Kedves Tengerentúli Rokonaink!

1217

Értsétek meg nincs más választásunk. Ha nem veszünk részt a nagy Szentföldi hadjáratban teljesen eltűnünk ebben a nagy tülekedésben. De mennyibe fog ez nekünk kerülni? – még egy is nemhogy három. Pont ti beszéltek így te Pósa és te Artuna? Ti, akik Kálmán hadában Halicsban raboltátok Msztyiszlav fejedelem kincseit? Igazad lehet Ebed, vette át a szót Csuna, mielőtt elfajult volna a veszekedés. Valóban egyre zsugorodnak ősi jogaink, mit nagy elődeink kiharcoltak nekünk. Nincs már nemzetségünknek országos hivatalt betöltő zászlós ura. Majd húsz esztendeje, hogy Mike nádorispánként és annak is tíz, hogy fia Csépán Horvátország és Szlavónia bánjaként regnált. Jován fia Márton is nagy tekintélynek örvend mióta építi a Jaaki katedrálist, de már csak vasvári, zalai ispán. Mi itt a Rába bal és jobb partján még ennyit sem mutathatunk fel, már csak a király szervienseként szolgálunk. De ebbéli kötelességünket, mellyel a királynak fegyverrel segítenünk kell, nem tagadhatjuk meg. Külhonba nem kötelességünk elkísérni, nem vagyunk mi várjobbágyok. – vakkantotta közbe Ják. Ez igaz, de a zsákmányra és a részvételért adott királyi jutalomra igenis szükségünk van - csattant Ebed hangja. Értsétek meg mi akiknek ükapái országrészeket igazgattak, nem hagyhatunk bocskort az unokáinknak. Kockáztatnunk kell, vetette közbe Tapasz, Gergely és Csuna is. Én elmegyek - dörmögte Belse - legkedvesebb familiárisuk – nekem még nincsen asszonyom nem sirat meg senki, ha elveszek a sivatag homokjában. Felszerelünk - sóhajtott megkönnyebbülten a családi tanács hangadója Ebed. Mindenkinek kő hullott le szívéről, csak a pénzes bugyellárist markolta meg szorongva az asztal alatt. Erre inni kell, kiáltotta szinte egyszerre mindenki. A nagy tölgyfa asztal pillanatok alatt megtelt míves kupákkal. Szolgák hada töltögette a kancsókból a vasi hegyhát nedűjét. Hallottátok Andorás legújabb ötletét, rendkívüli hadiadót vet ki. Nem tudom mi jön még, a pénze már csak fele olyan súlyú, mint atyjáé jó Béla urunké volt. - gondolkodott hangosan Csuna. Tíz hajót bérelt a Velencésektől és megengedte, hogy az arany, ezüst, drágakő, selyem és fűszer után ne fizessenek adót, egyéb áruk után meg csak a nyolcvanadát. Viszont ez kölcsönös és ez nekünk is jó lehet summázott Artuna. A szép marháért jó velencés aranyat kapunk, ha épségben eljutunk odáig. Azt hallottátok, hogy János Esztergomi érsekre bízza Andorás az országot míg távol lesz? A nagy István urunk óta legelöl mindig Isten felkent szolgái álltak a sorban. Képzeljétek mit láttam a kőszegi köves úton, bődült el félig már a bor kábulatában - Csuna. Őrült emberek mezítláb gyalogoltak, fedetlen felsőtestüket korbáccsal verték, de nem ám úgy immel- ámmal, hanem úgy istenesen. Elébb kerestem hajtóikat, kik a hadizsákmányul ejtett rabszolgáikat zsigerelik, de nem hajtotta azokat senki. Rájuk förmedtem - a sátán szállt meg benneteket ördög Fattyai, de rám se hederítettek csak mentek tovább énekelve És ostorozva magukat. Némelyiknek már cafatokban lógott a hús a hátán. Ezekről már én is hallottam – flagellánsoknak hívják őket. Így akarnak megszabadulni a világ bűneitől. Már a papság sem nézi jó szemmel őket, mert elvakultságukban nem engedelmeskednek már nekik sem. Egyre nagyobb tömegekbe verődnek és még veszélyesek lehetnek - vetette közbe Belse. Fogsz te még különbet is látni Palesztinában. Azt