Kedves Tengerentúli Rokonaink!

Előszó a Szelesteyek krónikájához 997-től

Az itt leírtakat, természetesen a saját szűrömön engedtem át. Sok minden átfolyt rajta, amit én másképpen gondolok és sok minden fennakadt rajta, amit én talán rosszul, de hiszek. Sokat tapasztaltam, hallottam, tanultam, sokszor egymással teljesen szöges ellentétűeket is. Érdemes-e szabad-e általunk, csak sejthető, vagy vélt dolgok igaza mentén harcolni. Igenis, meg nem is, de egymás véleményét tiszteletben tartani kötelesség. A tekintélyelvűségnek azt a fokát, mely nem hallgat meg másokat, csak dogmákat állít fel, több, mint emberi gyengeségnek tartom. Élt-e Artúr király, élt-e Nagy Károly (Illig, német történész szerint nem, hangsúlyozandó a német) Atilla hunjainak, vagy az eszkimóknak vagyunk utódai? Koppány tényleg csatában halt meg, vagy csapdába esett és hátrakötözött kézzel lefejezték, ahogyan a Képes krónikában látható? Tar Szerénd, másik neve netán Mihály volt, s fiának, Szár Lászlónak magyar neve netán Kupán/Koppány? A tar és a szár is mai szóval, kopaszt jelent. (Mindenképpen elgondolkodtató, hogy az összes Árpád-házi tagnak volt legalább két névváltozata ebben a korban, mondjuk úgy, egy európai és egy magyar, csak pont Mihálynak nem jutott? Az itt felsorolt kérdések, melyeket napestig lehetne írni, valószínűleg hitelt érdemlően sohasem lesznek megválaszolhatóak. De egy népléleknek, ahogy a kifejezés is magába hordja, kell, hogy lelke legyen, egy nemzetet uraló és irányító línea, mely nem az iskolapadból gyökerezik, hanem minden minket megelőző generáció ránk is hatással lévő, életéből. Sokszor feltett kérdés, van-e egyáltalán magyar a mai Magyarországon? Van-e értelme ebben a keveredésben, azzal foglalkozni, hogy kik voltak, hogyan éltek ezer, kétezer évvel eleink. Szerintem ez nem lehet kérdés. Amíg magyarul beszélő, legalább a nagyszüleiket ismerő a magyar népzenére dobbanó a himnuszunkra meghatódó a várromjaink ormán lobogó zászlóinkat megsüvegelő, Matula bácsi okításait ismerő emberek élnek, élünk bármilyen kevesen is, addig tudni akarjuk, kik vagyunk. Ezt csak akkor tudjuk meg, ha kíváncsiak vagyunk önmagunkra. Engem kicsi gyermekkorom óta a magyar szó, Fekete István, Fehér Tibor, Jókai, Mikszáth, Arany János nevelt. Vagyok annyira korlátolt, hogy engem ez kielégített és most már úgy gondolom, halálomig ki is elégít. Általuk a világmindenséget ismertem meg, már ami számomra fontos belőle. A krónikák, minden nemzetnek iránymutatói, hőskölteményei, identitásuk fundamentumai, csak nálunk kell szégyellni és mesének tartani. Amúgy a népmese, mindig igazat mond, csak melegen beburkolva a rideg valót! Aki nem hiszi, járjon utána!

Szelestey P. Attila,
egy maradék

Felhívás családtörténetünk kutatására

Családunk története 1221-es oklevéllel indul, de ennek szerves előzménye nemzetségünk története a Jákok cselekedetei, mely a Szent István-Koppány konfliktussal kezdődik. Mint amatőr kutató, hosszú éveket töltöttem történetünk megismerésével és nagyon sok mindent meg is tudtam, felszínre hoztam. Volt egy pont, amikor tudásom végére értem (pl. latin nyelvtudás hiánya, s egyéb szakmai hiányosságok). Ahogyan egyre mélyebbre kerültem úgy láttam, hogy még mennyi minden rejtve maradt előttem, pedig az orrom előtt van. Már az elején elhatároztam, hogy a felszínre került történetet, könyv formájában a nyilvánosság elé tárom, részben a történelem iránt érdeklődőknek, másrészt eleim emlékének adózva. Elképzelésem szerint a könyv formátuma, tudományos ismeretterjesztő. Minden fejezet elején a szikár történeti tények és utána 2-3, 6-8 oldalas regényes történet feldolgozás. (Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra, példája szerint)

Az évek alatt számtalan próbálkozásom volt, segítség kérésére. Két irányban tapogatóztam. Nyugalmazott, levéltárosokat, történészeket kerestem fel, gondolván arra, hogy több a szabadidejük, illetve egyetemistákat, doktoranduszokat, szakdolgozati témaként felajánlva. Eddig egy nyelvtörténeti szakdolgozat készült, Szelestey levelekből.

A munka nagy, sajnos akkora anyagi forrással nem rendelkezem, hogy irodát bízzak meg a feladattal, olyan szakember vállalkozót keresek, aki szakmai kihívást talál a témában. Természetesen anyagi ellentételezés fejében, amennyiben megtudunk szakmailag, emberileg és pénzügyileg egyezni.

Nem családfakutatásról van szó, hanem családtörténet feltárásról.