Kedves Tengerentúli Rokonaink!

Szelesteyek
A Jaák nembeli Szelesteyek krónikája

Amikor komolyan elkezdtem kutatni családom története után és megfogalmazódott bennem, hogy ezt maradandóvá és közkincsé tegyem, egy teljesen, tudományos monográfiára gondoltam. Ahogy egyre mélyebbre merültem, derült ki számomra, hogy felkészültségem ehhez messze nem elegendő, illetve sem, magam, sem az olvasó számára nem elég élvezetes. Úgy döntöttem, hogy ismeretterjesztő történelmi regényt írok egy családról és a velük egy vidéken élőkről.  Minden egyes alap szituáció történeti, történelmi hűségű. Levéltári anyagok, oklevelek, különböző regeszták, a saját Szelestey levéltár, és a rokon családok ide vonatkozó levelei, illetve monográfiái alapján íródott. Ahol teljes név szerepel, az mind dokumentálható és valós. A történet élvezhetőségének érdekében írtam, csak keresztnévvel illetett mellékszereplőket. Tudom, hogy komoly tévedés nincs művemben. Ahol bizonytalan voltam, ott ezt meg is jegyeztem. Elsősorban vonatkozik ez az eredet történeti részre. Gondolom, hogy sokaknak, nevekkel túlzsúfolt a krónika, de a családon kívül elsősorban, amatőr családtörténet kutató társaimnak írtam munkámat. Mint, gyakorló kutató, tudom, hogy milyen nagy kincs, ha valahol saját famíliám nevére bukkanok. Az itt, mellékszereplő, valakinek főszereplő lehet és egy vékony kis érből patak, netán folyam válhat. Sok-sok családi krónika, pedig élettel töltheti meg, hivatalos történetírásunk szűk keretek közé szorított lapjait. Szól a könyv, a hajdani Jaák föld, mai lakóinak is, akik talán rábukkanhatnak, valamely rég elfeledett felmenőjükre, akiről talán sohasem hallottak.

Összegzésképpen úgy gondolom, hogy e kötet tartalmaz temérdek információt, adatot, egy családról, egy jól behatárolható területen élt népességről, akik ha eltérő szinteken és szituációkban is, de ugyanazon történeti folyamaton, ugyanazon helyi sajátosságok mentén, élték életüket. Amit le sikerült írnom, csak a jéghegy csúcsa, nagyon sok nyitott kérdés, meg nem oldott és értett összefüggés maradt homályban, de ha kis művemmel csak a felszíni port sikerült lefújnom, már nem dolgoztam hiába. Reményeim szerint, lesz majd valaki, aki nálam, türelmesebb, alaposabb, kitartóbb és szakmailag sokkal képzettebb. Azokat az ajtókat, amelyeken én csak bekoppintottam, kinyitja, netán be is lép.

Zolnay László régész szavaival élve...

Örülnék, ha a betű ösvényének vándorát olyasmivel ajándékozhatnám meg, ami már réges-rég az övé. Legfeljebb nem tudott róla.

Olvassák olyan szeretettel művemet, amilyen szeretettel én görnyedtem írása közben fölé.

A könyv írása még nem fejeződött be, mivel csak szabadidőmben tudok vele foglalkozni. Reményeim szerint 2012-re elkészül. Itt a készülő műből mutatok be egy kis ízelítőt.

Nem tudom megállni, hogy legalább egy, Wass Albert idézetet ne írjak:

Nem az a fontos, hogy velem mi lesz, én már a múlté vagyok. Nekem már csak az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És, hogy ennek a hídnak a pilléreibe beépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.

Jáki oroszlán
Jáki Nagy Márton
Isten hozta Vas megyében
Jákfa-Terestyénfai kereszt
Temetési siratók freskó
Jáki templom portáléja
Jáki Nagy Márton és rokonsága freskó
Jákfai templom
Bobai evangélikus templom
Thúry György lovaggá ütése (Szelestey László 1939-1991 festménye)