hallottátok, hogy Kán nembeli Gyula a nádorispán új asszonyt vitt a házhoz? A vén kecske is megnyalja a sót, de már ez így van rendjén, szaporodjék a nemzet. Tenger ellenség vesz körül minket. Északról, délről szlávok, nyugatról a németek, keletről az ázsiai nomádok és Erdőelvéből is hírek jönnek, hogy valami hegyi népek Albániából szivárognak egyre többen földünkre. Valami vlachoknak hívják őket. Meglássátok még velük is bajok lesznek, jóval szaporábbak a mi fajtánknál. Az urak hajnalig adomáztak, mulattak és amikor az asszonyok nyugovóra tértek megszorongatták a vászoncselédek derekát is. Reggelre a szokásos csatatéri csendélet ült a Beljáki udvarház nagytermében. Az asztalokon és a földön szanaszét gurult kupák, kisebb nagyobb tócsák, melyekben jó kedvű agarak lógatták rózsaszínű nyelvüket. A szétdobált csontok kis szigeteket alkottak a pástétomban. Ki erre ki arra dűlve hortyogott. Marika a bögyös kis vászoncseléd a sarokban próbált megviselt ruhájából, elfogadható öltözetet varázsolni. Egyedül Belse állt indulásra készen, de Pósa és Artuna is ébredezett. Ha több jószágunk lenne mi is mennénk veled, a gaz pogányok ellen veregette meg Belse hátát Artuna. Hja elmúltak azok a szép idők, amikor őseink egész zászlót tudtak fenntartani. Ne panaszkodj mindig, sokan már el is tűntek a régi foglaló nemzetségekből. Rokonunk Márton ispán még most is csapattal készül Jeruzsálembe. Nem itt tartanánk, ha ezek az átkozott Wolferek más néven Németújváriak, vagy ahogy legújabban nevezik őket a Güssingi grófok nem túrnának ki minket mindenünkből. Mindenre rátelepszenek, harácsolnak ahol csak tudnak és ami a legnagyobb baj, sajnos erősebbek nálunk.

1219

István szavai rekedten kongtak a Pornói udvarház nagytermében. A szövétnek fényében hullámoztak az ódon falak. Az arany oroszlán vicsorgott a fekete pajzsról, mikor nagysokára megszólalt a nagyúr Jaák nembeli Csépán volt Szlavón bán. Fiam tisztelem döntésed, amivel lemondasz az evilági javakról és Krisztusnak szenteled magad. Tudom, hogy elszánt vagy, de mégiscsak 12 éves. Térjünk vissza rá két esztendő múlva mikoron is nagykorú leszel. Nem apám csattant élesen az ifjú hangja, mely korát meghazudtolóan erélyes és mély volt. Álmomban szólított az úr és a gotthardi apát úr is helyeselte a döntésemet. Azt elhiszem dörmögte a bán. Miért nem jó neked a saját bencés monostorunk, itt is Istennek szentelheted magad és hamarosan apát lehetnél. Ehelyett a ciszterekhez igyekszel örökségeddel egyetemben. Nagyatyád Mike nádor utolsó sarja vagy, ha hivatalos örököst nem is dicsőséget világi papként szerezhetnél püspök, akár érsek is lehetnél, ha már ez a világ nem nyerte el a tetszésed. Azt sem felejtsd el, hogy Pornó ősi birtok. Meg kell kérnünk az engedélyt az eladományozáshoz a Jaák nemzetség összes családjától, ami nem lesz áldozat nélkül. A helyükben én is kárpótlást követelnék. Már döntöttem atyám, kérlek engedd meg, hogy távozzam. Itt az esti ima ideje. Távoztával a terem üres, kongóan üres maradt. Csépán szájában megkeseredett a nyál a torka kiszáradat. Ez így lett megírva nézett maga elé és a kemény nagyúr szeme elhomályosodott. Milyen furcsa ez az élet, hány ember kezét-lábát törné a mienknél sokkal kisebb gazdagságért. Itt vannak a Beljáki atyafiak, annyira megsokasodtak, hogy alig egy-két falu jut családonként. István, pedig mindent eldob magától. Csépán lépteit kongva verték vissza az