen a másik perben felperes, de mint nemes ember ebben az ügyben rendelkezésre állt. A paraszt védelem is működött Piroska asszony atyafisága is összefogott és Lőrincet, a tehetős parasztgazdát ki peres ügyekben járatos volt kérték fel a védelemre. A Szelesteyek merő formaságnak hitték a pert az asszony bűnösségét megfellebbezhetetlennek érezték. Az alperes özvegy mindent tagadott és már másnapra kérte, hogy tisztító esküt tehessen sokad magával a gonosz rágalmak ellenében. Az úriszék mindkét felet meghallgatta és a következő döntést hozta: amennyiben nem nyer bizonyítást az ártatlanság ezután tizenöt nappal Szelestey György esküdjék az asszony ellen harmad magával, és mint afféle gonosz embert égessék meg. Az ítélet ellen György úr fellebbezett és súlyosbítást kért. El kell csapni Thömördyt dühöngött György, hogyan is gondolhattam, hogy kiáll mellettünk. Szóljatok a Meggyessynek már nagy híre van vármegye szerte - bökte ki Ferenc. A megítélt tisztító esküt az ország szokása szerint Bak Benedeknének és negyven becsületes feddhetetlen személynek kell letenni, akik nem lehetnek a megnevezett Ruzinta úrnő jobbágyai. Erre a következő hónap azaz december 18. napján került sor. Eölbey Ágoston szolgabíró és az esküdt ülnök előtt adták szavukat arra, hogy özvegy Bak Benedekné Piroska asszony, mérgezőszert Katalin leánynak nem adott, sem pedig Szelestey Györgyöt és az ő feleségét Sára úrnőt, gyermekeit és egész háza népét nem akarta sisakvirágméreggel megölni. Az eskü után nevezett Piroska asszony Alsószeleste helységben semmi lakást nem bírhat, sem pedig ott tovább nem tartózkodhat, se nem lakhat, de Szeleste helységből eltávozzék és más helyre költözzön. Vasvármegye törvényszékén 1565 január 2.-iki ülésén Eölbey Ágoston szolgabíró Meggyessy Sebestyén ügyvéd kérésére kiadja az esküdtek névsorát. Alsószelestén 1564. december 18.-án esküdt tett jobbágyok névsora : a vádlott Piroska asszony, Istenes Józsa felesége Orsolya, Faggyú György özvegye Orsolya és Hajdú János felesége Anasztázia Bő helységbeli jobbágyasszonyok, Barát Mihály jobbágy Bő helységből, Németh Sebestyén, Kanizsay Orsolya nádorispánné jobbágya Hegyfaluból, Varga György nemes Szép Gáspár jobbágya Szentivánfalváról, Nagy Pál az említett nádorispánné jobbágya Hegyfaluból, Kovács Benedek Bő helységből, Köcski György Újfaluból nemes Bagodi Miklós jobbágya, Zalai Benedek Bő helységből, Csergő Flórián és Orbán Lázár Nagyegerszegről,nemes Kemény Imre jobbágyai, Bocsu András Hegyfaluból, a nádorispánné jobbágya, Szabó István Bő helységből, Sclamus Mihály Paty helységből nemes Károly Lajos jobbágya, Szabó György Bő helységből, Ambrus Mihály Szentivánfalváról Szép Gáspár jobbágya, Bögöti Lukács és Szita Ambrus Újfalúból Szép Gáspár jobbágyai, Horgas Pál, Takács Miklós és zalai Ambrus Bő helységbeli jobbágyok, Anda Péter Hegyfaluból, Csuti Benedek Bő helységből, Fodor Imre Nagyegerszegről, Nagy Tamás és Lukács Ferenc Nick helységből, Niczky Boldizsár jobbágyai, Forgács Ferenc, Szita Ambrus és Kovács Mihály jobbágyok Nick helységből, Büki András Farkasházáról, Ádám Jakab, Kis Ambrus, Tökös Mihály és Lukács András jobbágyok Nickről, Kövesdi Pál Logod helységből, Nagy Balázs Bő helységből, Kis Miklós jobbágy Mihályházáról. Az ítélet után Szelestey György szótlanul hagyta el a termet és a száműzetésre ítélt asszonyt visszakísértette a tömlöcbe. A