Kedves Tengerentúli Rokonaink!

Találkozók

Szeleste

2004. október. 16-án nagyapám Szelestey Antal születésének 100. évfordulóján tartottuk első Találkozónkat. 54-en jelentek meg a Festetics kastély hotelben. A kastélyt 1855-ben Szentgyörgyi Horváth László építette, majd Festetics Andor gróf vásárolta meg, s kezdte el a kastélypark a mai arborétum fáinak telepítését. A sors forgandósága okán a következő tulajdonos báró Baich Mihály képzett botanikus, teljesítette ki a park mai arculatát 13 hektáron. Zegzugos, borostyánnal befutott ösvényein, kies tisztásain hajlamos az ember andalgásra, a múltba való révedésre. Egy évvel az esemény előtt kezdtem el szervezni a Találkozót, és négy-öt körlevél kellett ahhoz, hogy a megkeresettek több mint fele eljöjjön. A szűkebb családon, édesanyám, három nővére és öccse, s másik öccse fiain kívül, az ő gyermekeik, unokáik és első, másod és harmad-unokatestvéreik érkeztek. Egyszóval evangélikus, vagy bobai ágnak hívom, mert Szelestéről a XVII. század végén Köcskre, majd onnan a XVIII: század végén Bobára költöztek, ahol máig is élnek. Illetve a XX. Században költöztek Szombathelyre, Pápára, Várpalotára stb. Az ág indítója, Ádám vasi alispán (~1560-1621) legfiatalabb fia, András. Másik két fiának a középső Györgynek ágából senki, a legidősebb Sándor ágából egy család érkezett, akinknek különösen örültünk. 10., 11., fokú unokatestvérek találkozhattak. A szerencse itt sem állt mellénk, az eső egész nap vigasztalanul zuhogott. Ennek ellenére jól éreztük magunkat, ismerkedtünk, majd átmentünk Jákfára a Szelesteyek temetkezési helyére, s misét mondattunk őseink lelki nyugalmáért. Tovább utaztunk Uraiújfaluba, ahol megkoszorúztuk Szelestey László költő, Vasi főjegyző, nemzetőr őrnagy, tanfelügyelő, sárvári és körmendi országgyűlési követ szülőházán elhelyezett emléktáblát. Visszatérve Szelestére, Bánó István úr az Arborétum vezetője segítségével, egy berkenyefát ültettünk a parkban. A kastély éttermében a boltívek árnyékában, remek ebédet fogyasztottunk el, majd egy közös fotó erejéig kisétáltunk a teraszra, ahol dr. Galántai György polgármester úr is megtisztelte famíliánkat. A többség estefelé elindult otthonai felé, de páran maradtunk a kastélyban és másnap délelőtt átsétáltunk a szinte teljesen új, modern és rendkívül jó vízminőségű termálfürdőbe. Sárvár és Bükk árnyékában nem sokan ismerik, de talán egyik erénye is ez, mert az előbbiekkel ellentétben nem túlzsúfolt, környezete, pedig önmagáért beszél.

Ják

2006. április 22-ére talán még nagyobb várakozással készültem. A monostoregyház templomának 750 éves évfordulóját szerettük volna méltó módon megünnepelni. Az időpont egyeztetéskor, finoman szólva meglepődtünk, hogy sem egyházi, sem világi megemlékezést központilag nem szerveztek. A tervem eredendően, egy rendhagyó nemzetségi találkozó, mely az Árpád kori Jaák nemzetség, ma élő és általam ismert családjainak nagy találkozója lett volna. Mikor láttuk, hogy hivatalos megemlékezés nem lesz, megpróbáltam az eredeti terven túlmutatóan nagyobb szabású ünnepet rendezni. Meghívtam a felszenteléskor 1256-ban résztvevő egyházi méltóságok mai képviselőit is. A misét Dr. Wendrő György címzetes Jáki apát úr celebrálta, Dr. Rátkai László jáki plébános, Dr. Schneller János szentpéterfai esperes és Dr. Geszti András koncelebrálásával. A misén közreműködött a Jáki Szent Cecília kórus, Sabján Edit vezetésével, mely minden vasárnap emeli a szentmise fényét. A templom megtelt és úgy gondolom minden résztvevő, életre szóló élménnyel távozott. A mise után a templomdombon fát ültettünk, mely azóta szárba szökkent és reméljük több száz évig növekszik. A 750 éves évforduló alkalmából 75 db egyedi emlékokmány készült, öt egyházi méltóság és öt polgármester pecsétjével és aláírásával. Délben Szemes István polgármester úr képviselte község, vendégei voltunk. A jól sikerült megemlékezésen, mindösszesen 27-en vettünk részt. Elgondolkodtató tanulságokat lehetett levonni. Mind a család, mind a polgármester úr is meghívta az oklevélen szereplőket, de csak a Sitkei alpolgármester úr, ma már polgármester Morgós István érkezett. Sajnos a nemzetségi találkozó sem jött létre, mert a rokon famíliákból, senki nem jelent meg. Lehetne mondani, hogy pont most nem értek rá, de több hónapos szervezés után ez kevésbé valószínű. Részben érdektelenség, részben rosszul értelmezett, feltételezett szándék okán. Sajnáljuk, szebb lett volna közösen.