öles falak, ahogy végig gyalogolt a szűk folyosón. Hunyorogva lépett ki a májusi verőfénybe. Felgyalogolt az udvarházat körülvevő földsáncra és elnézett a távoli horizontig. Fegyveres szolgái tisztelettel figyelték urukat. Öles termetén bíborvörös tunika, lábára simuló zöld bársonynadrág, válláról fekete köntös hullt alá. Vállig érő őszbecsavarodó barna haját lobogtatta a friss tavaszi szél. Szürke szakállába rőt szálak csillogtak. Kék szeme rezzenés nélkül futotta be birtokait. A kedves zöldellő lankák mindig megnyugtatták. Itt van igazán otthon ez az ő fészke a pornói sziget. Jobb lett volna várat építeni a monostor helyett akkor talán István is vitézzé vált volna és egy helyre menyecskével tovább vitte volna a nevünket. Ejj most már mindegy – uram – megrezzent, mint aki mély álomból ébredt- uram szólt mégegyszer bizalmas embere Ehellős. Az őrök fegyveres lovascsapatot látnak közeledni keletről. A bán átsietett a sánc keleti felére és már ő is látta, ahogy a felszálló pára mögül a sisakok és lándzsák hegyén megcsillant a hajnali napfény. Lenyűgöző látvány volt, ahogy a pasztelzöld erdő háttérből kirobbantak a nagytestű sötét harci mének. A páncélok alá termett hidegvérű német lovak, hatalmas patái fejnagyságú rögöket téptek ki a laza erdei talajból. A reggeli harmatcseppek magasra verődtek a vízfüggönyökön átütő fény kis szivárványokat ívelt. Fekete zászlók lobogtak és Csépán úr elmosolyodott. A fekete drapériákon az ismerős aranyoroszlán vicsorgott. Rokonok jönnek, de nem lesz könnyű dolgom velük, komolyodott el az arca. Már a sáncot védő vizesárkon átívelő fahídon dübörögtek a vaspatkók. A lovászfiúk ugrottak, hogy a könnyű díszpáncélban kevélykedő uraknak segítsenek. Elől Márton ispán és Jakab Jákról, Ebed, Artuna, Ják, Bertalan, Csuna Beljákról, Lőrinc, Pál és Zoch Sitkéről. Fáradjatok beljebb tisztelt atyámfiai, tessékelte be barátsággal rokonait. Légy üdvözölve kiáltotta Márton a bővérű hatalommal rendelkező emberek harsányságával. Jöttünk, hogy megbeszéljük mi igaz a felénk szállongó szóbeszédből. Először töltsük tele a bendőnket kedves véreim. A kupák az asztalon a nedű az ősi tűzhányó hegy oldalából való. Fertályórán belül a sültek is terítékre kerültek. Feszültség tükröződött az arcokon a sűrű nedű kortyolgatása közben. Egymás után érkeztek a fogások, különböző szárnyasok, őz, szarvas, és vaddisznó sültek pástétomban, friss meleg ropogós cipóval. Nagydarabokban tépték a húst és tunkolták a szaftot öklömnyi kenyér rögökkel. A tekintetek megenyhültek és egyre többen dőltek hátra a karosszékben. Mire a szolgák elhordták a maradékokat és a kutyákat is kitessékelték, többen bambán néztek maguk elé. A bán elégedett volt, elérte célját első lendületét megtudta törni a családi vitának, de tudta csak időt nyert. Csépán – szólalt meg Márton úr tudod miért jöttünk, mi az igaz abból, amit a fiadról hallottunk? Azt tudtuk, hogy szent fazék, de, hogy mindent a ciszterci francia csuhásoknak akar adni ez azért már sok. István a fiam Mike nádor unokája a legteljesebb tiszteletet követelem neki és tiszteletet az elhatározásának is. Ez mind szép és igaz, de mi nem élünk meg nemes elhatározásokból és tiszteletből. - vetette közbe Artuna. Én sem örültem fiam döntésének, de sajnos be kell látnunk ők az erősebbek. Mire igazából tudomást szereztem szándékáról, már teljesen behálózták és nem engedik el a koncot. Körülvesznek minket minden