házban az udvaron, de még a földeken is mély csend honolt, még a féltett pávákat is bezárták, hogy rikoltozásukkal ne zavarják a tekintetes urat. Még le sem nyugodtak a kedélyek a tisztító eskü után alig két hétre karácsony havának 30. napján Alsószelestén a másik per tanú kihallgatása kezdődött meg. Itt, mint, alperes Szelesteyek a felperes Thömördyek ellen. A fogadott bírók Eölbey szolgabíró és Zaberdius deák kivételével újak voltak. A többiekben már nem bíztak meg a Szelesteyek, Bakné pere óta. Thomka Balász esküdt, Bögödi János, Farkas Tóbiás, Erdély János, Kemény Imre és a két egyházfi a nagyölbői Mihály pap és a hegyfalusi Gergely pap. Először a felperes tanúi sorjáztak be mindösszesen harmincan. A szegény rokonság és az ismerősök főleg Pósfalváról. A falut sokan Tömördnek is hívták./ Többen saját szemükkel látták az áldozat elhurcolását, majd a súlyos sebekkel borított ember halálát. A Szelesteyek hét faluból ötven tanút hoztak ezzel az állítással szöges ellentétben. Ruzinta asszony meg sem jelent csak Ferenc nézett farkasszemet az ellenfelekkel. Legjobban az fájt neki, hogy Alsószelestéről egy tanú sem jött el. Már bánta, hogy nem hallgatott Zaberdeus deákra, aki azt tanácsolta bírja rá öccsét, Györgyöt Bakné elengedésére. Ezután már könnyen dűlőre jutnának a szelestei jobbágyokkal, hiszen elsősorban az ő érdekük a gyilkosság alóli felmentés. Az ő vérükre folyik a játszma, nekik csak a jó hírük forog kockán. Milyen jó hír, fortyant fel este már otthon György, nem tudnám felsorolni azokat, akik sokkal keményebbeket nem tettek, az előrejutásuk érdekében. Itt vannak a szomszéd Nádasdyék, holdak garmadáját kebeleztek be hasonló módszerekkel. Vagy ősapáink a Jaákok idejében, amikor a Kőszegiek fél vármegyét oroztak el tőlünk. Míg a világ a világ az erős oszt, a gyenge elvisel. Igazad van fiam, de én Thömördy halála óta nem jól alszom. Meg kell szabadulnom a lelkiismeret furdalástól, mielőtt meghalok – sóhajtotta a nagyasszony. Minél öregebb az ember, annál inkább ragaszkodik az élethez, még egy percet is megköszön a jó Istennek. Minél kevesebb van hátra, annál jobban látja, hogy mi az érték és mi a talmi. Ami a világon létezik az egyetemes és véges. Nézd meg, az állatok tudják ezt, annyit vesznek belőle maguknak, amennyire szükségük van, csak az ember nem ismeri a mértéket. Annyit merít a világból, amennyit bír, törve, zúzva, eltiporva mindent, gátlástalanul. A sírba már nem kell semmi, és ha megáll mellette majd valaki, nem az szerint ítél, hogy hány kastélyod volt életedben, hanem, hogy a világot jobbítottad, vagy ártottál neki. Igazad van anyám, de akit magunk után hagyunk, az, ha lehet ne putriban éljen és ne az igát húzza. – A diskurzus késő éjszakába nyúlott, de a tetterős férfiember és a sokat megélt bölcs asszony, két malomban őrölt. - A jól megválasztott bírák azután kihúzták a csávából a Szelesteyeket. S így van ez ma is. A bíróságokon sokszor nem igazság, csak jogszerű ítélet hozatik. Vannak, akiknek semmi sem elég, s évszázadok múltán ki emlékszik már, hogy az elődök miből szerezték a vagyonukat. Nem kell hozzá más csak vastag bőr az arcon, s míly jólesik az ilyen embereknek lefelé nézni, s azt mondani, te nem becsületes vagy, csak egyszerűen lúzer. Reméljük őseink sem voltak rosszabbak a többieknél és legalább annyi jót is tettetek az elmúlt ezer évben, amennyi rosszat.