A kórus által nyújtott élmény oly mély és felemelő volt, hogy eldöntöttük ezt lemezre kell venni, hogy bármikor emlékezhessen erre az évfordulóra, aki ott volt és mindenki más, akinek ez a templom a hit fontos, vagy csak szép muzsikát szeretne hallgatni.

Egy aranyos történet a sok közül, amit sohasem felejtek el. A lemez felvétel alkalmával a templomban voltam és a szünetben turisták érkeztek. Rátkai plébános úr a közismert közvetlenségével és humorával, rám mutatott messziről, nézzék, egy Jaák leszármazott. Egy hölgy elkerekedett szemmel rám nézett és csak ennyit mondott önkéntelenül, ezek még mindig élnek? Igen ezek még mindig élnek, mint legtöbben a régmúltból. Annyi a különbség, hogy a gondviselés folytán, mi dokumentálni tudjuk az utunkat. A ma emberének egyik alapvető hibája és gyengesége, múltjának, hagyományainak teljes elhanyagolása és élj a mának jelszóval, semmit nem tanulva ősei hibáiból és bölcsességéből fejjel ront a falnak, melynek következményeit már nem a jövőben, hanem a mában tapasztaljuk.

Jákfa

2009 májusában Jákfára érkezett a családi karaván. A falu nem volt ismeretlen előttünk, hiszen már öt éve is templomában emlékeztünk, igaz Szelestéről átugorva. Most ide jöttünk, talán legősibb fészkünkbe, Jákfa- Terestyénfára. Olyan fogadtatásba részesültünk, melyet tényleg csak remélni lehet. Érezhető volt, hogy tényleg összeköt minket valami, amit nem lehet kifejezni, csak a levegőben érezni. Kaptunk süteményeket, ebéd után szólt a citera zene, melyet ezúton is köszönünk a zenekar minden fellépőjének, felejthetetlen élmény volt. Téttry Kálmán polgármester úr igazi házigazdaként, mindenről gondoskodott. A faluban is évtizedek óta olyan munkát végez, ami példa értékű. A protokoll már érezhetően lazább volt, a távolabbi családtagok is ismerősként, rokonként üdvözölték egymást. 47-en jöttünk össze. A Szent Mihálynak szentelt templomban, őseink sírja felett Császár Gyula plébános úr tartott emlékező szentmisét. Ebéd után már a teljes kikapcsolódásé volt a főszerep. Megtartottuk az első Jaák íjászversenyt, melyen szinte mindenki részt vett. Nem feltétlenül lőttük szét a tábla közepét, de a vesszők nagy része koppant a céltáblán. Annyira jól sikerült a találkozó, hogy mindenki jelentkezett, a legközelebbire, bárhol és bármikor legyen is az.

Boba

A 2009-es jákfai találkozón Laci rokonunk hívott meg minket saját falujába, ahol a mi evangélikus águnk több mint 200 éve él. Így 2011-ben itt találkoztunk. E családi ág őse Ádám vasi alispán legifjabb fia András. Az ő fia László költözött el Szelestéről Köcskre, majd az ő dédunokája János tette át lakhelyét Bobára a XVIII. század végén. Konokul tartották magukat az evangélikus hithez, ellentétben a másik két ággal, kik rekatolizáltak. Laci két ciklusban volt a község polgármestere, s máig a Bobai evangélikus templomért alapítvány elnöke. Nagyapja szintén László a bobai evangélikus egyház felügyelője volt 1955-1965 között. Az általános iskolában kaptunk helyet és ott is étkeztünk. Az emeleti helységben kapott helyet címer kiállításunk, mely egy hónapig volt megtekinthető. Az Isten tisztelet után megkoszorúztuk az I. világháborúban hősi halált haltak emlék helyét, melyen Szelestey Lajos neve is olvasható. Az ojtozi szorosnál a románok ellen esett el 1917-ben. A délután már a vigasság jegyében telt. Először a fiuk íjászversenye, majd a lányok-asszonyok sodrófa hajító versenye mozgatta meg, mind a kar, mind a rekeszizmokat. A végén nehéz volt elválni az egyre jobban összekovácsolódott rokonságtól és a marasztaló vendégszeretettől.

Szelestey Lajos hősi halálának helyszínéről: www.erdely.ma

2014-ben biztosan Jákon ünnepelünk, mert 800 éves évfordulója lesz a templomépítés kezdetének.

Ezen az oldalon tesszük közzé az aktuális Találkozó időpontját. A programot, mindenki saját postai, vagy drótposta címére kapja.

Jáki oroszlán
Jáki Nagy Márton
Isten hozta Vas megyében
Jákfa-Terestyénfai kereszt
Temetési siratók freskó
Jáki templom portáléja
Jáki Nagy Márton és rokonsága freskó
Jákfai templom
Bobai evangélikus templom
Thúry György lovaggá ütése (Szelestey László 1939-1991 festménye)