oldalról. Te is tudod Jován öcsém fia Márton, hiszen egyik fiadat Zeelandot papnak adtad. Valóban Csépán, de nekem még két fiam van rajta kívül. Szerencsés vagy öcsém. Egy szónak is száz a vége - szólt Csuna nem a döntéseteket jöttünk minősíteni, hanem ősi javaink elherdálását akarjuk megakadályozni. Ezért hívtuk össze a Jaák nemzetség nagytanácsát ide Pornó szigetére. Márton és Jakab ispánokkal, mint jó rokonainkkal már megegyeztünk. Kőröselő nevű nyolcekényi földjüket örökre átengedték nekünk Beljákiaknak. Nem szóltak ez ellen Lőrincék sem a Rába jobb partjáról, hiszen ők az előző osztozkodásnál jóval többet kaptak az ősi javakból. Megértettem atyámfiai – szólt Csépán bán . Fiam döntését tiszteletben tartom és azt sem feledjétek, hogy értetek is fog imádkozni és mind a gotthárdi francia barátok miséznek értetek, értünk. Nektek atyámfiai van javaslatom károtok jóvátételére. Beszéltem felséges urunkkal, Andrással ki e néven második, hogy az első adandó alkalommal birtok adományba részesítsen benneteket. - Hja ígéret, kiáltott Pósa és Zoch, avval tele van a csűr, bizonyságot kérünk. Jaák véremre mondom, ki lesztek elégítve, ugrott fel a bán feldöntve székét. Őszülő oroszlán sörényét hátra vetve, lezuhanó ökle alatt nyekkent a vastag tölgyfaasztal. Hosszú csend ülte meg a termet . A beszűrődő napfénycsóvákban táncoltak a porszemek. Csuna és Gergely békítőleg szóltak. Kedves rokon, ha már így túl vagyunk a hivatalos procedúrán, holnap megtartjuk a vadászatot? Hogy a ménkűbe ne- szólt indulatosan, de már mosolyogva a nagyúr. Vadkanra megyünk, csak lándzsával és tőr, most mutassátok meg ki az igazi Jaák? Uram, uram rohant egy gulyát őrző legény Kele ki a keresztségben a Péter nevet kapta. A légszomjtól majdnem megfulladva, rogyott Csépán úr elé. - Adjatok neki egy kupa bort. Kele ádámcsutkája gyors ütemben emelkedett és süllyedt, harcsa bajszán kis erekben csurgott le a hegy leve. Egy-két hangos korty után beszélni kezdett. Nagyuram elhajtották az egyik gulyádat. Kik voltak, hördült fel Csépán. Nyugat felé mentek és az egyik bokron vörös ruhafoszlányt találtunk. Már megint ezek az átkozott Wolferek, csak a rablófészkükbe Németujvárba vihették a rablott jószágot. Nem vadkanra megyünk, hanem farkasra kiáltott Csuna nem hagyjuk kifosztani magunkat. Mindenki felpattant, apródok rohantak uraik fegyvereiért? Csépán úr halkan szólt, de mindenki hallotta. Köszönöm atyámfiai és súlyos pallósát melynek markolatát zafírok díszítették egy mozdulattal rántotta ki. Nyugat felé csapott, mintha máris a Németujvári grófokat aprította volna. Két nap múlva riadót fújtak a pornói várban, de hamar örömre változott a feszült figyelem. A bán ért haza rokonaival, izzadtan porosan, itt-ott véresen, kék-zöld foltokkal, de széles elégedett mosollyal arcukon. A gulyámat kiegészítette száz újvári marhával, Henrik úr rághatja a bajszát. Vitéz munka volt dobbant földre a bán. Köszönöm nektek, látjátok eleink így jutottak előre, együtt egymásért a nagycsalád. A Wolfer fiak ellen csak így lehet esélyünk. No, de elég a szócséplésből, adjuk meg a testnek, ami neki jár. Ehellös szólj Örzsének, küldjön a faluból szép lyányokat, szeretnénk megünnepelni győzelmünket. Az őrséget kettőzzétek meg, az ellenség bármikor visszaüthet. - Nekem sajnos mennem kell, nemrég vettem meg alsó Szelestét és a magyarszelesteiekkel állandó a konfliktus helyzet – szólt búsan Csuna.
Ő is szívesen maradt volna az úri-murin, de az aggódás az új szerzemény miatt nem hagyta nyugodni. Lovát keletre fordította és legényeivel elvágtatott, magasra verve a port maga után. Már éji sötétségben értek a hevenyészett fa épülethez, amely mellett már épült az úri kőépület. Csuna belépett az egy nagy helyiségből álló házba és azonmód ruhástól vetette magát a medvebőrre. A nagy dübörgésre felsírt az alig féléves csecsemő a kis Zsuzsa. A ház asszonya félálomból ébredve kábán felnézett, de ekkor már a ház ura az igazak álmát aludta. A barna szöghajú kékszemű mindig mosolygós asszonyka, gyengéden lehúzta az alvó csizmáját, majd a csöppséghez hajolt. Kivette kis bölcsőjéből, melyet a keresztapától Jaák nembeli Ebedtől kaptak és tejtől duzzadt mellére vette a kis örököst. Egy hét múlva, kora reggel lovas hírnök érkezett Szelestére. Beke ispán korát meghazudtoló fürgeséggel kapkodta lábait. Nagyuram Jaákról futárt küldött Márton vasvári ispán úr- lihegte. Engedd be kíváncsi vagyok mi hírt hozott, úgy sejtem megint a templomról van szó. Öt éve már, hogy rábeszélt minket erre a gigantikus vállalkozásra. Most, hogy ez a bolond gyerek eltékozolta a pornói monostort a cisztereknek meg egészen elvesztette a fejét. Persze neki könnyebb, mint vasvári, zalai ispán, nem beszélve az általuk külön birtokolt monyorókeréki uradalomról. Van miből, de nekünk iszonyú teher és akkor nem beszéltem még a szentföldi felkészülésről. Köszöntelek nagyúr – lépett be a futár, kegyelmed atyjafia Jaák nembeli Márton úr izenetét hozom. Kéri nagyuramat haladéktalanul küldjön tíz rabszolgát Jaákra a monostor építéséhez. Az egyik állvány összeomlott és négy szerencsétlen lelte halálát alatta. – mond meg gazdádnak ott lesznek az emberek. Te meg menj a konyhára és tömd meg a bendőd. Fertály óra múlva Terestyén, Artuna és Pósa léptek be. Na, mi van öcskös, készül már a várad itt Szelestén? Nem látjuk a tornyokat – kedélyeskedet Artuna. Most nem vagyok vevő a humorodra testvér, épp az imént ment el Márton úr lovasa. Megint tíz emberemet kérte el a monostorhoz. - Ne gorombulj öcskös nem akartalak bántani, minket is ugyanaz az ág húz. Beljákról mi is most indítottunk húsz rabszolgát Jaákra. Ha ez így megy tovább tavasszal nekünk kell feltörni a földet, mert a szolgáink templomot meg kolostort építenek a csuhásoknak. Nem beszélve arról, hogy a többségük mind jött-ment külhoni semmire kellő .Egész nap ájtatoskodnak mormolnak magukban, kitudja mit? Márton meg számolatlanul adja nekik a földeket. Most Ő a nemzetségfő övé az első szó-mondta határozottan Terestyén. Igaz, de még nem szoktuk meg hisz alig egy hónapja, hogy Csépán bán halott. A temetésén már Márton az unokaöcs állt legelöl. Ezzel a monostorral túllőtt a célon – dohogott Pósa. Ott van a Beljáki monostorunk, Szent Mihálynak ajánlva, de neki kétszer akkora kell. Nem beszélve arról, hogy Itáliából, bajor földről, valami Bambergből hozatja a kőfaragókat, építőmestereket. A legújabb, hogy a régi római romok közül hozat oszlopokat a volt Savariából. Ez egy feneketlen teknő. Ti is tudjátok csitította őket Ebed - azok a nemzetségek, akik nem képesek maradandót alkotni eltűnnek idővel a föld színéről és az emberek emlékezetéből. A kegyuraság közös, ugyan úgy, mint Beljákon, egy a dicsőség is. Na igen, de a királyi kegy a figyelem csak Mártoné - dohogott Artuna. Míg a világ – világ ez így volt és így is lesz. Vannak az egyenlők és az egyenlők között az elsők. Primus inter pares – csillogtatta meg csekély latin tudását Csuna. Le is tudod írni? – pirított rá Pósa. Nem vagyok én pap, fegyver való az én kezembe nem penna vágott vissza azonnal Csuna.

Márton ispán töretlen akarattal, építette mauzóleumát, ahogy szokta volt mondani. Ezen a napon is pirkadatkor kelt, de nagyobb izgalommal, mint máskor. Ma rakják be a keleti toronyba a rózsa ablakot. Bajor kőfaragó munkája, nem szeretné, ha valami baj történne vele. - Beke, vigyázz óvatosan húzzátok – kiáltotta az ablakot felfelé húzó munkások vezetőjének. Az óriás kőcsipke hirtelen megindult lefele. Meglazult a csomó kiabálták rémültem az emberek. – engedjétek lefelé, gyorsan ordította Márton úr. Nagy puffanással földet ért a gyönyörűen megmunkált remek. Egyben van könnyebbült meg a nagyúr. Melyikőtök kötötte meg a kötelet – nézett farkasszemet a dolgozókkal Jaáki Márton úr. A hátsó sorból leszegett fejjel a vörös üstökű, szeplős Sebő lépett elő. Verjetek rá harmincat – adta ki kurtán a parancsot Márton ispán. Majd én megkötöm – így jó lesz, most húzhatjátok, és az ablak egyenletes iramban megindult felfelé, hogy elfoglalja kijelölt helyét. Köszönöm emberek – ez férfimunka volt. Ezek a kövek megőrzik a kezetek nyomát és ha csak az én nevem is marad fenn, mindig tudni fogják a jövendőben, hogy az idevalósi emberek ereje, hite és tudása nélkül sohasem épülhetett volna fel ez a katedrális.

Teltek az évek és a templom, ha nem is gyorsan, de szemlátomást növekedett. - Lassan harminc éve épül, és még mindig felfelé rakják a köveket, amik minduntalan elfogynak. Sokszor egy hét is beletelik, mire átvergődnek a szekerek a zalai mocsáron és ideérnek a nagy tó partjáról. Közben már kétszer módosították a terveket keskenyebb és alacsonyabb is lett a templom. Látod a tizenegyedik és a tizenkettedik apostol már csak ide a kapu melléfért el, mert a portálé is keskenyebb lett. Azok a kutyafejűek is kanyarodhattak volna másfelé a Kárpátok előtt. A monostor persze már hosszú évek óta kész, tele is van csuhással. A kőfaragó műhelyből folyamatos ütések és dörrenések zaja hallatszott. Pár legény köhögve lépett ki a műhelyből. Mint a molnárok nálunk nézett Csuna a fehér port prüszkölő munkásokra. 25-30-an törik a köveket, meg legalább annyian vésik és faragják. Kint a bányába ékkel repesztik, fűrészelik a végén meg csákánnyal finomítják, okította fát idősebb Csuna.  - Na hogy tetszik a kapu, csattant fel egy éles hang a hátuk mögül. Ifjabbik Csuna összerezdült, de atyja széles mosolyát látva Ő is örömmel köszöntötte Rénold rector fabriciaet, a jelenlegi főépítészt. Jártam már egy- két távolabbi zugába is a világnak, de ehhez foghatót még nem láttam - szólt, az őszinte csodálat hangján Csuna úr. Olyanok ezek az apostolok, mintha élnének az oroszlánok ordítását meg szinte hallom. Örülök, hogy tetszik öcsém, lépett ki a kapun a szálfatermetű, de már lassuló léptű ősz sörényű Márton úr a Jaák nagycsalád feje. Mennyit nyavajogtatok, hogy túl nagy, hogy túl sokba kerül, hogyhogy túl nagy áldozat. Talán most már megértitek az erőfeszítésemet. Meglássátok és meg fogják látni az unokáitok unokái és azok unokái, hogy a nevünk az életünk ezekben a kövekben van és lesz, amíg világ a világ. Ezért hozattam messze földről, Bambergből kőfaragó mestereket, hogy általuk még színesebb legyen a templom ornamentikája. Látom elhoztad a fiadat is derék szép szál ifjú. Mi a helyzet nálatok odahaza Beljákon? Ti már gyökeret eresztettetek Szelestén? Egyre több a rossz hír keletről - szólt Csuna. Amidőn az a bolond barát az a Julianus híreket hozott a kutyafejű sáskahadról csak mosolyogtunk, de ma már elfoglalták Kijevet és bármikor ideérhetnek. A többiek mind Pesten vannak ahová Béla urunk mozgósította az ország haderejét. Tomaj nembeli Dénes nádor urunk jó katona, nem lesz baj legyintett Márton úr, de szája szegletében neki is kétely bujkált. A napokban indul a fiam is, az anyja egyfolytában sopánkodik, de már elmúlt húsz éves és nem lehet bírni vele. Négy nap múlva én is indulok a táborba, jöhetsz velem öcskös nézett ifjabb Csunára. A Jaák család második Csunája kidüllesztette mellét és képzeletében már a veszprémi, fejérvári lányokat látta, amint a híres és hatalmas Jaáki Nagy Márton mellett lovagol át városokon. Hirtelen heves kiabálás verte fel a délutáni nyugalmat. A monostor felől maga az apát úr szaladt, térdig húzva föl a finom szövésű reverendáját. Kövér vörös arcán nagy cseppekben gyöngyözött a verejték. - Nagyuram most érkezett Benedek esztergomi érsek atya gyorsfutára. Rettenetes híreket hozott. 12.-én Batu kán a kutyafejüek vezére betört a Vereckei hágón és tönkre verte Tomaj Dénes úr seregét. Siban meg Csák nembeli Ugrin kalocsai érsek urat verte meg Pest mellett, Vác is elveszett, már csak por és hamu. És még nincs vége hörgött a terebélyes egyházfő. Pesten meggyilkolták Kötöny kun fejedelmet erre azok pusztítva elindultak délnek, nyugatnak. Akkor mi már nem megyünk sehova csattant határozottan Márton úr hangja. Ti menjetek haza Szelestére és küldjetek lovast Beljákra is. Szervezzétek meg a védelmet. Tereljék a marhákat a mocsarakba az értékeket ássátok el, öntözzétek meg a tetőket. Ami könnyen ég bontsátok inkább le és vonuljanak a gyermekek és a nők a nádasokban rejlő szigetekre. Ti meg a fegyvereseitekkel ássátok magatokat be az erdőbe és minden irányból állítsatok figyelőket. Napkelet felé folyamatosan küldjetek kémlelőket. A már kenyere javát elfogyasztó, kissé már megroppant ember kiegyenesedett petyhüdt izmai megkeményedtek, szeme fényesedni kezdett és szinte szemmel láthatóan megfiatalodott. Látod fiam fordult az idősebb Csuna utódjához, ezért fog megépülni ez a templom és ezért van oly nagy híre a Jaákoknak, mert mindig volt és remélem lesz is legalább egy, ilyen ember közöttünk. A javakorabeli férfi először csodálattal tekintett az öreg nagyúrra, majd büszkén és szeretettel délceg fiára.

Jáki oroszlán
Jáki Nagy Márton
Isten hozta Vas megyében
Jákfa-Terestyénfai kereszt
Temetési siratók freskó
Jáki templom portáléja
Jáki Nagy Márton és rokonsága freskó
Jákfai templom
Bobai evangélikus templom
Thúry György lovaggá ütése (Szelestey László 1939-1991 festménye)